Esztergom és Vidéke, 2001

2001-05-24 / 21. szám

2 Esztergom és Vidéke 2001. június 14. Testvérlapunkban, a Szatmári Friss Újságban olvastuk Ölre menés oltár előtt - avagy: ki ellen emeltetnek a szent falak? Remekeltek a Pilis-táj borosgazdái (-los) Kesztölc Hegyközség, Esztergom Hegyközség, a Városi Gazdakör, a Szentgyörgymezői Kertbarát Kör hirdette meg a Pilis-táj régió borversenyét. A borosgazdáknak a kesztölci Borház Étterembe kellett bevinni a bormintákat, megjelölve a termőhelyet, a fajtát, az évjáratot és a termelő nevét. Térségünk minden településének borospincéiből érkeztek a minták, fehér, rosé és vörös fajtákból. Az átvevők 136 üveget számoltak. Zárt köní bírálaton, neves borminták nemzetközileg előírt, hibapontos rendszerében minősítettek. Elsősorban az elmúlt év kiemelkedően jó időjárásának köszönhetően, no és a régióban magas fokú szőlőművelésnek, valamint a borkészítés szigorú szabályai betartásának köszönhetően minden tizedik fajta aranyérmes lett. A 2000. év terméséből Gyöngyös Antal esztergomi borosgazda Cabernet Franc, Chardonnay, és vegyes fehérbora aranyérmet nyert. További érmes esztergomi gazdák: Teplánszky Ferenc, Cserép Gyula, Petrényi András, Varga András, Tóth Gábor, Vikukel László, Meszes Imre, Böszörményi Balázs, György János, Bábszky János, Hufnágel Gyula, Dunai László, Juhász Mihály, Németh László, Vödrös Dániel, Gróf Gyula, Kecskeméti István, Bábszky Ferenc. Közülük többen készülnek Neszmélyre, a megyei megmérettetésre. „Zenészfüllel" a városi szimfonikusok koncertjéről (Folytatás az előző számból) A romániai egyházak az 1996-os hatalomváltás után jogos optimizmussal remélték a diktatúra évei alatt őket ért igazságtalanságok mielőbbi jóvátételét. Elsősorban az elkobzott több ezer ingatlan visszaszolgáltása ügyében kezdeményeztek eljárásokat, leltári jegyzékeket állítottak össze, és kérvényeket nyújtottak be az illetékes állami szervekhez. Az eljárás meggyorsításáért elsősorban a legfontosabb ingatlanok visszaadásáról készítettek ún. preferenciális lajstromokat és állapítottak meg záros határidőket. 1997-ben a jegyzékeket kormánykörökben „átnézték", s ennek nyomán a visszaadandó ingatlanok száma egyre kevesebb lett. Végül a kisebbségi ingatlanok listája már csupán 18 épületet tartalmazott, s ezek közül hármat adtak vissza ténylegesen a régi tulajdonosnak. Az 1997/698. sz. kormányhatározat értelmében 1,9 milliárd lejt utaltak ki az államkasszából különböző templomok építésére, javítására, A támogatások jegyzékéből kiderült, hogy a kiutalásból még véletlenül sem jutott a magyar egyházaknak. Adtak viszont a kolozsvári ortodox katedrális részére 125 millió lej, a bihari ortodox püspökség területén egy nagyváradi, két zilahi, egy-egy zsibói, szilágysomlyói és szilágyperecsenyi ortodox egyházközségnek pedig 305 millió lej támogatást. Az ilyen és ehhez hasonló finanszírozások ma is folynak. A Hargita és Kovászna megyei románok és az ottani ortodox templomok „sanyarú helyzetével" időről időre a román parlament is foglalkozott. S nem csupán Ion Iliescuék hatalmának idején, hanem az 1996 őszén történt kormányváltást követően is. 1997 novemberében az ellenzék ezzel kapcsolatban ún. egyszerű bizalmatlansági indítványt nyújtott be a képviselőházba. Az indítványt leszavazták, de hatására a kormány 1,17 milliárd lejt utalt ki a székelyföldi ortodox templomok helyreállítása és karbantartása érdekében, 751 milliót pedig az egyházi személyzet fizetésére. A pénzt az 1990-ben sebtében létrehozott Hargita és Kovászna megyei ortodox püspökségnek utalták ki. További 325 millió lejt kapott ekkor a Csíkszeredában székelő püspökség arra, hogy az alacsony jövede lemmel rendelkező ortodox parókiák jövedelmét kiegészítse. A kormányhatározat azt követően született, hogy a bukaresti román nacionalista sajtó a székelyföldi templomok helyreállítására gyűjtést indított, és erre a célra különböző román pártok és személyiségek több mint 300 millió lejt ajánlottak fel. Előzőleg román pártok képviselői és szenátorai tettek látogatást a két székelyföldi megyében és felháborodva állapították meg, hogy az ottani ortodox templomok közül egyesek rossz állapotban vannak. Az általános hisztéria akkora volt, hogy az ország legnagyobb börtönének lakói is összedobtak 1,2 millió lejt az ortodox templomok megmentésének költségeire. A román sajtó által „a székelyföldi románok megmentése érdekében" folytatott kampány során bukaresti napilapok naponta címoldalon közöltek fényképes öszeállításokat „a romokban heverő" székelyszáldobosi, magyarhermányi, köpeci, sepsibükszádi, árapataki, bölöni, csíkszentmártoni és nagyajtai ortodox templomokról, s a vidéken megmentendő „ romanizmus romjairól". A kormánytól a többi egyház köztük az erdélyi történelmi magyar egyházak is - ismételten a támogatás növelését kérték, de jelentősebb összegeket csakis a legtöbb hívővel rendelkező görögkeleti egyház kapott. A nagyszabású gyűjtési akciót követő két évben a kedélyek csillapodni látszottak, a székelyföldi templomépítések viszont csendben tovább folynak mindmáig. Kolostorok épülnek Marosfőn, a Gyímesekben, mintha ortodox kolostorokkal akarnák körülbástyázni a Székelyföldet. Kolumbán Gábor, a Hargita megyei tanács alelnöke úgy véli, hogy a székely jelleg megváltoztatása irányában a legerősebb beavatkozás az ortodox egyház részéről történik. - Mesterségesen igyekeznek megteremteni egy kulturális arculatot, amely mögött nincsen eltartó erő. Ezt azért teszik, mert a kultúrában mindig kevesebb pénzzel lehet nagy változásokat elérni. Lényegesen kevesebbel, mint mondjuk a gazdaságban. Ma még van annyi pénz, amennyi ahhoz szükséges, hogy az ortodox egyház misszionáriusi munkát, ilyen jelenlétet jelenítsen meg a Székelyföldön. Ez súlyos probléma, ezzel foglalkozni keli. Mert ha a Székelyföldet kulturális régióként kívánjuk meghatározni, akkor a releváns elem az, hogy Székelyföldön az ortodoxia nem államvallás, távolról sem domináns, nem ő határozza meg a társadalom értékrendszerét, és nem a vezérlő elve az itt működő kis társadalomnak. Nos, amíg az ortodoxia ezt tiszteletben tartja, nincs baj vele. A problémák akkor kezdődnek, amikor idegen erőforrások felhasználásával domináns kulturális jelenlétet kíván produkálni. Ez a szándék tetten érhető - hangsúlyozza Kolumbán. Ananie Salajean csíkszeredai ortodox püspök viszont másképpen vélekedik minderről. Úgy látja, hogy a két megyében élő 15-25 százaléknyi románságnak ugyanúgy joga van hitéletéhez, mint a magyaroknak ott, ahol ők vannak kisebbségben. Ehhez pedig templomokra és kolostorokra van szükség, hogy a híveknek ne kelljen minden ünnep alkalmával átrándulniuk a Kárpátokon túlra, például Neamt, Agapia vagy Varatec kolostoraiba, hogy imádkozhassanak. Emiatt épül templom és kolostor Maroshévízen és Maros váralján. Ananie püspök szerint a magyarok a negyvenes években több ortodox templomot leromboltak, ezeket is újra kell most építeni. Például Borszéken és Gyimesbükkön. Azt követően pedig „ vissza kell téríteni görögkeleti hitre az.t a sok románt", akit itt az eltelt évtizedekben, meg még korábban is elmagyarosítottak. A templomépítés tehát teljes gőzerővel folyik. Nemrég szentelték fel a szentkeresztbányai ortodox kápolnát. A székely településen 7800 ember él, közülük 87 ortodox. A kápolna építését az örmény származású Varujan Vosganian pártja, az egyre szélsőségesebben magyarellenes retorikájú Jobboldali Erők Szövetsége támogatta és az állami költségvetés finanszírozta. Hasonló eset történt a 700 lakosú Kilyénben, ahol 30 ortodoxnak építettek teljes egészében állami pénzből ortodox templomot. Az ortodox egyház dominanciaigénye rnás megnyilatkozásokban is tetten érhető. Például ragaszkodik ahhoz, hogy a készülő felekezeti törvény a Román Ortodox Egyházat „nemzeti egyháznak" ismerje el. Vagy pedig abban, ahogyan a Székelyföldön szolgálatot teljesítőknek ma is kétszeres fizetést harcol ki. Az ortodox „türelmesség" legékesebb példáját azonban tavaly novemberben a Brassó megyei Sárkány ortodox papja produkálta. Miután a görög katolikusok által épített és 1948-ban ortodox kézre került templom birtoklása miatt Róma fennhatósága alatt álló kollégájával korábban az oltár előtt ölre ment, úgy vetett véget a vitának, hogy befalaztatta a kis település egyetlen templomának ajtaját, nehogy a falu görög katolikusai oda beléphessenek. A vasárnapi istentiszteletre összegyűlt görög katolikusok lebontották ugyan afogarasi teológusokkal emeltetett falat, ám a templomba lépve azt látták, hogy ott csak a csupasz falak várják őket: minden képnek, ikonnak, kegytárgynak nyoma veszett. Tibori Szabó Zoltán (Pálos) A szombati esti 9. bérleti hangverseny ezúttal is a vízivárosi Plébánia-templomban volt, melynek most az orgonája is főszerephez jutott. Az est szólistái valamennyien többször játszottak már együtt a zenekarral, sőt Pásztor Ágnes a fafúvósok. Reményi László a rézfúvósok állandó tagja. Kolozsváry László hosszú évekig óraadó volt a Zenedében, most többévi németországi vendégjáték után a Rádiózenekar szólamvezetője. Rajnai Mariann a tehetségét most bontogatja. A zenét szerető és a zenészeket ti szelő tudósító ezúttal szerencsés helyzetben volt. Végighallgatta ugyanis a koncertet Nagy Éva Rita zenetörténész, aki tavaly végzett a Zeneakadémia zenetudományi szakán, és jelenleg zongoratanár a Zenedében. Tőle kértünk véleményt az est szereplőiről. - A koncerten három különböző korszakból származó versenymű hangzott el. Olyan kompozíciók, melyek csak ritkán tűnnek fel a koncertpódiumok műsorán. A zenekart először a templom karzatáról hallhatta a közönség, ahol Johann Michael Haydn C-dúr orgonaés brácsaversenye hangzott el. Ez a mű a 18. század derekán készült. Azt a virtuózjátékmódot, amit az orgonaszólam megkíván, igen briliáns módon oldotta • Labdarúgó-torna A Táti Sportegyesület és a MusikLand Utazási Iroda szervezésében május 24-én, csütörtökön érkezik a községbe Dietmar Ramsperger egyesületi elnök vezetésével a németországi Söhnstetten település Fiatal sportolóiból álló küldöttség. A csoportot elkíséri a magyarországi utazásra Hans Weiler alpolgármester is. Söhnstetten és Tát között nincs szerződéssel rögzített hivatalos partnerkapcsolat. A baráti kötődések ennek ellenére nagyon erősek. Több mint tízéves a két falu fúvószenekarai közötti kapcsolat, mely során kétszer szerepeltek egymás falujában. A két Önkétes Tűzoltó Egyesület tagjai között kialakult barátságnak is köszönhető, hogy 1995-ben egy ma is üzemképes tűzoltóautót kaptak ajándékba a tátiak. A sportolók közötti kapcsolat kialakítását Hans Weiler alpolgármester és Michael Rembold 1999-es táti látogatása alapozta meg. Ekkor adták át azt a meghívást Szenes Lajos polgármesternek, mely révén 25 táti fiatal sportoló részt vehetett a 2000 augusztusában megrendezett Nemzetközi Ifjúsági Találkozón. A több mint 300 német, magyar és francia fiatal az egy hétig tartó helyi programokon kívül ellátogatott Hannoverbe is, ahol megtekintették az EXPO-2000 Világkiállítást. Ezek után már természetes, hogy sok söhnstetteni sportoló barátként érkezik Tátra. A mostani látogatás főeseménye a május 27-én, vasárnap 10 órai kezdettel a táti sportpályán sorra kerülő Nemzetközi Ixibdarúgó Torna lesz. A nagy mérkőzésekhez hasonlóan itt is elhangzik a két ország Himnusza, miközben felvonják a német és a magyar zászlót. A meg Pásztor Ágnes. Kolozsváry László brácsajátéka pedig kellemesen simult az orgona hangzásához. A két szólam közül egyértelműen az orgonára hárul a nagyobb feladat, de nagyon fontos a két művész és a zenekar összehangolt játéka. Ez a szombati koncerten meg is valósult. A zenekar Reményi Károly vezényletével fegyelmezetten és hallhatóan nagy örömmel kísérte a két művészt. Hasonló sikert aratott a koncert második műsorszáma, Ralph Vaughan Williams Oboaversenye is. Bár a mű uralkodó hangszere egyértelműen az oboa, a zenekai' szólistáival együtt kell lélegeznie, ami figyelmet és koncentrációt kíván az egész előadói gárdától. Rajnai Mariann technikai tudása és felkészültsége még ebből a viszonylag rövid műből is nyilvánvalóvá vált a közönség számára. A koncertet Georg Friedrich Hándel D-dúr, trombitára írt Concertoja zárta. E műfaj rendhagyóan öt tánctételből áll, az előadók legfontosabb feladata a tételek különböző karaktereinek tökéletes megformálása. Reményi László szép hangszínnel, bravúrosan oldotta meg ezt, játéka a zenekarral összehangolt és kiegyenlített volt. pályán kívüli jó hangulatról a Táti Német Nemzetiségi Fúvószenekar, a Táti Mazsorettek és a Táti Aerobic Csoport gondoskodnak. A német vendégeket a községházán fogadja Szenes Lajos polgármester. Az ötnapos program során jut idő Budapest és a Dunakanyar nevezetességeinek a megtekintésére is. • Fúvószenekar Ausztriából A táti Musik-Land Utazási Iroda szervezésében május 25-én, pénteken érkezik megyénkbe Siegfried Kogler egyesületi elnök és Ingrid Stadler ifjúsági képviselő vezetésével a FelsőAusztriában található Gunskirchen település fúvószenekara. A Musikverein Gunskirchen több mint 50 zenésze Bernhard Baumgartner karmesterrel az élükön még aznap Mogyorósbányára látogat. Itt 17 órai kezdettel a Művelődési Házban, a Mezei Zoltán karnagy vezényelte Mogyorósbányai Fúvószenekar társaságában adnak közös hangversenyt. A koncert befejezéseként a két zenekar tagjai hat számot együtt fognak eljátszani. A hangverseny színvonalas szórakozási lehetőséget ígér a fúvószenét kedvelők egyre nagyobb táborának. A MusikLand Utazási Iroda valamennyi rendezvényére, így erre is, a belépés díjtalan. Az esztergomiak május 27-én, varásnap 11 óra 15 perces kezdettel a Bazilikánál hallgathatják meg az osztrák együttes térzenéjét. Háromnapos programjuk során a vendégek megismerkednek Budapest és Esztergom nevezetességeivel, valamint egy magyaros pince-parti hangulatával is. Rózsavölgyi Károly Történelmi képek a Zöldházban (im-) Magyar Millennium egy lengyel szemével címmel nyílt kiállítás május 15-én a Szabadidőközpont aulájában. Csemus Ferenc igazgató és Kollár Hilda művészeti referens fogadta a lengyel származású, jelenleg Füzesabonyban élő Trojan Marian József grafikust, majd Koditek Pál önkormányzati biztos méltatta a világháború idején hazánkba menekült lengyelek beilleszkedését és emlékeztetett a két nép évszázados közös sorsára. A Lengyel Köztársaság Nagykövetsége képviseletében Teresa Notz. konzulasszony szólt a szép számban megjelent művészetpártoló közönséghez, és ajánlotta figyelmükbe a 25 tablón elhelyezett történelmi tárgyú, középméretű grafikákat, melyek közül talán a legérdekesebbek: Szent István, Szent László, Szent Adalbert, Boldog Jolán, Szent Kinga portréja, valamint a Wawcl királyi vár, a visegrádi, a nedeci és a nagyenyedi vár, a gnieznoi katedrális látképe. Valamennyi rajz tökéletesen kidolgozott munka. Lapunk kérésére a grafikusművész hosszan szólt életéről és munkásságáról: - 1931-ben születtem, 1939 szeptemberétől 1945 áprilisáig mint menekült Magyarországon tartózkodtam. Balatonbogláron lengyel általános iskolát végeztem, majd hazatérésem után szülővárosomban. Przemysl-ben fejeztem be a középiskolai tanulmányaimat. Közben 1947ben beiratkoztam egy képzőművészeti stúdióba, melyet Marian Stronski festőművész indított. Érdeklődésemet a képzőművészet iránt későbbi mestereim segítették: Jerzy Panek, valamint Wroblewska Krystyna. 1957 őszén telepedtem le Magyarországon, a BME építészkarán tökéletesítettem rajztudásomat Boross Géza és Nemcsics Antal vezetésével. Tagja voltam a Fiatal Művészek Stúdiójának, később az MNK Művészeti Alapjának. Jelenleg a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének vagyok a tagja. 1960 óta rendszeresen kiállítok, több lengyel és magyar városban volt már önálló és közös tárlatom. Művészetemet szolgálatnak tekintem, kutatva azokat a mozzanatokat, amelyek közösek a magyar és lengyel történelemben. így keletkeztek a Magyar Mille centenárium, a Magyar és lengyel arcképek a szabadságharcban és A két ország jeles személyiségei az elmúlt évben című alkotásaim. 1994-ben a Lengyel Köztársaság elnöke kitüntetett a Lengyel Köztársaságért Érdemérem Lovagkeresztjével. Havalaki kérdezi, hol a hazám, a válaszom talán meglepő: itt is, ott is, mert Lengyelországba hazamegyek, dc onnan Magyarországrahazajövök. Csodálatos érzésben részesülök, mert kél hazát adott a sors... A történelmet szerető és érdeklődő felnőtteknek, mindenekelőtt azonban az iskolásoknak ajánljuk a kiállítás megtekintését, amely május 31-éig Tát nagyközség híreiből