Esztergom és Vidéke, 2001

2001-02-15 / 7. szám

„Óz, a nagy varázsló" a Zöld Óvodában Február 8-án a Deák Ferenc utcai Zöld Óvodában 83 kisgyerekkel zsúfolásig megtelt a tornaterem. Budapestről Dancsó János bűvész és marionett-bábművész a fenti című állatshow műsorával szórakoztatta ovisainkat. A gyerekek önfeledten élvezték a kisállatokkal való bűvészkedést, melynek nemcsak nézői, hanem aktív résztvevői is voltak. A semmiből varázsolták elő a fehér, a tarajos, a parókás galambokat, az ausztrál bóbitás fürjet, a Kelet-Indiából származó, érdekes külsejű kokin kakast, mely Zsiga névre hallgatott és üdvözölte a gyerekeket, valamint a nyulat. Azon felül, hogy a móka és kacagás kitágította a rekeszizmokat, örült minden kisgyerek és egy boldog fél órát kaptak, valamicskét az élővilággal való kapcsolatot is sikerült szorosabbra fűzni. Legyőzve az esetleges félelmet, játszhattak a kisállatokkal, simogathatták őket. Élőben megtapasztalták, milyen is a toll és a szőr, mi a különbség köztük, milyen ezeknek az állatoknak a mozgása, hangja, formája. Óvodánk kiemelt nevelési programja a környezeti nevelés, ezért különösen fontosnak tartjuk az ilyen jellegű élmény- és ismeretnyújtást. Hamvas Gyuláné óvodavezető AkŐLYŐkkUCkÓ (SzENTG/ŐRGymEzŐ - OLVASÓKŐR) FEBRUÁRI PROGJAMJA 17*-ÉN 1 0 ÓRAKOR: ÉKSZERTARTÓ PAPÍROSÉBÓL 1 &-Án 1 4 ÓRAKOR! BOHÓCKODÁS - BOHÓCKÉSZÍTÉS 24-ÉN 1 0 ÓRAKOR: HÚSVÉTIG A\ÉG ELKÉSZÜLHET FROTTÍRNYUSZI 25-ÉN 1 4 ÓRAKOR: FROTTÍRNYUSZI (FOLYT.) (A foglolkozások díja: 300 Ft/hó) Jelentkezni lehet az Olvasókörben január 27-ig telefonon vagy személyesen Gyermekfarsang (D.) Február 10-én a Belvárosi Plébánián György Tünde vezetésével ismét gyermekfarsangot rendeztek. A szülők meghívták egykori táncházas tanítójukat, Németh Kálmánt, aki szatmári és dunántúli táncokat tanított a csöppségeknek. György Tünde és férje, Kovács Gábor bábelőadást is rendezett egy általuk írt mese alapján. Ez a lusta mackóról szólt, akit csak a farsangi bál híre tud felébreszteni téli álmából. A gyermekfarsang után a szülők egy része átvonult Németh Kálmán házába, az ún. Óvoda Utcai Meditációs Objektumba, ahol - amolyan télbúcsúztatóként - humoros írások felolvasását hallgatták meg. A verebek védelmében Az emberi tevékenység, a mezőgazdaság kemizálása, az öreg erdők visszaszorítása, az el városiasodás számos állatfaj részére súlyos helyzetet teremtett. Nem egy közülük erősen megritkult vagy kipusztult, mert nem tudtak alkalmazkodni a megváltozott környezeti viszonyokhoz. A verebek - nagyfokú alkalmazkodóképességük és élelmességük révén - megnövelték állományukat. Egyetlen más madár sem alkalmazkodott annyira az emberekhez, mint a házi veréb. Megtelepedett és életben maradt a hideg Szibériában éppúgy, mint az arab államokban, Ausztráliában vagy Új-Zélandon. A mezei veréb Eurázsiát lakja. Kevésbé ragaszkodik az emberi településekhez. Erdőszéleken, fasorokban, gyümölcsösökben, gabonatermesztő vidékeken él. Ósszel nagy csapatokba verődnek. A verebek nem védett madarak. Általánosan elterjedt vélemény, hogy kártékonyak. Valóban kárt tehetnek különböző növényi kultúrákban (pl. napraforgó, gabona, kukorica, gyümölcsös), mégsem mondhatjuk rájuk, hogy kártevők. Ellenkezőleg: mindkét faj egyedei nagy mennyiségű rovart pusztítanak el, különösen a fiókák nevelése idején. A fiókák felneveléséhez ugyanis 60 % arányban állati eredetű (fehérje) táplálékra van szükségük! A felnőtt példányok a gyomnövényekre is járnak, azok magvaival táplálkoznak és ezzel is hasznot hajtanak. Madártani megfigyelések szerint a házi veréb 20 kg/év/odú, a mezei verék pedig 30 kg/év/odú rovart fogyaszt. Néhány rovar, amelyet tömegesen pusztítanak: gabonaszipoly, amerikai fehér szövőlepke, tölgyfailonca, gyűrűs pille stb. A verebek populációszintje ma már Európa-szerte csökkenő. Magam is tapasztalom, hogy a határban, a hétvégi kertek környékén egyre kevesebb mezei veréb fészkel. A veréb okos, élelmes madár, ügyesen hasznosítja az emberi (konyhai, piaci) hulladékanyagot is. Mindennapos madarak ők, szürkeségük miatt szinte észre sem vesszük őket. Pedig szépek, különösen a hímek, és meg lehet szeretni őket. Sok madárbarát rendszeresen gondoskodik etetésükről. Ne sajnáljuk tőlük olykor az eleséget. Az ő hangjuk sem mindig közömbös. Egyik legkedvesebb madártani élményemként őrzöm a vadgesztenyefák között csiripelő verébsereg „kórusát", amit egy májusi hajnalon, az ún. csalamádé-temetőben sikerült hangszalagra vennem. Klotz József Böllérkedés régen és napjainkban Gyermekkoromban, ahogy visszaemlékszem, a disznóölés igazi családi esemény volt. Hogy miként zajlott le hajdanán: erről egy korábbi számunkban már meséitettük Molnár Ferencet. Most arra kértük: főként a böllérkedés változásairól, e régi mesterség „korszerűsödéséről" adjon képet olvasóink számára. Mondandóját azzal kezdte, hogy az ő gyermekkorában majdnem minden gazda nevelt egy-két hízót. Téli reggeleken több helyen sírt fel a vágásra szánt állat. Az volt a jó böllér, aki úgy szúrta le a disznót, hogy keveset visított. A háború alatt és még jó néhány évig utána is be kellett jelenteni a disznóvágást, hiszen bizonyos mennyiségű zsírszalonnát le kellett adni. Ezt a rendeletet az ún. „fekete vágással" játszották ki. A „feltűnést" elkerülendő, már az ólban leütötték és csak ezután szúrták le az állatot. Ma már több helyen speciális pisztolyt használnak. A perzselést a leghagyományosabban szalmatűzzel végezték. A szőrtelenítés másik módja a forrázás volt, ami még napjainkban is előfordul. Amikor már nehéz volt a szalma beszerzése, megszerkesztették a ventillátoros, faszéntüzelésű perzselőt. Egy tűztérben faszén izzott, a felhevült levegőt pedig kézzel hajtott ventillátorral fújták egy csövön keresztül a disznó bőrére. Manapság PB-gázzal működő gázpisztollyal perzselnek; a benzinlámpás változatot már csak ritkán alkalmazzák. A lepörzsölt, lemosott állatot a két hátsó lábánál fogva felhúzták a rénfára és úgy hasították. A rénfa egy másfél méteres gerenda volt, fatüskékkel és két kitámasztó farúddal ellátva. Ma már vascsőből készítik, de inkább a másik módszert alkalmazzák. Deszkalapra i (kamra, pinceajtó), újabban rakodólapra fektetik az állatot és ezen ! történik a hasítás, bontás. A hasított félsertést vágótőkére fektetik, ahol szétdarabolják, kialakítva a sonka formáját, előkészítik sózásra a szalonnát. A vágótoké 160 x 60 x 10 cm-es keményfa lap négy lábbal. A kolbásznak szánt húsokat régebben két kisebb szekercéval aprí\ tották, manapság már egy nagyobb méretű húsdarálóval végzik j ugyanezt. Fűszerezés után a hurkatöltőre húzott vékonybélbe (ma | már műbélbe is) töltik a kolbászt. A töltőt a böllér a hasizmával | nyomja. Ujabban a húsdarálót megfelelő előtéttel látják el, és a forgató karral nyomják a bélbe a tölteléket. Ugyanilyen módszerrel j töltik a májas- és a véreshurkát. Ami nem változott, az a húsok sózása, pácolása. Régebben a disznótor népes összejövetel volt. Ilyenkor mondtak véleményt a kolbász, a hurka ízéről, dicsérték a böllért. Manapság legalábbis Molnár Ferenc tapasztalatai szerint - a háziak néha már alig várják, hogy elmenjenek a vendégek... Bélay Iván Iparosbál (P.) Február 10-én este a Prímás Pincében tartották meg - hagyományosan bállal egybekötve azoknak a szakembereknek az avatóját, akik utóbbi időben sikeres mestervizsgát tettek. Három szakma képviseletében (gázvezeték- és készülékszerelők, villanyszerelők valamint kőművesek) harmincan vonultak fel a ceremóniára. Az avató Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Juhász József alelnök, Benedek András oktatási államtitkár és Szűcs György, az IPOSZ elnöke voltak. A közel kétszáz vendég élvezte a frissen végzett mesterek bemutatkozását, az avatok köszöntő szavait, ezután pedig az énekestáncos műsort. Az ünnepi vacsorát bál követte, ezen a népszerű Henry Band muzsikált. A környék településeiről érkezettek és a helybeliek virradatig mulattak a farsang egyik legérdekesebb bálján. A tombola fődíját, egy római utazásra jogosító utalványt Vereczkey Zoltán, a Volánbusz vezérigazgatója személyesen adta át a nyerteseknek. Rajtuk és a szerencse többi kegyeltjén kívül Ember István, a Prímás Pince főnöke is elégedett volt, hiszen ezen az estén jócskán akadt dolguk.