Esztergom és Vidéke, 2001

2001-03-13 / 10-11. szám

2001. márc 13.-10-11. szám POLGÁRI HETILAP Ara: 100 Ft Esztergom a helsinki World Trade Centerben (G.) Március l-jén Meggyes Tamás polgármester vezetésével esztergomi delegáció utazott a finn fővárosba, hogy a Világkereskedelmi Központban tartott bemutatkozáson a király várost képviselje. A városunk vezetőjét Cséfalvay Zoltán, a Gazdasági Minisztérium regionális fejlesztésekért felelős helyettes államtitkára, dr. Fórián István, a Magyar Suzuki Rt. vezérigazgatója-helyettese kísérte el útjára. Velük tartott egy esztergomi vállalkozókból és művészekből álló küldöttség is. Esztergom finn díszpolgára, Reima T.A. Luoto közreműködésének jóvoltából létrejött bemutatkozás célja, hogy a király város a Világkereskedelmi Központban mint vonzó befektetési célterület jelenjen meg. Finnországban tartósan növekszik az érdeklődés hazánk iránt, jó lehetőséget kínálva arra, hogy a piacvezető finn high-tech vállalatok alkalmas partnerre találjanak Esztergom városában. Ujabb támogatásra pályázhat a kórház - mondta dr. Mikola István miniszter (P.) Március 9-én délután kórházunk működésének megismerésére városunkba látogatott dr. Mikola István miniszter. A vendéget dr. Sólyom Olimpia főigazgató és dr. Pák Gábor orvosigazgató fogadta. A látogatás végeztével az orvosok és nővérek számára fórumot tartottak, amelyen részt vett Meggyes Tamás polgármester és dr. iMtorcai János országgyűlési képviselő is. A főigazgató asszony köszöntőjében szólt a száz éves kórház múltjáról jelenéről és az ígéretesen kibontakozó jövőjéről is. A korábban nagy adóssággal küszködő intézmény kilencven százalékban egyenesbe került, nemcsak az egészségügyiek, hanem a szakmai alkalmazottak is részesültek éveleji béremlésben. Igyekeznek úgy dolgozni, hogy megfeleljenek a miniszter ars poeticájának: „Művelda csodát és ne magyarázd!" A Fresenius Művese Állomás konferenciatermében nagy érdeklődés kísérte a miniszter szavait. Először gyakorló orvosi működéséről, illetve összegyűjtött tapasztalatairól beszélt. Harminc éve orvos, ebből húsz évet belgyógyászként, majd' egy évtizedig vidéki kórház vezetőjeként szolgált. Az egészségügyben nagy zavarok uralkodnak, érdekeltségi rendszere ugyanis alapvetően hamis és torz mondta a miniszter. Bármilyen nagy erőfeszítést, mindennapos küszködést is követel - helyre kell hozni, mégpedig rövid idő alatt! Katasztrófahelyzet nincs; de ami van, az. folyamatosan ,,kezelésre "szorul- summázta ajelenlegi országos helyzetképet. A médiában túl hangos a hisztériakeltés, ezért dr. Mikola István azzal a kéréssel fordult a jelenlévő tudósítókhoz, hogy szorítkozzanak az elmondottakra. A hivatalba lépése óta eltelt két hónapban a minisztérium magához vonta a pénzügyi eszközrendszert, továbbá szervezeti és személyi változások sorát hajtották végre a/ Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnál és a/ országos intézetekben is - mondta a miniszter. Véleménye s/.crint az egészségügy irányítására is a funkcionális struktúra a legalkalmasabb. Véget kell vetni a parttalan áldemokráciának. a munkahelyeken csakis a hierarchiára épülő utasítások rendszere lehet hatékony. Átfogó programot hirdetett meg: ez 13 alprogramot tartalmaz. Közöttük szerepel például a/ alapellátás, a népegészségügy, az informatikai rendszer kialakítása az európai követelmények szerint, ugyanígy a kórházak progresszív betegellátása. Eddig nem jutott elég idejük arra, hogy kidolgozzanak és előterjesszenek olyan halaszthatatlanul fontos törvénymódosításokat, amilyen az ágyszámtörvény. Országszerte jellemzőegyfajta morális válság - állapította meg -, továbbá olyan hibák, mint a gyógyszergyári érdekeltség a vényírásban, a területi ellátás egyenlőtlenségei, az ellenőrizhetetlenség, a számos helyen tetten érhető anyag- és pénzpocsékolás. Elképesztő visszásságnak minősítette, hogy a kardiológiai intézetben 53 orvost talált, ugyanakkor van olyan kórház, ahol ezt a szakmát egyetlen személy sem képviseli. Az elmúlt évtizedek jónéhány beruházása soksok milliárdot pazarolt el, értelmetlenül. Az orvosképzés területén is van javítanivaló. Legfőbb feladatként - előszöris a maga számára - egy határozott rangsor felállítását tartja szükségesnek, hogy világossá váljék: mi a nagyon, illetve a kevésbé fontos. A közeljövő feladata az alapellátás benne a gyermekorvoslás és a fogorvoslás, a betegkártyarendszer, valamint a gyógyturizmus - fejlesztése: minderre 25 milliárdot szánnak. A lakosság többsége (felmérésük szerint 57 %-a) bizakodó, hisz a gyógyító munkában. A Vaszary Kolos Kórháznak legutóbb nyújtott 100 milliós támogatást a miniszter nemcsak fontosnak, hanem hasznosnak is ítélte, hiszen meghozta a várt eredményt. ígéretet tett arra, hogy az intézmény or\'osiműsz.er-ellátottságának javítására - pályázat útján újabb támogatásra is számíthat. Kérdésekre válaszolva elégedetlenségét fejezte ki amiatt, hogy a patológiai osztályok nem működnek megfelelően, ezért pénzügyileg is megalapozott változtatást fog kezdeményezni. Végül az osztályokon nélkülözhetetlen csapatmunkáról. a nővérek szerepéről ejtett szót az egészségügyi tárca vezetője. 1901. márczius 17, H szabadság születésnapja. Minden kedvezett. A magyarok Istene rügyfakasztó, virágcsaló időt adott, a közönség évek óta nem volt oly szorgos, vetélkedő a házak, üzletek feldíszítésében, mint az idén; az enyhe verőfényben lobogtak is minden felé, a középületeken is a kibomlott diadalmas trikolórok. Es a menet majdnem oly népes, tömött, összefüggő volt mint az aranyjubileumi évfordulón. Közel kétezerre tehető azok száma, akik a hős fiak örök nyugvóhelyének kertjében s körülötte hazafias kegyeletüknek áldoztak. Künn láttuk városunk legtöbb notabilitását, de nem volt hiány a lelkes honleányokban sem. A menet rendezését - a polgármesterrel egyetértve - az idén a Városi Kör vezette. A tulajdonképpeni ünnepből azonban a főgimnázium vette ki ez évben is az oroszlánrészt, nemcsak azért, mert a polgárság által felkért ünnepi szónok az intézet egyik nagyérdemű tanára volt, hanem azért is, mert kívüle a derék ifjak kegyelete hevítette izzópirossá odakünn a hazafias hangulatot (...). Az ünnepi menet fél három órakor indult el a Széchenyi térről, a város zászlajának elővitele mellett; egyesületek, testületek, tanintézetek, a városi tanács tagjai, s útközben mind jobban nőtt a sokaság. A koszorúk száma is több volt mint tavaly, természetesen ott volt a városé, a főgimnáziumé, a még élő volt bajtársaké, a Polgári Egyesületé, az olvasóköröké, ipartestületé stb. Elborították az emléket s a Palkovics-emlékre is áthajoltak. Az ünnepi szónok beszéde igen nagy hatású volt. Kitűnő választást tett polgárságunk, amikor kicsalta e nagy napra Dombay Nárcisz, tanárt fizikai laboratóriumából. (...) Az esküszerű befejezés mély, rendkívüli hatást gyakorolt. (Esztergom és Vidéke, 1901. március 17.) Ünnepi rendezvények - 2001 MÁRCIUS 14-ÉN, SZERDÁN 17 ÓRAKOR: A Fürdő Szállónál a Kossuth-emléktábla megkoszorúzása. Ünnepi köszöntőt mond Koditek Pál, az EBE elnöke. MÁRCIUS 15-ÉN, CSÜTÖRTÖKÖN 10 óra: A Vármegyeháza dísztermében a képviselő-testület nyilvános ünnepi ülése. Kitüntetések átadása. 10.20 óra: Gyülekezés a Városháza előtt. 10.45 óra: Zászlófelvonás katonai tiszteletadással. 11 óra: Emlékmenet indul a Széchenyi térről a szentgyörgymezői Honvéd temetőbe a következő útvonalon: Lőrinc utca - KisDuna sétány - Mindszenty tér, Berényi Zs. u. - Molnár sor Dózsa tér - Klapka tér - Dessewffy utca - Földműves utca Kopácsy J. utca. 11.50 óra: A Honvédtemetőben ünnepi beszédet mond dr. Bona Gábor hadtörténész, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum igazgatója, majd koszorúzás katonai tiszteletadással. 13 óra: Főpapi tábori szentmise. 15 óra: A Millenniumi Esztergom-New Jersy Nemzetközi XXIV. Porga Aladár Teremlabdarúgó Kupa döntője a Sportcsarnokban. A városi ünnepség közreműködői: a 25. Klapka György Gépesített Lövészdandár Parancsnokság, az Ars Musica Esztergomi Monteverdi Kórus, az Esztergomi Lovassport Egyesület, a Városi Zeneiskola Fúvószenekara, Cserép Péter, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola, valamint Kovács Zoltán, a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium diákja. Múltidéző: legendás idóV 1848-49... Esőző emlékek - kivirágzó, lombosodó legendák. Ki ne emlékezne az egykorú feljegyzésekből, Petőfi naplójából március idusára, amikor az ifjúság a már kora délelőttől szemerkélő esőben indult neki Pest utcáinak, hogy történelmi művéhez hozzákezdjen. 1848. október ... „Esik eső" karikára"... Van-e városunknak olyan ifja s leánya, aki az egyik legismertebb 48-as dalunkat hallván vagy énekelvén, ne idézné fel a szép esztergomi legendát, mely szerint szövege itt keletkezett volna, aznap, amikor Kossuth „villámokkal járt" nálunk sereget toborozni, és a hirtelen jött őszi zivatar elől kocsiba ült, hogy a hajókikötőből a Fürdő Szállóba kocsizzon éjszakai szállásra. Igen, valószínűleg ez is „csak" legenda - különben hogy történhetett volna, hogy egyetlen olyan egykorú hírlap sem jegyezte fel, amely a Dunaparti jelenetről is tudósított. Bizonyára a legendák megszületésének törvényei működtek közre: szükségeltetik ugyanis némi kihordási \áő Történelem-anyánk számára - általában több kilenc hónapnál... És miért is lenne a legendássá vált történet vagy személy: „csak"? Hiszen a nép a legenda által csakis a nagyon nagyra tartott értéket, a legőszintébben szeretett, tisztelt személyiséget veszi körül, öleli át, miként magzatát a burok, gyermekét az édesanya. Aztán a szabadságharc Világos felé sötétedő időszaka: 1849 nyarától... „Gábor Aron rézágyúja fel van virágozva"... Aki magyar-ki nemhallotta-énekelte már szabadságharcunk valószínűleg legismertebb katonadalát? A legendás székely ősről és ezermesterről, aki jószerivel a semmiből varázsolt hazánk - s benne a székelyek földjének - védelmére erős tüzérséget? Bizony, szinte a semmiből - de hogy rézből nem, az egészen bizonyos, már csak a technológia szabályai szerint is. Hányan tudják ezt, akik fújják, hallgatják a dalt? És vajon, hányan ismerik Gábor Áron halálának, temetésének körülményeit? Miután „indultak már a legények messze a csatába " - és velük Gábor Áron is, számára az utolsó, a kököshídi ütközetbe. Most itt, ez az ünnepi alkalom arra is jó, hogy megismerjék teljes valóságában. Például Bálás Gábor leírása szerint (A székelyek nyomában - 1984.), íme: „A csata július 2-án kezdődött, Gábor Áron lovon járta be az ütegeket. Meglátta, hogy az egyik székely tüzér túl magasra céloz és így az ellenség mögé csapódik a lövedék. Gábor Áron ekkor odalovagolt és rákiáltott: Lennebb igazítsd azt az ágyút. Ekkor találta el egy hatfontos ágyúgolyó. Bal karja összeroncsolódott és bal oldala úgy kiszakadt, hogy látszott a szíve. Holtan esett le a lóról. A székelyek közt hamar elterjedt halálának híre és oly mértékben feldühítette őket, hogy az Oltón túlra verték vissza az oroszokat. Gábor Áront 1849. július 3-án temették el a Sepsiszentgyörgytől keletre lévő Eresztevényben. A tüzérség fekete posztóval borított dobok tompa dübörgése mellett vonult fel. Amikor a pap a sírnál búcsúztatta, arra vetődött egy cári csapat és észrevette a katonák tömegét. Két ágyúval elkezdték lőni a sír körül állókat. Bár Gaál Sándor nyugalomra intette a tömeget, Semsey százados hamar felállíttatta az oroszok irányába az ágyúkat és tüzet vezényelt... A temetési szertartás ágyúdörgés közben folyt tovább; mire végetért, a támadó orosz csapat megfutamodott." íme, ez mind pontosan így esett meg - mégis éppen olyan, mintha legenda lenne. Ahogy a történelem (jelen)valóságából kiszakadt, azon melegében legendába illőnek született meg... Hőse, Gábor Áron pedig „legendásként" távozott odaátra-és maradt közöttünk örök időkre. Mindegy, hogy rézzel vagy réz nélkül... Arcképét immár a közösségi emlékezet foglalta aranykeretébe - noha valóságos keretbe tehető portréja egy sem maradt ránk. A (réztelen) ágyúkat gyártó hadiüzem azon a háromszéki vidéken működött, amelyet múlt nyáron, erdélyi körútja során, szerkesztői műhelyünk is felkeresett. - E „hadiüzem" történetének tényszerű bemutatása Múltidéző' című mellékletünkben, az 5. oldalon olvasható. Nagyfalusi Tibor