Esztergom és Vidéke, 2001

2001-02-08 / 6. szám

8. ESZTERGOM ÉS VIDÉKE _ íu- ; Elnöki interjú helyett - képviselői nyilatkozat (Pálos) Láposi Elzának, még mint a KIB elnökének, két héttel ezelőtt küldtük meg lapunk kérdéseit, hogy felkészülhessen arra a beszélgetésre, amelynek közlését - a bizottságok munkájáról számot adó sorozatunk keretében - e számunkba terveztük. A címben jelzett műfajváltás azonban nem szerkesztői szándékváltást tükröz, hanem a képviselő-testület döntése teremtett új helyzetet. Ez a nyilatkozó mondanivalóját is szükségszerűen módosította. Egy képviselő-testület összetétele az egyes képviselők hivatását tekintve - mindig esetleges, hiszen a választók nem tudnak úgy képviselőt választani, hogy a testület szakmailag a lehető legtágabb területet ölelje át. Ezt a demokrácia-szülte hiányosságot hivatottak ellensúlyozni a szakbizottságok, amelyekben a képviselők az irányultságuknak megfelelően dolgozhatnak, és amelyekbe javasolhatnak olyan nem képviselő tagokat, akik szakterületük kiváló ismerői. A Kulturális és Idegenforgalmi Bizottság öszszeállításánál még ezt a lehetőséget is bővítettük. Egyedül ennek a bizottságnak voltak állandó meghívottjai, akiknekjelenlétével elértük, hogy szakterületük egészére ráláthattunk, véleményüket kikérhettük, a döntések előkészítésében ily módon nagy segítségünkre voltak. A levéltár, a könyvtár, a Szabadidőközpont, a Várszínház, az egyház képviselői, az idegenforgalomban dolgozó vendéglős, a panziós, a város utazási irodájának vezetője és mások szakmai segítsége nélkül bizottságunk nem tudta volna ilyen színvonalon ellátni a feladatát. Amikor 1994-ben ennek a bizottságnak az irányításával először megbíztak, Esztergomban egy teljesen más kultúra-irányítási felfogás volt honos. Én azt vallottam, a kulturális élet összetettsége folytán - és amiatt, hogy természeténél fogva a társadalmi élet legdemokratikusabb területe - fontos, hogy különböző részterületei között a támogatottság sorrendiségét a legszélesebb társadalmi konszenzus döntse el, ugyanis megmagyarázhatatlan, mondvacsinált, egyéni vagy politikai érdekek érvényesítése itt jóvátehetetlen torzulásokat okozhat. Erre az alapelvre támaszkodva alakítottuk ki a területek támogatási rendszerét, melyeken belül a város szponzorálhatta számos művészét, művészeti együttesét. Minden évben összehívtuk szakmai beszélgetésekre illetékességi területünk képviselőit; inspiráltuk, buzdítottuk őket, véleményüket, gondjaikat meghallgatva építettük további terveinket. A Magyar Kultúra Napjának megünneplésével alkalmat találtunk arra, hogy meg is köszönjük egész éves munkájukat és felhívjuk a társadalom figyelmét fontosságukra. Külön gondot fordítottunk a városrészek - Esztergom-kertváros, Szentgyörgymező és Pilisszentlélek kulturális életének kialakítására, támogatására. Elnöki tevékenységem óta jelenik meg a városi programfüzet, egyre igényesebb kivitelben, három nyelven. Mikor a feladatot átvettem, Esztergomnak nem voltak idegenforgalmi kiadványai. Ma már egy tucatra tehető azoknak az idegenforgalmi kiadványoknak a száma, amelyeket a bizottság kezdeményezésére és gondozásában jelentettünk meg. Az elmúlt évben elkészíttettük a város idegenforgalmi koncepcióját: nívós, használható tanulmány áll a város rendelkezésére. Most már csak használni kellene a fejlesztések előkészítéséhez. Az elmúlt években kezdte meg „szárnyalását" a Várszínház. Amikor 1995-ben bizottságunk első ízben tárgyalta a „várszínházi napirendet", emlékszem: az akarat és pár százezer forintos kifizetetlen számla volt a mérleg. Azóta - a Vármúzeum hathatós támogatásával - Várszínházunk országos hímévre tett szert, az előadások száma, színvonala, látogatottsága sokat emelkedett. Kölcsönösen jó kapcsolatot alakítottunk ki Párkány hasonló szakbizottságával, rendszeres a képzőművészeti kiállítások, kulturális műsorok cseréje. Különösen fontosnak tartottam - az úgynevezett elit kultúra támogatása mellett - a szélesebb igényt is kielégítő, de ugyanakkor még nem érték nélküli nagyrendezvények szervezését, a kezdeményezések támogatását. Például a lampionos csónakfelvonulás hagyományának felélesztésében bizottságunknak nagy szerepe volt. A számos ún. nagy rendezvény közül is kiemelkedőnek nevezhető az Ünnepi Szent István Napok, mely méltán népszerű mind az esztergomiak, mind pedig a kül- és belföldi látogatók között. Az 1997-ben megrendezett első Szent István Napok beváltotta a hozzáfűzött reményeket, pedig emlékezetem szerint nem kis ellenállásba ütközött az akkori városvezetés részéről. Ami Esztergom kulturális életének és idegenforgalmának jövőjét és az ezzel kapcsolatos terveket illeti, immár két okból sem tudok felelősen nyilatkozni . Az egyik az, hogy Esztergomban egyre inkább egy szűk politikai réteg irányításával kezd működni a város, kizárva az igazgatásból és az információkból a képviselő-testület nagy részét, a szakmai bizottságokat, megfosztva ezzel őket a döntések demokratikus előkészítésének és meghozatalának lehetőségétől. Mindezt a hatékonyság, az újat akarás jelszavával leplezik, és sikertelenségüket a képviselők és bizottságaik visszahúzó erejének vádjával ellensúlyozzák. A másik indok pedig az, hogy a képviselő-testület február 1-jei döntésével a Kulturális és Idegenforgalmi Bizottságot összevonta az Ifjúsági és Sport Bizottsággal, megszüntette a külső tagok megbízását és a bizottság élére Baranya István képviselő urat választotta. Baranya úr összes érdmeit elismerve sem hallgatható el, hogy a vállalt feladathoz semmilyen ismerete, képzettsége és gyakorlata sincs. Ilyen helyzetben - bármilyen érdekek által - könynyen befolyásolható. Ennek a döntésnek valószínűleg több következménye is lesz Esztergom kulturális és idegenforgalmi életében. Valószínű, hogy megváltozik az a kultúra-irányítási felfogás, amelyet az elmúlt években a bizottság és magam is képviseltem. Erre jó példa a költségvetésnek polgármester által benyújtott változata, amely az én álláspontomtól teljesen eltérő dolgokat preferál. Ennek alapján az prognosztizálható, hogy például egy-egy pozícionált személy saját érdekeit érvényesítő ötletei lesznek fontosak a kultúra vagy idegenforgalom támogatása során. A társadal- mi kontroll fokozatos megszüntetése amely a bizottsági külső tagság eltörlésével. a területtől teljesen távolálló elnök megválasztásával elkezdődött ennek óriási lehetőséget biztosít. Ebből következően egy bizonyos eseményt a hivatalos állásfoglalás majd akkor is sikeresnek minősít (mint tette ezt pl. a Szilveszter útja című rendezvény, vagy a várbéli szilveszteri program esetében), ha a közönség nem volt rá kíváncsi, vagy más a véleménye róla. Várható, hogy „a kultúrához mindenki ért" torz alapállásból adódóan a jelentősebb rendezvények szervezését a hatalomhoz közelálló, de szakmailag laikus személyek fogják végezni. Úgy ítélem meg, hogy 1990 és '94 között a tömegkultúra mellőzöttsége volt tapasztalható Esztergomban, és félő, hogy a Kulturális Bizottság élén és összetételében bekövetkezett változás miatt ismét ez az egyoldalú elitszemlélet fog eluralkodni. Akik erre törekednek, azok pontosan tudják, hogy törekvéseiket szinte semmi sem akadályozza, mivel a nagyközönség érdekérvényesítő szerepe rendkívül gyenge. Ugy ítélem meg, a torzulások megakadályozására Esztergomban jelenleg egyedül a kulturális és idegeforgalmi szakma és közösségeik képesek, de csak összefogással. Természetesen mint önkormányzati képviselő és mint a kultúra és az idegenforgalom irányításában jártasságot szerzett városlakó, továbbra is munkálkodni fogok e terület érdekeinek érvényre juttatásáért. Láposi Elza képviselő Millenniumi gondolatok egy politikai állásfoglalás kapcsán Politikai mozgatórugók Természetesen nem azért fogtam tollat, hogy - mint millenniumi tanácsnok - kikérjem magamnak a képviselő-testület MSZP-frakciójának munkám, személyem iránt megnyilvánuló ellenérzését (EVID, jan. 25.). Inkább rosszkedvű lettem volna, ha dicséretet, akárcsak vállveregető „lehetett volna jobban is" értékelést kapok. Elégedetlenségük annak kifejezése, hogy a magunk mögött hagyott millenniumi esztendő történéseinek szinte mindegyike kifejezett politikai akaratuk ellenére valósult meg. Az új műalkotások, emlékhelyek, a régiek rehabilitálása, a rendezvények nagy többsége annak a politikai ítéletnek mostani kudarcát jelentik, amely nem áll messze a négyévtizedes „előélettől". Erről pedig köztudott, hogy soha nem látott emberi-társadalmi-gazdasági mélységekbe taszította Esztergomot. Csoda-e, ha a számukra elfogadhatatlan polgári értékrend szellemi-tárgyi értékeinek újrateremtése vad ellenszenvet váltott/vált ki? Csoda-e, ha az, akihez mindezt kötni lehet, számukra az „elsó" számú közellenség" egyike lett? Egyelőre ennyit a politikai mozgatórugókról, és most térjünk rá az állásfoglalás millenniumot érintő tartalmi elemzésére. Mi a „kevés" - mi a „sok"? Szerintük „Esztergom sokkal kevesebbet profitált a millenniumi lehetőségekből, mint amennyi történelmi lehetőségéből adódóan megillette volna". Természetesen én sem vagyok elégedett. de tudomásul veszem, hogy a 40 + 8 év rombolását, mellőzését, helytelen várospolitikáját nem a Magyar Millennium ünnepkörének 20 hónapja alatt lehet korrigálni. Az államalapítás ezredéves ünnepségei egyébként sem - országosan, külföldön sem - a/ infrastrukturális gondok megoldására hivatottak, hanem valami egészen másra. Arra. ami úgy tűnik oly távol áll az ő magyarságképüktől. Esztergom tradícióinak tiszteletétől. Farizeusi gondolkodást tükröz a fenti vélemény. A Horn-kormány négy évére esett a honfoglalás 1100-ik évfordulója. Tisztelettel kérdem: találunk-e az. Árpádok egyik legfontosabb törzsi szálláshelyén, Géza fejedelem székhelyén honfoglalási emlékművet? A millecentenárium úgy múlt el Esztergom feje felett, mintha ezt a várost nem is találnánk Magyarország történelmi atlaszában. Kinek tehetném fel én ezt a kérdést? (Szerintem a Tisztelt Olvasó is tudja a választ.) Akartak-e Millenniumot? Szerintük „... sokkal eredményesebben is pályázhatott volna a város". Igen, ha az 1995-től már működő, a millecentenárium megünneplését és már a millenniumot is előkészítő programirodához Esztergomból 19951998 között akár egyetlenegy használható, kidolgozott (szakmailag koncepcionált, műszakilag, pénzügyileg alátámasztott) pályázati programterv, vagy támogatási kérelem is beérkezett volna. Az 1998 nyarán megalakult Magyar Millenniumi Kormánybiztos Hivatala igen sok, már „előminősített" programot, szobor- és emlékműtervet, stb. vett át és épített be az országos millenniumi tervekbe. Ezt Esztergom esetében nem tehette, mert olyan nem is volt! 1998 novemberében millenniumi tanácsnokként kellett szembesülnöm azzal a TÉNNYEL, hogy Esztergom egyáltalán nem készült fel a millenniumi ünnepkörre. Az érdemi előkészítésnek nyoma sem volt, mindössze homályosan körvonalazott - többségében jószándékú - ötletek vázlatát vehettem kezembe. Ez alól kivételt csupán a Horányi László által összeállított színházi programterv képezett. Másfél hónap alatt a Millenniumi Társadalmi Kollégium segítségével állt össze a 2000-2001. évekre szóló millenniumi feladatterv; szakmailag, műszakilag, pénzügyileg előkészítve, alátámasztva. Másoknak erre négy év állt (volna) rendelkezésére! A képviselő-testület által 1999januárjában elfogadott feladatterv kiállta ay idők próbáját, pályázati feltételeket adott és már részleges megvalósulása is érzékelhető a város arculatán. A 2000. évre végül megszavazott 35 millió forinthoz több, mint 40 millió forintot nyert a város a különböző millenniumi pályázatokon. Ugyanakkora város pénze pályázati önerőként-más szervezeteknél - további mintegy 20 millió forintot „fialt" a millennium első évében. A 24 nyertes pályázaton túl külön is ki kell emelni a Magyar Millenniumi Kormánybiztos Hivatala vezetőinek Esztergom iránt megnyilvánuló jóindulatát. Melocco Miklós 2001 augusztusában felavatásra kerülő monumentális millenniumi emlékművét közel 120 millió forintból a Magyar Köztársaság nevében a hivatal finanszírozza. Az ő 17 millió forintjukból készülhetett el az újkori magyar falikárpit-muvészet kiemelkedő alkotása, mely az esztergomi Keresztény Múzeum gyűjteményébe került. A millenniumi év történéseihez tartozik az Árpád-házi királyi palota 1.41.5 milliárd forintba kerülő rekonstrukciójának átadása is, mely három (és nem egy!) kormányzati ciklus alatt végre elkészült. Tehát csupán nézőpont kérdése, hogy mi a kevés, mi a sok és mi a realitás. Ez utóbbi az, hogy Esztergom pályázaton kívüli forrásokból eddig közel 140 millió forintot, pályázatok útján pedig kb. 60 millió forintot kapott közvetlen millenniumi terveinek megvalósítására. Sajnos, az a néhány tíz millió forint hiányzik, amely 1995-1998 között a korábbi város- és (különösen a kultúrát felügyelő) bizottsági vezetés koncepciótlanságán, szándékának hiányán úszott el! Régi módszer, új köntösben Szerintük,,... nem pazarló és öncélú programokat kellett volna támogatni". Egyesek számára bosszantó lehet, hogy a megvalósult szobrok, emlékművek, programok többsége - Esztergom történelmi-egyházi szerepét hangsúlyozva - azokat az egészséges nemzettudat talaján állva, a polgári értékrend mentén közelítette meg. A pazarló és öncélú jelző logikailag már csak azért is hibás, mert a pályázatokat a minisztériumok bíráló bizottságai a tartalmi-pénzügyi feltételek oldaláról is vizsgálják. Furcsa módon egyiket sem találták annak, sőt, akiírások mértékének függvényében pályázataink nagy többsége a lehetséges legnagyobb százalékos támogatásban részesült. (Ez volt az igazi kontroll!) Nem véletlen, hogy a szobrok-emlékművek közül a törökellenes küzdelmeket finanszírozó XI. Ince pápának a Szent Év kezdetére elkészült bronz domborműve, a Szent István protomártír templom helyén létesült nemzeti-egyházi emlékhely, valamint a Kis-Duna sétányon felújított elsővilágháborús honvéd-emlékmű az, mely e támadások homlokterében állt/áll. Az „öncélú" rendezvények körébe tartozik az augusztus 15-ei Millenniumi Emléknap, a Magyar Tudományos Akadémia két intézete által is támogatott történész-konferencia (ahol a decemberben elhunyt Győrfy György akadémikus utolsó nyilvános előadásának lehettünk tanúi) és különösen a Szilveszter útja - Európa útja nemzetközi kulturális-turisztikai konferencia és kísérő rendezvényei - köztük az Árpád-kori Falunap - azok, melyek kiérdemelték a fenti minősítést. A rendezvények szakmai és nemzetközi sikere ezzel szemben - talán e véleményemet mások is osztják öregbítette Esztergom hazai és nemzetközi hímevét, méltó volt a millennium ünnepköréhez. Talán ez volt a baj! A három leginkább kifogásolt program már csak azért sem igen lehetett pazarló, mert összesen nem kerültek annyiba, mint a példaként felemlített sikeres Szent István Napok. (Ez nem minősítés, hanem számokkal igazolható összehasonlítás.) Amikor az észérveknek híján vagyunk, esetleg véleményünket nem merjük nyiltan vállalni, akkor lesz valami „öncélú" és/vagy „pazarló". Amit nem tudunk megakadályozni, azt a sárba rántjuk! Igaz: merőben különbözünk! Ezt olvasom: „A millenniumi tanácsnok, Koditek Pál - aki tagja a FID ESZ-frakciónak - megítélésünk szerint nem a legalkalmasabb személy volt erre a feladatra". Csűrés-csavarás helyett egyenesebben kellett volna fogalmazni: alkalmatlan! Véleményüket megértem. Magam is úgy látom: Meggyes Tamás polgármester mellett- a millenniumtól függetlenül is - leginkább személyem áll az általuk képviselt politika útjában. Egy biztos: nemzetről, vallásról, városról, kultúráról, turizmusról vallott nézeteink merőben különböznek! A vállalt tisztségek pedig önmagukban is konfrontatívak. Ezért hát e kitüntető figyelem! Hangsúlyozzák: a FIDESZ-frakció tagja vagyok. Valószínűleg úgy gondolják, hogy ha személyemet minél többször a FIDESZ-hez kötik, az két év múlva esetleg számukra „kamatozik". Az új választásokon egy reményeik szerint vesztes pártnak/frakciónak „stigmájával felékítve" majd bizonyára magam is vesztes lehetek. („Előrelátó" gondolkodás!) Nem vagyok ugyan párttag, de polgári értékrendet valló függetlenként természetes számomra, hogy annak a frakciónak igyekszem segíteni, amely a legtöbbet tesz - és tett már eddig is - Esztergom fejlődéséért. Mielőtt millenniumi tanácsnokként én is javaslatot kapnék orvosi kezelésre, szeretném megosztani a nyilvánossággal a küldetéstudatról vallott nézeteimet. Szerintem legalább kétféle küldetéstudat létezik: az egyik rombol, a másik alkotni próbál... Az egyik szobrokat, emlékműveket rombol (pl. Erzsébet királyné szobra, I. világháborús emlékmű stb.), embereket telepít ki, ítél börtönre - csupán azért, mert más nézeten van! -, városokat tesz tönkre... A másik értéket véd, rehabilitál, újakat teremteni igyekszik... Nem az utóbbi a klinikai eset! Koditek Pál millenniumi biztos