Esztergom és Vidéke, 2001

2001-03-13 / 10-11. szám

Kicsiny, jobbsorsra hivatott város életéből szakítok ki itt egy töredéket és lepergelt kétszáz esztendejének takaró fátyolát kívánom meglebbentem. Ez a város mindenkor a polgárság városa volt. Kispolgárok öszszessége adta egész létezésének hangsúlyát századokon keresztül. Nekem pedig egy polgárcsalád, — az én családom — ritka évfordulója adja kezembe a tollat az íráshoz. Az Einczinger-család elhelyezkedésének körülményeit, rövid történetét, feledésbe hajló adatait akarom röviden vázolni abból az alkalomból, hogy az idén tölti be alapításának kétszázadik esztendejét az esztergomi Einczinger-siitőház. ^^ tí^S^'-^^O <> . < ; ''jS/lzz 'xuwfyf.M''i* Mint krónikástói, Einczingcr Ferentől tudjuk, hogy az ősök származása ónémet eredethez (legalább 1240-ig) és a Raj na-vidékre vezet vissza. A bajor nemesi famíliának számos tagja hajdan gazdag földesúr és a történelem jelentős szereplője volt. Nevük legrégebbi alakváltozatai: Eyzing, Enzing(er), Einzig, Eynzinger stb. A von Bucholz-ághoz tartozó Wolfgang von Eyzingert I. Miksa császár 1501ben - idén épp 500 éve - tüntette ki. Ez alkalomból Bécsben kelt adománylevele szerint az ő címeré ben szereplő nagy fa az apát, a két kis fa pedig fiait jelképezi. EINCZINtMDOR ~~; KQNYVE ^ Ami a történelem során letelepült és magyarrá honosodott leszármazottakat illeti, egyikük a 18. század első harmadában - úgy 275 esztendeje - érkezhetett városunkba. Az akkori Szent Tamás község piacterén (a mai Vörösmarty és Petőfi utcák sarkán) vásárolt telket, majd felépítette rajta házát és sütődéjét. Esztergomban, illetve Szenttamáson a Polgauban született Einzinger{\.) János György (1690—1750) a XVIII. század elején telepedett le. Ő alapította 1735-ben a jelenleg is ugyanazon helyeit álló sütöüzlelet. Egy időben Szenttamás község bírája volt, mint magyarrá honosuk tekintélyes polgár, mert apja, Einzinger János, nemzetes császári és királyi lőporfelügyelő, Rudolf császár katonája s első magyarrá lett leszármazottja a családnak, a magyar törvénytár 1715. cvl 136. cikke alapján honosságot nyert. Olajos István kéziratos emlékezéséből: A sütöde a közelmúltig folyamatosan működött, az államosítás után városunk kenyérgyáraként; a mesterség apáról fiúra szállt. (A pékség hatalmas, egyetlen kőtömbből faragott - állítólag római eredetű- dagasztóteknője ma kettétörve a Bibliothéka előtt hever.) A jeles pékdinasztiában felnőtt időseb

b fi

út, Eercnc

ct a szülők értelmiségi pályára szánták. A sütőházat a kisebbik fiú, Sándo

r vitte tovább. O szintén Esztergomban született, 1887-ben. Itt járt iskolába is, szaktudását pedig édesapja mellett sajátította el, a város sőt a várme^CZtNOfN FCn*NC1 AZ EINC2INGER CSALÁD TÖRTÉNETE AZ ESZTERGOMI SDTÖHAZ KCTSZÁZ tVES FENNÁLLÁSÁNAK EMLÍKÉHE 1240 1735 1935 LAI5ZKY JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA ESZTERGOM I935 gye legrégibb - akkor már a legnagyobb és modern, európai színvonalon működő - péküzemében. A hercegprímási udvar, a kórház, a honvédség szállítója volt, az első világháború alatt csupán a katonaság számára naponta 15 000 kenyeret sütöttek. Mint tekintélyes polgár, tagja szinte minden helyi szakmai, kulturális", szociális, hazafias - testületnek, egyesületnek. Valóságos „szegényügyi" aktivista. Történelmünk nehéz idő" szakaiban üzletében minden árva diák iskolába menet két zsömlét kapott ingyen. Öccsével, Ferenccel együtt a művészetek lelkes pártfogója. Prokopp Mária tárlatnyitójából: Az első esztergomi Einczingcrnek tíz gyermeke született, egyikük Kollár Antalnak, Esztergom királyi városa jeles polgármesterének lett az édesanyja. E polgármester építtette családja számára a Széchenyi tér 24. számú pompás Kollár-házat, amelynek kertje a Kis-Dunáig ért. 1909-ben ennek a polgármesternek az unokáját, Adolf Júliát vette feleségül Einczinger Ferenc. Még ugyanebben az évben ő tervezte és építtette a Kollár-ház kertjében azt a ma is álló lakóházat, amelynek falára tavaly december 13-án szép emléktáblát helyeztünk el. Itt élt haláláig, 1950-ig. (Felesége pedig 1972-ig, amikor leányuk családjához, Pestre költözött.) 1905-től folyamatosan szülővárosában dolgozott, a Takarékpénztár lisztir'iselőjeként. 1928-tól főkönyvvezető, 1943-tól 1945-ig nyugalomba vonulásáig - igazgató. Közben pedig festi Esztergom legszebb részleteit. CÜ2Ea* Kéziratos (a család tulajdonában lévő) önéletrajzában írja: „Legszívesebben a Szent Tamás-hegy változatos képei és az ó'sszel aranyba borult szigeti sétány foglalkoztattak." Ferenc a pesti reál iskolában érettségizett, majd kereskedelmi akadémiát végzett. A pesti évek alatt ébredt fel benne a művészet iránti érdeklődés. Hivatali pályáját 1898-ban Ipolyságon kezdte, az ottani takarékpénztárban. Hat évet töltött ott. „Itt kezdtem igazán szakszerűen festeni'- írja kéziratos önéletrajzában. A mesterségbeli tudást Kováts Károly, Münchenben tanult festőtől szintén Ipolyságon sajátította el. Azonban ennek az iskolának „levegőtlen", akadémikus A családi és helytörténeti krónikás, közíró, festőművész Einczinger Ferenc képeiből legutóbb összeállított tárlatot Prokopp Mária művészettörténész március 3-án a Laskai Osvát Antikváriumban (IV. Béla utca 6.) nyitotta meg. Anyagát Prunkl János - a családi ház egykori albérlője és a „gazda" művészetének kitúnő folytatója gyűjteményéből válogatták. A kiállítás március 24-éig tekinthető'meg. Az oldalt Nagy falusi Tibor állította össze. szelleme nagyon idegen volt a számára. „Másra vágytam! Más érzést váltott ki bennem a Régi Műcsarnok vagy a Nemzeti Szalon kiállításain látott Rippl Rónai József, Vaszary János, Csók István munkája." A fiatalember rendkívüli művészi érzékére vall, hogy éppen ezek, a Párizsból hazaérkezett festők friss művészeti törekvései ragadták meg. E három művész alapította 1924-ben a Képzőművészek Új Társaságát (KÚT), amely a modern magyar művészet folyamatosságát, a kortárs európai művészet hazai érvényesülését kívánta biztosítani. Ők hívták meg Einczinger Ferencet 1929-ben a budapesti Nemzeti Szalonban rendezett közös kiállításra. Itt Egry Józseffel, Márffy Ödönnek, Kmetty Károllyal, Berény Róberttel, Czóbel Bélával, Aba Nóvák Vilmossal együtt szerepelt. A bemutatkozásról -jeles műítészek által - írt számos kritika mindegyike őt is megemlíti. Rabinovszky Máriusz kiemeli geometrikus kompozícióinak értékét. Ugyanebben az évben a Szinyei-Merse Társaság is tagjai sorába választja. Ez 1920ban alakult, és a művészek széle. sebb körét fogta össze, mindazokat, akik a névadó mester festői elveihez közel álltak. Einczinger Ferenc művészi fejlődésére nagy hatással voltak utazásai, amelyeknek többségét a század első évtizedében tette. 1903-ban Berlinben, 1907-ben Münchenben, 1908ban Párizsban, Londonban és ismét Berlinben járt. 1913-ban Velence, majd - immár harmadszor - Berlin következett., A múzeumok és a kiállítások bőségét habzsoltam, kábító bűvölettel" - uja önéletrajzában. Nem véletlen, hogy éppen Berlint keresi fel újra meg újra: itt a német expresszionizmus (a Sturm és a Brücke művészcsoportok) legfrissebb eredményeivel töltekezik. Ipolyságon majd Esztergomban - e provinciális kisvárosokban - tehát nem a müncheni ódon akadémizmussal, hanem a legmerészebb kortársi törekvésekkel volt azonos hullámhosszon. Katona Gábor emlékiratából: Az időseb

b Einczinger, Sándor tekintélyes, régi vágású pékmester volt. Feri bács

i - a fiatalab

b - az Esztergomi Takarékpénztár főtisztviselője, autodidakta festőművész a KÚT tagja, művészi nyakkendoA ház - ablakaiv al és most már az emléktábla „szemével" is - a Kis-Duna-parti sétányra néz. Az egykori tulajdonos festői látásának oly kedves fák pedig visszanéznek... (Bánhidy lAszló felvétele, 2000. december 13.) vei járt, végtelenül kedves, mosolygós úr volt, amolyan esztergomi reprezentáns vezető polgári személyiség minden közös művészeti megmozdulás lelkes támogatója, Babitsék jó barátja. (Engem is 6 ismertetett meg Babitsékkal.) .... ,. i /- • - A, .•; " ! jtf t - »' > Török S. és Babits M.levele E. F.-hez, 1929. február 20. Kedves Ferikém! Szombaton Berlinbe utazunk, ahol Mihály német felolvasást tart. Ezt többek közt azért is írom meg, mert Te vagy kiszemelve, hogy kéj utunkat finanszírozzad. Hogy a kéjútból ízelítőt adjak: Mihály tiszteletére lesz egy ebéd adva az Ungarisches Institut vezetője által, aki Farkas Gyula egyetemi tanár (volt Esztergomban is, szerepel a falon); azután egy másik ebéd adva a porosz kultuszminiszter által. (Kíváncsi vagyok, mit adnak.) S egy harmadik ebéd adva dicső berlini követünk, néhai külügyi főgazdám, Kánya Kálmán által. Mindezen ebédekre híres német írók lesznek elővezetve, s képzelheted, alighanem folyton németül lesz beszélve. Nekem ezekután lett adva egy új bu.nda, s így aztán újra rászorultunk az esztergomi szent forrásra... Gratulálok Ferikém a KUT tagsághoz, s nagyon kíváncsi vagyok, mit festettél azóta? Alig várorn már, hogy nyár legyen, s Esztergomban lakhassunk...(...) Drága Ferikém, mellékelem a csekket, s nagyon kérlek, küldesd el a pénzt mielőbb, mert még elutazás előtt szükségünk van rá. Mindannyiotokat melegen üdvözöllek Ilonka Kedves Ferikém, mikor a fenti kérésekhez én is csatlakozom, azzal toldom meg, hogy a pénzt légy szíves sürgönyileg küldeni, mert nagyon sürgős szükség van rá. (A berlini költségeket ugyan megtérítik, de csak utólag.) Múltkori levelemet azóta bizonnyal megkaptad (melyben szíves jókívánataidat megköszöntem). Engedd meg, hogy most utólag még én is gratuláljak festői sikereidhez és maradjak igaz barátod Mihály Katona G.: Gyakran járt a szigeten és a Szent Tamás-hegyen palettájával, festőszerszámaival. (Egyik szenttamási képét nekem ajándékozta és dedikálta; ez ma is tulajdonomban van.) Háza a csendőrség és a Sas-kerti teniszpálya között volt; teraszán gyakorta feltűnt a felesébe, nekünk Juliska néni. A Balassa Bálint Irodalmi Társaság megalapítói közé tartozott, nemcsak leikes szemlélője, de (írótollal, fekete krétával és pasztellel egyaránt) krónikása is volt a várbeli ásatásoknak. Általában minden nemes közéleti megmozdulásban tevékenyen vett részt. Az Öreg Hollók cserkészcsapat vízitelepének nyári lakát az 6 festménye díszítette. (A mellékes díszítő munkálatokat - eternit lapok felhasználásával - mi végeztük mint „pala-művészek".) Sajnos, a sellőt ábrázoló freskó a háború után megsemmisült. Feri bácsi az Öregcserkész Bálok alkalmával a teremdíszítésben is közreműködött. Alakja nélkül sokkal színtelenebb lett volna az esztergomi élet. Ami a csatod és különösképp a két — művész, illetve művészetpártoló — testvér helyi emlékezetét, utóéletét illeti, azt bizony néhány kisebbnagyobb figyelmetlenség szeplője is „szinesíti"; egy betű-tévesztés erejéig még a Széchenyi tér 24. sz. Kollár-ház márványtábláján is megörökitve. (?...Ott ugyanis a Kotler név olvasható.) A legsúlyosabb pedig papírra vetve tartotta magát kanokul. Az ti., hogy Sándor, az öccs és bátyja. Ferenc — „státuszt" cseréltek. 1960-ban például Dévényi Ivánnál több Bahits-levél publikálása kapcsán - éppúgy, mint 198^-ban, a Babits és Esztergom című könyvecskében, vagy az én legutóbbi megemlékezésemben (EMD. 2000. ápr.20.). Érdekes, hogy még Katona Gábor pedig ő a jeles testvérpárt személyesen ismerte - emlékezete is ugyanígy „anyakönyvezte" őket. Ellentétben tehát a valósággal, amit Komárom és Esztergom vármegyék társadalmi ismertetője i?3#-ban (!!) pontosan rögzített. Csak le kellett voina emelni a polcról - ahogy Olajos István tisztességgel megcselekedte, iz adatpár helyreigazítása alighanem e mostani köztessel kaporr először ny omdafestéket. EX-LIBRIS Esztergomi polgárportrék EINCZINGER FERENC ÉS CSALÁDJA