Esztergom és Vidéke, 2001

2001-03-22 / 12. szám

Esztergom és Vidéke „Esik eső'karikára" Megújult a Kossuth-emléktábla Március 14-ére, önzetlen esztergomi polgárok kezdeményezésére megújult az egykor szebb napokat látott Szent István Fürdő Szálloda falán a Kossuth-emléktábla. Üdítő színfolt a vakolatvedlett épület falán az a néhány négyzetméter, amely újrafestve fogja közre a Kossuth Lajos 1848. október 18-ai látogatását megörökítő bronz domborművet. A nemzeti ünnepre új koszorútartó is készült, formájában követve a klasszicista épület stílusjegyeit. Néhány esztergomi újra tanújelét adta annak, hogy „nem kötelező" mindig valamire, valaki(k)re várni, a jóérzésű Polgár - ha akar -mindig megtalálja annak módját, hogy cselekedjen környezetének szebbé tételéért. Dr. Kolumbán György ügyvéd kezdeményezésére Kovács Tamás kőműves mester javította ki és festette le az emléktábla környezetében a mintegy tíz négyzetméter nagyságú falfelületet. A munkálatokhoz szükséges anyagokat Geiszler Antal építőipari vállalkozó és Bádi Jánosné, a Kossuth Lajos utcai Trilak Haering Festékmintabolt tulajdonosa térítés nélkül ajánlotta fel. Az ízléses koszorútartót Karalyos Lajos kovácsmester készítette el és ajándékozta szülővárosának. Hamarosan egy meglepetéssel találkozik majd az arra járó. A ceglédi, Kossuth Lajos nevét viselő múzeumban őrzik Magyarország kormányzójának híres, korabeli metszetekről, nyomatokról ismert kalapját. Erről a kalapról vett hiteles mintát Cz.ucz.ay Ádám esztergomi díszkovács és a kalap fémből készült másolata a koszorútartón már az e célra előre kialakított szerkezet segítségével kerül felerősítésre. Csak gratulálni lehet a szellemes gondolathoz, hiszen - a köz-emlékezet szerint - a legismertebb Kossuth-nóta egyik strófája, az Esik eső karikára, Kossuth lMjos kalapjára itt, a Fürdő Szálló előtt született a Kossuthot éltető esztergomi nép ajkán azon a 153 évvel ezelőtti esős októberi koraestén! Mindannyiunk nevében köszönettel: Koditek Pál, az EBE elnöke Ikon- és fotókiállítás a Balassa Bálint Múzeumban (P) Március 10-én délután nagy érdeklődés mellett nyílt meg két fővárosi művész másfél hónapig tartó kiállítása a Balassa múzeumban. A Csendüljetek szívek, konduljatok harangok című, nagyrészt ikonokból és az ezekhez kapcsolódó néhány fotóból összeállított tárlat megnyitó/árt dr. Horváth István igazgató mondott köszöntő szavakat, majd dr. Beer Miklós püspök méltatta dr. iMtorcai Jánosné Újházi Aranka ikonfestő-művészt és dr. Csenger-Zalán Attilánét Takách Ágnes fotóművész munkásságát (fotónkon). Takách Ágnes ezen a tárlaton - az ikonok között szerényen háttérbe húzódó képeivel - a portréfotók igazi mesterének mutatkozik. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és a Magyar Reklámszövetségnek. Elnyerte a Nemzeti Fotószalon VDAV arany, FIA ezüstérmét. Számos külföldi kiállításon is szerepelt, legutóbb Stocholmban és Stuttgartban. Műemléki értékeinkről készült albumai (Magyarországi zsinagógák, Mátyás király budai palotája) nagy példányszámban jelentek meg és fogytak el. Önvallomása szerint főként a szín, a fény változatai, a színpad, a tánc világa érdekli: a mozgás fotózása jelenti számára a legizgatóbb kihívást. Újházi Aranka ikonfestő-művész mérnök-közgazdász diplomával, üzletkötőként sikeres pályát tudhat maga mögött. A rajzolás, a festészet középiskolás korától érdekelte. Jóval később, felnőtt fejjel már tudatosan fordult e művészet irányába és választotta ki sajátos tartományát. A budai ikonfestő műhelyben erős hittel, nagy lelkesedéssel indult neki, hogy megismerje és meghódítsa. Teológiai tanulmányokba kezdett, megismerkedett a bolgár, a görög, az orosz, a román, a szerb ikonfestészeti hagyományokkal. Tanulmányokat folytatott a lvovi (lembergi) egyetemen, majd Athében, a belgiumi Chevtogne-ben, a Moszkva-közeli Lavra kolostorban. Oltárképei láthatók Alsóvadászon, Budapesten, Gyomaendrődön. Homokkomáromban, továbbá Hajdúszoboszlón, ahol 29 táblából álló ikonosztázát 1998 őszén a görögkatolikus püspök szentelte fel. Esztergomi kiállítására az utóbbi években készült műveit hozta el. Ikonjait részletről-részletre végignézve, e nagy hagyományú, különleges képzőművészeti műfajról beszélgettünk az alkotóval. Az interjút húsvéti, ünnepi számunkban közöljük. Andód szülöttére emlékeztünk Az 1848-as forradalom és szabadságharc napjaiban Czuczor Gergely is írt lelkesítő verset. A kevéssé ismert Riadót elmondtuk a József Attila iskolában, az ünnepi műsorban. Czuczor Gergely életével és munkásságával azért ismerkedtünk, mert március 14-én részt vettünk Érsekújváron egy vetélkedőn, amely az egykori esztergomi diák költészetével foglalkozott. A zsűri elnöke a kiváló tudós, a nyitrai egyetem tanára, Révész Bertalan volt, akit nagy élmény volt hallgatni, mikor Czuczor Gergelyről, s a magyarság megőrzésének fontosságáról szólt. A vetélkedés mellett megismerkedtünk Érsekújvár nevezetességeivel jártunk a Czuczor Gergely alapiskolában, megkoszorúztuk a költőnek a CSEMADOK helyi szervezetének székháza előtt álló szobrát. Kosztolányi Anikó, Péter Veronika és Wollitzer Tamás Képernyőn a KTV... Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Körzeti Televízió Esztergomban. Még 1994-ben alapították szigorúan közszolgálati jelleggel. Meglehetős sikerrel és közmegelégedéssel működött két esztendőn keresztül. Aztán belekerült a mesébe a Vasorrú bába, meg a Gonosz mostoha, mígnem 1996. szeptember 18-án mesénk negatív (nem önkormányzati - szerk. megj.) hősei egyetlen mozdulattal lekötötték a TV-t a városi hálózatról. Teltek-múltak az évek, a KTV - mint a mesék elvarázsolt hercege - küszködött a létéért, harcolt az igazáéi t. És íme, 2001. január 22-én a Magyar Kultúra Napján (talán nem véletlenül!) ismét megjelent a kamerakép a Bánomi lakótelepen, a Béke téren, Szentgyörgymezőn, a Szent Tamás-hegyen, a Vízivárosban és a városközpontban, vagyis mindenütt, ahol a MATÁV kábelhálózata fogható. Úgy tűnik, a MATÁV elhozta Esztergomba az esélyegyenlőséget és a sajtószabadságot. Köszönet érte! Hasonlóképp köszönet mindazon településeknek. amelyek az elmúlt esztendőkben mindvégig kitartottak mellettünk és néztek bennünket. Igaz ugyan, hogy az egykoron tizenöt antennajelen működő KTV-t a Vasorrúnak vagy a Gonosz mostohának sikerült mára hat település hálózatára sorvasztani, de ők hatan - vagyis Csolnok, Kesztölc, Nagysáp, Epöl, Süttőés Pilismarót - megmaradtak. Az elvarázsolt herceg mindenesetre „visszavarázsolódott", műsorai Esztergomban az S 17-es csatornán foghatók. Műszaki megoldásként javasoljuk, hogy a TV készüléket állítsák arra a programhelyre, amely a képmagnó használatára van kijelölve. Régebbi típusú készülékek esetén keressék az első tíz csatorna valamelyikét. További információkért hívják Bihari Antal stúdióvezetőt a 06 (30) 9565-068-as telefonszámon. És hogy mit kínálunk? Úgy, ahogy a Heti Hetesben mondja a főcím: „mindent, ami érdekes". A számtalan megkeresésnek engedve január 21-étől csütörtök kivételével - minden nap 18 órától ismétléseket láthatnak. Újra képernyőre kerül Esztergályos Cecília, a Família Kft. ikrei és Fábry Sándor, de találkozhatnak Rapcsák Andrással, Latorcai Jánossal és más jeles közéleti személyiségekkel is. A Körzeti Televízió közszolgálati média a szó klasszikus értelmében. írják meg, kiket szeretnének látni, kikkel ismerkednének meg szívesen közelebbről! Címünk: 2500 Esztergom, Rákóczi tér 4. Tartsanak velünk hétről hétre! Varga Péter szerkesztő Tavasztündér a táncházban Március 10-én ismét táncház volt a szentgyörgymezői Olvasókörben. Mint mindig, Németh Kálmán volt a táncház-gazda, a túlpartról jött vendég: Kusy Ferenc pedig felvidéki táncokat tanított. A talpalávalót ezúttal is az. immár Esztergomért Emlékplakettel kitüntetett Tücsök zenekar húzta. Szintén rendszeres jószokás, hogy Németh Kálmán felkéri egy-egy régi ismerősét, barátját: a közös táncnak rendelt találkozókat színesítsék - hivatásuk, kedvtelésük szerint - egyéb programmal is. Meghívásának mindig szívesen (és ingyen) tesznek eleget - ahogy most György Tünde és Kovács Gábor is. A „civilben" háromgyermekes házaspár maga tervezte bábjaival saját költésű meséjüket játszotta el, kicsiket és nagyokat egyaránt szórakoztatva. Az előadás arról szólt, hogy a tavasztündér miként csalogatja a bundája színe miatt kisebbségi érzésben szenvedő nyuszikát a tavaszhívogató mezei táncmulatságba. A nézők és táncolók között örömmel üdvözölhettük a helyi „őstáncházasok" egyikét: az immár tíz éve Budapesten élő Bencze Lászlót is. - Még Pestről is érdemes ide látogatni! - mondta elégedetten, és megígérte, hogy a hagyományélesztő és őrző - tehát idén is sorra kerülő - zenés, táncos húsvéti locsolkodásnak úgyszintén tevékeny résztvevője lesz. D.L. Hídépítés - Földes Vilmos „látószögéből": - Azért ennyire nem kellene kíváncsiskodni, Lajos! Egy hang a múltból, avagy egy bohóc sirámai Féltél mái" egyszerű, szúró félelemmel? Sírtál már az örömtől fájva? Nevettél már a bánat savát nyelve? Akkor tudod miről beszélek. Tudod ennek a bántó játéknak minden mozzanatát és mégsem tudsz semmit. Én már tudom! Tévedtem. Bizony tévedtem, amikor felöltöttem az álarcot. Elbújtam mögé, hogy jótékony takarásában, ott bent, egy más életet éljek. Azt hittem, majd jó lesz. És most az álarc csak feszül az arcomon, eluralja azt, ami eredendően az enyém. Vonásait beleerőlteti bőrömbe, pedig semmi közöm hozzá. Azt hiszem, tudom, miféle alak lehet, aki ilyen élősdi módon rátelepszik fejemnek erre az oly fontos részére. Igen. Az arcomon tesped. A szememmel néz és azzal üzen a világnak. Őt kutatják mások, azt a merev, fehérre mázolt, kifejezéstelen ábrázatát, de az én tekintetem válaszol vissza. Én vagyok az, aki lát. Én. Csak szólnom nem hagy és lélegeznem. Nem jut át rajta semmi, elszigetel, elsorvaszt. Hát nem halljátok, hogy itt vagyok, hiába ordítok!? Esténként ha a tükör előtt megérintem, természetellenes simaságától elfog az undor. Próbáltam már levenni, de nem mozdult. Feszegettem, rángattam, kapartam, de ő csak vigyorgott rám fölényesen, azzal a festett, ferdére sikeredett szájával. Pedig egyszer úgyis elhajítom. Ha addig élek is, de megtalálom a módját, hogy megszabaduljak tőle. Már nem is emlékszem, mi van alatta. Talán megrémülnék a látványtól? Talán jobb, ha már soha meg sem látom azt a másikat? A valódit? Mit tegyek? Csak szendereg a vágy, tétovázik a kíváncsiság, de dübörög a félelem. Varga Margit • Bécsi levél Megköszönöm első levelem közlését. Nekem, aki szülővárosomtól távolabb élek és dolgozom, szerte a világban vannak barátaim. Velük is levelezem. Öröm nekem is, nekik is. A legnagyobb pedig, ha Esztergomba indítom a postát, hiszen ez a város a „legközelebbi rokonom". Elmondom hát, kikkel találkoztam a „bécsi" rokonságban. A közelmúltban barátom kislánya, a 7 éves Krisztina meghívott az iskolai tornabemutatóra, ahol fotósként ügyeskedtem. Bájos kis tündérek szórakoztatták a felnőtteket és saját magukat. A kivetítő vásznon feltűnt az osztrák tornász bajnoknő képe is, akit előzőleg már megcsodáltam. Egyik lába a földön, a másik a feje fölött. Bámultam hihetetlen hajlékonyságát. Bemutatott egy kis ízelítőt tornász-tudományából, aminek a negyedétől is én biztosan már kórházban feküdnék. Mint Ursula Zieglert mutatták be, de a végén kiderült, hogy az eredeti neve Orsolya, és magyar. Komoly sztár Ausztriában. Megkérdeztem tőle: Miért éppen itt? Meglepő választ kaptam. Odahaza - ragyogó eredményei ellenére is - lehetetlenné tették előrejutását. Elkeseredésében jött ki Bécsbe. Itt most az első számú bajnokok közt tartják nyilván. És, hogy folytassam: mily öröm volt ráakadni esztergomi „érdekeltségre" is! Nem túl régen a Collegium Hungaricum egyik termében állított ki Fodor Gyula fotóművész, aki a mostanság divatos fekete-fehér kinagyított fotóit mutatta be. Ebben a szakmában nehéz kiigazodni. A megítélés nézőpont kérdése. Szívesen folytatnám még, de majd máskor. Mindenkor örülök, ha csak gondolatban is eljutok Esztergomba. Soraimat küldöm magam helyett, köszöntve mindazokat, akik ezt a lapot olvassák. N. Tóth György restaurátor