Esztergom és Vidéke, 2001

2001-05-10 / 18-19. szám

2001. április 26. Esztergom és Vidéke 10 KERT « KONYHA O KEDVTELES « KÍVÁNCSISÁG Szerkeszti: Szánthó Barna 0 REGI MÁJUSOK EMLEKEZETES NAPJAI 1594. május 4-én kezdődött el Esztergom visszafoglalása a töröktől. Az ostromban Pálffy Miklós és Nádasdy Ferenc csapatai mellett Ferenc szász herceg és Mátyás főherceg katonái is részt vettek, összesen mintegy 35 ezer fővel. A vár ostrománál sebesült meg nagy költőnk, Balassi Bálint, aki 30-án halt meg vérmérgezésben. 1664 májusában kezdődött a császári csapatok fővezére, De Souches tábor­nok vezetésével az a hadjárat, amelynek célja többek között Esztergom felszabadítása volt a török iga alól. A kezdeti sikerek - Nyitra, Léva, Párkány visszafoglalása - után kudarcok, vereségek következtek, majd a szégyenletes békekötés, amely Esztergomot-az egész vármegyével együtt-újabb 20 évre a töröknek adta. 1820. május 20-án Rudnay Sándort, aki Nagyszombatból visszatért Eszter­gomba, beiktatták érseki székébe. 1849. május l-jén Palkovics Károly kormánybiztos megyegyűlést tartott, ahol megfosztották tisztségétől a régi tisztikart, alispánnak Meszéna Jánost választották. 1851. május 29-én szentelte fel Scitovszky János érsek az újjáépített hajóhi­dat, melynek elődje a szabadságharc alatt elpusztult. 1857. május 4-én Esztergomba látogatott 1. Ferenc József, a Monarchia uralkodója. 1883. május 28-án Zenekedvelő Egylet néven - 45 működő és 120 pártoló taggal - újjáalakult a régi Dalárda. Az alakuló ülést a Lőrinc utcában lévő Haudinger Kávéházban tartották meg. 1896. május 13-án rendezték meg városunkban a millenáris ünnepségeket. (Néhány héttel később nyílt meg a mai Rákóczi tér 7. szám alatti Lindtner­házban a Központi Kávéház.) 1903. május 24-én Fehér Gyula plébános felszentelte az Orbán kápolnát, melynek újjáépítését egy évvel korábban határozták el. 1907. május 9-én kezdődött az a pusztító árvíz, amely több helyen is áttörte a gátakat, elöntötte és egy hétig „megszállva" tartotta a déli városrészt. Alig vonult el az árvíz, május 21-én rendőriskolát nyitottak meg Esztergomban, ahol az első évben hat tanár 28 leendő rendőrt oktatott. 1919. május 20-án Szabó István városparancsnok puccsot hajtott végre. Letartóztatták a Vörösőrség helyi parancsnokait, majd tárgyalásokat kezde­ményeztek a cseh katonai parancsnoksággal. Az esemény hírére Budapestről egy vizsgálóbiztost küldtek ki, aki nem tétlenkedett, kilenc nappal később már forradalmi törvényszék ítélkezett Szabó és társai felett. A kivégzéseket a Széchenyi téren hajtották végre. 1926. május 21-én állították fel a Kolos híd és a Prímási Palota közötti térségben Erzsébet királyné szobrát, melyet Zala György készített. 1934. május 13-án Esztergomba látogatott az angol futball-válogatott. (Egy héttel később a Magyar Király Szállóban újraalakult az Esztergomi Testgya­korlók Köre.) 1935. május 20-án Mattyasovszky Kasszián felavatta a Kis-Duna partján az Öreg Hollók Cserkész Csapat csónakházát. (A bencés tanárt másnap brutáli­san meggyilkolták.) 1938. május 30-án, a jubileumi év keretében a Szent Jobb Esztergomba érkezett. 1941. május l-jén városunkban alakult meg Esztergom vármegye Gazdasági Egyesülete. 1944. május 11-én megkezdték városunkban a zsidó lakosság összegyűjtését. Egy hónap sem telt el, és a szerencsétlen embereket koncentrációs táborokba szállították. Szathmáry Sz. Barna: A BUDAI ÚTI HÁZ TITKA (3.) # KALENDÁRIUM Május - Pünkösd hava A legszebb hónapnak tartjuk. Hosszabbodnak a nappalok, a hónap végén már 4 óra előtt néhány perccel felkel a Nap, és csak este fél nyolc után tér nyugovóra. Aki pedig a teliholdban szeret gyönyörködni, 7-én este tehette meg leginkább. A hónap legjelesebb napja május el­seje, amely nemcsak a munka ünnep­napja, de a természet újjászületésének örömünnepe is, az ún. zöldfarsang. E nap hajnalán szokás volt faluhelyen - s talán még ma sem ment ki egészen a divatból - a lányos házak előtt májusfát állítani. Egy szerelmi vallomással felért a színes pántlikákkal felékesített fa, amelyet csak pünkösdkor illett „lebon­tani". A falvak népe nagy tiszteletben tar­totta Szent Flóriánt, a tűzoltók és a ké­ményseprők patrónusát, névünnepén, 4-én igencsak tartózkodtak a tűzgyúj­tástól. A három „fagyosszent": Pongrác, Sz.ervác és Bonifác már korántsem ré­szesült ilyen becsben. Szeged környé­kén azt tartották: „azt is agyon köllött vóna ütni, aki be let ott e okot a kalendá­riumba". Május 12-én, 13-án és 14-én bizony gyakorta okoz kárt a gyü­mölcsös- és szőlőskertekben a kései fagy, bár a meteorológusok szerint en­nek az idén kicsi a valószínűsége. Május 25-én még Orbán is riogathat­ja a szőlősgazdákat egy alapos lehűlés­sel. A szőlőhegyeken sok helyen áll szobra a szőlővédő szentnek - Eszter­gomban és Táton még kápolnát is emel­tek a tiszteletére -, s neve napján fel is virágozzák, Táton misét is tartanak a hegytetőn. Ahogy a „fagyos férfiak" a hideget hozzák, bizony megmelengetik szívün­ket a hónap legismertebb leányai és asz­szonyai: a Tímeák (3-án), a Gizellák (7-én), a Zsófiák (15-én), az Eszterek (24-én) és az Angélák (31-én), akiknek névnapjuk alkalmából sok boldogságot kíván: a szerkesztő 3 . fejezet Mária asszony, Packh János szép, szőke hitvese a császárvárosból került Esztergomba. A fiatal mérnök kedvéért vállalta annakidején, hogy elhagyja Bé­cset, ahol ünnepelt, körülrajongott szépség volt, és követi őt a Duna-menti ősi királyi székhelyre. Az előkelő Krotky család gazdag hozományt adott vele. anyagi gondokkal - legalábbis eleinte - nem kellett szembenézniük. Szép volt a táj, amely új otthonában körülvette, dc képtelen volt megszokni a kisváros unalmas, tespedt légkörét. 1828-ban kötöttek házasságot, ad­digra Packh már elismert és köztiszte­letben álló polgára lett Esztergomnak, amit az is jelez, hogy esküvői tanújuk a város kél tekintélyes vezető személyi­sége, Sissai Dávid alispán és Kürtz Jó­zsef prímási főszámvevő volt. Packhék 1830-ban vették meg azt a Budai úti ölszobás házat, a Belváros egyik leg­szebb kertes házát, amelyben azóta is éltek. Az asszony szinte egész nap egyedül volt. nem számítva persze az időközben született három gyermeket, akik az egyetlen vigaszt jelentetlek életében. Férje, a megszállott építész, egész nap a Várhegyen tartózkodott, ha otthon is volt, többnyire a tervrajzokat bújta a ház udvari szárnyán lévő dolgozószo­bájában. Egyre gyakoribbak voltak közöttük a veszekedések. Már iga/i ok sem kellett hozzá, elegendő volt egy rossz hangu­lat. egy migrénes fejfájás, egy esős hét­vége, amikor még az apró kertbe se lehetett kimenni. Ez a kert volt Mária kedvenc tartóz­kodási helye. Ha csak ideje engedte, itt serénykedett virágai között. A rózsatö­veket egy budai kertészetből hozatta, az örökzöldek Bécsből, egy távoli rokoná­tól érkeztek, a színes egynyári virágo­kat Szentgyörgymezőről szerezte be. A kert egyik árnyas zugában kényelmes pad húzódott meg, a férje csináltatta egyik asztalosával akkor, amikor még nem romlott meg közöttük a viszony. Most is ott ült egy divatos osztrák író regényében elmerülve. Szívesen olva­sott németül, amit Bécsben tökéletesen megtanult. Franciául is tudott egy keve­set, a szomszédban lakó, francia szár­mazású idősebb katonatiszttel gyakran beszélgettek is ezen a nyelven. Ezúttal nem tudta lekötni a könyv. János, a férje nem rég mentei. Talán ha fél órát töltött otthon, nem is vacsorá­zott, pedig egyik kedvenc étkét készí­tette el neki, borsos tokányt krumpli­gombóccal. Végül ő sem evett, elvette az étvágyát az újabb veszekedés. M i nck is főz erre a vademberre, ha úgysem érdekli? Miért is tartja rendben a nagy lakást, gondozza a kertet, ha észre sem veszi, mikor este hazatér? Es minek várja minden este, ha úgyis elmegy ­vagy a kaszinóba vagy a kávéházba vagy valamelyik barátjához'? O pedig megint csak egyedül marad. Napról napra, estéről estére. Megrántotta valaki a csengőt a kert­kapunál. Talán Sándor lesz az -gondol­ta, és röpke mosoly futott végig az ar­cán. Teleki doktor egyre gyakrabban benéz hozzá, miótaelőjöttek a migrénes fájdalmai. Eleinte csak kötelességből jött, ellenőrizendő az asszony állapotát, később pedig már a szíve hozta. Nehe­zen tudta titkolni, hogy nagyon is tet­szik neki a csinos, fiatal nő. Mária csak nevetett rajta, jóleső büszkeséggel könyvelte el magában, lám, bár a negy­ven felé közeledik, mégis meg tudja még dobogtatni a férfiak szívét. - Hogy van ezen a borús, őszi estén a mi kedves betegünk? - toppant be a kertbe a doktor. Testes, barna férfi volt, kellemes, értelmes arccal. Egy éve halt meg a felesége, a svájci Alpokban lezu­hant egy szikláról. A doktor, aki meg­szállott hegyjáró hírében állt, azótalátni sem akarja a hegyeket. Búskomor lett, csak a hivatásának él. Mostanában Packhné jelentett némi felüdülést egy­hangú életében. Ha csak tehette, beug­rott hozzá. Eleinte csak röpke percekre, aztán ezek a látogatások egyre hosszab­bak lettek. Úgy látta, az asszony is örül a beszél­getéseknek. -Ugye, nem zavarom? - Jöjjön csak, jöjjön, Sándor! Nem éhes? Finom tokányt főztem, de János nem evett belőle egy falatot sem, a gye­rekek is csak csipegettek, így aztán ne­kem sem volt kedvem vacsorázni... - 1 la cz vacsorameghívás akar lenni, akkor örömmel elfogadom. Éhes is va­gyok, ma még ebédelni sem volt időm. 0 NYELVI játékok Árulkodó magánhangzók Néhány magyar író ismert művének címét rejtettük el egy-egy nyúlfarknyi szövegben. A feladvány kulcsa a ma­gánhangzókban van, ha ezeket kicserél­jük, megkapjuk az elrejtett regénycí­met. a). ADÓS INNA b). TÁNŐR-, ŰRKARÁM? c). FŐ KÚT OKUL ÉS TÚR d). ÖN-E KÜSMÖD ÚR? e). UGRÓCSEL-LEGEK f). MÁRA MÉG VAN ÓLUNK Hangrendváltás Nem kérünk lehetetlent, amikor hangrendváltásra buzdítjuk a megfejtő­ket. Nagyon sok szónak ugyanis, ha kicseréljük mély hangrendű magán­hangzóit magas hangrendűekre, vagy fordítva, ugyancsak értelmes szót ka­punk (pl. álom-elem, hatos-hetes). Mostani feledatunk megkeresni az adott szavak párjait. g). bagoly­h). selyem ­i). Csopak ­j). nedűje ­k). tárolás ­Keresztenevet a közepébe! Ebben a játékban a mondatok köze­péből hiányzik néhány betű. Megkap­juk a teljes mondatot, ha ahiányzó hely­re egy keresztnevet teszünk. 1). EZ A KENŐ...TOS m). TÉ...LEPCÉBE CSAL n). VALÓBAN GYÓ...FIAD? o). NAPP...RABÁRU-SZÁLLÍTÁS A megfejtéseket következő szá­munkban közöljük. A feladványokat testvérlapunk, a Hargita Népe tavalyi kalendáriumából vettük át. meg aztán legalább velem együtt Ön is eszik néhány falatot. Tudja, ugye, hogy nem egészséges ez a túlzott soványság? Fel kell szednie magára néhány kilót. - így talán nem tetszem magának? - Már hogyne tetszene! - tiltakozott hevesen a férfi, aztán zavartan folytatta: - Tudja nagyon jól, bár sohasem mond­tam... Bevallom, nem mertem monda­ni... A feleségem halála óta Ön az egyetlen női lény, akire úgy tudok néz­ni, mint Nőre. Nagy N-nel! Az asszony szembe fordult vele. Bent álltak már a tágas ebédlőben, a terített asztal mellett. - Vártam már, mikor fogja mindezt elmondani. De azt hittem, szebben, szí­nesebben és főleg szenvedélyesebben... Leült az asztalhoz, aztán hellyel kí­nálta a férfit is. - Tehát egyszerűen csak tetszem. Semmi hevület, semmi lángoló szere­lem! Bár már az is valami, hogy úgy néz rám, mintha nő lennék. Ez azért meg­nyugtató. Még az étvágyam is meghoz­ta. Kérem, nyissa ki azt a palackot, és töltsön! - Megérdemlem ezeket agúnyos sza­vakat. Valójában nagyon faragatlan voltam. Egy pillanatra elfeledkeztem róla. hogy Ön férjes asszony. Tehetsé­ges, okos és jóképű férje van, aki... - ... Aki sosincs itthon, aki elhanya­gol, akivel lassan már nincs egyetlen közös témám sem. Itthon találta Ön egyszer is az uramat? Vallja be őszin­0 GONDŰZŐ gasztronómia Egy szolid ünnepi ebéd Vegyünk 2 kg sertés hasaljat, és kb. fél kilónyit vágjunk le a széleiből, hogy szép, formás darabot kapjunk, melyet könnyen megtölthetünk. Valamilyen tompa szerszámmal nyúljunk is a köze­pébe, és feszítsük szét a belsejét. A levágott húsrészeket, valamint 10 dkg füstölt szalonnát, 20 dkg gombát, 1 kis fej vöröshagymát és 3 gerezd fokhagy­mát vágjuk apró kockákra. Tegyünk fel főni - a szokásos módon és szokásos fűszerekkel - húslevesnek 1 kg karajcsontot. Amíg fő kockázzunk fel apróra fél kg vegyes zöldséget ­legjobb, ha fagyasztott zöldségkeveré­ket használunk, ebben ugyanis zöldbor­só is van. Ha a leveshús félig megpu­hult, tegyük a levesbe a zöldségeket is. Ha készre főtt, szűrjük le. A csontokról lefaragott húst és a zöldségek egyhar­madát rakjuk vissza a lébe, főzzünk még bele valamilyen levestésztát, s ez­zel készen is van ebédünk első fogása. 3-4 evőkanál olajon kezdjük pirítani a szalonnát, tegyük hozzá a hagymákat, majd a felkockázott húst, végül a gom­bát, majd öntsünk hozzá 1 dl fehérbort. Csak félig puhítsuk meg, aztán vegyük le a tűzhelyről, hogy kihűljön. Rakjunk hozzá 2 db tejbeáztatott (majd szárazra nyomott) zsemlét, 2 egész tojást, 3 db felaprózott csemegeuborkát, kevés mustárt, őrölt borsot és sót. Keverjük össze, és töltsük meg vele az előzőleg sóval és grill-fűszerkecerékkel bedör­zsölt hasalját. A nyílást varrjuk be, majd olajjal kevert mustárral kenjük be a hús külső részét. A töltött húst tegyük lefed­hető tepsibe, melynek aljára 3-4 evőka­nál olajat és 2 dl fehérbort öntünk. Le­fedve, gyakran öntözgetve, az elfőtt lét vízzel pótolva és a húst félidőben meg­fordítva pároljuk-süssük, amíg a hús meg nem puhul. A megsült húst vegyük ki a tepsiből, szeleteljük fel, és rakjuk egy tűzálló tálba. A hús szaftját habar­juk be tejföllel és rétesliszttel, majdönt­sük a felszeletelt töltötthúsra. Köretnek főzzünk hozzá rizst, ame­lyet elkeverünk a félretett leveszöldség­gel. K-Sz. E. tén, járna ide, ha ő is itthon lenne? - Kérem, Mária, ne ragadtassa el ma­gát! Az asszony felpattant az asztaltól. Feldúltan járkált fel s alá a szobában, közben egyszer sem nézett a férfira. - Hogy ne ragadtassam el magam?! De én igenis el akarom magam ragad­tatni! Érti? És ne beszéljen félre! Ne játssza itt meg az udvarias doktor bá­csit, aki eljött megnyugtatni a beteges­kedő szépasszonyt! Vallja be férfiasan, hogy naponta látni akar! Hogy alig vár­ja a percet, amikor végre becsengethet a kapumon! Gyáva! Gyáva! Az orvos odalépett hozzá, megragad­ta az asszony vállait. Maga felé fordí­totta. - Nem vagyok gyáva, de nincs jogom durván beletiporni egy család életébe. Értse meg, miköztünk nem lehet sem­mi! Én titokban rajonghatok magáért, éjszakánként álmodhatok Önről, de nem térdelhetek ide maga elé, hogy be­valljam, mennyire szeretem! - Nem kell letérdelnie, Sándor. Csak öleljen át...! (Folyt, köv.) * Mit gondol, kedves olvasó, a követ­kező fejezetben miről akar beszélni Packh János a barátjával: - az építkezésről (A), - az új érsekről (B), - a Kancellárián tett látogatásáról (C), vagy - a megromlott házasságáról (D)? Tippjét a jövő hét szerdájáig juttassa el szerkesztőségünkbe!

Next

/
Thumbnails
Contents