Esztergom és Vidéke, 2001

2001-01-18 / 3. szám

S ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 2001. január 11. T. Meggyes Tamás polgármester úrnak Esztergom Igen Tisztelt Polgármester Úr! Nagy késéssel kaptam meg az Ön igen nagy örömet okozó pozitív válaszát.* (Ikt.: 2187-80/2000). Nem kutatom, mi az oka, hol kallódott. Lényeg az, hogy október közepére hozzám ért. A Zöldházban vettem át. Tartalma megnyugtatott. Örülök, hogy Polgármester Úr helyesnek ítéli meg azt az ügybuzgóságot, mit a Művészek tere fennmaradása érdekében makacsul kifejtek. Kérdés lehet az, hogy: miért teszem. Válaszom az, hogy - mert az ilyen feladat értelmet ad a magas kornak, és így érdemes várni a tavaszt, ami közelebb hozza a szervezés gyönyörűségét. Ami a jó emlékű pergolát illeti, annak utódját talán felesleges szorgalmaznom. Ez megtette amit elvártunk tőle, elöregedett, elment. Ha lesz másik az is jó, de ha más megoldás lesz, az is jó. Az oly kedves szenttamási szerpentin bizonyára ad ihletet, ötletet hozzáértőknek a későbbiekben, amikor anyagiak is társulhatnak a kivitelezéshez. Pergola nélkül is dédelgetett vágyam, hogy 2001 tavaszán - ha Isten is úgy akarja - megrendezhessük a tizenegyedik művészeti majálist. Tapasztalat bizonyítja, hogy a művészek improvizált környezetben is feltalálják magukat. A helyszín adott. A vízicserkészek adnak hozzá két sátrat. A Képzőművészkörnek vannak színes napernyői, a Zöldháznak ülőpadjai, székei. Csernus Ferenc igazgató úr sohasem lelkesedett a külszíni, közterületen tartott rendezvényekért, de mikor látta, hogy nem tud lebeszélni, minden alkalommal segítséget adott. El kell mondanom, hogy ha a 10 éven át megrendezett, tavaszi összejövetelek bármelyikére visszagondol az ott megfordult vendég, úgy hiszem: mosolyog. \ nagy emberi igyekezet mellé az Égiek ajándéka volt minden esetben a ragyogó időjárás. Első látogató volt a Napfény, és maradt is estig, mint aki ebben a közegben jól érzi magát. Jelen volt egy spotán ünnepélyesség. Ösztönös rendben folyt minden. A napszakok folytán változó programok szerint követtük a rendezvények fonalát. Volt aki belemélyült az agyagozás jólesően szuszogó-munkájába. Gyönyörűalkalmak voltak ezek, mert ötletszerűen ki-ki olyan motívumot csípett ki belőle, ami éppen neki kellett. Azonkívül beszélgettünk, napoztunk. Együtt voltunk. így utólag visszagondolva, idézem a Bibliából az ide illő sorokat Máté evangéliumának 1774/ fejezetéből: „Megszólalván pedig Péter mondván Jézusnak: Uram! Jó nekünk itt lennünk; ha akarod, csinálunk itt három sátort, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet..." Valóban jó volt nekünk ott lenni. Volt összhang, közös nevező, elnyugvás. A Művészek tere művészien adta magát. A teret jelző tábla meghitten bújt a több évtizedes líceum bokor ölébe. Volt aki kisplédet is hozott és otthonosan telepedett le a dombfal füvére. Tudom, hogy aki ott járt, szívesen veszi, ha azt a hangulatot megismételjük. Volt már, hogy kifogásolták a lelkesedésemet. Hogy mániám a Művészek tere. Vagy, hogy túl optimista vagyok. Mindkettő igaz. Ebből fakadóan merítem a hitet ahhoz, hogy a jószándék nem laposodhat el. Őszintén óhajtom, hogy ebben az egyházilag - ökumenikusán - felszentelt környezetben, ami a kultúrát szolgálhatja, további rendszerességgel találkozhassanak azok, akik ilyen csemegére éhesek. Arra kérem Polgármester Urat, hogy levelemet szíveskedjék közzétenni az Esztergom és Vidéke polgári hetilapban. Az anyagtároló és rendezvényeknél öltözőül használt kisbarlang téli bebiztosítását köszönöm szépen. Tisztelettel üdvözli Önt: Tóthné Farkas Erzsébet Esztergom, Irinyi u. 3/a. II. 23. Meggyes Tamás polgármester ezév január 4-én kelt újabb levelében azt közli a fenti sorok írójával: „... levelére válasz.olva közlöm, hogy a Művészek terén a lebontott régi pergola helyére új építése van tervbe véve. A Művészek terén ez évben megrendezésre kerülő' művészeti majális eló'tt pár héttel kérem fáradjon be a Polgármesteri Hivatalba, hogy az új pergolával kapcsolatos elképzeléseket és a kivitelezést egyeztessük." Néhány gondolat a decemberi díszkivilágításhoz Örömmel tapasztaltam, hogy városunk 2000 év karácsonyára és szilveszterére ünnepi díszkivilágítást kapott, ami valóban példa nélküli Esztergom történetében. (Megjegyzem: ami nálunk példa nélküli, az más városokban szinte természetes.) A város már régen rászolgált erre, hiszen ahogy a népi bölcsesség is mondja: szegény embernek is lehet karácsonya. Ugyanakkor olvastam az Esztergom és Vidéke 2001. január 5-ei számában, G. tollából, hogy az önkormányzat volt e melegséget nyújtó ötlet szülőatyja és kivitelezője, sőt a hírek szerint évről-évre bővíteni fogják az ily módon díszített közterületeket. Jólesett látni azt is, hogy amíg a „városháziak" a közvilágítási lámpatesteket, addig az igényesebb vállalkozók az üzletük portálja előtt álló fákat szépítették. Azokra fényfüzért varázsoltak, ezzel tovább fokozván a belváros ünnepi hangulatát. Különösen jellemző volt ez a Lőrinc utcára, ahol a fácskákon csaknem összefüggővé vált a látványos izzósor. ^ Sajnálatos kivétel ez alól - egyebek között - az ÉDÁSZ Rt. épülete előtti három kis fa, amelyek csillogóvá tételére éppen e szervezetnek, „a fény illetékeseinek" lett volna leginkább érkezése. Bízom abban, hogy 2001 karácsonyára itt is javulni fog a helyzet, sőt hogy maga az Rt. vállalja az egész utca fényfüzérrel történő szépítését. Bizony még több kis fasort lehetne díszíteni a belvárosban! Csak példaként: a főút két oldala a Vörösmarty utcától a Madách utcáig, a Vörösmarty utca, Széchenyi tér, stb. Úgy gondolom, már ez év végén ragyoghatnának, ha a szépítő szándékokat felkarolná egy koordinátor - az ügyben pozitívan aktivizálódó Polgármesteri Hivatal, vagy netán az ÉDÁSZ? amely nemcsak finanszírozna, hanem szponzorokat is keresne, és az e célra költeni hajlandó vállalkozók és nagyobb cégek ez irányú aktivitását egységes látvánnyá szervezné és kivitelez(tet)né. A munka eredményének, a fényesebbé váló városnak a népszerűsége abban is rejlene, hogy kis tőkét és alapvetően egyszeri ráfordítást - igaz nem kis fáradságot - igényel, ugyanakkor szemet gyönyörködtett. Addig is köszönet mindazoknak, akik már eddig is tettek az ügyért, és bízzunk a folytatás sikerében! B.Gv. In memóriám A Nagyasszony tűzhalála Feszty Árpád özvegye - Jókai Mór leánya - az 1935-ös év verőfényes őszén több időt töltött Komáromban Ogyállán és a romantikus környezetű Kingyesen. A tiszteletet parancsoló, ősz hajú hölgy ezidŐtájt ismét bejárta a boldog ifjúságára emlékeztető helyeket, utcákat. Többször ellátogatott Komáromba a Kultúrpalotába is, s elhozta azt a hervadt rózsát a Kultúrpalota Jókai-szobájába, amelyet egy Jókairajongó magyar mérnök hozott neki Morvaországból, hogy emlékként hagyja a Jókai-kultusznak. Elzarándokolt az Aranyember sírjához, s meglátogatta a Jókai emlékhelyeket. Mintha búcsúzott volna Komáromtól, az Erzsébet-szigettől és a Vágdunától, pedig ekkor még nem sejtette a reá leselkedő veszélyt. Volt még egy-két elintéznivalója ezen a földön, többek között sajtó alá akarta rendezni azt a könyvét is, amelynek címe: Akik elmentek. Alig néhány hónap múlva elment O is, a Nagyasszony a csillagok közé. 1936. január 24-én megdöbbentő hír érkezett Budapestről: Feszty Árpád özvegye Jókai Róza- Feszty Masa festőművész műterem-lakásában szerencsétlen körülmények között súlyos, harmadfokú égési sérüléseket szenvedett. A fürdőszobában melegítkezett a kályha mellett, amíg a lakás többi helyiségét takarították. A kályhából kipattanó szikra az idős hölgy pongyolájára hullott, amelytől a földig érő ruhadarab lángra lobbant. A megrémült asszony segítségére lánya, Feszty Masa sietett, s nagy nehezen sikerült a lángokat eloltani, de a végzetes balesetet már nem tudta megakadályozni, miközben ő maga is égési sebeket szenvedett. Feszty Arpádnét azonnal a Bakayklinikára szállították a mentők, de az életét már nem tudták megmenteni. Négy nappal később, 1936. január 28-án, életének 75. életévében a gazdag életű Nagy- asszony elhunyt. Hamvait Budapesten, a Kerepesi-temetőben nagy részvét mellett, január 30-án helyezték örök nyugalomra. Lelke örökké lángolt, szíve a szépért s a jóért égett. Testét is a lángok emésztették el. Bilkó István Egy szigeti séta tanulságai Mint jónéhány más esztergomi polgártársamnak, nekem is kedvenc sétáló helyem a Prímás-sziget. Ilyenkor januárban ugyan nem olyan vadregényes és csábítóan szép, mint mondjuk májusban vagy kora ősszel, de még így is megnyugtató és igazi kikapcsolódást nyújtó séta-birodalom a SZIGET. Igen, így, csupa nagy betűkkel írva! Jelenleg ugyan lehangolóan elhanyagolt és szemetes minden, de tudjuk, hamarosan megváltozik majd, hiszen a Mária Valéria hídhoz vezető út valahol, talán éppen a közepén (!) fog áthaladni. Gondolom, az önkormányzat hamarosan nyilvánosságra hozza a Sziget beépítési terveit is... Egyik szemem sír, a másik meg nevet, ha erre a hamarosan bekövetkező beépítésére gondolok. Bizony, nagy körültekintést igényel a Sziget felparcellázása, úgy kellene megoldani a beépítést, hogy megmaradjon a terület bizonyos fokú romantikája, sétáló-paradicsom jellege. Elsősorban sportpályákra lesz szükség és pihenőhelyek kiépítésére. Tisztelt Illetékesek! Kérjük, őrizzék meg Szigetünk pihenő-park jellegét, hogy ismét és még sokáia hallhassuk a madarak énekét a Prímás-szigeten! (d.) Vízzel üzemelő autó? A feltaláló - egy magyar gróf - körünkben járt A Magyar Radikális Fiatalok esztergomi csoportjának január 12-ei rendezvényén gróf Spanyol Zoltán kétórás tudományos szintű tájékoztatót tartott. Mint megtudtuk, a víz plazmaállapotban kinyerhető energiáját hasznosító eljárást szabadalmaztatott Németországban, ahol régóta él. Elmondása szerint a föld népeinek energiagondjait lehetne vele megoldani környezetszennyezés nélkül. A szabadalmat hazafiúi érzésből Magyarországon kívánja hasznosítani, hogy a bevétel alapítványon keresztül a fiatalság képzésére, a tudomány fejlesztésére és a globalizációs ártalmak kivédésére szolgáljon. Az előadó döbbenetes képet mutatott az alattomosan terjedő nukleáris és egyéb veszélyekről, amelyeknek hátterében a hatalom-mániás pénzcsoportokat engedte sejtetni. A szépszámú hallgatóság vastapssal köszönte meg az érdekes előadást. Reméljük, szabadalmáról hallunk még! K.T. Téli esték Szentgyörgymezó'n Valamikor télen nemcsak a férfiak találtak maguknak hasznos elfoglaltságot - a borospincében, a szerszámoskamrában -, de a nők sem ültek tétlenül. Nálunk, Szentgyörgymezőn ilyenkor volt a tollfosztás ideje. Nyáron a gazdaasszony a kifejlődött libák puha tollából kitépett^egy bizonyos mennyiséget. Ősszel, amikor a ludakat hizlalás után levágták, ismét letépték, megmosták és megszárítva összegyűjtötték a tollat. Télen aztán délutánonként összejöttek - hol ennél, hol annál a háznál az asszonyok, a lányok: a rokonok, a barátok, a szomszédok. Körülülték az asztalt és a középre kitett tollakat letépték a szárukról. Az így megfosztott pehellyel tömték meg aztán a dunnát, a párnát az eladósorba érett lány hozományához. Közben beszélgettek, kicserélték észrevételeiket, értesüléseiket, folyt a pletyka. Volt, hogy dalolgattak is munka közben. A napi tolladag megfosztása után főtt kukoricát vagy pogácsát fogyasztottak, a gazda pedig borral kedveskedett a fosztóasszonyoknak. Néha a férfiak megviccelték a lányokat, asszonyokat: verebet engedtek el az asztalon, amelyik szétverdeste a megfosztott tollat. A földműves nép mindig igyekezett, hogy az általa megtermelt anyagokból minél többet hasznosítson. így a szőlő és a paradicsom kötözéséhez kukoricalevélből kötözőszálat készített. Ősszel, a kukoricafosztás során a szép, egészséges leveleket csomókba kötötték és a padláson szárították. Télen naponta lehoztak néhány köteget a padlásról és beáztatták. Este a beáztatott leveleket csíkokra tépték, és kettőt-kettőt összekötöttek, majd kötegelték és visszavitték száradni a padlásra. E művelethez is összejöttek a családtagok, a szomszédok ugyanúgy, ahogyan a tollfosztáshoz. Nyáron aztán beáztattak egyegy köteget, kötényben maguk elé tették, és azzal kötözték a szőlőt, a paradicsomot. Gazdaságosabb - és persze természetbarátabb! - volt, mint a mai műanyag kötözőszál, mert az elhasználódott kukoricahéj a földbe kapálva elrohadt. Bélay Iván Az M1-es tévécsatorna hétvégi információja szerint a Mária Valéria hidat ezév decemberében átadják. Bánhidy László lapzártakor járt kint a Duna-parton és ezt látta, rögzítette fényképezőgépével OLVASÓINK LEVELEIBŐL