Esztergom és Vidéke, 2001

2001-11-15 / 45. szám

320 Esztergom és Vidéke 2001. december 20. Áthidaltuk a kék Dunát Bár több mint egy hónap telt el a hídavatás óta, Esztergomban és Párkányban nem csökken a hídláz. Főleg hétvégeken hatalmas autósorok kígyóznak mindkét oldalról a híd irányába, a gyalogosok pedig korzózni járnak a túloldalra. Fontos „ideológiai" kérdéseket vitatnak meg a vashíd közepén, nevezetesen, hogy Párkányból nézve szebb-e Esztergom, vagy netán Esztergomból nézve Párkány. De a többség megállapodik abban, hogy úgy szép az egész, ahogy van! Mivel az október 11-14-ei hídavató ünnepségek bár magas színvonalúak és felemelőek voltak, ám szervezési hibák miatt több előadott produkció is élvezhetetlenre sikeredett, Bakai Ferenc és barátai elhatározták, hogy november 11-én, tehát pontosan egy hónappal az eredeti ünnepségek után „pót-hídavatást" tartanak a Zöldházban „Áthidaltuk a kék Dunát" címmel. Bátran állíthatjuk, végül is ez a póthídavatás jobban sikerült mint az eredeti. Szép verseket, dalokat, irodalmi betéteket hallhattunk, láthattunk a hídról. Horányi lAszló, az est konferansziéja most is elemében volt, összekötő szövegei, néhol humoros, máskor lírai rögtönzései kiváló, közvetlen hangulatot teremtettek. Olyan volt a színpad és a közönség kapcsolata, mint egy nagy családé. Az előadott művek szerzői között egyaránt találunk esztergomi amatőröket és klasszikusokat. Maronka Csilla színművésznő például Tóth Árpád és Reményik Sándor híd-verseit szavalta a tőle megszokott művészi színvonalon. Elek Csilla egy esztergomi költő, Wernke Bernát Esztergomi éj című lírai szépségű költeményét mondta el. Bemutatkozott - Tóth Tamás és Szánthó Barna saját szerzeményű dalaival - a Tűzkerék Akusztika együttes, a szintén nemrég alakult Solva Kvintett pedig nagy sikerrel adta elő Bakai Márton és Mújdricza Ferenc Impressziók a hídról című komolyzenei alkotását. Amikor a Vereczkei-házaspár és diákjai előadták az egyre népszerűbbé váló „híd-himnuszt", a közönség már kórusban énekelte a refrént: „Öleld át, ki melletted áll, öleld át a vén Dunát!" A műsor második részében ismét bemutatta az Esztergomi Klubszínpad Szánthó Barna: A híd című nagysikerű darabját - Bakai Ferenc rendezésében. Most végre zavartalan körülmények között kerülhetett sor a tragédia előadásra, melynek minden megrázó részletét feszült figyelemmel kísérte a közönség. A műsort követően a nézők és szereplők, jóbarátok, ismerősök még órákig taglalták a látottakat, hallottakat. PintérZsuzsa könyvtáros, a Várszínház szervezője mondta: - Nagyszerű, felemelő érzés volt itt lenni, és együtt örülni. Remélem, máskor is találkozunk! Himmler György tanár, párkányi önkormányzati képviselő, a Párkány és Vidéke főszerkesztője: - Párkányban is szeretnénk bemutatni ezt a műsortkiegészítve helyi szerzők műveivel. És nem titok, egy közös antológia kiadását is tervezzük, melyben esztergomi és párkányi alkotók egyaránt szerepelnek majd. Dezső László Luxor Rázom a fejem. Mint a kutya a füléből a vizet. Nem értem! Még ma sem. Vettem négy vasárnapi csibeláb-ebéd árán egy Luxort. Beírtam rá a szerencseszámaimat: lépcsőről esés 27, fejbevágás ajtóval huzat miatt 52... Nem sorolom. Sok lenne. Nem nekem. Az olvasóimnak. Nicsak: a Luxor összekeveri a számaimat az övével! Csak nem ő akar nyerni velük? No ennek utána nézek. Néztem is. Nagyot. Egy szarkofágból 'hálóing' nélküli igen eleven múmia szólt ki bőbeszédűen kettő darab turistának: Luxor. Kicsit később: rossz a lépcső. Meghatódtam. Mennyi figyelmesség! Nálunk már rég nincs. Sehol, semmilyen. Luxor. Aztán eltűnődtem: furcsa, hogy akricsni a múmia alatt van. Fordítva szokott lenni. így nem tudom: a múmiának tetszik a lárma és hallgatja, vagy nem tud tőle aludni, ezért olyan cber és friss? Luxor. Kinn a téren megy a zene és a tánc. Vajon kik ők? Mert luxori férfiak fején mindnek van valami, csak vaj nem. mert az elolvad. A lányok szépek, élethűek, pláne ha a tenyerük is vízszintbe van rakva. Luxor. A téren hátul nagy tábla, nagy kockákkal. Meg csúszkáló szkarabeuszokkal. Nem esküszöm rá, de úgy emlékszem, ilyen nekünk is van, de nem szent és csak ... túró bogár. Pont helyén csúnya szó. Mi régiek ilyet nem mondunk. Soha. Most szép és jó szó nincs. Soha. Luxor. A fenti két turista most tolmács. Remekül szórakozik egy társasággal. A Luxor szabályain. Mert hol a szabály a nem jó, hol a tolmács. Mindegy. Akkor sem érti senki. Luxor. Uram Isten! Bomba robbant! Vagy rakéta! Vagy tűzhányó! De vulkán biztos nem, mert az messze túl van a Níluson, amivel semmi bajunk, mert nem folyik át rajtunk az emberevő krokodiljaival együtt. Nem is hiányoznak. Eszik itthon egymást segítség nélkül is. Luxor. A kockás táblán nyeremény-számok. Végre érthető valami. Sajnos. Értem ezt segítség nélkül is: nem nyertem. Ezt az egyet értem. Az eddigi többit még mindig nem! Nem szégyenlem, más sem. Luxor. Fogja le már valaki a fejem! Izisz! Ozirisz! Aton! Segítsetek! Te is jöhetsz szkarabeusz! Világosítsátok meg újra a Luxor megjelenéséig még fényes és használható elmémet. Segíts te is: Istennek királya, Amon Re! Trexlerné Z. Gizi Megkárosították az Aranyhegyi Kft.-t (d.) Valamelyik este hiába kapcsoltam be a tévékészülékemet. Némán vibrált a kékes tény, se kcp. se hang. Azonnal felhívtam telefonon az Aranyhegyi Kft. ügyintézőjét, leven antenna-ügyben hozzájuk tartozunk. Felháborító hírrel válaszolt kérdésemre. Ismeretlen tettesek a város két különböző pontján, az épületekből egyszerűen ellopták a rendkívül drága erősítő készüléket. Egy napon belül a kft. szerelői pótolták a hiányosságot, de a tolvajok többszázezer forint összegű anyagi károsodást okoztak az antenna kli.-nck. Ismeretlen tettesek ellen feljctelntést tettek a rendőrségen, és várják az eredményt. Az bi/tos, hogy profi szerelők lehettek a tolvajok, és minden bizonnyal szervezett akcióval állunk szemben. Egy Mozart-est tanulságai Már-már közhely, de igaz, hogy Wolgang Amadeus Mozart a zenetörténet talán legtragikusabb sorsú, de egyik legzseniálisabb komponistája volt. Elete szegénységben, konfliktusok között telt el, nem ismerték fel zsenialitását, ugyanakkor állandóan plagizálták műveit, legnagyobb vetélytársa és irigye, az udvari zenész Salieri pedig állítólag a halálba üldözte. (Peter Schafer nálunk is sokat játszott Amadeus című drámája legalább is ezt sugallja, annak ellenére, hogy a valóságban az újabb kutatások szerint ez így nem fedi a valóságot.) Mindez november 10-én este a Dobó gimnázium aulájában megtartott Mozart-est kapcsán jutott eszembe. A Pro Urbe-díjjal kitüntetett Városi Szimfonikus Zenekart ezúttal is Reményi Károly vezényelte - a tőle megszokott művészi színvonalon. Elsőként az 1775-ben született D-dúr hegedűversenyt adták elő Oppitz Berthold szólójával, majd az 1785-ös keltezésű C-dúr zongoraversenyt Rozsár Brigitta csillogó játékával, befejezésül pedig a C-dúr szimfóniát, mely a világosság és a tisztaság muzsikája. Miközben a zenét hallgattam, a „megalázottak és megszomorítottak" fájdalommal teli örömzenéjét, a remény, a szeretet, a hit himnuszait, eszembe jutott, hogy ez a zene a szegények és a tiszta szívűek muzsikája nekem legalább is ezt üzente ezen a nagyszerű koncerten Wolgang Amadeus Mozart. Legközelebb december 15én a vízivárosi templomban ad hangversenyt, méghozzá karácsonyi koncertet a Városi Szimfonikus Zenekar. Előadás az iszlámról November 7-én este zsúfolásig megtelt a tanítóképző főiskola nagyelőadója. A művelődéstörténeti-sorozat keretében Major Balázs, a piliscsabai Pázmány tudományegyetem arab tanszékének tanára tartott diavetítéses előadást „A középkori muszlim világ " címmel. A nagy érdeklődést valószínűleg a téma aktuális politikai vonatkozása okozta. Az előadó az iszlám kultúra 8. századtól a 13. századig terjedő virágkorát mutatta be, sok-sok illusztrációval. Bemutatta a muszlim birodalom első fővárosát, Damaszkuszt, majd Szamarát, Bagdadot és Kairót is. Ezek voltak időrendi sorrendben muszlim kultúra fővárosai. Részletesen beszélt a mecsetek és minaretek építkezési szokásairól, az iszlám imarendről, a mohamedán vallás szektákra bomlásáról, mely a tizedik században, a kalifátusok hanyatlása idején következett be. Hiányoltuk viszont, hogy tudományos szintű beszámolójában Major Balázs viszonylag kevésbé érintette az iszlámtanítást, az ideológiát, az erkölcsi rendszert! Bocskai Szabadegyetem November 9-én a Zöldházban a Bocskai Szabadegyetem keretében újabb előadásra került sor. Ezúttal dr. Szikora Katalin sporttörténész a magyar sport történetéről tartotta meg rendkívül érdekes, eddig publikálatlan adatokat is tartalmazó expozéját. Az előadó részletesen ismertette - diaképek bemutatásával - a 19. század közepén kialakuló, már szerveződő sportéletet. Megtudtuk, hogy egyik legősibb nemzeti sportunkat, a lovaglást Széchenyi István valamint Wesselényi Miklós fejlesztették ki és tették nemzetközi hírűvé. Az 1850-60-as években nyert nálunk is polgárjogot a korcsolyázás. Míg első tornatermeink Magyarországon 1866ban svéd mintára jöttek létre. Budának és Pestnek 1873-ban történőegyesítése, Budapest megszületése a magyarországi sportok fejlődésében is korszakhatárt és minden eddiginél jelentősebb fejlődést eredményezett. Dr. Szikora Katalin részletesen ismertette a magyar sport huszadik századi történetét is, különös tekintettel az olimpiai mozgalom kialakulására. Örömmel emlékeztünk - többek között - a magyar sport 1952-es sikerére, a helsinki olimpiára, amikor 16 aranyérmet szereztünk, és százezrek köszöntötték Budapesten az olimpiáról diadallal hazaérkező magyar csapatot. D.L. Hídavatás Kacsázni csak sima vízen lehet. Mint amikor lapos kacsakövct hajítunk a víztükörre és az ötöt ugrik, úgy ível ez a híd át a Dunán. Hidat építeni is csak most lehet, ha elsimulnak az akadályok. Ez most megtörtént, áll a szerkezet. És milyen impozáns. Világítása káprázatos. A sziget téli estéken nem lesz a világvége többé. A járda is szélesebb. Istenem! Hát itt állok megint a korlátnál? Gyermekkoromban a rácsok közül figyeltem a lefelé úszó hajót. Mikor felbukkant, megindult velem a híd hátrafelé. Ez is működik. Üdv az építőknek! Szorítom a hideg vasat. Valóság. A levegőben vizek, fűzek, friss festékszag illata. Nézem a tájat. A hidat 2 méterrel magasabbra építették, én is nőttem egy métert, eltelt 60 év. Magasabbról látok. Balra a bélai dombok. Párkány. Elől a Garam-völgye Bényig, ahol a fiatal Istvánt lovaggá ütötték a Huntok és Pázmánok, Skali-hegy a Hunyadi-sziklával. Jobbra a Várhegy a dómmal, palota, tornyok, országzászló. A régi hajóállomás hiányzik csak. meg a szobrok a Bazilikáról. Nemcsak érezni, szagolni, látni lehet erről a helyről, hanem hallani is. Hallom az égzengést Szőgyén felől, hol a nyári hőségben körülzárt tikkadt, halálravált római sereget csoda-szerű, váratlan zivatar üdíti fel, hogy győzni tudnak a barbárok ellen. Itt száguldottak át a jégen állati üvöltéssel a tatárok, hogy kardélre hányják a lakosságot. Azután a sok csatazaj. Esztergom volt a legtöbbet ostromolt vár hazánkban. Trónviszály miatt már a XIV. század elején pusztítják az érsek lakhelyét. A török falbontó ágyúi dörögnek, puskaporos tornya robban. Durran a muskéta, mely Balassi térdét roncsolja szét, itt üt rajta Zrínyi a szállásra vonuló Köprili Achmedcn,sok foglyot kiszabadítva. Harcok a török kiűzéséért. Sobieski többezer lengyelének haláltusája a ropogva égő Párkányban. Rákóczi tervezett várrobbantása kivételesen elmaradt, de az 1849-es nagysarlói és kéméndi csata zaja már idehallik. Aránylag kisebb zajjal járt 1919-ben a híd párkányi ívének lerobbantása, de a II. világháború német-szovjet csapatainak többszöri ütközete, bombázásai, ágyúzásai ezen a környéken már iszonyatosak voltak. Mindent felülmúlt azonban az a dinamitos robbantás, mely 1944 karácsonyán a Mária Valéria hidat romba döntötte. Ezek a hegyek visszhangozták azt a sortüzet és tankágyúlövést is, mely 1956 októberében a tüntetők közé eresztve sok halottat és sebesültet hagyott a Sötétkapunál. Csoda-e, ha mi és utódaink Párkányban és Esztergomban ezek után már csak maximum a tűzijátékok pukkanását kívánjuk hallani? Kétségtelen, hallatszottak itt szelídebb hangok is. Mikor Vitéz János beszélgetett palotája lodzsáin humanista társaival, vagy mikor Monteverdi zenélt a táborban urának, a mantuai hercegnek. Ihletként jutott egy kis csatazaj Babits Mihálynak is előhegyi tuszkulánumába. Hallotta, hogy „gépfegyvert próbál a rossz szomszéd". Nincs már rossz gépfegyver, nincs már rossz szomszéd. Ha látná, bizonyára örülne az új hídnak és elrecitálná egyik alliterációját: Barangoló borongó Ki bamba bún borong, Borzongó bús bolyongó Baráttalan bolond. Legmesszebbre innét talán mégis azok a néma, de maradandó gondolatok hatottak, melyeket Marcus Aurelius Antoninus római filozófus-császár vetett papírra. Akkoriban született, mikor L. Attius Marco Felső-Pannonia császári helytartója betegségéből felépülve az igmándi gyógyvizektől, a forrás szent nimfáinak szép hálakövet állíttatott, vagyis Kr.u. 121-ben. Mint nevelőatyja Antoninus Pius szelíd, szemlélődő természetű, ki idejét legszívesebben a palatinuszi könyvtárban olvasgatással, vagy a rhétorok, bölcselők előadásainak hallgatásával töltötte volna, ezzel szemben a birodalom határait érő barbár támadások miatt egész életét a harctereken töltötte. Józan, takarékos, barátságos, aki sebeket csak kényszerűségből üt másokon, azokat is igyekszik hamar behegeszteni. A sztoikus filozófia híve. Gondolkozása már-már a kereszténységgel halad párhuzamosan, de ennek kegyelemtanát még nem ismerhette. Szt. Pál mondását, amit mi erről a hídről is jól látunk a Bazilika ormán: „a felüllévőket keressétek" még nem olvashatta. Ő még csak saját belső világában keresgélt. Vallotta a lélek isteni eredetét, hogy az emberek egyenlők és legfontosabb az önzetlen emberszeretet. Önmaga vigasztalására írogatta egyszerű katonasátrában ülve a csaták szünetében elmélkedéseit „Ta eisz heauton" görög nyelven. Ezek egyik fejezetét épp itt a Garam-parton, „prosz ti Granua" keltezte. Személyesen vezette ugyanis a már említett csatát, melyet diadaloszlopán is megörökítettek. Seregében vitézül harcolt a kappadociai Meliténéből származó, keresztényekből álló légió, mely a Fulminatrix-mennydörgés elnevezést kapta. A császár nevére keresztényüldözés vet árnyékot. Magyarázatul hozható fel, hogy uralkodásának idején a birodalmat szokatlanul nagy csapások érték. Perzsa, szarmata, quád, markomann betörések, éhhalál, pestis, földrengések, tüzek, vízáradás. Mindezek okát a babonás tömeg az új vallás terjedésében látta. Valószínű, hogy a közvélemény nyomására rendelte el a császár az újabb keresztényüldözést. A történelem során bevett szokás, hogy a bajokért felekezeteket, fajokat tesznek felelőssé. A hídavatás ünnepélyes alkalmából idézzük fel Marcus Aurelius alakját, az egyik legelső európai formátumú olyan emberét, aki a haza iránti kötelességtudatból eljött ide, hogy a térség nyugalmát, békés kereskedését helyreállítsa, idézzünk néhány meglátást, tanácsot művéből, mely máig tartó népszerűségét az őszinte, személyes átéltségnek, tömör, velős fogalmazásnak, a lapidáris stílusnak köszönheti. „Befelé nézz, bensődben fakad fel a jónak forrása, s ha szüntelenül mélyíted, szüntelenül buzog. Amid nincs, arra ne úgy gondolj, mintha már a birtokodban lenne, hanem a meglévők közül azokat vedd szemügyre, amelyek a legértékesebbek s képzeld el, hogy mennyire törnéd magad utánuk, ha nem lennének meg. De egyúttal vigyázz, nehogy annyira örömöd teljék bennük, hogy rászokván megbecsülésükre, megzavarja lelked nyugalmát, ha valamikor nem lesznek a tieid. Egyáltalán ne elmélkedj arról, hogy milyennek kell lennie a jó embernek, hanem légy olyanná. Az élet inkább birkózás, mint tánc, mert minden eshetőséggel szemben, még azzal is, mely előreláthatatlan, helyt kell állnunk teljes fegyverzetben és tántoríthatatlanul. Ha tévelyeg valaki, világosítsd fel jóakaratúlag s mutass rá tévedésére. Ha pedig ezt nem tudod megcselekedni, magadat okold, vagy még magadat sem. Az emberek egymásért vannak teremtve. Vagy taníts hát, vagy tűrd el őket. Lehetetlenséget kívánni őrültség. Lehetetlen pedig, hogy a hitvány emberek bármit is ne hitvány módra tegyenek. A megtorlás legjobb módja az, ha nem leszünk hasonlók ahhoz, aki velünk rosszat tett." Míg ezeken a magvas tanácsokon elmélkedünk, át is sétáltunk a hídon. Érkezzünk bármelyik oldalra, próbáljuk ki őket! o.i.