Esztergom és Vidéke, 2001
2001-12-20 / 50-52. szám
Alapíttatott 1879-ben Újraindult 1986-ban XVI. évf. 2001. október 31. 43. szám Ára: 75 Ft A Magyarok Világszövetsége, a Honfoglalás 2000 Egyesület és az '56-os Magyarok Világszövetsége november 4-én 15 órakor Budapesten, a Batthyány Örökmécsesnél emlékünnepséget szervez, melyen jeles egyházi és közéleti személyiségek részvételével megemlékeznek az 56-os magyar forradalom minden hőséről és mártírjáról. Esztergomból, a Béke híd szigeti hídfőjétől 13 órakor különbusz indul. Röviden POLGÁRI HETILAP * \la, október 31-én Esztergomba látogat az Orosz Állami DUMA elnöke, Gennagyij Szeleznyov állal vezetett parlamenti küldöttség. Városnézés után - a terv szerint 13 órakor - a Prímás Pince Étteremben köszönti a delegációt Meggyes Tamás polgármester. * November 8-án 10 órai kezdettel az OKTÁV Továbbképző Központban Dialógus a civil Magyarországért címmel rendez kétnapos konferenciát a Miniszterelnöki Hivatal, a Tatabányai Nonprofit Szolgáltató Központ és Esztergom Város Önkormányzata. * November 9-én 9.30-kor rendezi meg az Alcufer Kft. új ipari hulladékkezelő üzemének avatóünnepségét és az ISO 14001 Környezeti tanúsítás ünnepélyes átvételét. Beszédet mond Meggyes Tamás polgármester, dr. Latorcai János országgyűlési képviselő, a Parlament Gazdasági Bizottságának elnöke és dr. Illés Zoltán országgyűlési képviselő, a Parlament Környezetvédelmi Bizottságának elnöke. 1956 OKTOBERERE EMLEKEZTUNK Meggyes Tamás polgármester ünnepi beszéde Tiszteli Képviselő-testület! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégek! Mint minden forradalomban, úgy 1956 októberében Magyarországon is volt jó és rossz, fehér és fekete, áldozat és tettes. Mint minden forradalom után, így 1956-ot követően is eljött a nemzeti megbékélés és megbocsátás ideje. Negyvenöt évvel a dicső ősz után már nincsenek barikádok. A halottainkat eltemettük. Az emlékezés azonban örök kötelességünk. Emlékeznünk kell hőseinkre és áldozatainkra, akik legbecsesebb kincsüket, életüket áldozták a közösség szabadságáért. Mindannyiunk szabadságának, boldogulásának érdekében. Ebben az országban nem kell félnie senkinek - s ez az áldozatainknak köszönhető. A halottainkat eltemettük, a gyász ideje letelt. A harag elmúlt. De emlékezünk. Tudjuk, mi történt 1956 őszén, s ezt nem felejtjük el soha. Magyarországnak 1956 októberében elege lett a kommunista diktatúrából. Az emberek szabadságra, igazságosságra és békére vágytak. Harcoltak, mert tudták, így nem mehet tovább, nem lehet tovább elnyomva, méltatlanul, megalázva élni. A forradalom végül elbukott, mint hogy a történelemben általában ez a forradalmak sorsa. Elbukott, de nem eredménytelenül. Az elszenvedett áldozat nem volt hiábavaló. Mert bár 1956-ot külső erővel leverték, annak szellemét megsemmisíteni nem tudták. Több mint harminc éven át ez az október adott erőt és hitet az embereknek, hogy eljön majd egy jobb és élhetőbb Magyarország, ahol nem kell „az elaljasodás huzamos tortúráját" elszenvedni. 1956 ismert és névtelen hősei nélkül nem lehetnénk itt. A forradalmárok önfeláldozása nem volt felesleges. Mint ahogy a levert Rákóczi-szabadságharc tette lehetővé a százötven éves oszmán uralom után Magyarország területi integritását, mint ahogy 1867 1848-nak köszönheti a létét, úgy a rendszerváltás sem valósulhatott meg volna az 1956-os forradalom nélkül. 1956 bizonyság volt arra, hogy nincs lehetetlen. Dávid legyőzheti Góliátot. A kis Magyarország sikerrel dacolhat a hatalmas szovjet birodalom ellen. Büszkéknek kell lennünk, hogy nemzeti harcunk mutatta meg a világnak, hogy ez az elnyomó hatalom sem sebezhetetlen. A második világháború után első ízben mi, magyarok bizonyítottuk be, hogy a Szovjetunió legyőzhető. A világ tíz esztendővel ezelőtti nagy fordulásában, a kommunista birodalom összeomlásában 1956 volt az első állomás. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Kép viseló'-testület! Gondoljunk hőseinkre, áldozatainkra. Gyújtsunk gyertyát emlékezetükre, hajtott fővel tisztelegjünk előttük. Áldott legyen az emlékezetük, hiszen hogy ma egy szabad, független, békés és virágzó jövő elé tekintő Magyarországon élhetünk, nekik köszönhető. (Elhangzón a Vármegyeháza dísztermében az október 23-ai ünnepi képviselő-testületi ülésen.) A 45 évvel ezelőtti forradalmi eseményekre több helyszínen és időpontban emlékeztek az esztergomiak. Az ünnepség-sorozat október 23-án délelőtt 10 órakor a Vármegyeháza dísztermében kezdődött ünnepi testületi üléssel, melyre meghívást kaptak Esztergom díszpolgárai és azok a veteránok is, akik az akkori forradalmi események aktív részesei voltak. Az ünnepségen Meggyes Tamás polgármester mondott beszédet - melynek teljes szövegét itt közöljük -, majd a Balassa Bálint Vegyeskar adott rövid műsort. Ezután az ünnepség résztvevői a Polgármesteri Hivatalépületéhez vonultak, amelynek északnyugati sarkán az itteni forradalmi megmozdulásoknak emléket állító márványtáblát lepleztek le. Itt Fakász Tibor szakíró emlékezett (fotónkon) a csaknem félévszázaddal ezelőtt történtekre—szavait a 4. oldalon olvashatják -, majd Bakai Ferenc szavalata után a jelenlévők megkoszorúzták az emléktáblát. Délután a Főszékesegyházban Baróti István orgonaművész adott koncertet az '56-os mártírok tiszteletére. Esztergom véres napjára, 1956. október 26-ára az évforduló napján, pénteken emlékeztek a város polgárai. Délelőtt 10 órától a Megyei Levéltár Palkovics-termében kerekasztal beszélgetés volt 1956 esztergomi eseményeiről. A beszélgetésen - melyet Csombor Erzsébet igazgató és Bencze Cs. Attila igazgató-helyettes, szerkesztő vezettek - részt vett Germuska Pál, az 1956-os Intézet titkára, valamint számos ismert esztergomi személyiség. Negyed ötkor koszorúzás volt a Vaszary Kolos Kórház egykori sebészeti épületének emléktáblájánál, ezt követően pedig a Városháza előtti zászlóknál gyülekezett az emlékező tömeg, ahonnan fáklyás menetben vonult a Sötétkapuhoz. A gyászos emlékezetű sortűz helyszínén este 6 órakor a Himnusszal kezdődött az ünnepség. Itt Tóth Sándor költő, a tanítóképző főiskola tanára és dr. Horváth Csaba, városunk díszpolgára (lenti fotónkon) mondott emlékbeszédet - részletek a 4. oldalon -, Varga Zoltán szavalt el egy verset, majd a város különböző szervezetei helyezték el az emlékezés virágait a Sötétkapu falán lévő emléktáblánál, miközben a Szent István Gimnázium kórusa énekelt Durzák Anna tanárnő vezetésével. (Zavarta az elmélyült emlékezést az a figyelmetlenség, hogy a diákkórus énekével egyidőben a hangszórókból is felcsendült egy másik dal, és főleg azok a füttyök és közbekiabálások, melyek a baloldali pártok koszorúzásakor hangzottak fel.) (Folytatás a 4. oldalon) In memóriám Munkácsy Kálmán, f Esztergomban, 1901. október 28. Száz éve halt meg lapunk 122 éves történetének - az alapító Kőrösy László, illetve ^ • ^ 1866 — 1901. Nógrádi Jenő után-harmadik » főszerkesztője. 1 Az Esztergom és Vidéke pol- t hetilap uicii szerkesztői és ^ ^'fll^^'^rS Í7 munkatársai egykorú nekroló f/W I! || Jy HULL0TT a tol li életének és nemes törekvéseinek ez a fényes fegyvere, örökre kihullott ez éjjel remegő kezéből! Az gokkal és a temetésről szóló tu- $ ^^S^U^j^ utolsó napig hű volt, el nem hagyta azt az ideált, melynek ifjúságát, pályájit, kínálkozott anyagi előnyeit feláldozta; dositassal tisztelegnek emléke ^ 1 előtt a 6 oldalon városunk 'SltöS^- d°lg° zot t heteken át és fáradt, megkínozott, gyötrődő teste nem birta legyőzni szellemét, a sajtó irAnt érzett lázas kulturális életének ekiemelke- Izenvedélyét, ragaszkodását. Dolgozott az utolsó estéig s az ö kedves lapjának szelleme, minden apró-cseprő gondja volt az ő vivódó lelkédő alakját megidézve. nek utolsó fellobanása is. Ű.
