Esztergom és Vidéke, 2001

2001-06-21 / 24-25. szám

10 Esztergom és Vidéke „ Volt, ami már untatott, Volt, ami még feldobott. Sovány és engedetlen Kamaszból mivé lettem?!" Olvasóink tapasztalhatták, hogy lapunk zenei tudósításai elsősorban városunk komolyzenei eseményeiről szólnak. Ez nem azért van így, mintha rangon alulinak tartanánk a könnyűzenei műfajokkal foglalkozni, a magyarázat sokkal egyszerűbb: ritkán van Esztergomban olyan rangos dzsessz-koncert, amely megérdemli, hogy beszámoljunk róla olvasóinknak. Az idei nyár programkínálatában több ilyen eseményről is hírt vettünk, ezért felkerestük a rockzenei élet egyik legilletékesebb személyiségét, Tóth Tamást, aki egyben az országos hírnévnek örvendő Tűzkerék XT. vezetője is. - Mi hír az. együttesetek házatáján? Régen hallottunk rólatok. - Ez az év számunkra nagyon jól kezdődött. Február elsején volt a Petőfi Csarnokban egy nagyszabású koncert a híres magyar gitáros, Radics Béla születésének 55. évfordulója alkalmából. Több ismert zenekar, illetve énekes lépett fel, mi is kaptunk egy bő 50 perces szereplési lehetőséget, ahol két új lemezünk anyagát mutattuk be, mégpedig nagy sikerrel, 3 ezer fős közönség előtt - többen be se fértek, mintegy 600 fő rekedt kint, akiknek már nem jutott hely. E koncertre való készülésünk, előtte pedig a két lemez elkészítése szinte minden energiát kivett belőlünk, úgy hogy a tavasz nagy részét pihenéssel töltöttük. - Mi található ezen a két új lemezen ? - A maxi CD-n hallható Strausz Tibor (Csibu) Sirató című szerzeménye, melyet Radics Béla halálára írt, s amely blues életérzésből táplálkozik. A másik lemezen Jimi Hendrix dalait szólaltatjuk meg magyarul. Ez az anyag már régóta dobozban várta a megjelenést, szerzőjogi problémák késleltették eddig. - Miben merült ki az említett „ tavaszi semmittevéstek"? - Nem volt az igazi semmittevés. Ilyen időszakban születnek például az új dalok. El mélyült próbákat tartottunk, de elvállaltunk néhány fellépést is. így résztvettünk a pilismaród, a solti, a dinnyési rockfesztiválokon. - Változott-e az utóbbi időben a Tűzkerék összetétele? - Mostanában gyakran történik nálunk személyi változás. Új ember a zenekarban Kassai Zoli, aki a februári koncertünkön kongásként erősítette a csapatot, aztán kiderült róla, hogy játszik fúvós hangszereken, sőt jól énekel is, és főleg kiválóan gitározik, így most ő a ritmusgitáros az együttesünkben, és egyben vokálozik. A régiek közül Anda Bálint szólógitározik, Fodor Sándor GURUL ATUZKEREK Flipper Öcsi visszatért - albuma már kapható énekel, Geletey György dobol, én pedig basszusgitározom. Vendégként fellépett velünk a budapesti koncerten a már említett Strausz Tibor, mint szólógitáros, valamint a Mini együttesből Török Ádám fuvolán. Ok mindketten szerepelnek a lemezfelvételünkön is. - Készülnek új számok is? - A nagy zenészekkel való találkozás mindig ad egy kis lendületet. így volt ez ezen a tavaszon is. Született néhány új nótánk, amelyben elsősorban Fodor Sanyi és én vagyunk a „ludasak", de újabban Bálint is próbálkozik saját dalokkal. A már teljesen kész, pódiumra érett dalok közül megemlíthetem a Lövedéket, amely az elmúlt évek háborúiról szól, a Bagdad Cafét, amely Sanyi egyik külföldi útjának emlékét dolgozza fel, és Bálna lányt, amely a szerelemről szól - tűzkerekes megfogalmazásban. - Milyen fellépések várnak rátok a közeljövőben ? - Itt van mindenek előtt a Fesztergom, amely ezen a hétvégén lesz a Prímás-szigeten. Júliusban Tatabányán, Pécsett és a szlovákiai Dunaszerdahelyen lépünk fel egy-egy fesztiválon, augusztusban pedig a híres Diáksziget, Székesfehérvár, majd az esztergomi Under Gran Fesztivál lesz szerepléseink színhelye. Ezek közül különösen a Pécs melletti Malomvölgyi Arborétumban, a Csörge-tó mellett rendezett, ötnapos IX. Rockmaraton és a budapesti Diáksziget egyhetes koncert-sorozata a jelentős, ahol a hazai rockzenei élet színe-java fellép majd. A Diákszigeten évrcíl-évre sok esztergomi megfordul, de Csörgéről talán még nem is hallottak, pedig a nyári szünetben - július 10-e és 14-e között - érdemes lenne leruccanni erre a szép helyre, ahol ingyenes sátorozási lehetőség, mosdó és étkező helyek szolgálják az odalátogatók kényelmét. Itt a zárónapon olyan híres együttesek társaságában játszunk, mint például a 100 Folk Celsius, a Tátrai Band, a Hobo Blues Band. - Minket, esztergomiakat természetesen elsősorban a helyi rendezvények érdekelnek. Rajtatok kívül melyek azok az együttesek, amelyekre felhívnád olvasóink figyelmét? - A Fesztergom, amely ezen a hétvégén lesz a szokásos helyszínen, s amelynek főszervezője Kíssik Szabolcs, a tavaly és tavalyelőtt már megismert együtteseket vonultatja fel, amelyek szívesen jönnek Esztergomba. Új együttes lesz - s vele a keményebb rockzenei irányzat is helyt kap a programban -a P. Mobil. Az augusztus 18-i UG-Fesztivák én szervezem, itt az UG rövidítés tulajdonképpen egy szójáték, egyformán jelenti az under-grand zenét és a helyszínre utaló „under Gran" kifejezést. Zeneileg ez elsősorban a blues és a folk-rock irányzat kedvelőinek hoz majd kellemes szórakozást. Egyébiránt - hasonlóan a Szent István Napok többi programjához - ingyenes lesz, ugyanis az önkormányzat, mint eddig is, most is támogatja ezt a programot. -Rendszeres hallgatója vagyok a helyi rockfesztiváloknak, és évek óta bosszankodva tapasztalom, hogy az egyes együttesek műsorai közötti szünet szinte hosszabb, mint maga a zenei program. Rendkívül lassú az. átállás, a hangszerek és berendezések cseréje, a hangosítás kipróbálása. Mindez, megtöri a koncert hangulatát. Másutt is így van ez? - Ez a probléma, amit felvetettél, és ami mások részéről is gyakran felvetődik, a fesztiváloknak egy nagyon kényes pontja. Függ a a zenekaroktól, a technikai személyzettől, de a rendezőktől is. A komolyabb koncerteken ma már szigorúan megszabják az egyes zenekarok cseréjéhez felhasználható időt. Többnyire be is gyakorolják a váltást, és gázsielvonással büntetik azt az együttest, amelyik túllépi az engedélyezett időt. A már említett budapesti koncerten 8-10 percnél nem tartott tovább, míg az egyik együttes után megszólalt a következő csapat. Nekünk is komolyabban kell vennünk az idén ezt a kérdést. -Milyen terveitek vannak az őszi hónapokra? - Egyrészt indul egy turné-sorozatunk, amelynek az egyes állomásait most kötjük le, a végleges program majd csak valamikor a nyáron alakul ki. Másrészt körvonalazódik egy helyi rendezvény terve, amely a felújított Mária Valéria híd átadásához fűződik. Olyan jelentős esemény ez, amelyre nekünk, zenészeknek is reagálnunk kell. Már évek óta érlelődik bennem egy dal Esztergomról, az itteni emberekről, a hídról, mely összeköt bennünket a túlparton élőkkel. Úgy érzem, most lenne itt az ideje, hogy ezzel a személyes hangvételű dallal - címe: Jártunk a vizén - a nyilvánosság elé lépjek. Nemrég mutattam meg a zenekar tagjainak, ők adták az ötletet, hogy talán más helyi vagy környékbeli együtteseket is megihlet a híd, és ezért érdemes volna egy közös koncerttel köszönteni felépültét. Tulajdonképpen az árvízkárosultak megsegítésére szervezett jótékonysági koncert sikere is ösztönöz minket arra, hogy nekilássunk e hangverseny megszervezéséhez. Biztos vagyok benne, nem csak az együttesek, de az önkormányzat és a civil szervezetek is mellé állnának egy ilyen elgondolásnak. - A Molothow Ligetet, mint a város rockzenei központját mennyire érzed magadénak? - Annak idején, amikor a Petőfi utcai Művelődési Házból átköltöztünk ide, próbáltam keresni egy olyan helyet, amely alkalmas lenne szűkebb körű rock-koncertek lebonyolítására. Akkortájt sokat jártam Pestre zenélni, és megfordultam a Fekete Lyukban, a Metró Klubban és hasonló helyeken, amelyek az első hazai rockzenekarok, az Illés, az Omega, a Metró színrelépésének éveiben jöttek létre. Az „inteligensen lázadó" együttesek új helyszíneket, új körülményeket követeltek maguknak, s ekkor gondoltunk néhányan arra, hogy a Szabadidőközpontnak ez a terme alkalmas lenne a helyi és a vendég rockzenekarok fellépéseire. Nevének első része az 56-ban nagy szerepet játszó Molotov-koktéltől származik, és egyfajta lázadást fejez ki, a Liget szó pedig megalkotóinak humor iránti fogékonyságát jelzi, hiszen ez a kis beton-bunker legfeljebb csak a vágyainkban lehet egy zöldellő liget. Nem én szervezem egyébként a programjait, hanem Kíssik Szabolcs, de nekem, mint a Szabadidőközpont munkatársának egyik feladatom, hogy segítsem ezt az intézményt, és meg is teszem azt, hiszen jó kapcsolataim vannak az ország számos rockzenekarával. Egyébként az új idők új zenekarai - az Auróra, a Tankcsapda, a Kispál és a Borz -, vagy a frissen beindult blues-hullám együttesei - a Dirty Blues Band, a Takáts Tamásék, a Ferenczy Gyuriék - hasonló, újszerű helyeket kerestek fellépéseikhez. Ráadásul ez a beton-doboz nem is olyan kicsi, mint hinnéd. Állítólag 300 fő a befogadóképessége, de például a Tankcsapda-koncerten 600-an préselődtek be. Hogy hogyan fértek el anynyian, máig sem értem, de mindenki épségben jött ki a buliról. -A blues, minta rockzene legrégibb műfaja, vonzza-e még az embereket? Van-e még közönsége ennek a sokak szerint túlhaladott zenének? - Hogy a régi együttesek és az ötvenes évek zenéje mennyire népszerű még ma is, arra a legfényesebb bizonyíték a nemrég lezajlott Illés-MetróOmega-koncert, ahol csaknem százezer ember élvezte ezt a fajta zenét. Hihetetlen, hogy a generációk mennyire öszszefonódnak, ha igényes rockzenéről van szó. Lehet, hogy talán egyfajta menekülés ez attól a monoton dübörgéstől, ami mostanában árad a tévé- és rádiócsatornákból... Szába Tinik százezrei rajongtak érte. Flipper Öcsi tagadhatatlanul beköltözött a '80-as évek leányainak, asszonyainak otthonába; nem hisszük, hogy ne lenne még meg az a régi lemez, amin az Arrivederci-t, a Gina-t, vagy a Bossanova senorita-t énekelte. Sok minden megváltozott azóta! Öcsi végigjárta a könnyűzenei „ipar" rögös útját, volt fent és lent, művészi pályáján fény és árnyék változása kísérte. A bohém életről, nőügyekről hajnaligtartómulatozásokról szóló pletykák, néha kissé kiszínezett történetek érlelték a legendát körülötte. Az eltelt pár évben nem szegte kedvét az idő, hosszas mérlegelés után úgy döntött, visszatér a zenei pályára és egyéni karrierbe kezd. Az elhatározást tett követte. Nagy lendülettel belevetette magát a munkába, amelynek eredménye egy új albumon hallható. Az ehhez szükséges energiát és kitartást, mint mondja, a sportolásból - rendszeresen jár kondizni, úszni - és a nyugodt családi háttérből meríti. A 2001. évet Öcsi a nagy visszatérés évének tervezte: idén két albumot szeretne megjelentetni. Az első - a Metachordkiadásában -el is készült, sőt már kapható a hanglemezboltokban. Ez a lemez - melynek címe Tedd a szívedre a kezed - eddigi munkásságának színejavát tartalmazza. A régi dalok közül felhangzik az albumon azArrivedeci, a Gina, a Bossanova senorita, a Kolibri Panzió és még sok más szvinges, rollos nóta. Ezek a dalok - mint megtudtuk a jövőben többek között a Dáridó-turnén is felcsendülnek majd. A lemez címadó dalából remix is készült az egykori Soho Party-s Döme és a zenész-újságíró Kürti Csaba közös munkájának gyümölcseként. A folytatást kíváncsian várjuk, hiszen - amint azt Öcsi az egész csapat nevében ígéri - érdemes... Szimfonikusok évadzárója (P.) Június 9-én este a Dobó gimnázium aulájában tartotta 11. bérleti hangversenyét a Városi Szimfonikus Zenekar, mely a igen gazdag program évadzáróját is jelentette. Reményi Károly művészeti vezető ezúttal különösen nehéz és egyben hangulatos zeneműveket választott ki, hozzá kivételes képességű fővárosi szólistákat. Elsőként Chopen e-moll zongoraversenye hangzott el. Tudjuk, hogy a lengyel származású zeneszerző már fiatalon Párizsba került. E művét az előtt alkotta, mielőtt elhagyta szülőföldjét. Öt évvel később már Budapesten is hallhatták a kor nagy zenészének, Erkel Ferencnek az előadásában. Ezen az estén a zongoraszólót a fiatal Kenéz IJÚSZIÓ játszotta, akit már zeneakadémista korában megismerhettünk városunkban. Azóta - több mint két évig - hangversenyezett az USA-ban, de megismerték őt Franciaországban és Bécsben is. Most egy órán át csillogtatta technikai tudását, melyhez a Chopenmű kiváló alkalmat adott. Szünet után újabb kivételesen szép zenedarab hangzott el. Az orosz zenszerző Prokofjev Concertino gordonkára című művét Reményi Eszter szólaltatta meg. Prokofjev is érdekes módon zongoristaként kezdte és ő is fiatalon elhagyta hazáját. Munkásságában az opera, a balett és a filmzene cgyránt kiemelkedő jelentőségű. A Concertino érdekessége, hogy komponálását a szerző váratlan halála miatt nem tudta befejezni. Ez Rosztropovicsra maradt. A mű 1956 december végén hangzott el először a moszkvai konzervatóriumban, itt a Rádiózenekar szólistája, Reményi Eszter szólaltatta meg, aki elmondta, bár zenekarának szombaton este felvétele volt, Vásári Tamás zeneigazgató őt felmentette ez alól, és így hallhattuk Esztergomban. A két szóló után magyaros hangulatú rövid zenekari számmal búcsúztunk a gazdag évadtól: Brahms Magyar táncok kompozíciójából két részletet hallottunk. A 21 magyar táncot tartalmazó monumentális műből a művészeti vezető az ötödiket és a hatodikat választotta ki. Az előbbi Kéler Béla Bártfay Emlék csárdás-ára, míg a másikat Nittinger Adolf pozsonyi karmester Rózsabokor csárdás-ára született. A közel háromórás koncert végén a közönség melegen ünnepelte az est főszereplőit: Reményi Esztert, Kenéz Lászlót és Reményi József karnagyot. Az évadzáró nem jelenti a nyári szabadság kezdetét is. Már kedden este Haydn Teréz Miséjét próbálták, melyet július 29-én délelőtt a Bazilikában, este a Mátyás Templomban a stuttgarti oratórium kórussal együtt adnak elő az esztergomi zenészek. Kitekintő: Határon innen és túl... Van Pozsonyban egy szlovák magánkiadó, a DAJAM A, amely célul tűzte ki, hogy a több nyelven megjelenő könyveivel nemcsak idehaza, hanem külföldön is népszerűsíti Szlovákiát, illetve annak egyes régióit. Szép kivitelű, tartalmas kiadványai közül három már magyarul is megjelent. A Határ nélküli régiók sorozat második köteteteként 1998-ban jelent meg Dániel Kollár-Ján Lacika-Roman Malarz szerzőhármastól A szlovák és a lengyel Tátra című kötet szlovákul, angolul, lengyelül, németül és magyarul. Központi témája a Tátra, de magában foglalja az ún. Tátrai Régiót, vagyis csaknem az egész Árvát, Liptót, Szepest és a lengyelországi Podhalét. A tőle távolabbra fekvő vidékek közül csak az idegenforgalmi szempontból jelentősebb helységek ismertetésére szorítkozik. E sorozat harmadik kötetét Mária Bizubová-Daniel Kollár-Ján LacikaGabriel Zubriczky írta s A szlovák-osztrák-magyar Duna mente címmel jelent meg szlovákul, angolul, németül és magyarul. A kiadvány ausztriai, szlovákiai és magyarországi Duna mentére osztva tárgyalja a behatárolt területet. Fő célja, hogy rámutasson e három térség szoros kapcsolatára, és hogy hangsúlyozza, mennyire érdekesek lehetnek ezek a turisták számára is. Magába foglalja a Duna mindkét partmenti sávját az ausztriai területen lévő egykori Carnuntum nevű római tábortól egészen a magyarországi Visegrádig. Az ausztriai régióban Hainburg és Köpcsény (Kittsee) környékének szentel Figyelmet, a szlovákiai részben Dévénytől Pozsonyon, Somorján, Dunaszerdahelyen és Komáromon át Párkányig, illetve az Ipoly torkolatáig mutatja be a térség városait és falvait. A magyarországi Duna mentét tárgyaló részben Mosonmagyaróvár, Győr, Komárom és Esztergom a sorrend, e városok környékével együtt, egészen Visegrádig. Ezek a könyvek a határ mindkét oldalán mintegy 20-25 km-nyi sávban élő népek, nemzetiségek békés együttélését mutatják be. Azt a gondolatot hangsúlyozzák, hogy a határok ma már nem korlátok, hanem összekötő átjárók a nemzetek és kultúrák között. Az egyes fejezetek a tájegységek földrajzi, történeti vonatkozásaival, a lakosság és a települések jellemzésével, történetével, műemlékeivel és természeti érdekességeivel foglalkozik. A könyveket számos térkép, vázlat és sok-sok színes fölvétel teszi még érdekesebbé és értékesebbé. Következő sorozatuk az Ismerjük meg Szlovákiát. Ennek ötödik kötete Ján Lacika: Bratislava - Pozsony című könyve, amely szlovákul, angolul, németül és magyarul jelent meg. Bemutatja a mai ún. Nagy-Pozsonyt, amely 17 városrészből és 266 urbanisztikai körzetből áll. Tartalmazza a város természeti viszonyainak jellemzését, részletes történetét, az Óvárosnak és történelmi emlékeinek ismertetését, óvárosi séták legszebb útvonalait, a városrészek, valamint a legtöbb élményt kínáló gyalogos és kerékpáros túrák leírását. A könyvet számos térkép, vázlat és száznál is több színes fölvétel illusztrálja. Még e nyár elején megjelenik harmadik sorozatuk Hátizsákkal Szlovákián át címmel. Ennek első négy kötete - az Alacsony-Tátra, a Magas-Tátra, a Nyugati-Tátra és a Szlovák Paradicsom (Szlovák-Érchegység) - köteteként mintegy 50 gyalogos túrát ír le, illetve ismertet részletesen. Ha lesz irántuk érdeklődés, semmi akadálya, hogy valamennyi kiadványuk magyarul is megjelenjen. Számunkra az eddig magyarul is megjelent könyveik az érdekesek, mert hozzájárulnak az adott térség helytörténetének, természeti szépségeinek, műemlékeinek megismeréséhez és népszerűsítéséhez. Tartalmazzák, és így segítik megőrizni településneveink, tájegységeink hely- és földrajzi neveinek magyar változatát, amelyek bizony már kezdtek kikopni az emlékezetből. Vércse Miklós (Párkány)