Esztergom és Vidéke, 2001

2001-12-20 / 50-52. szám

2 Esztergom és Vidéke 2001. június 14. A Géza Fejedelem Szakiskola diáknapjain (Pálos) Második alkalommal rendezték meg a Géza-napokat. A kétnapos rendezvényen résztvevő 1100 tanulót gazdag program-sorozat várta. Sikeresen mutatkozott be a diákszínpad és az énekkar, sok érdeklődőt és résztvevőt vonzott a sakk-, a keresztrejtvény- és a Ki mit tud-vetélkedőn kívül az iskolai számítógépkezelői-, kosárlabda-, foci- és asztalitenisz-bajnokság. Sok résztvevője volt a KRESZ- és ügyességi-versenynek, a fodrászversenynek és a bélyeggyűjtők bemutató foglalkozásának, valamint a nemzetközivé vált labdarúgó Géza Kupa-mérkőzéseinek, amelyen részt vettek a nyárádszeredai és a párkányi partneriskolák is. Az asztalitenisz-versenyt Aszódi Zsolt, a bélyeggyűjtők vetélkedőjét Dózsa Bertalan, a fodrászversenyt Jakucska Bettina, a sakkversenyt Molnár Béla, a rejtvényfejtést Békefi Zoltán, a KRESZ- és ügyességi-versenyt Szigeti Zoltán nyerte. Az osztályok közötti pontversenyben a 12/a osztály diadalmaskodott. Az iskolában jelenleg is tart - és még holnap is 8-tól 14 óráig megtekinthető-az az ifjúsági bélyegkiállítás, amelynek témája Szent István és a Szent Korona. A kiállításon (fotónkon) Zeller László tanárral, a szakkör vezetőjével beszélgettünk. - Mióta működik a szakkör, és milyen a diákok érdekló'dése? -A Géza Fejedelem Ifjúsági Bélyeggyűjtő Szakkör, melynek jelenleg 14 tagja van, három éve alakult, A Géza Napokat szakkörünk ezzel a kiállítással köszöntötte. Filatéliai vetélkedőt is szerveztünk, a fiatalok bemutatták gyűjteményeiket, azokat értékeltük. Szakköri nyílt napot tartottunk, az esztergomi felnőtt bélyeggyűjtő szakkör tagjai meglátogattak bennünket, és elbeszélgettek a fiatalokkal. - A szakkör működéséhez, milyen anyagiak állnak rendelkezésre ? - Az iskola támogatásán kívül különböző pályázatokat nyújtottunk be. Az elmúlt évben sikeresen pályáztuk a Filatéliai Ifjúság Alapítványhoz és a Magyar Posta Rt.-hez. Az elnyert támogatásból gyarapítottuk filatéliai kiskönyvtárunkat, szakirodalmat, eszközöket vásároltunk, illetve egy budapesti kirándulást szerveztünk, melynek fő programja a Bélyegmúzeum meglátogatása volt. - Milyen terveik vannak? - Május 25-én nyílik a 74. Bélyegnapi Országos Kiállítás, melynek gazdája Győr városa lesz. Ide egy egynapos kirándulást tervezünk. A kiállítás megtekintése után meglátogatjuk a város nevezetességeit, majd hazafelé Pannonhalmán állunk meg. Reméljük, addigra a megvalósításhoz szükséges anyagiak is rendelkezésünkre állnak. A rendezők ezúton is szeretnék megköszönni Horváth Bélának, a Vármúzeum igazgatónak, Zrínyi Miklós kick-box csapatának és a Mozdulat Együttesnek a Géza Napokon való részvételüket, valamint a szponzorok nagylelkű támogatását. Piaci körkép Hurrá, strandolunk! A kisboltok dicsérete Az utóbbi időben újra hallani a kérdést: megfelelnek-e a megnövekedeti vásárlási igényeknek a jelenlegi kisboltok, vagy bevásárlóközpontok építésére les/ szükség'.' Anélkül, hogy állási foglalnék ebben a vitában, a magam részéről elmondhatom: nagyon meg vagyok elégedve Esztergom kisboltjaival! Általában családias a légkör, gyors, udvarias cs pontos kiszolgálás jellemzi az egyesek által „lenézett" mini üzleteket. Itt van például a Magbolt, a városközpontban. Nemcsak, hogy családias, baráti a légkör, de az eladók még szaktanácsokkal is ellátják a vásárlókat. Barátomat, aki a bolt állandó vásárlója, például arról is kiokosítolták. hogy mikor érdemes burgonyái ültetni. Dc hasonlóképpen elégedett vagyok a többi üzletekkel, és kisboltokkal is. Egy szó, mint száz: ezekre mindig is szükség lesz, még akkor is, ha felépülnek a plázák. (d.) Aki a szerdai vagy pénteki napokon végigsétál mostanában az esztergomi piacon, a virágpalánták színes és széles választéka szinte elkápráztatja. A legkülönbözőbb muskátlik 120-350, a petúniák 60-80, az egyszerűbb egynyári virágok palántái 40-50, a sziklakerti évelők 120-150 forintért kínálják magukat, a díszbokrok 300-600 forintos áron kaphatók. Van, aki vásárol, és van aki csak gyönyörködik a kínálatban, vagy latolgatja, milyen palántával is ültesse be kertjét, virágládáját. Akinek pedig még van szabad hely a veteményeskertjében, és úgy gondolja, inkább maga termeli meg a család paprika- és paradicsomszükségletét, ugyancsak a bőség zavarával küszködhet, hiszen igen széles választékát találja a piaci árusoknál az erős és jófajta palántáknak. Nem érdemes tovább halogatni a virág- és zöldségpalánták kiültetését. Az erőteljes begyökeresedés szempontjából ez a legkedvezőbb időszak, és a fagyok miatt sem kell már nagyon aggódni. Olvasóink írják Május 12-én reggel minden esztergomi strandbarát az eget kémlelte: lesz-e eső, vagy szép, napos időben lehet először fürdeni a „buboréktól" immáron megszabadított medencében? Heer Lajos strandigazgató ünnepélyesen, öltönyben fogadta az. első vendégeket. Az ünnepélyesség nem csupán a vendégeknek szólt, hanem elsősorban Orsi nevű lányának, aki szintén kiváló sportoló, triatlonos és ezen a napon ballagott... Szépen süt a nap, a 26 fokos víz csalogató, sorra érkeznek a törzsvendégek. Mindenekelőtt Manyi, aki már vagy húsz éve minden nap leússza a maga 3 000 méterét. Aztán érkezik Jani bácsi, a nyugdíjas pékmester, Túl a hetedik ikszen ő is nap mint nap leússza a hosszait. Évekig kerékpárral járt bc Sárisápról, dc most már túl nagy a forgalom, ezért autóval közlekedik. Csilla háromgyerekes családanya, ő általában gyerekeivel úszik. Táncoslábú Kálmi ezúttal a vízben „csapásol", mellette rója a köröket Catherine, a francia tanárnő, aki Párizsig viszi az esztergomi strand jóhírét. És sorra érkeznek a többiek. Attila és Zoli, a két fürdőmester mindenkivel elbeszélget, csakúgy, mint Klári és Éva. a pénztárosok, akikhez még lelki problémákkal is bizalommal lehet fordulni... Egyszóval: a légkör családias. - Mostantól szeptember végéig lehet a szabadban úszni - mondja a mindig mosolygó cs udvarias Heer Lajos -. majd október elején visszatesszük a „buborékot"! Megfogadom te-hát én is a tanácsát és máris: nyakig ülök a vízben! Tisztelt Merényi-Metzger Gábor Úr! Olvastam írását, mely Dr. Berényi Zsigmond emlékezete címmel jelent meg városi lapunkban (EVID, 2001. febr. 15.). Nagyon szépen emlékezik meg a fenti családról, amelyet mély tisztelet övezett életükben. Berényi Zsigmond nevét az elmúlt 56 évben valóban emléktáblával, utca-elnevezéssel örökítették meg Esztergomban. Az írásában azonban több helytelen megállapítás is van. Az említett 1945. január 3l-e nem fedi a valót. 1945. január 18-án hurcolták el nemcsak a Berényi családot, hanem velük együtt az én Édesapámat és még három férfit azonos okok miatt. Tehát heten voltak egy sorsra ítélve. A tokodi pincékig hajtották őket, ahol megverték és - ahogyan Ön írja - vadállati kegyetlenséggel meggyilkolták, majd még ráadásul fejlövést is kaptak. Nem tudom, hogy Ön honnan merítette az adatokat Dorogról és Esztergomról, mert őket a tokodi pincéknél végezték ki, mind a hetet. Erről hivatalos, korabeli „Jegyzőkönyv" van a birtokomban. A háború után először az életben maradt másik Berényi fiú hantoltatta ki a szüleit és testvérét, de minket senki sem értesített. Az én Édesapám kereskedő családból származott. Esztergomban ő volt az első nagykereskedő, aki az áruk széles skáláját szállította a környező falvak kiskereskedőinek. Nagy tiszteletnek örvendett, becsületes, családját szerető, okos, ügyes ember volt. Segítette özvegy édesanyját és testvéreit is. Tőlünk koldus vagy rászorult ember üres kézzel sohasem távozott. Az üldözés idején azonban nem akadtak bátor ismerősök, rokonok. így Édesanyám hősies, haláltmegvető bátorsággal bújtatta Édesapámat. 1944 karácsonyán azonban rejtekéből előjött, hogy minket, családját megvédelmezzen a hódító katonák ellenében. Ezért nem vonult vissza a csapatokkal, hanem maradt szeretett feleségével és gyermekeivel. Ekkor hurcolták el őt a Berényi családdal és a számomra ismeretlen három férfival. Édesapám az esztergomi Belvárosi temetőben nyugszik és van halotti anyakönyve. Mi, a családja vigaszt, megnyugvást csak János apostol evangéliumában találtunk, aki Jézus szavait idézte: „Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért. " Ő önzetlenül adta. Ő is mártírhalált szenvedett a családjáért, barátaiért érzett végtelen szeretetében. Nem kellene elfelednünk: bár életük különbözőképpen alakult, az üldözésben és kegyetlen halálukban egyenló'ek voltak. Illő lenne tehát mind a hétről egyaránt emlékezni! Biztos vagyok benne, hogy dr. Berényi Zsigmond is így látná helyesnek és igazságosnak. Tisztelettel: Wild Magdolna, a család egyetlen élő tagja Templomi kórus Németországból Hangverseny a Bazilikában és Táton A táti Musik-Land Utazási Irodaszervezésében ma érkezik Magyarországra a németországi Steinhausen-Muttensvvciler település templomi kórusa Hubert Rödle egyesületi elnök és Dietmar Jehle titkár vezetésével. A német vendégek május I8-án, pénteken 11 órai kezdetiéi a Budavári Mátyás templomban fognak énekelni. Május 19-én, szombaton diakónus szenteléssel egybekötött ünnepi szentmise lesz. az. esztergomi Bazilikában, a hívek az istentisztelet után(kb. 12 órakor) hallgathatjuk meg a vendégkórus hangversenyét. Á Kirchenchor Steinhausen-Mullensweilei 32 énekese Carmen Wiest kórusvezetővel az élén szombaton Tátra is ellátogat Itt, a helyi kultúrházban 77 órai kezdettel a Táti Német Nemzetiségi Asszonykórus és a Táti Nyugdíjas Klub Bányász Énekkara társaságában adnak hangversenyt. A koncert befejezéseként közös éneklésre is sor kerül. A Musik-Land Utazási Iroda valamennyi rendezvényére a belépés díjtalan. A német vendégek háromnapos programjuk során megtekintik Budapest és Esztergom néhány nevezetességét és ellátogatnak a Pusztára is. Rózsavölgyi Károly Úttalan utakon ÚJ TÁNC Bőrig áztam, és - bár ez egy forró nyári zápor volt - didergek. Űzött, ágrólszakadt kísértet vagyok az éjszakában, kinek egyetlen vágya, hogy elérje azt az elhagyott, kopott épületet. Majd olt megvárom a reggelt. Ajtó, ablak zárva. Ám a padlás hívogatóan tátong felém. Felkapaszkodom a roskatag létrán. Mindegy hol, csak bent legyek már. Kezemet iszonyodva mártom a ragacsos sötétségbe, majd hirtelen támadt kíváncsisággal simítom végig a nesztelenül figyelő tárgyakat. Selymes por tapad nyirkos tenyeremre. Megszeppent érzékeim elcsendesednek, valami olyan ismerős itt. Beljebb megyek. Tapogatok. Egy ütött-kopott régi rádió recsegő hangja töri meg a sűrű csendet. A lágyan búgó női alt beleárad a levendulaillatú levegőbe, így együtt különös atmoszférát teremtenek a félhomállyal átitatott teremben. Az elszürkült falakra kaotikus mintát vet a pókhálók rajzolata. Körülöttem elhagyott, ittfelejtett emlékek: egy megsárgult csipketerítő, egy titokzatos pisszenés, csalfa érintések halk nesze, egy cipő koppanása, zokogás és évedőkacaj. Egy élet hozadéka, emlékmaradványok. Tárgyak. Lényegtelenek, élettelenek, felejthetőck. És az árnyakból kiváló, semmi hátán egyensúlyozó emberalak. Torz forma, ormótlan test. Nem! Ez két test - egy ölelés. Törékeny kar a vállon, egy lágyan ívelő nyak, egyenes derék mozdulatlansága, finom érintés, széles hát. Erő. Férfi és nő. Igen. Mint mindig, az öröklét kézzelfogható valósága. Aztán az idő felfoghatatlan folyamában, hátrahagyva mindent, ami törvényszerű, egyszerre visszafelé pereg az elsárgult film. Minden kockája egyetlen felismerés. A vetítőgép akadozó zakatolása a létezés megannyi felhorkanása. És az áttáncolt idő utolsó mozzanatát megörökítő élettelen testpár elindul. Évtizedek mozdulatlan várakozása válik semmivé. A szétmálló, súlyos drapéria szövetén át besettenkedő éjszakai fény orgonaillára festi a nő haját. Sudár testén fehér selyem, a földet súrolja. És én érzem, ahogy a mezítelen talp átforrósodik a feljajduló táncparketten, és az ájulásba szédít egy véget nem érő forgás. És az örvénylő véráram pezsgése, az elsatnyult erek morajló lüktetése, a csontfehér orca szégyenlős pírja. Minden, ami az élet parányi üzenetét magában hordja. Megértettem, rádöbbentem, miért visz magával. Mert a táncnak az a természete, hogy mozdul, elsodor. Akár az élet. A mozdulatlanságban minden lehetőség halott. De a tánc maga az élet. Ami végül egyetlen, dermedt pillanattá rögzül. Ám addig... A film sercenve megpattan, hatalmas kávébarna folttá válik a vetítővásznon. Szempillantásnyi idő alatt elég. Perzselő, ellobbanó szenvedély. A mindig ismétlődő, engedelmes mozdulatok, az emberlét lényege. Érintés. Langyos lehelet. Tánc. Megint eltűnt egy férfi, egy nő. Nézem, a lábamon nincs cipő. Ki táncolt itt? Hajnalodik. Már látom, ez egy elhagyott, apró moziterem. Talán álmodtam az egészet? Nem. Felhevült a testem, még zúg a fülem, forró az arcom, reszketek. A régi tánc egy új tánc. Magamévá tettem. Ha most átengedném magam ennek a jóleső, bánult mozdulatlanságnak, rám találna-e valaki? Vagy így maradnék, mindörökre belekocsonyásodva az időbe? Egy lennék a múlt gúnyos követeivel? Csakhogy bennem a tánc, magammal viszem. Egy nőért, egy férfiért. Tovább. Kilépek az elvarázsolt padlásszobából és már nem nézek vissza. Hajamból ismerős levendulaillat árad. Varga Margit