Esztergom és Vidéke, 2001

2001-12-20 / 50-52. szám

2001. december 20. Esztergom és Vidéke 289 ÖRÖMÜNNEP A DUNA KET PÁRTJÁN fa 16 óra Szlovák és magyar nyelvre egyaránt lefordított angol nyelvű beszédének rö­vidített változatát örömmel idézzük: - Engedjék meg nekem, hogy az Eu­rópai Unió 380 millió lakosa nevében gratuláljak Önöknek, és örömömet fe­jezzem ki afölött, hogy újra áll ez. a híd, mely most már örökre össze fogja kap­csolni a Duna két partját. Amikor meg­született a döntés e híd újjáépítéséről, akkor az Európai Unió úgy határozott, hogy támogatni fogja a rekonstrukciót, ugyanis ez nem csupán egy műszaki alkotás, amely összeköti a két partot, hanem egy nagyon markáns szimbólum is egyben. Az Európai Unió alapját nem a különböző szerződések, különböző kvóták, különböző szabályok, előírások és döntések képezik, hanem a hidak. Néhány évvel ezelőtt még nagyon távoli álomnak tűnt, hogy Magyarország és Szlovákia együtt lépnek majd az Euró­pai Unióba, ami most már egy nagyon közeli cél. Erősen hiszem, hogy ez. az álom megvalósul, és mindkét ország az Európai Unió tagállama lesz majd a 2004-es évben. Európa készen áll a szlovákok és a magyarok befogadásá­ra, várja Szlovákiát és Magyarorszá­got, és azt hiszem, Önök is készen állnak a belépésre. Hiszem, hogy Szlovákia és Magyarország hozzájárulhat az. Euró­pai Unió gazdagításához. Mindenek­előtt azzal, hogy példát mutat arra, mi­ként lehet békésen, egymást kölcsö­nösen gazdagítva együttműködni, együtt-dolgozni. Miként itt hallottuk, a Mária Valéria hidat többször lerom­bolták a háborúk során. Most már soha többé nem engedhetjük meg, hogy há­borúk legyenek, hogy hidakat rombol­janak le Európában. fa 12 óra Az ünnepség résztvevői a híd köze­pére vonulnak, ahol már az esztergomi­ak többezres tömege várja a hídavatás záró aktusát. Az ünnepség három szó­noka közösen vágta át az úttesten ke­resztben húzódó díszes, a két nemzet színeit viselő szalagot, majd a történel­mi egyházak jeles képviselői mondtak áldást az új hídra és leendő használóira, kérve az Urat, hogy óvja meg ezt a nagyszerű alkotást minden károsodás­tól. TJM m fa 13 óra Az ünneplő sokaság átvonul a híd esztergomi oldalára, hogy részt vegyen a hídfőmellett felállított szobor leleple­zésén. A város lakói és a vendégek elő­ször hallhatták azt a dalt - Varga Klára, a Madách Színház művésznője és Esz­tergom város egyesített ifjúsági kórusa előadásában. Ve re ekei Attila karnagy vezényletével -, melyet a város önkor­mányzatának felkérésére írt a Margit József-Koltai Gergely szerzőpáros, s amely igen nagy sikert aratott. Avatóbeszédében Meggyes Tamás, Esztergom polgármestere (képünkön) többek között az alábbiakat mondotta: - A két part közötti kötődés ezer éves. Az. itt élő'emberek teremtették meg ezt. Országhatárok, birodalmak nem vág­hatják el e kötelékeket. Városaink, mint bénult végtagok, most újra életre kel­nek, erővel telnek meg, s mint testünk útjain a vér, úgy szalad, bizsereg újra az élet a Mária Valéria hídon. Eőverőér ez, az élet minden lüktetését, elevensé­gét közvetíti. Párkány és Esztergom a zsákutca végén vigasztalan látványt nyújtott - akár a túloldali lu'dtorzóról nézve, akár a királyi várból szemlélve. Innen, az út végéről az utazó visszafor­dult. s csak akkor jött, ha célját itt ke­reste. Mától azonban igazán mondhat­juk, hogy Esztergom Budapest észak­nyugati kapuja. híd mindenkit áten­ged. akinek errefelé visz az útja, s mi ezt a kapui nagyra tárjuk. (...) Ugy kell nekünk ez. a híd. mint egy falat kenyér. Hiszen mi. esztergomiak a 20. századi magyar tragédiákat kétszeresen éltük meg. /. világháborút követőén el­vesztettük természetes vonzáskörzetün­ket, Esztergom vármegye kétharmadát. Határszéli kisvárossá lettünk a nagy Duna partján, szomorú fűzekkel. A II. világháborúban az. utolsó kapocs, a híd is elveszett. Mindezek után a kommu­nizmus belső értékeinket is el akarta pusztítani. Régi dicsőségünket megta­gadták, a fekete, klerikális reakció szék­helyeként bűnös városnak bélyegeztek, és központi bizottsági párthatározat a Dózsafalva nevet kívánta adni a dorogi járás e szerintük jelentéktelen települé­sének. Ma ez. az évszázados kudarctör­ténet véget ért. Minden átok elmúlt a fejünk felől, a híd szinte lebeg a víz felett, tele vagyunk reményekkel. A két part falvai és városai - az Ister-Gra­num határon átívelő kisrégió tagjaiként - európai normáknak megfelelően ko­vácsolják újjá ezt a szövetséget. Az or­szág első fővárosa régi fényében ra­gyog. Mi, esztergomi polgárok hálásak vagyunk az egész nemzetnek, és nagy boldogsággal fogadjuk ezen ajándé­kunkat, és magunk erejéből is elköve­tünk mindent, hogy híven szolgáljuk Magyarország javát. (...) Hölgyeim és Uraim! Ez a sejtelmes kődarab a híd egy pillére. Talán a leg­fontosabb támasza. Kőbevésett imád­ság ez, Szerváciusz Tibor Hídoltalmazó Boldogasszony szobra. Ezer éve álmod­ta meg a Várhegyen Szent István e ma­gyar hazát, akkor itt, Esztergomban ajánlotta Szűz Mária oltalmába ezt az. országot. S ez az ország megóvatott. Mi, kései örökösei az újjászülető híd oltalmazásáért is Szűz Máriához fordu­lunk. Ahogy az alkotó mondja: neki lesz ezentúl hivatása őrködni a híd felett, de nem fegyverrel, hanem a belőle sugárzó időtlen és legyőzhetetlen szeretettel, de­rűvel, békével. Szervátiusz Tibor alkotásán, a híd pillérét jelképező kőtömbön. Szűz Má­ria domborműve látható - fején egy sajátságos koronával, egy honfoglalás­kori hímzésminta stilizált változatával, kezében egy tulipánt formázó jogarral, karján a kis Jézussal -, valamint egy középkori, archaikus nyelvezetű Má­ria-ima. A könyörgést művészi tolmá­csolásban hallgathattuk meg, ezt köve­tően a szobrot a két szomszédos ország miniszterelnöke leplezte le (kép), majd dr. Beer Miklós püspök áldotta meg. fa Sajtótájékoztató A szoboravatás után egy rögtönzött sajtótájékoztató keretében a helyszínen számolt be a két miniszterelnök és az uniós bővítési biztos a párkányi város­házán folytatott rövid tárgyalásuk ered­ményéről. Günter Verhaugen: - A mai talál­kozót megragadtuk arra, hogy beszél­jünk az. Egyesült Államokat ért terror­támadás után kialakult helyzetről. Megvitattuk azt is, hogy ez. a támadás globális méretekben milyen hatást gya­korolhat majd. Azzal számolunk, hogy ez a hatás nagyon erős lesz, de ugyan­akkor ez azt bizonyítja, hogy szükség­szerű az Európai Unió megerősítése, további bővítése. Ez a helyzet arra is ösztönöz bennünket, hogy nagyobb fi­gyelmet szenteljünk határaink bizton­ságának, illetve a külső és a belső'biz­tonságnak, és prioritásainkat is ennek rendeljük alá. Természetesen beszél­tünk arról is, hogy miként haladnak a csatlakozási tárgyalások, hogy orszá­gainknak milyen következő' lépéseket kell megtenniök, és megállapodtunk ab­ban, hogy a csatlakozási tárgyalások a 2002. év végéig befejeződnek. Jó esély van arra, hogy mindkét ország 2004­ben az Európai Unió tagjává váljon. Orbán Viktor: - A főbiztos úr lát­hatta, hogy ha Magyarország tagja lesz az Uniónak, akkor egy biztonságos or­szágot vesznek majdfel. Ez. az ünnepség is azt bizonyítja, hogy hazánkban a biz­tonság mindannyiunk számára adott, létezik és véd bennünket. Tájékoztattam a főbiztos urat arról is, hogy a magyar kormány elfogadott egy gazdaságélén­kítő csomagot, amellyel a világgazda­ságot ért támadásra válaszképpen ki­bontakozó visszaesést szeretnénk Ma­gyarországon elkerülni. És végezetül megerősítettem az.t, hogy Magyaror­szág a csatlakozás küszöbén továbbra is erősíteni kívánja együttműködését Szlovákiával, amely országgal három sikeres, közös esztendőt tudhatunk ma­gunk mögött. Mikulás Dzurinda: - Arról beszél­tünk, amiről az. emberek beszélnek szer­te Szlovákiában, Magyarországon és egész Európában. Közös gondunk és közös kötelességünk arról gondoskod­ni, hogy országaink polgárai bizton­ságban érezhessék magukat. Beszél tünk arról is, hogy szükséges határaink biztonságának fokozása, őrzése külö­nösen azokból az irányokból, ahonnan nemcsak menekülteket várhatunk, ha­nem azzal is számolnunk kell, hogy bű­nöző elemek, sőt terroristák is beszivá­roghatnak hozzánk. Arról is beszéltünk, miként készülhetünk fel legjobban Szlo­vákiában, Magyarországon és az Euró­pai Unióban azokra a napokra, hóna­pokra, amelyek előttünk állnak. Az ünnepség után a hídavatás dísz­vendégei közös ebéden vettek részt, akik pedig még nem voltak éhesek, vagy már túl voltak az ebéden, a Sport­csarnok mellett kialakított szórakoztató centrumba mentek, hogy meghallgas­sák Maczkó Mária és a Muzsikás együt­tes koradélutáni koncertjét, s közben felhajtsanak egy pohár hűvösen habzó, frissen csapolt sört. A Széchenyi térről - a Lőrinc utcán át - díszes, látványos menetben a hídhoz vonult a visegrádi Szent György lovagrend - az egyes történelmi korszakokat fel idéző ruhákban és fegyverzetekben (kép), majd a lovagok hangulatos ceremónia keretében vették birtokukba az új hidat. Ugyanebben az időben a Duna túlsó partján is elkezdődött az ünnepi szórakoztató programok sora, szlovákiai együtte­sek szórakoztatták mindazokat, akik már kipihenték a délelőtti ünnepség fáradal­mait. fa 18 óra Párkányban ünnepi akadémiai ülésre jöttek össze testvérvárosunk képviselői, a meghívottak - közöltük az esztergomi önkormányzat tagjai is -, hogy köszönetet mondjanak mindazoknak, akik hozzájárultak a híd felépüléséhez, vagy a két város kapcsolatának erősödéséhez. Az esztergomiak közül a Pifkó-házaspár, Anna és Péter kapta meg a Mária Valéria emlékplakettet - elismerve ezzel azt a munkát, amit elsősorban a közös, nyári Piktor-táborok létrehozásában kifejtettek. fa 21 óra A Sportcsarnoknál kezdetét veszi a Hídbál. A zenét a nagyszerű Veracruz együttes szolgáltatja, és kiderül: most, hogy már a szlovákiai fiatalok is átsétálhat­nak a hídon egy-egy esti rendezvényre, igencsak szűknek bizonyul a szórakozásra, a táncra rendelkezésre álló szabad terület. „A JÖVŐ HÍDJA" ÉS A PÁRKÁNYI NAP - a tudomány, a jó borok és a jó zene napja fa 9.30 óra Bár a pénteki nap programjairól elsősorban a „túlsófeliek" gondoskodtak, és ezekre a rendezvényekre többezren mentek át Esztergomból és a környező telepü­lésekről, azért városunkban is akadt bőven jeles esemény. Ilyen volt mindenekelőtt a Magyar Tudományos Akadémia fél tízkor kezdődő konferenciája a Vármegye­háza dísztermében, amely A jövő hídja címet viselte, és amelyen az akadémiai tagokon kívül számos helybéli érdeklődő is résztvett. A tanácskozás résztvevőit Esztergom nevében Meggyes Tamás polgármester (fotónkon), Párkány nevében Fekete László alpolgármester, az Akadémia képviseletében pedig Szarka László, az MTA Kisebbségkutató Intézetének vezetője köszöntötte, majd a a délelőtt folyamán az előző számunkban jelzett előadások hangzottak el. Az előadásokat, egyben az egésznapos programot az esti órákban kerekasztalvita zárta a területfej­lesztés és a kétoldalú kapcsolatok kérdéseiről. (Folytatás a 4. oldalon) fa 16 óra: Főpapi szentmise és komolyzenei koncert A hídavatás délutánján hosszan zú­gott a Bazilika nagyharangja, hívta a híveket az ünnepi szentmisére. Beer Miklós püspök, érseki helynök kö­szöntötte a székesegyházat zsúfolásig megtöltő híveket - magyarokat, szlo­vákokat, németeket, lengyeleket. Az evangélium és a könyörgések e nyel­veken hangzottak el, jelezve az együ­vé tartozást. A szentmise végén a háborús mene­kültekre emlékezve köszöntőt mon­dott Lengyelország nagykövete, majd koszorúzás volt a déli bejárati csar­nokban elhelyezett emléktáblánál. Baróti István zeneigazgató rögtönzött orgonamuzsikával kedvesekedett az ország főtemplomába elzarándokolt híveknek és a nagyszámú külföldi tu­ristának. Az ünneplő tömegnek éppen annyi ideje maradt az esti komolyzenei kon­certig, hogy lenézenek a Várhegyről a kivilágított Mária Valéria hídra. A vízivárosi plébániatemplomban a városi szimfonikusok tisztelgő kon­certjére minden talpalattnyi hely meg­telt érdeklődővel. A hídavatás és híd­szentelés ünnepére különösen szép komolyzenei darabokat tűztek műsor­ra a szimfonikusok. Előbb Vivaldi Glória, majd Charpentier Te Deum című kórusra és zenekarra írt műve hangzott fel. Közreműködött a Balas­sa Bálint énekkar, szólót éneket Du­nai Éva, Bakos Kornélia, Régenhardt András és Laborfalvy Soós Béla, ve­zényelt Reményi Károly karnagy. Köztudott, hogy szimfonikusaink között több párkányi zenész is játszik. Ezúttal először történhetett meg, hogy esti koncert után hazasétálhattak a hí­don, ahová Reményi Károlyék is elkí­sérték a vendégeket. (Pálos)

Next

/
Thumbnails
Contents