Esztergom és Vidéke, 2001

2001-03-22 / 12. szám

2001. március 22. Esztergom és Vidéke 7 KERT 0 KONYHA 0 KEDVTELES 0 KÍVÁNCSISÁG Szerkeszti: Szánthó Barna TAVASZI GOMBÁK Ha a tavasz korán ránkköszönt, néha már március végén is találunk gombát az erdőben. Az elsó' tavaszi gombák megjelenése azonban többnyire csak április közepén várható. Ekkor is csak néhány jellegzetes gombafaj található ­zömmel az erdők szélein, a ligetekben. Közülük mutatunk he néhányat. GOMBA­ÉTELEK Az ízletes kucsmagomba (fenn kép) és a tőle alig különböző/a/ry/í kucsma­gomba jellegzetes, sárgásbarna, gödrös felületű süvegéről ismerhető fel. Húsa törékeny, belül üres. Igen ízletes, főleg levesnek vagy rizsesgombának készí­tik, de daráithússal töltve is kiváló. Ismert és közkedvelt gombafaj a kerti csiperke. Kalapja fehér vagy barnásfe­hér, húsa és bőre vastag, utóbbi köny­nyen lehúzható. Lemezei eleinte rózsa­színűek, később megbarnulnak. A tönk galléros. Tömegesen terem. íze és illata kellemes, felhasználása széles körű. A fenyvesekben mindenütt gyakori fenydtinóru sárgásbarna, ragadós kala­pú, közepes termetű gomba. A kalap alján a termőréteg - a vargányákhoz hasonlóan - sűrűn egymáshoz illeszke­dő csövecskékből áll. A fiatal gomba frissen elkészítve jóízű, leginkább pör­költnek ajánlható. Az ízletes tőkegomba szinte egész évben csoportosan terem elhalt fák tö­vén vagy tönkjén, árnyékos, nyirkos er­dőkben. A kalap, a lemezek és a tönk is sárgásbarna, a tönkön kis gallér, alatta pedig pikkelyek vannak. Jóízű, kelle­mes illatú gomba, levesnek, pörkölt­nek, salátának egyaránt felhasználható. A tövisaljagomba kökény- és gala­gonyabokrok közelében található. Ka­lapja sugarasan szálas, világos szürkés­barna. Lemezei eleinte fehérek, majd rózsaszínűek, tönkje piszkosfehér, gör­be. Ehető ugyan, de nem tartozik a jóízű gombák közé. Mivel ebben az időszakban a mér­gesgombák közül egyedül a téglavörös susulyka található, a fenti ehető gom­bák viszonylagos biztonsággal gyűjthe­tők. A téglavörös susulyka (alsó kép) ugyanis könnyen megkülönböztethető ezektől. E gomba kúpos kalapú, kezdet­ben fehér, késeibb vöröses színű, barna lemezű. Kalapja szálas-rostos, behasa­dozó. Tönkje egyenes, gallérja nincs. Szaga fiatalon jellegtelen, később dena­turált szeszre emlékeztető. Szinte min­denütt megterem, mérgezése életveszé­lyes is lehet. Az erdőben, ligetekben szedett gom­bát mindenesetre mutassuk meg gom­baszakértőnek! Néhány különleges gombaételt mu­tatunk most be, hangsúlyozva: vala­mennyi nagyon egészséges, koleszte­rinmentes, sőt fogyókúrás eledel. Az uborkás gombaraguhoz bármi­lyen megtisztított és vastag szeletekre vágott gomba megfelel. Egy nagy fej hagymát összevágunk, olajon üvegesre pirítunk, majd hozzáadjuk a gombát, megsózzuk és puhára pároljuk. Vékony csíkokra vágott csemegeuborkát do­bunk a tetejére, liszttel kevert tejföllel behabarjuk, teszünk még hozzá kevés őrölt borsot, zúzott fokhagymát és fi­nomra metélt petrezselyemzöldet is. Még egyszer felforraljuk, és máris tálal­hatjuk - mégpedig párolt rizzsel. A töltött gombának számtalan válto­zata ismert. A citromos, sós vízben pár percig főtt csiperke-gombafejeket tej­föllel elkevert, borssal ízesített juhtúró­val is megtölthetjük. A töltött gombákat vagy bepanírozzuk és forró olajban ki­rántjuk, vagy pedig - sajtreszelékkel megszórva - sütőben pirítjuk színesre. A félbevágott, sós-vegetás vízben előfőzött karalábé-fejeket is megtölt­hetjük gombás keverékkel. E keveréket finomra metélt, pirított-párolt hagymá­ból és gombából, tojásból, tejfölből ké­szítjük, borssal, petrezselyemzölddel, sóval ízesítjük. Az előfőzött, közepén kivájt karalábéfejeket megtöltjük a ke­verékkel, kivajazott tepsibe rakjuk, te­tejüket megszórjuk reszelt sajttal, majd közepes hőfokú sütőben vagy grillsütő­ben rövid idő alatt készre sütjük. Mint önálló ételt párolt rizzsel tálaljuk, de felhasználhatjuk különféle sülthúsok mellé köretnek is. Nagyobb burgonyákat is tölthetünk meg gombával, illetve gombából ké­szült zöldséges keverékkel. Erre a célra a meghámozott burgonyagumókat kö­zépen kivájjuk, kivajazott tepsibe rak­juk, leveskockából készített lét öntünk alájuk, lefedjük, és sütőben puhára pá­roljuk. Közben kockákra vágott gom­bát, sárgarépát, karalábét, zellert puhára párolunk, sóval, borssal ízesítjük, re­szelt sajttal, tejföllel péppé keverjük. E keverékkel megtöltjük a burgonyagu­mókat, olvasztott vajjal megkenjük a tetejüket, majd forró sütőben színesre pirítjuk. Végezetül egy gombás torta elkészí­tésére ösztönzöm Önöket. Ehhez elő­ször 11 darab vastag, sós palacsintát készítünk. Aztán 6 tojásból, 2 púpozott evőkanál lisztből sóval, pirospapriká­val, borssal ízesített masszát keverünk, amelyet kétfelé osztunk. Az egyik felé­be belerakjuk a 30 dkg apróra vágott gombából és egy fej ugyancsak felaprí­tott hagymából készített, párolt, sózott, borsozott, levétől leszűrt keveréket. A másik felébe 30 dkg apróra kockázott csemegeuborkát vegyítünk. Mindkét félből 5-5 darab - a palacsintákkal meg­egyező méretű - tojáslepényt sütünk. Az így elkészített kerek lapokból egy tűzálló tálba az alábbi módon rakjuk össze a tortát: alulra egy palacsinta ke­rül, erre egy gombás lepény, ismét pa­lacsinta, majd egy uborkás lepény... Az összes palacsintát a rétegezés so­rán vékonyan megkenjük kevéske mus­tárral ízesített tejföllel. Legfelülre is ilyen palacsinta kerül, de ezt még sajt­reszelékkel is meghintjük. A tortát ez­után sütőbe rakjuk, és addig hevítjük, míg a sajt el nem olvad a tetején. HAZUGSAG­LISTA (...) Érdemes visszatérni most, egy hónappal az atomtengeralattjáró tragé­diája után arra, hogyan reagált az orosz kormány és a haditengerészet vezetése az ügyre. Idézzük fel hazugságaikat! - Az első hazugság a baleset időpont­jával kapcsolatban hangzott cl. Az orosz hatalomgyakorlók első lépése az volt, hogy az augusztus 12-én, szomba­ton délelőtt történt esetről azt állították: az csak vasárnap délután következett be... - A második egy jelentéktelen apró­ság volt. Az. első orosz híradások a ha­jóról arról szóltak, hogy négy torpedó­kivető csöve van... A valóságban hat volt. - „Idegen hajóval ütközött össze". Ezt makacsul ismételgették... Teljességei kizárható, hogy egy éles hadgyakorlaton bármilyen „ellenség" ilyen közel merészkedjen az éppen lö­völdöző harci egységhez. Miután a nor­vég szeizmológusok közzétették, hogy a tenger alól egy detonációt hallottak, már senki sem beszélt komolyan arról, hogy két hajó ütközött volna. - ,, Az orosz flotta rendelkezik a men­téshez szükséges eszközökkel" - állítot­ta a moszkvai admirális. A valóságban semmilyen erre alkal­mas műszaki eszköz nem állt rendelke­zésükre. - A Nyugat már augusztus 14-én, hétfőn felajánlotta segítségét. Ezt nem csak ignorálták Moszkvában és Mur­manszkban, hanem később le is tagad­ták. Utólag azzal magyarázták a vissza­utasítást, hogy úgyis vihar dühöngött a szóban forgó tengerrészen, ezért a nyu­gati búvárok sem mentek volna semmi­re. Az igazi helyzet ennek éppen fordí­tottja volt... - Az orosz admirális azt állította, hogy a detonáció során megrongálódott a hátsó mentőzsilip fedele... Amikor aztán a norvég búvárok vég­re eljutottak a mentőzsiliphez, kiderült, hogy ajtaja sértetlen, és ki is tudták nyitni azt. - Az egyik leghosszabban elhúzódó hazugságsorozat a bajba jutott legény­ség létszámával kapcsolatos. Először a létszámot 107 főben adták meg. Lassan tornázták fel e számot 116-ra. Végül 118 főt ismertek be, de könnyen lehet, hogy a bajba jutottak száma legalább 130 volt. - Az orosz hatóságok lelkiismeretlen trükkje ezután az volt, hogy közölték: a hajótest belsejéből kopogást hallottak. Vagyis a Kurszk legénysége életjelt adott volna... Egyszerű technikai kérdés, hogy a legénység csak a belső héjjal érintkez­hetett, hangjeleket adni csak akkor tud­tak volna, ha hozzáférnek a külső héj­hoz. Erre azonban a lakott térből nincs mód. - Az idegen mentőket, búvárokat fo­lyamatosan félretájékoztatták. Azt ha­zudták, hogy veszélyes áramlatokkal kell számolniok, s hogy lent igen sötét van, ezért alig látni valamit... Kiderült, mindebből egy szó sem igaz. - Az utolsó hazugság az volt, amikor az oroszok görcsösen tagadták, hogy a Kurszk egyfajta fegyver kipróbálásán vett részt. Ezt aztán később végre beis­merte az orosz hadvezetés. (A fenti részleteket Nemere István: Az iszonyat órai című könyve alapján „ollóztuk össze") A Borsszem Jankó 1888-as tavaszi számaiban találtuk az alábbi zanzásított költeményeket. Hogy kinek a nevéhez fűződik az átköltés, azt nem közli a lap. Arany János: A WALESI BÁRDOK Zsarnok, dalnok, lakoma. Vive le roi? - Nem, koma! Máglya-lángon lantos sül, Király ismét otthon ül. Álmatlan éj. - Ki lármáz? Király... Mentők, bolondház. Garay János: KONT Harminc nemes, egy király. Kont keményen perorál. Király dühe: pallos-él, Harminc közül egy sem él. Népfelkelés, galiba: Zsigmond király dutyiba. Petőfi Sándor: MEGY A JUHÁSZ. Megy a juhász a szamáron, Haldoklik babája, S mert már későn érkezett, a Csacsit fejbe vágja. 0 SZÁLL A KAKUKK FÉSZKÉRE? Aligha. Ugyanis nincsen neki. Ez a különös madár egyike azon kevés madárfajok­nak, amelyek nem raknak fészket és nem költenek. Április második felében érkeznek haza, Magyarországra, s ettől kezdve az Esztergom környéki erdők­ben, nádasokban is megtalálhatók. A hím visszatérte után azonnal hal­latjajellegzetes hangját (u-ú, u-ú), kiál­tozása június végéig hallható, s ezen kívül olykor még egy fújó hangot is ad (hachachach). A nőstény hangja a tril­lázó 'kvik-kvik', a fiókáké a 'cirirk'. Galambnagyságú madarak, a farkuk hosszú, a lábuk ún. kúszóláb (két UJJ előre, kettő pedig hátra áll, így függőle­ges fatörzsön is meg tudnak kapaszkod­ni). A hím háta hamuszürke, hasa szür­késfehér, fekete harántcsíkokkal. A tojón vöröses sávok is díszlenek. Környezetükkel szembeni fő köve­telmény, hogy számos énekesmadár fészkeljen a környéken, melyekre tojá­sait rábízhatja. A hím egy nagyobb te­rületet választ magának, s ezt makacsul védelmezi vetélytársaitól. Napi rend­szerességgel bebarangolja birodalmát, előre tudható, egy-egy fán mikor jele­nik meg. A nőstényeknél nem ez a hely­zet. Számuk jóval kisebb a hímekénél, egy nőstényre 2-3 hím is jut. A nőstény szabálytalanul kószál különböző hímek területein, egyikhez sem köti le magát, mindegyikkel kikezd, amelyik megtet­szik neki. A kakukk legjellemzőbb sajátossága a fészekparazitizmus, ami abban nyil­vánul meg, hogy tojásait idegen madár­fajok fészkeibe csempészi, a nevelő­szülőkkel kelteti ki, s rájuk hagyja fiókái felnevelését is. Elsősorban a tö­visszúró gébics, a nádirigó, a posztáta, a pityer, a vörösbegy és az ökörszem fészkeit szemeli ki. Azok a madárpá­rok, amelyek e kétes értékű megtiszte­lésben részesülnek, nagyon jól ismerik a kakukkot, és megtámadják, ahol csak látják. A kakukk persze kilesi az alkal­maspillanatot, amikor belecsenhet egy­egy tojást az idegen fészkekbe. Ha köz­ben mégis megzavarnák, csőrében viszi tovább tojását, és másik fészekben he­lyezi el. Egy évben összesen 15-20 to­jást tojik - mindegyiket más-más fé­szekbe. E tojások a madár nagyságához képest igen aprók, alig nagyobbak a verébénél. A kakukkfiókák 11-13 napos költés után kelnek ki, mégpedig igen gyámol­talan állapotban. De alig félnapos a fió­ka, máris feltámad benne az ösztön, hogy mindent kihajítson a fészekből, amit ott talál. Hamarosan egyedül élve­zi a nevelőszülők ügybuzgalmát, akik látástól vakulásig hordják neki az ele­mózsiát. Három hét elteltével a kis ka­kukk szárnyra kél, de gondozói még ezután is követik és etetik 2-3 hétig. A felcseperedett kakukk tápláléka főleg hernyókból áll, de nem veti meg a bogarakat, a sáskákat, a poloskákat és az egyébb rovarokat sem. Napi táplá­lékszükséglete megegyezik saját test­súlyával. így tevékenységét akár hasz­nosnak is mondhatnánk, ha ugyanakkor nem száradna a lelkén rengeteg, ugyan­csak hasznos énekesmadár elpusztítása. Az e madártól származó „kakukkto­jás" kifejezés tehát azt jelenti, hogy va­lami kirí a többi közül, ugyanúgy, mint a kakukk tojása a fészekben lévő többi madártojás közül. De hogy a régi, ún. kakukkos órák dobozába hogyan került bele éppen ez a különös madár, azt nehezen tudnám megindokolni. Talán akakukkjellegze­tes hangja miatt? Ennek csak a hajdani órásmesterek a megmondhatói. $ ORVOS-IRÓK, ORVOS-ANEKDOTÁK „A;; orvostudomány a feleségein, az irodalom a kedvesem " - vallotta Csehov, a világirodalom legismertebb orvos-írója. Jaltai háza ma múzeum, egykori dolgozó­szobájában ott látható a sztetoszkópja és orvosi körpecsctje. Csehovon kívül persze számos íróról, költőről köztudott, hogy eredetileg orvos­nak készült. Medikus volt többek között Schiller, Rabelais, Maugham, Conan Doyle, Aragon, Gil Slauter, a magyar Csáth Géza és Németh László. Nem sokan tudják, hogy a Kalevala összeállítója, Éli­ás Lönnrot is orvos volt, Zane Grey, a romantikus cowboy-történetek legismer­tebb szerzője pedig fogorvos. Dr. Szente­leky Kornél lakása a jugoszláviai magyar irodalom központja volt, dr.Toldy Fe­rencről pedig tudni kell, hogy kezdemé­nyezője volt a Kisfaludy Társaság létreho­zásának. Az orvos-íróknál is több azonban az olyan irodalmár, aki orvosnak készült, de nem fejezte be tanulmányait. Orvostan­hallgató volt egykor Goldoni, Brecht, Szigligeti Ede, Illés Endre, a francia Bour­get, a német Büchnerés sokan mások. Hát azt tudja-e, kedves olvasónk, hogy Agatha Christie önkéntes ápolónőként egy tábori kórházban írta első detektívre­gényét, és halhatatlan hősét, Poirot mes­tert egy belga orvosról mintázta? És hal­lotta-e már, hogy Goethe nemcsak a köl­tészettel, de az orvostudománnyal is fog­lalkozott, s hogy neve az orvosi lexiko­nokban is szerepel?... Ezek után portyázzunk egy kicsit az orvosi anekdotairodalomban! Az angol dr. John Hill többek között arról volt híres, hogy ha egy kollégája elmesélte neki valamelyik érdekes esetét, azt saját tapasztalataként publikálta. Az egyik orvos el is határozta, hogy bosszút áll rajta, s mikor legközelebb találkoztak, így szólt hozzá: - Képzeld el, milyen fantasztikus ese­tem volt a napokban! A cipészemnél egy matrózt találtam, akinek nemrég tört el a lába. Nálam még orvosi táska sem volt, ígyhát a suszter csirizével ragasztottam össze a törést, aztán rögzítőkötést alkal­maztam. Hihetetlennek tűnik, de másnap mái- a matróz úgy használta a lábát, mint azelőtt. - Tényleg fantasztikus - mondta dr. Hill, és még azon a héten szakmai cikket írt az esetről, persze úgy tüntetve fel a gyógymódot, mintha saját maga alkal­mazta volna. Alighogy megjelent a cikk, az alábbi levelet kapta a „mesemondó" orvostól: „ Kedves Hill doktor! A minap elfelejtet­tem közölni Önnel, hogy a matróz eltört lába faláb volt." Csontváry Koszta Tivadar egy időben meggyőződéssel vallotta, hogy minden betegség leghatásosabb gyógyszere a nap­fény. Egy nap hírül vette, hogy Ferenc József császár megbetegedett. Megfogal­mazott hát egy távirati szöveget az uralko­dónak címezve, melyben kérte, hogy ne vegyen be semmilyen orvosságot, csak tétesse ki magát a napra. Aztán megkérte éppen távozni készülő barátját, hogy adja fel a postán a táviratot. Barátja azonban csak másnap ment a postára, akkor sem a császárnak, hanem Csontvárynak sürgönyzött: „A királyt ki­tettük a napra. Már szárad. Tanácsát kö­szöni Daruváry Géza, a kabinetiroda ve­zetője. " Somerset Maugham, a világhírű orvos­író élete utolsó éveiben visszavonultan élt, ritkán járt társaságba. Egyszer mégis en­gedett a rábeszélésnek, és elment egy lon­doni estélyre, de mivel szinte senkit sem ismert, csak rosszkedvűen téblábolt a ven­dégek között. Már azt fontolgatta, hogy hazamegy, amikor a szeme megakadt egy ismerősnek tűnő hölgyön. Nem jött rá, honnan ismeri, ezért elhatározta, hogy ki­deríti a kilétét. Mellé lépett, és megkezdte a puhatolózást. - Hogy van a kedves papa? - érdeklő­dött udvariasan. - Az édesapám meghalt - válaszolta a hölgy. - Bocsánat, nem tudtam - sajnálkozott az író. - No és a bátyja Londonban él? - Nincsen bátyám, csak nővérem. - Persze. Már emlékszem. No és ő mit csinál mostanában? Mire a hölgy mosolyogva felete: - Még mindig ő a királynő Angliában,

Next

/
Thumbnails
Contents