Esztergom és Vidéke, 2001

2001-01-05 / 1. szám

S ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 2001. január 11. Szemben az árral Emlékezés Serédi Jusztiniánra Esztergom városát 1944 karácsonyán szovjet csapatok foglal­ták el, később kirabolták, tönkretették. Az embereken a teljes létbizonytalanság uralkodott el, élelem alig volt. A hercegprímási palotában többszáz menekült várta a nehéz idők elmúlását. 1945. január 6-án a német hadsereg visszafoglalta a várost. Néhány nappal később megjelentek a nyilasok is, akik még kegyetlenebbül, embertelenebbül viselkedtek, mint előzőleg. A hercegprímás ekkor már nagyon beteg volt. Az előző idők ádáz politikai küzdelmei, a kegyetlen háborús évek gondjai, a jog és az emberiesség érdekében oly gyakran vívott küzdelmei ­főleg a kilátástalanság, a megoldhatatlanság súlyos terhe miatt ­egyre jobban felőrölték idegzetét és megbetegítették az amúgy is gyenge szívét. Serédi hercegprímás egész életében következetes és álhatatos volt az igazság védelmében, s tőle telhetően mindent megtett népe, hazája erkölcsének, sorsának javítása érdekében, megve­tette a demagógiát, küzdött a karrieristák előretörésével szemben. Mindvégig következetesen ragaszkodott az alkotmányos joghoz, a törvényességhez. A problémák pedig egyre nőttek, nehezedtek, erősödtek. 1945 februárjában már mindenki tudta, hogy a németek nem sokáig bírják Esztergomot tartani. Ekkor a város nyilas vezére összehív­ta Esztergom városának tanácsát, és előadta őrült tervét: „Az egész várost ki kell üríteni, fel kell gyújtani, hogy az ellenséget csak a füst és a város üszkös romjai fogadják!". Ekkor a város első embere - a már nagybeteg hercegprímás ­felállt, és halkan, de igen határozott hangon így szólt: „Ezt megtehetik Uraim, de én benne fogok égni." Döbbent csend fogadta a hercegprímás szavait. Ezt követően felállt a kórház sebészfőorvos igazgatója, dr. Eggenhoffer Béla, és csupán ennyit mondott: „En is ott fogok égni!" Az emberek csendben felálltak s elhagyták a tanácsülést. A város megmenekült. * Azóta már egy fél évszázad telt el. Vajon ki emlékszik még a történtekre? Ki gondol még arra, hogy minek is volt köszönhető Esztergom városának - és ezzel együtt jónéhány embertásunknak - szerencsés megmaradása? Alig telt el egy emberöltő, és Serédi Jusztinián korrekt helyt­állása, becsületes, példamutató élete kezd a feledés homályába merülni... (Hajdú István írásának rövidített változata.) Európai jövó'nkról Becket Tamás emlékezetén j-t. • f.,.. ^ - _ c. •I fÜ A Rudnay Sándor Kulturális és Városvédő Egyesület december 29-én tartotta Becket Szent Tamás emlékünnepségét. Kora délután a Szent Tamás-hegyi kápolnánál volt az imádságos megemlékezés, ahol dr. Beer Miklós katolikus püspök, Denis Moss az anglikán egyház kö­zép-európai területi esperese, vala­mint Németh Lajos református lel­kész hirdetett igét (fotónkon). A sokaság köréből országgyűlési képviselők, ismert közéleti szemé­lyiségek helyezték el mécseseiket a kápolna oltáránál. Dr. Kiss-Rigó László plébános, teológiai tanár kö­m' • szöntőjében kiemelte, hogy a közös európai gondolat szellemében újí­tották fel Becket Szent Tamás em­lékét, aki a XII. században a ma­gyar Bánjfy Lukács esztergomi érsek diáktársa volt Párizsban. Már diákkorukban azonos elveket val­lottak vallásukról, kultúrájukról. Az angol érsek mártírhalálát köve­tően Európában elsőként Eszter­gomban emeltek emlékére kápol­nát. Erre emlékezik évről-évre a Canterbury-i valamint az esztergo­mi érsekség, ezen alapul a mind erősebb angol-magyar kulturális kapcsolat. Az ónódi fiatalember 1937-ben kapta kézhez a 255. sorszámú gé­pészmérnöki oklevelét. Tanul­mányai kiegészítése és érdeklődési körének bővítése céljából fölvette a repüléssel foglalkozó tárgyakat, amit talán az is motivált, hogy eb­ben az időben tartott előadásokat Barkász Emil gépész- és vegyész­mérnök, hadmú'szaki törzskari re­pülő ezredes, a magyar műszaki élet egyik irányítója a két világhá­ború között, aki az I. világháború­ban az olasz fronton repülő megfi­gyelő tiszt volt. A háború után a Légügyi Hivatal, majd a repülőipar megteremtésének szorgalmazója. Barkász a szimpatikus, jó felfogású érdeklődő fiatalembert repülőgép­vezetői kiképzésre ajánlotta Háry László vezérőrnagynak, aki a II. vi­lágháború alatt a repülő előképzés irányítója volt. Ezzel megkezdő­dött Kerekes Pál repülős pályafutá­sa. Mint friss diplomást, 1937 őszén tényleges katonai szolgálatra hívták be a nyíregyházi repülő ala­kulathoz. 1938 tavaszán indult re­pülőgépvezetői képzése. A III. fo­kozatú képzettség után kezdődtek a különböző speciális feladatokra szóló képzések: éjszakai, útvonal, követési, vadász... Afeladatok gya­korlása más-más repülőtéren más­más típusú géppel történt. 1940 tavaszán a székesfehérvári Központi Repülőgépjavítóba mű­Késő délután a Mindszenty kato­likus iskola aulájában emléküléssel folytatódott a megemlékezés. Az angol és a magyar himnusz elhang­zása után Kápolnai Dezső, a Rud­nay egyesület elnöke köszöntötte az aulát zsúfolásig megtöltőhallga­tóságot. Örömének adott hangot azért, hogy időről-időre javul váro­sunkban az érdeklődés a tudo­mányos, a kulturális és az egyéb rendezvények iránt. Semjén Zsolt kulturális államtitkár Európai kö­zös piac, közös fogyasztás és/vagy közös kulturális értékek címmel tartotta az első előadást. Ebben ki­emelte az ezeréves magyarság di­cső személyiségeinek európai érté­két, akik nélkül nem tarthatna itt ez a földrész. Hitet tett amellett, hogy a közös Európa a nemzetek sokszí­nűsége és tehetsége révén őrizheti meg hatalmát és jövőjét. Michael Laké nagykövet, az Eu­rópai Unió és az Európai Bizottság Magyarországi Delegációjának ve­zetője nagyon készült első eszter­gomi szereplésére, ám diplomáciai elfoglaltsága miatt személyesen nem érkezett meg, azonban írásos előadását megküldte. Az angol nyelvű szöveget dr. Kiss-Rigó László fordította és olvasta fel a hallgatóságnak. A nagykövet Kö­zös keresztény hagyaték, kulturális kapcsolatok, új Európa című dol­KEREKES PÁL (1914—2000) helyvezetői beosztására vezénylik. Feladatai közé tartozott a javított gépek berepülése is: több mint 400 berepülést hajtott végre! Szolgálata idején tagja volt a dunántúli balese­ti bizottságnak. Ezen időre a fel­adatok ellátására saját használatú STORCH gépével száll ki a bal­eseti helyszínekre. 1944 nyarától a szombathelyi Repülőgép Javító Műhely főnöke. A háború végén a műhelyt Regensburgba telepítik. Innen 1946 októberében kerül ha­za. 1947-ben bekapcsolódik az újjá­alakult sportrepülés roncs-felderí­tésébe. Feladata a kijavítható gépek állapotának megítélése, műszaki ellenőrzése, javítási technológiák kidolgozása. A munkához jó alapot ad a fehérvári műhelyben szerzett rengeteg tapasztalat. Ekkor kerül kapcsolatba az esztergomi AERO­EVER gyár vezetőjével, Rubik Er­nővel. 1948-tól a gyár főmérnöki teendőit látja el. Sikeresen vezette be az új konstrukciók sorozatgyár­tását 1951-ig. 1951-től meghívott tanárként a Budapesti Repülő Műszaki Főisko­lán oktat. Kiváló mérnöki munkáját és tapasztalatait figyelembe véve áthelyezik Székesfehérvárra, egy­kori munkahelyére, a Motorjavító Állami Vállalathoz főtechnológus­nak i 11. igazgatónak, 1957-ig. 1958-ban a szigethalmi Pestvidé­ki Gépgyár főtechnológusa lesz. 1959-től 1962-ig a Labor Műszeri­pari Művek műszaki fejlesztési osztályvezetője, majd a Labor MIM tagozódását követően 1966­ig a Pestvidéki Gépgyár esztergomi gyárának főkonstruktőre is. 1966-tól az esztergomi Felsőfo­kú Bánya és Vegyiipari Gépészeti Technikum docense lett. A felsőfokú technikumok meg­szüntetésekor a Nehézipari Minisz­gozatában kifejtette, a múlt öröksé­gén épülhet a jövőnk. Denis Moss lenyűgöző személyi­ségével évek óta előadója a meg­emlékezésnek. Ezúttal egyháztör­téneti gondolatokkal gazdagította a hallgatóságot. Többek között eze­ket mondta: - A mai esemény jelképezi azt a közvetlenséget, mely létezik, ta­pasztalható az anglikán egyház és a római katolikus egyház között, de felidéz számomra két, talán Önök által is jól ismert képet. Az egyik Őszentsége II. János Pál pápa, amint a Canterbury-i érsekkel együtt térdel a Római Szent Kapu megnyitásakor. A másik szintén a pápa és a Canterbury-i érsek fény­képe a Canterbury-i Székes­egyházban, azon a helyen, ahol Becket Szent Tamást meggyilkol­ták. Ezen a képen ismét mindketten térdelnek és együtt imádkoznak. Érdemes felidéznünk VI. Pál pápa beszédét is, amelyet az angol és a walesi 40 vértanú szentté avatása alkalmából mondott 1970-ben: eb­ben említést tett az anglikán egyház jogos presztízséről és értékes ha­gyományairól, örökségéről, és re­ménnyel tekint a nap felé, amikor a 'Római Katolikus Egyház képes lesz átölelni szeretett testvérét, Krisztus egyetlen családjának hite­les közösségében'. Mindez nyilván­térium Továbbképző Központjába került műszaki és gazdasági tanács­adónak. Itt tevékenykedett 1974­ig, nyugállományba vonulásáig. Nyugdíjasként statikai és szilárdsá­gi ellenőrző munkát végez. Munkásságának egyik fontos eredménye az általa tervezett ejtő­ernyők kikísérletezése és gyártásba vétele, amelyekből nyolc típust rendszeresített a honvédség. Állandóan fejlesztve szakisme­reteit, mindenben a korszerűt, a jobb megoldásokat keresve dolgo­zott, tanult. Beszél angolul és fran­ciául. Szakmunkás és felsőfokú műszaki generációk emlékezhet­nek igényességére. Mindig volt ideje megérteni, elfogadni a jó gon­dolatokat, nehéz időben nagyfokú emberséget tanúsítani. Szomorúan vette tudomásul a többre érdemes magyar repülés ügyének leáldozá­sát. Technikai és technológiai ered­ményei nemzetközileg is ismertek és elismertek. Ezt jól példázza, hogy 1963-ban a FAI-tól PAUL THISSANDIER Diplomát kapott, ami a Nemzetközi Repülőszövet­ség kitüntetése; Thissandier 1919 és 1945 között volt a FAI főtitkára, az ő munkásságának emlékére ala­pították a kitüntetést. Alkotó életének döntő részét Esztergomban, a város fejlődését segítendően töltötte. Szerény sze­mélyiségéhez illően kivette részét a GTE, valamint a MTESZ közér­dekűmunkájából. Évtizedekig volt a Magyar Autóklub esztergomi szervezetének elnöke. Az egyetem tanácsa 1987-ben aranydiploma, 1997-ben gyémánt­diploma adományozásával ismerte el mérnöki tevékenységét. Munkájához biztos hátteret nyúj­tott a családja. Négy leánygyerme­ke van: az egyik gépészmérnök, a másik rendszermenedzser, a har­madik orvos, a negyedik gépész­technikus. RexaIván valóan szívünket melengető, de ezen túl fontos tényleges előrelépé­sek is történtek azóta. 30 éve az Anglikán-Római Katolikus Nem­zetközi Bizottság vezetésével folya­matos párbeszéd és tanácskozás alakult ki, mely olyan dokumentu­mokat eredményezett, melyek szé­les körben konszenzussal elfoga­dott megállapításokat rögzítenek olyan témákban, mint a szentségek és az egyház tekintélye. Tóth Sándor főiskolai tanár előbb Eliot: Gyilkosság a katedrá­lisban című drámájából olvasott fel részleteket, majd A szeretet kifür­készhetetlen ösvényei címmel saját gondolatait mondta el. Két köszöntővel zárult a közel háromórás emlékezés. Meggyes Tamás polgármester a maihoz ha­sonló, tudományos, történeti értékű rendezvények hasznosságát hang­súlyozta és köszönte meg a rende­zőknek, az előadóknak. Dr. Beer Miklós püspök áldását és jókívánságait nyújtotta át a hall­gatóságnak. Az est szépségét emel­te a Szent Anna Plébánia Kórusa, amely angol egyházi műveket adott elő. Figyelmességüket külön is ér­tékelte az a több külföldi, akik az angol nyelvterület diplomáciai képviseletében érkeztek a megem­lékezésre fővárosunkból, illetve egyenesen Londonból. Pálos Imre

Next

/
Thumbnails
Contents