Esztergom és Vidéke, 2001

2001-01-11 / 2. szám

2001. január 5. ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 HO VKOTRO Az Esztergom és Vidéke „háztáji" melléklete — I. évf. 1. szám Szerkeszti: Szánthó Barna BEKÖSZONTO Ez évtől - mint ahogy nyilvánvalóan észrevették már - új formátumban jelenik meg lapunk. De nemcsak külsőleg, hanem fokozatosan tartalmilag is meg kíván újulni. E folyamatnak része az a szerkesztőségi döntés is, hogy ezentúl a korábbi 7-es oldal, a Házunk tája helyén közhasznú információs anyagokat közlünk, a népszerű rovatot pedig egy havi melléklet pótolja, a Hó-kotró. Hogy miért éppen Hó-kotró? Mondhatnám azt is, hogy amikor a címen gondolkodva kitekintettem az ablakon, egy hókotrót pillantottam meg. De nem mondom. Ugyanis mikor e sorokat írom, még hírehamva sincs a hónak-bár lehet, mire ezek az oldalak nyomdába kerülnek, már hó borítja az esztergomi utcákat. A hókotrót most inkább egyfajta szimbólumként fogjuk fel, szellemi eszközként, amely megtisztítja előttünk az utakat, eltünteti az akadályokat, lehetővé teszi, hogy tovább haladjunk és hogy célba is érkezzünk. Segítség tehát a megrekedt embereknek. Ilyen segítség kíván lenni ez a melléklet is. S hogy mit kezdünk majd nyáron ezzel a címmel? Majd kiderül! A „hó"-nak persze van egy másik jelentése is: hónap. E mellékletet tehát úgy is felfoghatjuk, hogy a hónap jellemzőit, érdekességeit „kotorja" össze az olvasónak üdítő, de egyben tanulságos böngészésre. Mit talál majd a Kedves Olvasó ebben a négyoldalas mellékletben? Egyrészt azt, amit a Házunk tája rovatban már eddig is megszokott: gasztronómiai, kertészeti, egészségügyi és más praktikus eszmefuttatásokat. Másrészt sok újat is: riportokat érdekes emberekkel, a hónapjellemzőadatait, a szabadidő hasznos eltöltéséhez kapcsolódó ötleteket, híreket, könyv- és filmajánlókat, vásárlói körképeket stb. S mindezt könnyed, olvasmányos formában. Egyféle kikapcsolódást szeretnénk tehát nyújtani a hétköznapok gondjai, a nem mindig örvendetes politikai és társadalmi események közepette, belopni egy kis mosolyt a komoly hangvételű, gyakorta tudományos igényű cikkek közé. Reméljük, szándékunk s az ebből fakadó, kézzelfogható eredmény megnyeri majd az Önök tetszését! Szerkesztő' A KULTÚRA MEGSZÁLLOTTJA Beszélgetés Pintér Zsuzsával — Nemcsak munkahelye, a Városi Könyvtár - ahol most beszélgetünk -, de egész élete a kultúrához, a művészetek különböző' ágaihoz kötó'dik. Honnan ered az indíttatás? — A család, az iskoláim, az életem különböző állomásai mindmind erősítették bennem a könyvek, a film, a színház, a zene szeretetét. A helyi tanítóképző főiskolán végeztem a tanítói-közművelődési szakon. Ezt követően, 1971ben a volt dorogi járás 37 filmszínházának vezetését bízták rám - esztergomi központtal ami nagy kihívás volt számomra és jó iskola is egyben, hiszen a szervezést ezekben az években tanultam meg. Akkor még nem özönlötték el a hazai mozikat és a televíziót az erőszakkal, brutalitással teli amerikai tucat-filmek, igényes, művészi filmalkotásokat láthattak, akik elmentek a mozikba, és mentek is sokan, hiszen a TV-ben akkor csak egyetlen adó sugárzott, ami nekünk nem volt igazán konkurencia, és az emberek is szívesebben mozdultak ki abban az időben otthonaikból. Vonzó volt az is, hogy a magyar filmek bemutatóira meghívtuk a rendezőket, a színészeket, a velük való találkozás olyan élmény volt a nézőknek, amire mostanában kevés példa akad. — Hogyan vezetett az út a mozitól a könyvtárig ? — 1978-ban megszületett a lányom. Három évig gyesen voltam, de nem szakadtam el teljesen a mozitól. Be kellett azonban látnom, hogy az eddigi munkámat, amely teljes embert követelt, lányom nevelése mellett nem tudom tovább folytatni. Kapóra jött, hogy megüresedett egy gyermekkönyvtárosi állás a Városi Könyvtárban, megpályáztam, elnyertem. De ez azzal járt, hogy el kellett végeznem a szombathelyi főiskolán a könyvtárosi szakot. — Ez egy egészen más jellegű munka volt, mint amit addig csinált. Es más volt a közönség is. Milyen tapasztalatokat szerzett az itt eltöltött évek alatt? — A gyermekkorosztály nagyon lelkes és hálás olvasóközönség. Csak rá kell vezetni őket az olvasás gyönyörűségére. Ez nem csak az én feladatom, ebben az elsőszámú partner a szülő és az iskola. Különösen a magyartanároknak van döntő szerepe abban, hogy menynyire szereti meg a gyermek a könyveket, mennyire lesz rendszeres olvasó, és mennyire képes elválasztani az igazi irodalmi értéket az ocsútól. Sajnos, azt tapasztalom, hogy az utóbbi időben egyre csökken az olvasási kedv, és ebben elsősorban a televízió a ludas. — Ezek a tapasztalatok hozzájárultak-e ahhoz, hogy új területek felé forduljon, és megalakítsa a Tender Kft.-t? — Ezt az elhatározásomat egyrészt az anyagi kényszer szülte, egy könyvtárosi fizetésből nehéz ugyanis eltartani egy családot. De bevallom, izgattak az új feladatok is, amelyeket egy budapesti ismerősöm - volt főiskolai csoporttársam - megcsillantott előttem: szervezzek Esztergomban egy oktatási központot. 1993-ban meg is alakítottunk egy kft.-t, amely eleinte valaltságot jelent a Várszínház, hiszen bár a programok tervezése, szervezése a művészeti vezető, Horányi László feladata, az úgynevezett kulimunka - az előkészítés, levelezés, lebonyolítás, a pénzügyek kezelése - ránk marad. Mindezt a munkát a lányommal, egy nagyon ügyes titkárnővel és egy könyvelővel végzem, csak a nyári hónapokra bővítjük ki a cégnél dolgozók létszámát, hiszen ezt a várszínházi előadások szükségessé teszik. — Legutóbb a Vár lovagtermében tapasztaltam, hogy Ön télen sem pihen. Hiszen a nyáron elkezdett Várszerdák most is folytatódnak. lóban csak oktatással, felnőtt tanfolyamok szervezésével foglalkozott. A számítástechnikai és könyvelői kurzusok mellett főleg a nyelvoktatás volt a profilunk. Később aztán kibővült a paletta: rendezvényszervezéssel, reklámtevékenységgel is foglalkoztunk. Mikor ebbe belevágtam, feltételként kötöttem ki, hogy továbbra is elvégzem a könyvtárosi munkámat, s csak a fentmaradó szabadidőmben foglalkozom a cégem ügyeivel. — E két különböző' munka mellett nem sok szabadideje maradhatott. — Szinte semmi. Különösen, amikor 1995-ben bekapcsolódtunk a Várszínház programjainak szervezésébe. Ekkor választott be a képviselő-testület a várszínházi alapítvány kuratóriumába, és kérte fel cégemet, a Tender Kulturális és Rendezvényszervező Kft.-t a színházi előadásokkal kapcsolatos teendők elvégzésére. Hatalmas feladat volt ez a számomra, tapasztalatom is kevés volt még színházi területen, ezért kénytelen voltam öt hónap fizetés nélküli szabadságot kérni a könyvtár akkori vezetőjétől, Nagyfalusi Tibortól. Mostanra már nagy gyakorlatra tettem szert, de így is egészéves elfog— A Vár Kávézót lassan egy éve már, hogy a cégünk bérli. Szerettük volna ezt „művész kávézóként" működtetni, de olyan kicsi a befogadóképessége, hogy erről le kellett tennünk. De hogy az esztergomiakat mégiscsak felcsalogassuk valahogyan a Várba - és nemcsak a nyári szezonban - felvetettem Horányi Lászlónak, aki a nyári Várszerdákat kitalálta, hogy ősztől tavaszig is szervezzünk szerdai pódiumelőadásokat. Erre a célra a lovagterem nagyon megfelel, és az érdeklődésből arra következtetek, hogy a közönség is vevő lesz ezekre a programokra - különösen, mivel ingyenes a belépés, az összes kiadást a cégünk fedezi. Nívós műsorokat tervezünk, s reméljük, e Várszerdák némi folytonosságot biztosítanak majd a 2000-es és a 200l-es nyári várszínházi évad között. — Cégének - eltekintve a kávézó forgalmának némi növekedésétói ebbóí szinte semmi haszna sincs. Miért csinálja mégis? — Úgy gondolom, hogy aki kulturális területen dolgozik, és ennyi áldozatra sem képes az emberek kulturális igényének kielégítése érdekében, az jobb, ha más munka után néz. Nekem öröm, ha a közönség kiváló művészembereket ismerhet meg a segítségemmel, és az is öröm, ha helyi amatőr művészeknek tudok lehetőséget biztosítani a fellépésre. Mint ahogy erre február 7-én is sor kerül, amikoris Durzák Anna tanárnő és színjátszói lépnek színpadra a Várban. — Lesz-e majd elegendő' pénz a 2001-es évad terveinek megvalósítására ? — Ezt még nem lehet tudni. Egyelőre annyi ismert csupán, hogy elég kevés pályázatot írtak ki a következő évadra. Márpedig a költségvetés tetemes része eddig pályázatokból folyt be. Nem ismert még az önkormányzati támogatás mértéke sem, a saját bevétel viszont csupán 10 százalékát fedezi a kiadásoknak, és ez az összeg nem növelhető jelentősen, hiszen nem szeretnénk a belépti díjak összegét megemelni. A nyugdíjasok kedvezményét sem akarjuk megszüntetni, igaz, ezt csak a mi színházunk biztosítja, de ez a réteg, amely a legfogékonyabb a kultúrára, e kedvezmény nélkül aligha tudná rendszeresen látogatni előadásainkat. — A várszínházi előadásokon kívül más rendezvények szervezésében is közreműködik a Tender? — Igen. Kiállítások, konferenciák, sőt családi rendezvények megrendézésére is kapunk felkéréseket. Ezek is színesítik palettánkat. — A tapsot a színészek, az énekesek, a zenészek, a rendezők aratják le. Önnek, aki a háttérben dolgozik nem hiányzik a siker? — Nekem ^z a fontos, hogy a közönség jól érezze magát. S hogy ez így legyen, sok névtelenségbe burkolódzó ember összehangolt munkája szükséges. Én boldogan irányítom ezt a háttérmunkát, és örülök annak, ha értékelik, ha megköszönik. Ez néha megtörténik, néha nem, de nem az elismerés motivál. Megszállottja vagyok ennek a munkának. — Mindenesetre köszönjük Önnek ezt az önzetlen "megszállottságot", és további sikereket kívánunk. Szába MIT MOND A NO? Az az idő, amit a nők életkorukból letagadnak, nem vész el. Hozzáadódik más nők életkorához. (Diana de Poiíiers) Sikeres férfi az, aki többet keres, mint amennyit a neje el tud költeni. Sikeres nő az, aki talál ilyen férfit. (Lana Turner) Ha egy nő randevúzik valakivel, gondoljon arra, vajon tényleg azt szeretné-e, hogy ezzel a férfival töltsék gyermekei a hétvégéket. (Rita Rudner)