Esztergom és Vidéke, 2001

2001-12-20 / 50-52. szám

2001. szeptember 6. Esztergom és Vidéke 233 Meggyes Tamás polgármester beszéde a Gitárfesztivál záró koncertjén Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégek! Nagy szeretettel és tisztelettel kö­szöntöm Önöket a XIV. Millenniumi Nemzetközi Gitárfesztivál záró kon­certjén! Külön köszöntöm Szendrey­Karpcr László özvegyét, Ágai Karola művésznőt, a szervező nemzetközi gi­tárfesztivál alapítvány kuratóriumának örökös tagját. Esztergom közel harminc esztendeje ad otthont a Szendrey-Karper László nevével fémjelzett gitárfesztiválnak, amelyen hazai és külföldi művészek ad­nak számot tehetségükről, tudásukról. Esztergom büszke arra, hogy kétévente házigazdája lehet ennek a mind a ma­gyar, mind a nemzetközi zenei életben komoly rangot szerzett fesztiválnak. A gitárfesztivál megrendezésének hagyo­mánya városunk egyik legrégebbi és töretlen kulturális tradíciója. A kezde­tek óta a fesztivál nő és gyarapszik, egyre több kiváló művész tisztel meg bennünket, s tiszteli meg az ország tá­volabbi pontjairól és a külföldről érke­zett nézőket gitárjátékával. Azt hiszem, Esztergom nem lehet eléggé hálás a fesztivál művészeinek és szervezőinek, hogy szerte Magyaror­Zenei esték a Mindszenty-díszudvaron (P.) A déli városrészben otthonra talált a komolyzene. A Mindszenty katolikus iskola díszudvara zártságával és kitűnő akusztikájával a legigényesebb hangver­senylátogatók igényét is kielégítette. Ezért kezdeményezte Kiss-Rigó László plébános, a Rudnay Alapítvány elnöke a nyári kamara-hangversenyeket. Az idei augusztusra tervezett mindhárom est sze­replője volt Kafer György klarinétmű­vész, az Operaház zenekarának szólistája. A nyitányon Mozart A-dúr klarinétverse­nyét játszotta, kísért a SOTE zenekarának vonósnégyese (tagjai: Kelemen Lászlóel­sőhcgcdú, Hámori Katalin másodhegedű, Sághy Katalin brácsa ás a Karlóczai Kris­tóf gordonka). A négytételes mű nagysze­rúzcneiélménytnyújtotl. Nagyboldogasz­szony-napja előestéjén az udvart zsúfolá­sig megtöltő közönség a muzsikaszó előtt hallhatta Melocco Miklós szob­rászművészének, a várhegyi új emlékmű alkotójának gondolatait is. Az István meg­koronázása című szoborcsoport méltán lett a városiak és az. idelátogatók új zarán­dokhelye. Ezen az estén nálunk ritkán hallható cscmbclló-muzsikát élvezhetünk Dobozi Borbála művésznőtől, közremű­ködött Lax Éva (ének) és Kafer György (klarinét). Augusztus 18-án este a Magyar Állami Operaház. Hickisch Henrik Tárogató Együttese jött vendégszereplésre. Tagjai: Mali István, Kafer György, Király Tibor ésTassonyi Zsolt, valamennyien klarinét­művészek. A közel kétórás koncerten hallhattunk érdekes tájékoztatót is a táro­gató eredetéről és szerepéről az. elmúlt századok zenéjében. A török időből szár­mazó hangszer nálunk p Rákóczi-szabad­ságharc idején lett népszerű, éppen ezért később, a szabadságharc leverése után el­kobozták cs begyűjtölték c hangszereket. Virágénekek cs kesergők sorát hallhattuk a művészektől, majd kövclkeztck a 48-as forradalom már közismert dalai, valamint a Kossuth-nóták. A hangszer mai rangjára a/ 1867-cs kiegyezés után emelkedett, likkor szabadalmazták. Elsőszámú meg­szólaltatója Hickisch Henrik, az Operaház s/á/adelcji kiváló klarinétosa volt. A Mindszenty díszudvarban hallható együt­tes 1089-ben alakult, azóta főként bérleti koncerteken szerepelnek. Hallhattuk tő­lük Berlios Rákóczi-indulóját, Kacsóh Pongrác dalait a János vitézből, Kodály Zoltán Székely•fonóját, valamint részlete­ket a Hári Jánosból. Csodálatosan áradt a négy tárogatóból Bartók Béla két ismert feldolgozása, az Elindultam s/ép hazám­ból, és az Este a székelyeknél. A közönség vastapssal köszönte meg a koncertet, melynek ráadásában a Székely himnuszt hallottunk. A komoly zenei hívei - a Rudnay egy e­sületnek köszönhetően - nagys/erű soro­zattal lettek gazdagabbak. Reméljük, hogy c sonvat jövőre folytatódik. szágon és a nagyvilágban jó hírét viszik a városnak. A gitárfesztivál vendégmű­vészei révén huszonhat országba jut el a hírünk, az, hogy létezik Magyarorszá­gon egy gazdag történelmi és kulturális kincsekkel büszkélkedő - ahogy Szendrey-Karpcr László nevezte: «ezcr húrú» - város, amely örömmel fogadja az értékteremtő és értékőrző rendezvé­nyeket és alkotókat. A fesztivál két évvel ezelőtt sajnála­tos okok miatt elmaradt. Akkor többen aggódtak, hogy megtörik a gitártalálko­zó lendülete. Külön öröm, hogy az idei rendezvénnyel sikerült megnyugtat­nunk a kétkedőket: a gitárfesztivál él, és továbbra is meg fogja örvendeztetni a zene szerelmeseit. A rendezvény szilárd lábakon áll, s legalább kétévente megtartjuk-ezt biz­ton megígérhetem. Szeretnék minden­kit megnyugtatni, és mindenkit bizako­dásra késztetni az esztergomi gitárfesztivál jövőjével kapcsolatban. Ennek bizonyságául szolgáljon az, hogy Esztergom városa a Szendrey­Karper László Nemzetközi Gitárleszti­vál Alapítványt szeretné teljes mértek­ben átvenni, városi közalapítvánnyá tenni, ezáltal nagyobb városi felelőssé­get vállalni a rendezvényben. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A most záruló XIV. Nemzetközi Gi­tárfesztivál a millennium jegyében telt. Kiváló példát mutatott arra, hogy a Ma­gyar Millennium nem csupán a magyar­ság, hanem minden európai nép ünne­pe. Hiszen a magyarság történelmi és kulturális öröksége része a kontinens történelmi és kulturális örökségének. Meggyőződésem, ennek az örökségnek a kincseit két év múlva újra meg fogjuk csodálni. Végül engedjék meg, hogy kifejez­zem hálámat a szervezőknek áldozatos munkájukért, a fellépő művészeknek a kiváló produkcióikért. Szeretnék külön is köszönetet mondani özvegy Szend­rey-Karper Lászlóné Agai Karola mű­vésznőnek, a nemzetközi gitárfesztivál alapítvány kuratóriuma örökös elnök­nőjének; Wolfgang Lendle és Eötvös József művészeti vezető uraknak, Bár­dos István úrnak, a fesztivál igazgató­jának valamint Zelenák Zsuzsának, a polgármesteri hivatal programirodája munkatársának. (Elhangzott a Bazilikában augusztus 17-én 18 órakor.) Emlékezetes előadásokkal zárt a Várszínház Kigyulladnak a reflektorok a ferences templom homlokzata eló'tt A ferences gimnázium 70. szüle­tésnapjára elkészül a ferences templom ünnepi kivilágítása. Figyelmünk így fo­kozottabban városunk legkorábbi ba­rokk temploma felé fordul. A 140 éves török uralom alóli felszabadító seregek vezérei, élükön Sobieski János lengyel királlyal 1683-ban, a párkányi diadal után, Esztergomban, a török dzsámivá alakított Bakócz-kápolnában adtak há­lát Istennek. Velük együtt érkeztek a ferences szerzetesek a rommá vált vá­rosunkba. Első templomukat az érseki Vízivárosban építették, előbb fából, majd kőből a Szent Kereszt tiszteletére. Ez a templom ma a Szatmári Irgalmas nővérek temploma. Innen hívta Eszter­gom királyi város a ferences atyákat 1700 körül, hogy ősi, királyi baziliká­juk helyén, ahol IV. Béla királyunk a feleségével és Béla fiával együtt egykor díszes márvány szarkofágban volt elte­metve. új életet kezdjenek. 1717-re ké­szült cl a mai templom hajója a mai homlokzattal és a földszintes rendház­zal. és ekkor, közel 300 évvel ezelőtt, nagy ünnepélyességgel, pompás kör­menettel érkeztek mai otthonukba a nép által igen kedvelt Barátok. A templom homlokzata nagy sík fe­lületet alkot, amelyet még nem mozgat meg a barokk művészet dinamikája. A kapuk feletti szintet hatalmas falpillé­rek kapcsolják össze, amelyek a temp­lom belsejének tagolását jelzik, a széle­sebb, magasabb főhajót és a' keskenyebb oldalhajót a kápolnákkal. A nagyobb főkapu ünnepélyes kőkeret­lel emelkedik ki, amely felett, a közé­pen a ferences jelvény ragyog: Krisztus keresztje előtt Krisztus és S/t. Ferenc átszúrt, vérző, egymást kercszlezőkaija jelzi a ferences lelkiség lényegét. Jézus követését. E jelvény két oldalán, a hul­lámzó. íves párkány indításain egy-egy kis angyal ül, és boldogan tartja, ineda­lionra írva. Isten örömhírét. A balol­dalul ez áll: Protector noster aspice Deus, vagyis Isten, a mi védelmezőnk, tekints ránk! A 83. zsoltár 10. verse cz a fohász. A jobb oldali angy al szövege. Dabo illi Stellám Matutinam - Neki adom a Hajnalcsillagot! a Jelenések könyvének 2. fejezetéből a 28. vers Má­riát, a Megváltó anyját ígéri meg az emberiségnek. A homlokzat három kapuja felett há­rom, a falba mélyített, félköríves záró­dású fűikében, három életnagyságú szobor áll. A középső, nagyobb fülké­ben, amelyet az íves, plasztikus pár­kány is kiemel, a templom védőszent­jét, Szt. Annát látjuk, amint a kis Máriát olvasni tanítja. A nyitott könyvben ép­pen ezekre a szavakra mutat rá a leendő Istenanya: Ecce ancilla Domini - íme az Úr szolgáló leánya (Lukács 1, 38.). A bal oldali szobor Szt- Ferencet áb­rázolja. A jobbján az emberi élet mulan­dóságára utaló koponyát tartja, míg a baljával szívének sebére, a Krisztus szeretetének bizonyságára mutat, és a Bibliát jelző könyvet tartja. A jobb ol­dali fülke szobra Padovai Szt. Antalt ábrázolja karján a kis Jézussal és baljá­ban a tisztaságot jelképező liliommal. A három szobor-fülke felett három nagy méretű ablak biztosítja nyugati napfény beáramlását a templomba. A középső nagyméretű ablakot a homlok­zatot koronázó, gazdagon profilozott főpárkány íve is kiemeli. Ennek művé­szi üvegablakát, a Szeplőtelen foganta­tás ábrázolásával, 1954-ben kiváló mű­vészünk, Árkayné Stehlo Lili tervezte. A homlokzatot hatalmas háromszögű timpanon zárja, amelynek két oldalát lendületesen ívelő tagozatok dinamikus ritmusa képezi. Az oromzat csúcsán Nepomuki Szt. János (1330-1393), a hí­res prágai-szónok, vértanú, a gyónási titok áldozatának szobra állt, amely az évszázadok során igen lepusztult. Hű másolata hamarosan visszakerül a hom­lok/at tetejére a mellette állt két angyal szobrával együtt. A díszkivilágítás költségcinek nagy részét városunk önkormányzata fedez­te. Köszönet érte! dr. Prokopp Mária Kétségtelen, hogy az idei színházi szezon legkülönlegesebb látványossá­gait a Japán Kulturális Napok program­jai jelentették városunkban. Bár a Tá­vol-Kelet múltidéző zenéje és kultikus mozgásművészete igencsak távol áll az európai ízlésvilágtól - s cz egyben in­dokolja is a megszokottnál gyérebb ér­deklődést-, a távoli országból érkezett Kasai Tánc Társulat táncosai és zené­szei maradandó élménnyel gazdagítot­ták augusztus 8-án és 9-én a Várba lá­togatókat, de a délelőtti és délutáni színes programok - a kimonó- és maszk-kiállítás, a tea-ceremónia, a koto koncert, a kimonó divatbemutató - is különleges csemegét jelentettek. Külö­nös jelentőséget ad e bátor kezdemé­nyezésnek az a tény is, hogy a Japán Kulturális Napok eseményeire nem­csak a Magyar Suzukiban dolgozó, de hazánk más városaiban élő japánok kö­zül is sokan ellátogattak Esztergomba. * Katona József 1815-ben egy drámai pályázatra írta a Bánk bánt, de a bíráló bizottság nem sorolta művét a díjazot­tak közé. Később az író ismerősei taná­csára átdolgozta a drámát, dc az meg­újított formában sem kerülhetett színpadra: a cenzúra - izzón hazafias tartalma miatt-nem engedélyezte a mű színrevitelét. A dráma II. Endre király korában játszódik, s a mű társadalmi hátterc erősen emlékeztet Katona korá­ra, a Habsburg-ház uralmára. A dráma merániai királyasszonya, Gertrudis ma­gával hozza lakájhadát, s az idegenaj­kúak magukhoz ragadnak minden ha­talmat. Az ellenük lázadó magyar urak társadalmi és a családi boldogságáért küzdő Bánk személyes harca elevene­dik meg a műben. Á dráma csak négy évvel Katona halála után jelenik meg színpadon, mégpedig Kolozsváron. A pesti közönség csak öt évvel később ünnepelheti a költőt. Erkel Ferenc fi­gyelme ekkor fordul a Bánk bán felé, de az Egressy Béni librettója alapján elké­szült dalmű csak 1861-ben, a zsarnok­ság enyhülésének idején kerülhetett a Nemzeti Színház színpadára. Ábrányi Kornél többek között ezt írta akkor a bemutatóról: „A magyar hazafiság, ki­tartás, lelkesedés élesztő forrásává vált, s hatalmasan pótolta az erőszakosan feloszlatott országgyűlésen elnémított politikai szónoklatokat." Az idén, Nagyboldogasszony ünne­pén a Kolozsvári Állami Magyar Opera társulata által bemutatott mű rendezője, Dehel Gábor szerint a dráma mondani­valója még ma sem évült el. „Ma, ami­kor mcgtébolyult az emberi szabadság, ... s dombérozhatnak körülöttünk ájta­tos-képmutató Gertrudisok, hatalmat őrző apparátusok fürkészhetik gondo­latainkat, léteznek még cselszövő poli­tikai pojácák, kik tűrőképességük hatá­rán túlra csábítják áldozataikat, majd kaján elégtétellel szemlélik bukásukat, talán soha jobban nem érthetjük meg Melinda őrületét, hiszen még vibrál bennünk a tébolyító érzés: valami vég­zetes veszély fenyeget..." - nyilatkozta a drámáról. De hasonló szellemben ír róla a szintén erdélyi Kiss Katalin is: „A Bánk bán olyasmiről beszél, ami lénye­gessé vált a Kárpát-medence minden magyarjának: az állandó küzdelemről a megsemmisítésre törekvőkkel szem­ben." A/, augusztus 15-i előadás a Bazilika melletti nagyméretű színpadon sikert aratott a nagyszámú esztergomi és kör­nyékbeli közönség előtt. Az előadás gyengéit - néhány énekes indiszponált­ságát - bőven ellensúlyozta a kiváló rendezés, a nagyszerű díszletek és jel­mezek, az opera látványossága, néhány kimagasló alakítás, valamint az crkcli­zcnc minden szépségét híven tolmácso­ló zenekar. * A Várszínház évzáró darabját - au­gusztus 17-én este - ugyancsak erdélyi művészek mutatták be. S a művészek szót itt akár idézőjelbe is tehetném, hi­szen acímszercpló'Márdirosz Ágnesen, a Csíki Játékszín énekesnőjén és né­hány idősebb színészen kívül az est va­lamennyi szereplője lényegében ama­tőrvolt: a sepsiszentgyörgyi Múvészeti Líceum növendékei. A Szent Kinga Gyűrűje című zenés misztériumjátékot Török Viola állította össze magyar és lengyel népdalok, egyházi énekek és gyermekdalok felhasználásával. Szent Kinga neve bizonyára nem is­meretlen az esztergomiak előtt sem, hi­szen tavalyi szentté avatásáról lapunk­ban beszámoltunk annak idején. IV. Béla és a bizánci származású Mária ki­rályné elsőszülött leánya már gyermek­korában vallásos neveltetésben része­sült, és előtte - szülein kívül - olyan kiváló hitéletű rokonok példája állt, mint nagynénje, a Türingiába szakadt Erzsébet, valamint nagybátyja, Kálmán herceg és felesége, Szalome. A politikai érdekek az ifjú Kingát a lengyel Bole­szláv herceghez kényszerítik nőül men­ni, de szüzességét házasságában is megőrizte. A szegények gyámolítója­ként ismert és a lengyel nép által nagy tiszteletnek örvendő Kinga férje halála után az ószandeci klarissza zárdába vo­nult, majd ott is halt meg 1292-ben. 1690-ben VIII. Sándor pápa boldoggá, 2000-ben pedig II. János Pál szentté avatta. Ez az esemény ihlette meg Török Violát e misztériumjáték létrehozására, melynek első bemutatójára a tavalyi csíksomlyói ünnepségsorozaton került sor. A mű magyarországi előadás-soro­zatának negyedik állomása volt az esz­tergomi bemutató, mely annak ellenére is sikeresnek mondható, hogy az előa­dásból hiányzott a mozgalmasság, a pergőbb ritmus, a beépíthető táncele­mek sokasága, a tömegjelenetek pro­fibb megkomponáltsága, a sokféle zene egységes stílusba való komponálása, kellő átdolgozása. Mindeme negatívumok ellenére a várszínházi búcsúeste hangulata - ott fent a vén várfalak és a Bazilika tövében - méltóan illeszkedett a Magyar Mil­lennium múltidéző szándékához, és fel­villantotta előttünk a székely nép dicsé­retes és példaértékű ragaszkodását ősrégi kultúrájához és erőfeszítéseit e kultúra örök értékeinek megmentése ér­dekében. Szép, érdekes, változatos és értékes színházi évad volt az idei. Köszönet érte a szervezőknek. Horá­nyi Lászlónak, a Várszínház művészeti vezetőjének - a drámairodalomból köl­csönzött-búcsúszavaival: „Jövőre Ve­letek ugyanitt!" (hóba)

Next

/
Thumbnails
Contents