Esztergom és Vidéke, 2001

2001-12-20 / 50-52. szám

2001. augusztus 2. Esztergom és Vidéke EMLEK-MU-HELY Dr. Katona Gábor emlékiratai Közreadja: Katona Csaba A kamaszodó fiú eletében a játékok helyét lassan más érdekességek kötik le. A fiatal Kmtona Gábor szerelnies lesz holl ebbe, hol meg abba a lányba, így aztán nem csoda, ha emlékirataiban is hosszasan emlékezik meg ezekről a fiatalkori ér/elmekről. Az apró történetek hátterében ezúttal is kibontakoznak a korabeli Esztergom mindennapjai, felbukkannak a város jeles személyiségei és — sajnos - emberi tragédiákról is értesülhetünk. J'll Esztergomban a bencés gimnázium melletti házában, a Kossuth Lajos utcán Brilli Gyula bácsi speditőr négy szebbnél szebb lányával: Litiussal, i.uj/ival, Stefivel cs Ancival. Stefi \o1t a legszebb és végülis legkalandosabb élelű - ugyanúgy gyermekkori szerelme Miklós bátyámnak, mint Anci nekem. (Persze itt ki kell temem arra a szóbeszédre is, hogy a szépséges. szőke Stefi sehogyan sem tudott beleilleszkedni a négvgvemickes család eléggé szűkös es reménytelennek tíínö viszonyatba s állítólag így történi, hogy a húszas évek tőzsdei őrülete során az akkor ..nagymenő" zsidó bankárhoz, a sánta Herényi Vieihcz ment feleségül, az egész város nagy megbotránkozására. Amikor a/ 1

()2.1. évi fekete szeptembert követően - aminek a mi Édesapánk is áldozatul esett s ami kevés hiján öngyilkosságához vezetett - Vici is tönkrement. Stefi azonnal cl is \alt átmeneti férjétől. Amikor a megrázkódtatás miatti idegoss/eomlásábol Api már kilabalóhan volt, egyik nap beállított hozzá Stefi s arra kérte, hogy ajándékozza neki az iroda előszobájában a háború kitörése óta felhalmozott Festi Hírlapokat, mert egy vagonnyi újságpapírt akait összegyűjteni brazíliai útiköltségeié, ahova kivándorolni kes/iilt Api aki muulm is kedvelője és csodálója volt a/ ifjúi női szépségnek °\Sr. i'J, •O-iJ. / 4907 A. / N V "\J -U>< Í' z / ^ i i * -Zj^f "V ir. V * •a Ac^t ,Az a kisfiú jár el hozzám Mostanában, nevetve, holtan, Aki voltam." (Ady Endre) azonnal kötélnek állt s miután Stefi megejtő, szépséges mosolyával másutt is sikerrel járt, a vagonnyi újságpapír összegyűjtése sikerült, Stefi Brazíliába hajózott. Itt egy súlyos trópusi betegségbe esett, amelynek során csodálatos göndörségű aranyszőke haja mind kihullott. Betegágyán az ottani magyar kolónia egyik repülőmérnök tagja látogatta s bolondult is bele, felgyógyulás után összeházasodtak s amikor, évek múltán, Síelt hazalátogatott, újra tündöklő - rövidre vágott hajú szőke szépségében, szebb volt mint valaha.) Nos, e kitérő után: Miklós Stefinek udvarolgatott már kilenc eves korában - később egy szőke „táncosnő" hálózta be véglegesen - , én viszont* aki nagyon hozzátartoztam fivéremhez - éppen úgy, mint később Sanyi öcsém Bandihoz - , az idősebb példáját követve, a legfiatalabb Brilli-leány, a kicsi Anci körül settenkedtem. Első szerelmes levelezőlapomat Mari -- a cselédlányunk - írta, mert én még irni sem tudtam - s ez a lap egv domhornvomású, ibolyacsokros, giccses műremek volt, amire Mari a lehelő legszebb betűivel véste lel, hogy „Szeretlek!", én csak általa vezetett kézzel íilam alá a lapot. Arra már nem emlékszem, hogy ez a gyerekszerelem meddig tartott, de magamhoz hü maradva, mindig volt valaki - leginkább egy-egy testvérpár egyike. Miklóssal osztozva - aki körül bolygóként köröztem. Ilyenek voltak a . .-testvérek is. Negyedik gimnáziumba jártam a nagy spanyol nátha es a szenhiány miatti szültelek evében: ezek a szünetek őszkor kezdődtek s havonként csupán egys/er kellett bemennünk a gimnáziumba, hogv v alami tanulni valót osszanak ki tanáraink Akkoriban a Széchenyi leien a/ un. kor/o/asok divatoztak, fel-alá járkáltunk órák hosszat s cuv ilven kor/o/as alkalmaiul összetalálkoztunk Balogh Ányos íiemonlrei rendbeli tanárunkkal - ők Kassáról kitelepülvén, átmenetileg más katolikus középiskolákban tanítottak s így nálunk is, a bencéseknél. Ányos atya - ezt maga lejtette ki már a szünet előtt - nagyon büszke volt arra, hogy a rendjükbe való felvételnek az úgymond „testi szépség" is egyik feltétele volt. Ennek megfelelően Ányosunk bizony igen hiú embernek bizonyult s mi ebben sértettük meg halálosan, amely sérelmét egész nyolcadikos koromig táplálta, élesztgette irányomban s erre ismét csak ki kell térnem. Nos, Dr. Balogh Ányos, aki ugyan éppen nem volt híres „testi szépségéről", mert meglehetősen alacsony lemictü, köpcös kis alak volt, s olyannyira gömbölyded, hogy nyaka is alig volt - a prímási aulába tartott lopás/tori kihallgatásra Cscrnoch Jánoshoz. (Akiről halála után a jelenleg Leninnek „adományozott" - Kis-Duna-parti sétányt nevezték cl.) A magát köv etkezetesci i professzori iák tituláló tanárunk fehér, világoskék gombokkal ékes reverendájában., fekete télikabátban és bárók kosán karcsúsított cilinderében, rövid nyakát a hideg miatt - január lóvén - még jobban behúzva: bizony, a kritikus diákszemnek örvendetesen komikus látványt nyújlolt. Óhatatlan volt, hogy mosolyogva utána ne fordulj link s éppen ilyen tennészetesen Ö ÍS hátranézett, csúfondárosan vigyorgó arcunkba meresztve szúrós tekintetét. Nos, amikor végre februárban megkezdődött a tanítás és a szünidei penzum a Toldi első három énekének memoritere volt, becsapott a sötét égből a villám: - Na. Katona, halljuk, mi volt ;i lecke'' - moiu.loüa. cn pedig elkezdtem szavalni a földit. Ányosunk nagy megdöbbenésére a harmadik ének ntolso élőt ti szakaszán fennakadtam Megsemmisülve vártam a veget. - Na. persze, aias/^s szoknyás lanvokkal kor/o/gatva kinevetni a professzorát, enc van ereje a Inres Katona Gábornak, Jc tanulni, a/t nem. Szckunda! csapott le a mennykő. Valóban „híres" voltam, mert a kommün alatti szereplésem miatt, amikor negyedikbe beiratkozni mentünk. Api - élve a gyanúperrel, hogy ez a beiratkozás nem lesz valami zavartalan - Anvival küldött be bennünket. A hosszú, vörösnyakú direktor - Dr. Molnár Szulpie - bizony Misik nénivel, a pedellus ajtót őrző feleségével kiüríttette meg az előszobát is és közölte Anyival, hogy: - A két haszontalant csak feltételesen vesszük lel az intézetünkbe és ha ezután legkisebbet is: elkövetik gonoszságaikból, azonnal eltávolítjuk őket az intézetből. A „esukazértis" hozta aztán magával, hogv az első kél osztálybeli - egy ketteses vasltigbclüsség (így jelöltek az értesítőben a legjobb tanulókat), majd a harmadikban „meglelek" atapbizonyílvánv. az új tanév kezdete előtt kiadott három hánnasos bizonyítvány után, ebben az évben szereztem meg a legjobb - tiszta jeles - bizonyítványomat. Ezl Balogh Ányos sem tudta lerontani, ami bizonyára az, akkori osztályfőnökömnek - a ..lábszagnak" becézett , Holenda Barnabás, tudós matematika professzoromnak volt köszönhető. A kél süvölvény jegyzőleány után a két Dániel-lány következett - isinél páros udvarlással -. Mariskának Miklós, Anninak én lettem a szépet s egy üti jártunk - az akkori dtákinuidatot kifejezően - „az ablak ala" órák hosszal tartó sélálgalásra. Anni tüdőgyulladást kapott s ebbe bele is halt. lm 1 lolendának minislrállam akkoriban, s a tragikus reggelen megkértem őt. hogv az aznapi miset Anniért ajánlja fel. Ív. a lehető legnagyobb merészség volt, ám az áldott emlékű 1 lolenda csak megsimogatta a lejem cs lékele miseruhái öltve telj es í lel le kérésemet. Czirok Ferenc VALLOMÁSOK Az utolsó pillanatban állítottam meg a mókuskereket. Addigra tengerré duzzadt a hazugság, képmutatás; álarcaink kitapétázták a falakat. A pótcselekvés álságaira álszerelmek következtek. A szeretkezés pózaira csupaszított mutatványsorok. Megnőtt az élvezetpillanatok halmaza. Nem segített ez sem. Vakablakban ragyogott a szeretetlenség sápadtan színlelt fénye. Párban éltem, de egyedül maradtam. Lelkem önnön gumiszobájában vergődött ide-oda. Azután mint az első tavaszi virág, úgy kerültél elém és a pillanat életre szóló csodája lettél. Egyszerűen minden összeilleti: az agyunk, testünk, lelkünk. Nem bánom a szerelmet, kedvesem. Veled érzem a közeit, mert itt vagy, érezlek forrón, illatosan, és érzem veled a távolt, a merülést. Érzem veled az öröm végtelenjét, a nyugalmat üres aggyal, és azt a valamit, ami lebegve körülvesz finoman, a szerető levegőt, a boldogságot. Igen, veled érzem a boldogságot! VI. Rét fölé borult a tiszta ég, tündöklő minden. Az illatban, fényben lubickoltak a bogarak, madarak, pompáztak a virágok, önként tárták ki kelyhüket az életnek. Történjen, aminek történni kell. A forróság olyan nagy volt, hogy mindig újra kellett vizezni a papírt, mert a színek különben nem tudtak volna finoman, könnyedén oldódni. Ennek ellenére gyorsan haladt. A háttér elmosódott foltjaiból lassan előbújtak a virágok, levelek és elérkezett a rembrandti helyzet: „Művemet késznek nyilváníthatom, ha úgy érzem, megvalósítottam célkitűzéseimet." VII. Imádom, amikor végtelenné válik benned a pillanat, az őszinte ölelés, fáradt remegés. Ami körülvett, egymás mellé kerül és újra külön kalapál a szív ott belül. VIII. Évtizedekre csuktam rá az ajtót, fájt bennem a kérdés: tehetek-e magamért, mások ellen? Kiléphetek-e csendesen körülbástyázott életemből? Ma már biztosan tudom, meg kellett tennem: a megmutatkozás vágya feszítette lelkem. Képeim jelek az utamon, jelek a világnak: ilyennek láttalak. IX. Ezeréves köveken, időtlen, régi köveken állunk. Ki tudja mióta, egymás kezét fogva a csillagok alatt. Elfolytak folyók, kihúnytak fények. Várainkból romkert lett. Utifüvek között mások ássák emlékeinket. Arcunkon béke, öröm. szeretet. r^?rr~::::rr-rrrrrrrnjM:.. u A "taA-Ofc-'" Cz. í. mavsilc & JjÚ&UaLi'JUyrr.