Esztergom és Vidéke, 2001

2001-01-25 / 4. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 2001. január 25. Süss fel nap... Borongós délután volt. Az eső csendesen szitált és a sűrű párafüggönyön keresztül már csak homályosan láttam a körülöttem álló emberek arcvonásait. Szürkült. Sorstársaimmal az autóbuszra vártunk, miközben az esernyőnkön kopogó cseppek monoton egymásutánja mélabús merengés felé sodort. A padon három kislány ült összebújva. Tarka esőkabátjaik, mint a szivárvány színei, úgy olvadtak egymásba. Mellettük állt a nő. Hatalmas csomagokkal a kezében, gondterhelt arccal nézett maga elé. Talán a földre érkező esőcseppek elmúlását figyelte, vagy a szerencsésebbeket, akik a pocsolyákban tovább lejthetik vidám táncukat? Ki tudja? Valószínűleg észre sem vettem volna őket, ha a három gyermek nem kezd el énekelni. Nagyon halkan. Vékonyka hangjuk bekúszott az esernyők alá, felébresztve az alattuk szunnyadó bágyadt embereket. Egyre több arc fordult eléjük. Volt aki csak nézett bambán, mintha nem hinne eltompult érzékeinek. Az elmosódott arcok lassanként életre keltek, a szájak mosolyra húzódtak, sőt némelyek mozogtak is, mintha tulajdonosuk magában ízlelgette volna a jól ismert gyermekdalok szövegét. Idilli volt a kép. Milyen édesek - mondta valaki. Es a három hatalmas esőkabát felől rendületlenül szólt az ének. Csak néha szakította félbe egy-egy kuncogás. A lányok persze rá sem hederítettek a szomorú időre. A szemük csillogott, az orruk piroslott és határtalanul vidámak voltak. Én is felélénkültem - mit nekem eső, hideg, rosszkedv. Hogy is felejthettem el, hogy az élet szép, a pillanat varázslatos, ha megragadjuk. És lám, mindannyiunkban ott szunnyad még a gyermek. A derűs, optimista és őszinte gyermek. Aki ha énekelni támad kedve, hát énekel és beragyogja a világot. Lelki szemeimmel láttam, ahogy a buszmegállókban várakozó maroknyi ember körül párologni kezd a rosszkedv. Jómagam legszívesebben a környező víztócsákban jártam volna bolondos táncot. Jó, hogy nem tettem. A gyermeki bájjal átitatott ártatlan dorbézolás ugyanis egyetlen pillanat alatt véget ért. A nő hirtelen mozdulattal feleszmélt gondolataiból. Úgy állt ott, kissé zavartan körbekémlelve, mint aki csak most döbben rá, hogy őt itt valamiből kihagyták. Tényleg nem figyelt rá senki. Ám, hogy nyomatékot adjon jelenlétének, éles, ellentmondást nem tűrő hangon ráripakodott az esőkabátkupacra. - Ha nem fogjátok be rögtön a szátokat és nem viselkedtek normálisan, ma mehettek mind vacsora nélkül aludni. Elegem van belőletek! És még hozzáfűzött valami cifrát, amit jobb lett volna, ha lenyel. A dal félbemaradt, s csak megilletődött pisszegés hallatszott a pad felől. A jólnevelt felnőttek pedig pironkodva bújtak vissza az egykedvűség álarca mögé. Talán szégyenkeztek, hogy néhány percre megfeledkeztek magukról és engedtek a belőlük kitörni kívánkozó elnyomott gyermeknek? Vagy a nő miatt szégyenkeztek, és titokban sorsközösséget vállaltak a lányokkal? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy szerettem volna megmondani annak az anyának: örüljön, mert az élet különleges adomány. Különlegessége pedig éppen a hétköznapokban rejlik, még akkor is, ha azok néha borongósak. Kedvem lett volna azt modani, hogy figyeljen a gyermekekre, akik nem szabnak határt szárnyaló jókedvüknek, mert ösztönösen tudják, hogy holnap újra kisüt a nap. Jó lenne, ha óvnánk ezt a derűt, és nem engednénk, hogy elmossa a legkisebb eső is. Mert a gyermekek figyelnek bennünket. Erre gondoltam, amikor felszálltam az autóbuszra. Még visszanéztem, hátha elkapok egy huncut pillantást, de a varázslat szertefoszlott. Az eső kitartóan esett, fülemben pedig visszhangzott a „Süss fel nap..." jól ismert dallama. Varga Margit Régi szokások nyomában Gyermekkoromban az asszonyok, lányok egyik délutáni, esti elfoglaltsága volt a stoppolás, foltozás. Azt hiszem ma már kevés fiatalasszony, lány foltozza a ruhákat, stoppolja a zoknikat. Sokan azt sem tudják, milyen a stoppolófa. A század elején a szentgyörgymezői leányiskolában megtanították a kedvesnővérek a varrás, a kézimunka alapismereteit is: a keresztöltést, a szálöltést, a horgolást, a kötést. Zsebkendőket, falvédőket, kisebb térítőkét, sálakat készítettek. A IV. osztályosok már igényesebb kézimunkákat készítettek: toledó, azsúrozás, kézimunka keretekre rádolgozott munkák. Megtanulták a pulóverek kötését és a stoppolást, amit a stoppolófa segítségével végeztek. Otthon - ha nem volt stoppolófa - megtette a villanykörte, vagy a merőkanál. Asszonyok a téli délutánokon készítették a laposhímzést, lyukhímzést (madeira), slingelést, láncöltést. Függönyöket horgoltak, láncés szálöltéssel fehér és színes anyagokból falvédőket, különféle térítőkét, oltárterítőket varrtak. Felhasználták a népi motívumokat, de külön jellegzetes szentgyörgymezői motívumok nem voltak, mint a kalocsai vagy a matyó. Legmunkaigényesebb a gobelin készítése volt, de szebbnél-szebb makramék és subaszőnyegek kerültek ki a kezük alól. Alapanyaguk a sifon, a kéziszőttes - amit azonban nem ők szőttek - és a lenvászon. Dolgoztak cérnával, gyöngyfonallal, pamut- és gyapjúszállal, de használták a különféle színű selyemfonalakat is. Egy különleges kézimunka-fajta volt a cukormázas dísztárgyak készítése, melyet Seres Ferencné így mond el: „A különféle horgolt kalapokat, kosárkákat, díszdobozokat, tálcákat cukoroldatba mártjuk és hagyjuk megszáradni. Ha nem elég merev, újból bemártjuk annyiszor, amíg megfelelő' tartása nem lesz." A kézi varrást ugyancsak az elemi iskolában tanították, de leginkább anyáról szállt e tudomány a leánygyermekre. Saját részükre készítették a különféle egyszerű ruhadarabokat, mint az ingeket, rékliket, alsószoknyákat, férfi rövid és hosszú alsónadrágokat (gatyákat). A kényesebb, bonyolultabb varrást igénylő ruhákat (pl. menyasszonyruhát) már inkább a varrónőkre bízták. A foltozás megtanulása fontos volt, mert a szükség rávitte az egyszerű népet, hogy maga foltozza meg szakadt ruháit. Bizony voltak - nem is kevesen - akik foltozott ruhákban jártak. Szentgyörgymezőn az általános paraszti viselettől - ing, csizmanadrág, csizma, kucsma, nyáron bőszárú parasztgatya, télen bekecs, ködmön - a mellényes kékfestő köMEGHÍVÓ Az Esztergomi Környezetkultúra Egyesület által létesített és működtetett háttérsugárzás és környezeti információ kijelző felavatására Időpont: 2001. január 26-án, pénteken 15 óra 30 pere. Helyszín: Esztergom, Bajcsy Zsilinszky u. 4\ a Szabadidő Központ előtti tér. A berendezést dr.Dávid Anna orvos, a Dorogi Környezetvédő Egyesület elnöke avatja fel. Az eseményre Önt és ismerőseit tisztelettel meghívjuk. Esztergomi Környezetkultúra Egyesület tény tért el. Vasárnap a kötőre az egyik sarkát felhajtották. Néhányan a mellrészre a monogramjukat is fel varratták. Subája csak néhány embernek volt. A nők viseletének sem volt különösebb szentgyörgymezői jellege. Alsószoknya, pendely, felsőszoknya, mely a leányoknál világos, egyszínű vagy mintás, az asszonyoknál már sötétebb tónusú, míg az öregasszonyoknál a sötétbarna, sötétkék, fekete színű, saját mintával. Különböző, olykor mintás kötényt kötöttek maguk elé. A blúz (rékli) volt a felső viselet, erre vették fel a mellényt (pruszlikot). Télen a kötött háromszögletű gyapjú, vagy berliner kendőt hordtak. A lányok fejkendő nélkül, simára fésült vagy fonott hajat viseltek, amíg be nem kötötték - lakodalomban éjféltájt - a fejüket. Ettől kezdve a menyecskék a világosabb, majd a korral együtt a sötétebb, az idősek a fekete fejkendőt hordták. Viseltek - inkább csak ünnepeken - női fekete vagy piros csizmát, de általában a félcipő, spanglis és a magasszárú fűzős cipő volt a viselet. A házban papucsban - mamuszban jártak. Nyáron nem hordtak harisnyát, télen pamut (patent) vagy gyapjúból kötött harisnyát hordtak. A férfiak kapcát tekertek a lábukra és így húzták rá a csizmát. Pantallót, zakót, felcipőt inkább az iparosok, kereskedők viseltek. Bélay Iván ^ ^^^

^ A S/.ubadidöl.ii/pniit ^ ^^^ túrjuk tiz énlekliiiliikH: * NYIil.VTAXFOI.VAMOK: ANGOINKVIICI 5-6 Ch csoportokban 30 Ma -.•..L.,„ tandíj: 9.000,-Ft/30 úru beiratkozás 20(11. február (wln, kedden 17.30 ór * S'ttUÁS-VAIlHÁS: 10i3 óra péntekenként, igény szerint 16.30 vagy 17 ólától tandíj: 8.000,-1 i/ 30 óra * FOI.TONPOI.T - 1'ATCimOltk: „ lóbWig ipW.» csütörtökön 17• 20ótnig,vttgyszombatim 13- I(j tandíj: 3200,-Ft/ hó Sí CYÖNCYFÜZfiS: szombaton 10 • 12 óláig tandíj; 2S0,-Ft/ alkalom, u jclentkcm'a folyammos S JÓCA: kezdi > kedden 19-21 óláig lialodó - kedden 17 • 19 óláig tandíj: 1.500,-Ft/hó, a jelentkezés fnh-umnios * TÁHSASTÁNC: kezdő. Itüzépiakolówlitiak és telnóitc tandíj: 4500,- Ft/10 alk-uloin (10*2 óm) indul: február 4-ón, vasárnap |4 ómkor S NÉPTÁNC: 12 éves kortól, keddenként, igény szenni 16 vagy 17 órától tandíj: 800,- Ft/lió Információ: Szabadidőközpont, lísztergom, líajo,\ •/-*.. i Tel/fax.: 33/313-838 i Médiadíj 2000 - pályázati kiírás A Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Közhasznú Társaság pályázatot hirdet a hazai írott és elektronikus sajtóban dolgozó valamennyi munkatárs számára az ITDH 2001. évi Médiadíj elnyerésére. Pályázni lehet minden olyan anyaggal, amely 2000. március 15. és 2001. március 15. között magyar nyelven jelent meg vagy hangzott el az alábbi témakörökben: * az ITDH programjain résztvevő kis- és középvállalkozások üzleti céljainak segítése, * az ITDH szolgáltatásai a kis- és középvállalkozások külpiacra jutása érdekében, * az ITDH regionális irodáinak szerepe a régió vállalkozásainak fejlesztésében, * az ITDH kereskedelemfejlesztési rendezvényei, üzletember- és partnertalálkozói, * az ITDH befektetési rendezvényei, a külföldi résztvevők üzleti elvárásai, * az ITDH szolgáltatásai a külföldi működő tőkéből megvalósuló zöldmezős beruházások létrehozásában, külföldi cégek hazai sikertörténetei. Apályázaton minden szerző maximum három alkotással vehet részt. A pályázatra a megjelent cikk másolatát két példányban, elektronikus anyag esetében egy kazettát és annak a szöveges leiratát - a megjelenés forrását, dátumát, a pályázó lakáscímét feltüntetve - postán vagy személyesen az alábbi címre kérjük benyújtani: Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. (ITDH) Marketing és Kommunikációs Igazgatóság 1051 Budapest, Dorottya u.4. Beérkezési határidő': 2001. április 1. Az ITDH a pályázatot három kategóriában hirdeti meg: I. kategória: országos terjesztésű nyomtatott sajtó II. kategória: elektronikus média (országos és regionális) III. kategória: regionális (helyi, megyei, városi) terjesztésűnyomtatott sajtó Díjazás mindhárom kategóriában: I. díj: 200.000,-Ft II. díj: 100.000,-Ft III. díj: 50.000,-Ft A pályázatot független zsűri bírálja el. Az eredményhirdetés és a Médiadíjak átadása sajtótájékoztatón, ünnepélyes keretek között történik, amelyre a pályázó meghívást kap. Esztergom-kertváros Lakóparkban 2001 augusztusi átadással ÚJ LAKÁSOK MÉG VÁSÁROLHATÓK! Szociálpolitikai támogatás és ÁFA-visszatérítés igénybe vehető". A lakások: 65-72-76 m

2-esek Ára: 98 EFt/m

2 Érdeklődni: KOMTERV Kft. 2500 Esztergom, Jókai u. 8.1. em. 7. Tel.: (33) 413-455, (33) 413-091 Továbbá a Lakópark területén eladók: Garázsok: 1 db 18 m

2-es Üzletek: 1 db 21 m

2-es 2 db 22 m

2-es 1 db 39 m

2-es Raktárak: 12 db 13 m

2-es 12 db 22 m

2-es Érdeklődni a fenti címen lehet!