Esztergom és Vidéke, 2001

2001-12-20 / 50-52. szám

10 VARJAS BÉLA (1911—1985) Esztergom és Vidéke 2001. augusztus 15. Arckép: ifj. Vilmos Péter kutatóbiológus Esztergom - Kalifornia - Esztergom Az „esztergomi illetőségű" irodalomtudós bemutatását az első találkozás emlékével kezdeném: sorsom alakulásában perdöntő része volt. Magyar-történelem szakra felvételiztem 1950-ben, e tárgyban faggattak a bizottság tagjai. A „sikert" egy kurta értesítés igazolta: felvételt nyertem pedagógia-földrajz szakon. Amikor pedig „behívóm" is megérkezett, ma már riasztó együgyűséggel léptem a Múzeum körúti bölcsészkar tanulmányi osztályának hölgyei elé: tévedés történt a szakok körül. Meglepetten győzködtek, de a „módosítástól" ódzkodtam makacsul. Végül a legkedvesebb hölgy együttérzően közölte, hogy az ügyben kizárólag Kékes elvtárs illetékes, előtte protestáljak tovább. Keresztnevet nem mondott, utóbb ugyan még akadt dolga velem, ma sem tudom. Indexemben „Kékes"-bélyegző mindannyiszor, és hogy mekkora hatalom volt ez az úr, amint már „kéretett", kiderült. Ezúttal csak fogadott, méltatlankodva merészségem felett. Részvevő tekintetektől kísérten kerültem végül a teljhatalmú Questor elé, akár egy deresre induló szegénylegény. Szelíd, de határozott rendreutasítások során közölte: vágyam teljesüléséhez egyetlen út vezet, ha a könyvtártudományi szak vezető professzora vállal hallgatói közé. A magyar szak ez úton elképzelhető. Majd a sikertelenségben bízva, járatlanságomon élcelődve elbocsátott: a professzor az Országos Széchenyi Könyvtár főigazgatója, a közeli Nemzeti Múzeum földszintjén található. Naiv reménnyel indultam a döntéshozó elé. Itt a már ismert meglepődés, valamiféle Göre Gábrisnak vélhettek talán. Később az egyik hölgy által kellően előkészített főigazgató, bár a hűvös sarokszobában váratlanul érhette a betolakodó, meghallgatott, majd jóindulattal érdeklődött múltam és ábrándjaim felől. Végül elkészíttette az aláírta a befogadó okiratot. Futottam evvel Kékes elvtárs elé meghökkenése látványosabb lett a korábbinál. De állta ígéretét. Tanévkezdéskor könnyen találtam meg az intézetet a Puskin utcai palota emeletén. Alattunk a muzeológusok, az alagsorban a kémikusok üvegfúvói sisteregtek jelesül. Jó volt itt mégis: a délelőtti nyüzsgölődések után a szobákban békesség honolt, hátunk mögött a könyvtár nyitott szekrényei. Amikor harmadik tanévünk elején az alapító távozott, egy kissé elszikesedtek a körülményeink, előttünk bár a belvárosi plébániatemplom tornyai. Korábban a professzor szívesen látogatta délutánonként is intézetét: otthonteremtő hangulatban társalgott velünk. Kedveltük könyv- és könyvtártörténeti stúdiumait. Többnyire a folyosón sétálgatva, egy-egy ajtókeretnek dőlve vizsgáztatott. Az első katonahónapot a keszthelyi Festetics-kastély rommá dúlt parkjában sálorozvatöltöttük, emlékeinket hosszú és feledhetetlen sétákkal naponként öregbítve a napfényes kőhegyek lankás Esztergom látképe a XVI. sz. közepén Zsámboki János: Emblemata c. müvéből (Antwerpen, 1566) hancúrplaccaihoz, távolról szomjazva a tó vizét. Mégis kiemelkedő élményünk maradt, hogy egy ünnepi délelőttre pikkelyesre szikkadt hallgatóit a Festeticskönyvtár hűvösében fogadta felesége társaságában a professzor úr, ő kért számunkra egy „rövidke eltávozást" augusztus 20-án. Az pedig, hogy egy megriadt kopogtatóval miért volt annyira figyelmes közel egy esztendő előtt, számomra sokáig rejtély maradt. Ami az idő táji „világlátásom" illeti, ártatlan aligha voltam, bár a rendhagyó emlék mégiscsak „gyermekkori". Talán az egyetlen gyanútlan lehettem az említett sorban bizonyosan. „Megvilágosodásom" a kézikönyvek forgatásai során érkezett: Esztergom lehetett a kettőnket összekötő kapocs, gimnáziumi éveink közös otthona. Kedves emlékeket idézhettem előtte ülve, véletlenül. Könnyen képzelhető: egyedül talán Kékes elvtárs szoronghatott. Hogy miért állhatott szóba velem, akár a keresztnevét, ma sem tudom. Lehet, hogy valóban cipész volt előbb, mint az 1945. január 10-én sokakkal együtt Dorogról elhurcolt Édesapám? Netalán esztergomi? - + Varjas Béla édesapját, a sziléziai Wawrowitz községben született Wawrecka Rudolf cseh vegyészt (1878 — 1938) Schrank Béla és Ödön esztergomi likőrgyárába 1902-ben hívták, az osztrák állampolgár így lett itteni lakos. Az akkor legalább kétnyelvű városban hamar otthonra talált: megtelepedett és megházasodott. Az egykori reáliskolai rajztanár, majd a Kereskedelmi Bank helyi igazgatója, Lovag Kaán János kedves unokáját, Csukáss Erzsébet úrhölgyet vezette az oltár elé. Az édesapja és az 1911. január 11-én született fiú (.Rudolf Mária, Béla) majd 1928 szeptemberében változtatja Varjasra a nevét, az „osztrák" ekkor kér és kap magyar állampolgárságot is. Rászolgált bőven, hiszen amikor hatvan esztendősen elhalálozott (1938. március 8.), szaktudása és szerénysége mellett hazafiságát kiemelten méltatta az érzékeny búcsúztató (Esztergom és Vidéke). Fia hetedikes gimnazista koráig viselte változatos alakzatokban nyomtatva a Vavrecska R. Béla nevezetet a bencés főgimnázium értesítőiben. A végzős és érettségizett jó tanuló már Varjas R. Bélákéul található társai között. 1929-ben a budapesti bölcsészkar magyar-német szakára került, esztendő múltán pedig Horváth János professzor ajánlásával Gombocz Zoltán és mások Eötvös -collég iumának polgára lett. Szakdolgozatát Erdély s a magyar romantika témájában írta. ,Magasan fölötte áll az átlagos szívonalnak. A részletekben lehetnek rajta igazítani valók, de a conceptiója helyes, tanulságos és messze világító. Igen figyelemre méltó helyesbítés és kiegészítés Farkas Gyula „Magyar romantiká"-jához. Gondolkodó ember műve. Örömmel fogadom. Kitűnő'. - 1933. ápr. 8. " - olvasható a legendás Horváth professzor kézzel írt bírálata a mellékletben (Irodalomismeret, 2001. 1-2. sz., Buda Attila közlése). Az elismerés és a tárgykör ismerete kaput nyit a folytatás előtt: Varjas R. Béla doktori disszertációját Erdély és irodalmunk nemzeti egysége címmel nyomtatta ki (1934), további kutató munkája ezen a szántáson vezetett a reformáció hazai irodalmának vizsgálatai felé. Első önálló tanulmányai a Magyarságtudomány című, nagyszerű folyóirat számaiban olvashatók: Mélius városa (1935), Az. irodalmi élet sorskérdései Mohács után (1936) a Középkori magyar tájszemlélet (1937) címmel és tárgykörben folytatott eredeti szemléletű szellemtörténeti vizsgálatokat. Az utóbbi tanulmányban Gombocz professzor vetése ért be ..a táj lélekformáló erejének" szótörténeti búvárlataiban. Bodri Ferenc (Pálos) A fiataljaink körében ismert és közszeretetnek örvendő ifj. Vilmos Péter doktor, a molekuláris biológia kutatója. Amerikai karrierje, kutatási programja okán csak ritkán tud hazalátogatni, akkor is valamilyen tudományos konferenciára. Ezeket a rövid itthoniéteket kihasználja, élvezi a hazai környezetet, főleg a zenei rendezvényeket. Mi is így futottunk össze. Jó alkalom volt, hogy érdeklődjünk utána. - Természetet szerető' környezetben nőtt fel. Miként került kapcsolatba a biológiával? - Azt hiszem, az egyik legfőbb tulajdonságom az erős kíváncsiság, s ennek köszönhetem hobbijaimat, s köztük szakmámat a biológusságot is. A kíváncsiságom mellett azonban van még egy fontos, életemet alapvetően meghatározó tényező: és ez Esztergom. Mindig is nagyon szorosan kötődtem a városhoz, s ugyan az élet messze sodort tőle, mégsem csupán szülővárosmnak, hanem otthonomnak tekintem Esztergomot a mai napig is, s boldog vagyok, hogy itt nőhettem fel. Az itt eltöltött gyerekkor során fordult érdeklődésem eleinte a régészet, majd végül a kutatóbiológus pálya felé. Kezdetben a horgászás, gombászás, rovargyűjtés, evezés, barlangászás jelentették számomra a biológiát, s tulajdonképpen ezt keresve jelentkeztem a ferences gimnázium elvégzése után biológus szakra Szegedre. De nagyszerű tanárok is: Kassa Marika néni az általános iskolában, Perendy Mária néni, Popovics Györgyné és az azóta sajnos elhunyt Péter atya a gimnáziumban egyengették az utamat. És nem utolsósorban szüleimnek is nagyban köszönhettem a döntést: a kaktuszgyűjtő, kertészkedő, horgászni, gombászni^ tanító Édesapámnak, belgyógyász Édesanyámnak és az általuk létrehozott támogató környezetnek, ami lehetővé tette számomra a felkészülést az életre. Hogy miért nem Budapestre jelentkeztem? Úgy érzeztem, egy akkora városban paradox dolog lenne az élővilágról tanulni, ráadásul akkor már három volt ferences diák koptatta a Szegedi Egyetem (akkor még JATE) padjait biológus hallgatóként, köztük a szintén esztergomi Woller János is, aki azóta a Belügyminisztérium DNS szakértője lett. Ráadásul Szegeden, szintén biológus szakon kötött ki végül (a Bottyán elvégzése után!) gyermekkorom óta jóbarátom, Markovits Zoli is, aki jelenleg doktorátusi munkáját végzi a Salzburgi Egyetemen. - Szakmai területe a mindennapok emberétől távol áll. Hogyan jutott el ennek felfedezéséhez? - Az első két év után szó sem volt többet az előadásokon állatokról és növényekről, annál inkább sejtekről és főleg molekulákról. A biológia tudománya ma már ugyanis sokkal inkább A TÉVÉ ELŐTT Naponta beugrik elém egy képsor: | polgári és falusi esküvő, zsidó és roma | lakodalom, boldogan esznek, isznak, | táncolnak. Mikor először láttam, azon j töprengtem, vajon mit is akar a képsorok i megalkotója reklámozni. Valamelyik I rendezvényszervező irodát? Egy sörvagy kávémárkát? Esküvői ruhakölcsönj zőt? Aztán a reklám végén megjelent egy | felirat: Magyarország, amit a szívedbe \ zársz. Megdöbbentem. Ez lenne, ennyi lenne Magyarország? Hegyen-völgyön lakodalom? Ezek a képsorok akarnak engem és honfitársaimat hazaszeretetre buzdítani? Vagy talán a külföldiek lettek ezzel a reklámmal megcélozva? És ha igen, nekik vajon mit akarnak sugallni ezzel a néhány felvillanó képpel? Ezek a képek emelnék az alkotók szerint hazánk imázsát? Ugyan, kérem! Hogy kik lehetnek az alkotók? Sejtem, de mivel a kisfoglalkozik azzal, hogy az élőlények hogyan működnek, minthogy hogyan néznek ki, mit esznek, stb. Az ötéves képzés vége felé kellett eldöntenünk, hogy melyik irányba kívánunk specializálódni. Én folytatva a családi hagyományokat, a számtalan lehetőség közül egy orvostudományhoz is tartozó szakterületet, az immunológia mellett döntöttem, és a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Központjában (MTA-SZBK) működő, dr. Ando István vezette molekuláris immunológiai csoportban kezdtem el a tudományt kóstolgatni. Az SZBK-ról azt azért tudni kell, hogy hazánk legnagyobb talpon maradt kutatóintézete, ahol ún. alapkutatással, elméleti jelentőségű biológiai problémák megoldásával foglalkoznak. A diplomával a kezemben az előbb említett okok miatt újabb hezitálás következett, de ez már nem tartott túl sokáig, s végül egyértelműen a tudomány mellett tettem le a voksomat: jelentkeztem a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem (ma Szegedi Egyetem) doktori programjába. A kutatómunkát ugyanabban a csoportban végeztem. Az elmúlt öt év kutatása révén ma már tudjuk, hogy a muslica természetes immunrendszere is rendelkezik a mieinkhez egyébként kísértetiesen hasonló véralvadási és komplement rendszerrel, falósejtekkel. Meglehetősen szűz területen jártuk akkoriban, így a doktori munkámban a muslicában található immunsejtek molekuláris jellemzését tűztük ki célul. - Kivételes lehetőség kutatóként Amerikában dolgozni. Fiatalon milyen célokat tűzött maga elé? - A doktori dolgozatomat 1998-ban védtem meg, s néhány hónap alatt ismét nagy változás következett az életemben. Ezúttal a kísérleti alany, a muslica maradt, ám minden más megváltozott: frissen végzett kutatóként fejlődésgenetikával kezdtem foglalkozni az Egyesült Államokban, a Kaliforniai Egyetemen Larry Marsh laborjában. Ma is itt dolgozom, s szintén a muslica segítségével azt kutatjuk, hogy a film nincs „aláírva", jogilag e sejtés nem bizonyítható. Annyi azért leírható: a készítők nyilván ,reklámszakemberek". Elvégre egy ilyen film elkészítése és hónapokon át történő sugárzása százmilliókban mérhető. A haszna?Semmi! Mármint az országnak. A készítőknek annál több! Nem is irigyelném tőlük a kemény milliókat, ha nem az én zsebemre (is) menne a dolog. De hát arra (is) megy!... Hogy jobb kedvre derüljek, átkapcsolok egy vidámabb programra. Amerikai vígjáték pereg. Lapos közhelyek, párbeszédek, és közben harsány röhej, a legegyszerűbb kijelentéseknél is. Valami ilyesmi hallható: - És megáztál?/ - Bőrig. (Hosszantartó, harsány kacaj.)/- Kati is?/ - Naná! (Újból éktelen vihogás.) Ez az indokolatlan háttér-röhögés olyan idegesítő tud lenni, hogy egy viszonylag élvezhető történetet is képes teljesen tönkrezúzni. Nem is tudom tovább nézni, átkapcsolok egy másik csatornára. Ott éppen egy kozmetikai cikket reklámoznak. Hogy tényleg jó-e az abifejlődő embrióban a lő testirányok (fent-lent, jobb-bal, elől-hátul) hogyan alakulnak ki az egyedfejlődés során. Úgy érzem, ott igazán bekerültem a tudomány fő vérkeringésébe, sikerült aktuális, divatos témát választanom, amit jelez az is, hogy a legutóbbi cikkünk a tudományos lapok „királyában" a Natúré folyóiratban jelent meg idén. A szakmai karrier azonban életemnek csak az egyik fele. Számomra ugyanolyan fontos volt mindig, hogy családom legyen, s bizony ebben is szerencsés voltam. Még Szegeden, a doktori elkezdésekor találtunk egymásra feleségemmel, Zitával, aki akkoriban Szegeden az Iskolanővéreknél tanított. Azóta két lányunk is született, 1998ban Réka, tavaly pedig Etelka. Hogy mik a terveim a jövőre? Nagyonjói érzem magam a laborban, jó a közösség, élvezem a munkám. Kalifornia, főleg egy biológusnak, hallatlan izgalmas hely, az óceán, a sivatagok, a mammut fenyőerdők, a havas hegyek, a különleges élőlények el nem múló élményt adtak. Ám Amerika mégsem lett az én világom, sokmindent hiányolok ott. Több év elteltével is folyamatosan gyötör a honvágy, nem sikerült szívet cserélnem. így aztán januártól reményeim szerint már a hazánkhoz jóval közelebb, Heidelbergben (Németország), az Európai Molekuláris Biológia Laboratóriumában (EMBL) folytatom a muslicákkal a munkát, Steve Cohen laborjában, maradva a témánál. Két-három évet szándékozom ott tölteni, s utána haza szeretnék költözni. Távoli nagy álmom egy EMBL kutatóintézet létrehozása a Dunakanyarban, ami talán merész elképzelésnek tűnhet, ám két óriási haszna is lenne. Egyrészt a magas színvonala révén egészséges versengést indítana el a hazai alapkutatásban, másrészt még szorosabban hozzákapcsolna minket a nyugat-európai kutatásokhoz, ezzel növelve ismertségünket a világ tudományos közösségében. Remélem 15 év múlva már erről készíthet velem riportot. zonyos készítmény, nem tudom, nem próbáltam ki. De a reklámban elhangzó „öt pont öt" kifejezés legalább annyira idegesítő, mint a háttérröhej. A magyar „öt egész öt tized" (5,5) kifejezésnek megfelelő angol „fájv pont fájv" (5.5) kritikátlan átvétele és a televízióban, rádióban való széles körű terjesztése éppen olyan felháborító, mint a többi, széltében-hosszában terjedő angol szó. A múlt század elején elgermánosodó nyelvünk most egyre inkább az angol nyelv hatása alá kerül. A daljátékból musical lett, a boltból shop, a látványosságból show, igazgatók helyett maneger-ek irányítanak, lányok helyett girl-ök táncolnak a színpadon. Mindezt belenyugvással viselem, de az 5,5 -et akkor se mondják öt-pont-ötnek, ha az angol történetesen tizedespontot használ a mi tizedesveszszőnk helyett! Vagy pedig írják át a matek tankönyveket! Addig azonban öt egész öt tizedes PH-értékről beszéljünk, mert ez magyarul így helyes! (-th)