Esztergom és Vidéke, 2001

2001-04-12 / 15-16. szám

2001. április 12. Esztergom és Vidéke 5 Nagy Katalin Vihar A bíborszínű szélben zúgnak a fák, Mint bolygó lélek, száz levél száll, röppen, És a horizontot fénycsík szeli át, Vad harsona zendül a fellegekben... A mennyei könnyek tánca kavarog, Sebeket gyógyít, elmossa a múltat, És ha a Nap fénye újra felragyog, Senki sem látja kínzó fájdalmunkat. S már hamis gyöngyök szikráznak a réten, Angyali gyöngysor elszórt villámai, Míg megnyílik a színkapu az égen, Kiszállnak rajta az ember álmai... Egyházi tulajdonba kerül az Árpád-házi Szent Erzsébet szakközépiskola (os) A Kis-Duna sétány patinás isko­laépületét - akkor még Boldog Margit Lány gimnázium néven (fotónkon) - fél évszázaddal ezelőtt államosították. Most, a törvény nyújtotta lehetőséggel élve, a Szatmári Irgalmas Nővérek Tár­sulata visszaigényelte a ma már Árpád­házi Szent Erzsébet nevét viselő szak­középiskolát. A jelenlegi fenntartó, a Megyei Önkormányzat 2001. szeptem­ber l-jétől a nővéreknek adja át az in­tézményt - kizárólagos fenntartásra és működtetésre. Az iskola jelenlegi szak­mai programja: környezetvédelmi-víz­gazdálkodási alapozóképzés, valamint egészségügyi és szociális szakem­berképzés. Mindkét területen érettségit, és továbbtanulási lehetőséget nyújt. Az intézet iránt a szeptemberben induló ta­névben is nagy az érdeklődés: az új első osztályokban teljes lesz a létszám. Az önkormányzat és a nővérek között meg­állapodás született az intézet átadásá­nak részleteiről. Az ezzel kapcsolatos teendőkről, továbbá a tanárokat és a diákokat érintő változásokról kérdez­tük Chalupa Zoltán iskolaigazgatót. - Az átadás-átvétel nyomán iskolánk jelenlegi feladatai (humán és környe­zetvédelmi képzés) nem változnak. Az épületen kívül a teljes ingó-vagyon: az összes berendezési és felszerelési tárgy ugyancsak ellenérték nélkül kerül át az új fenntartóhoz. Az épület kezelői jogá­ról lemond a megye; a tulajdonjog egyelőre továbbra is a városé marad, ezt legkésőbb 2010-ig fogja átadni. Szep­tembertől a fenntartói jogokat a Páli Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgal­mas Nővérek Rendjének tartományfő­nöknője, Zalán Katalain M. Luciana gyakorolja. Az iskola megőrzi szerve­zeti önállóságát, jelenlegi vezetését, önálló egyházi jogi személy és önállóan gazdálkodó szerv marad. Számunkra a fenntartóváltás nem okoz lényegi, ha­gyományainkat és pedagógiai progra­munkat megkérdőjelező változásokat. A vallásos nevelés a 2001 szeptembe­rében kezdő 9. évfolyam számára lesz meghatározó (kötelező hitoktatás, kö­zös imák). Az önkormányzati beiskolá­zású jelenlegi évfolyamok számára fa­kultatív formában biztosítjuk a vallásos szelleműnevelésbe való bekapcsolódás lehetőségét. A szülői képviselet és a diákönkormányzat kérését elfogadva ­a pedagógiai munka stabilitását biztosí­tandó -, az új fenntartó az iskola vala­mennyi dolgozója számára felajánlja a továbbfoglalkoztatás lehetőségét. - Az elmúlt évtizedben több intéz­mény is visszakerült az egyházi oktatás hálózatába. Iskolájuk miként illeszke­dik ebbe? - A városban működő egyházi isko­lák sorából eddig hiányzó, koedukált leánynevelést is biztosító középiskola­ként törekszünk az együttműködés el­mélyítésére, új kapcsolatok kialakításá­ra. Évekre visszatekintő a kapcsolatunk a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázi­ummal, tanulóink közös rendezvénye­ken vesznek részt (például: tánctanfo­lyam, színjátszás, szlovák órák), köl­csönösen vendégül látjuk a másik intéz­mény diákjait az iskolai bálokon. Van­nak olyan tanáraink, akik mindkét isko­lában tanítanak, sőt az idén induló erdei iskolai programunk egyik bázisa épp a „Franka" Gerecsében lévő tábora. A Vitéz János Római Katolikus Tanító­képző Főiskolával együttműködve ­végzett diákjaink eddig is nagy szám­ban folytatták itt tanulmányaikat - az akkreditált felsőfokú, esetleg főiskolai szintű egészségügyi képzés feltétel­rendszerének megteremtésére törek­szünk. A Szeminárium tanárai és hall­gatói mindig is nagy szerepet játszottak a Szent Erzsébet Kollégium diákközös­sége lelki életének gazdagításában. Esztergom katolikus általános iskolái­ból eddig is szeretettel vártuk a diáko­kat, így méltán reméljük, hogy együtt­működésünk e két iskolával a további­akban csak tovább erősödik. Keressük a kapcsolat lehetőségét a Kolping szak­iskolával is. - A szakközépiskolai képzés kereté­ben a nyelvoktatást is kiemelten kezelik. Milyen lehetőségeket kínálnak? - Törekszünk a felsőoktatás felé ori­entálni diákjainkat, ezért kötelező jel­leggel tanulnak két idegen nyelvet, az angolt és a németet. Egyetemi együtt­működés alapján e két nyelvből nyelv­vizsga is tehető intézményünkben, emellett biztosítjuk az orosz és a szlo­vák nyelvvizsgára való felkészülést is. Örömmel említem meg, hiszen inté­zetünk jóhírét öregbíti, hogy a jelenleg folyó Országos Középiskolai Tanul­mányi Versenyen német nyelvből dön­tőbe jutott Ixipos Imre, a környezetvé­delmi szak 11. osztályos tanulója, aki egyébként már a felsőfokú nyelvvizs­gát is megszerezte. Végezetül megjegy­zem, hogy azok számára, akik gyen­gébb tanulmányi előmenetelük miatt vagy más okból nem vállalják a főisko­lai, egyetemi továbbtanulást, az érettsé­gi után iskolánkban biztosítjuk a meg­felelő szakmai továbbképzést. Meggyőződésünk, hogy a keresztény szellemiség összefonódása a humánum és a természet értékrendjével, újabb le­hetőségeket, nem pedig többlet-kötele­zettségeket jelent tanulóinknak. AZ IKONFESTO SZABADSAGA Beszélgetés dr. Latorcai Jánosné Újházi Aranka ikonfestcT művésszel - Művésznő, elárulná: mennyire kö­tött ez. a műfaj? -Teljesen, olyanformán, mint ahíd­építés, csak éppen lelki értelemben. Hidat építek a látható és a láthatatlan világ között és ez ugyanolyan feszült­séget igényel, mint ahogy egy csodá­latos hidat megtervez és megépít a ter­vező. A híd átíveli a folyót, az ikon pedig hidat teremt a látható és a látha­tatlan világ között, amelyen keresztül a múló, halandó világból az örökkéva­lóságbajuthatunk. Minden mozdulata, minden színe, minden ünnepsora szi­gorúan kötött, melyet mindig be kell tartani. - Táblára vagy vászonra fest? - Különböző fajtájú fatáblákra fes­tek. legszívesebben-a hagyományok­nak megfelelően - hársfára. Termé­szetesen más fajtákat is használok. így fenyőt vagy kemény lat is. A tábla a későbbi ikon alapja, ennek a helyes megválasztásán és gondos elő- vala­mint kikészítésén múlik, hogy veteme­désmcnies. évek múlva is teljes körű ikon készül-e. - Ezeknek a Jaalapanyagát ()n vá­lasztja ki? - Igen. Különösen vigyáztam rá, hogy igen jó minőségű, csomó-, repe­dés- és vetemedésmentes. száraz fát válasszak, olyat, amire kell. és amire szeretek dolgozni. A/ első táblákat még Lembergből hoztam, olyan mes­tertől, aki évek, évtizedek óta ikontáb­lákat készít. Később találtam itt, Ma­gyarországon is olyan asztalost, aki ugyanolyan hozzáértő alapossággal, és ugyanolyan lelkiismeretesen meg tudja azt csinálni. Azóta itthon készít­tetem a táblákat. - Hogyan kell a fatáblát kezelni, hogy arra festeni lehessen? - Mindenekelőtt alapozni kell. Ma­gam - a hagyományoknak megfelelő­en - 14-16 rétegű alapot használok, a régi receptúra szerint. Az első alapré­teg egy, a nyúl bőréből készült speciá­lis enyv, azután vásznazom, vásznat ragasztok a táblára. Erre a vászonra enyves-krétás vagy enyves-gipszes alapokat rakok. Többnyire kínai krétás alapokat használok. Nagyon-nagyon fontos, hogy minden egyes réteget ala­posan, szépen lecsiszoljak. -Mennyi időt vesz igénybe egy ilyen alaplap elkészítése, amíg alkalmas lesz, hogy festeni lehessen rá? - Órára, percre nem tudom meg­mondani. Ha egyszerre több táblát is készítek és a száradási idő lehetővé teszi a folyamatos munkát, akkor is legalább hat-nyolc óra szükséges egy­egy tábla elkészítéséhez. Dc hát cz nem rohammunka, az. alapozás több hétig, több hónapig is eltarthat. Több hét, több hónap is lehet, amíg az alap elkészül. Habkővel, nagyon-nagyon finom csiszolóvászonnal, acélgyapot­tal és a végsőkikészítésiiél szarvasbőr­rel csiszolom. Egy-egy fázis leihordá­sa között gyakran belekig is pihen­tetem a táblát, figyelem a viselkedést, különösen, ha új faanyaggal dolgo­zom. -Az. ikonosztázokban meglévő szen­tek ábrázolásának van egy kialakult hagyománya és van egy dogmatikai­lag kialakult képe is. Ezen belül a fes­tőnek van-e szabadsága? - Szabadsága annyi, hogy a kompo­zíciót úgy formálja, a színeket, a fé­nyeket saját technikai tudásán belül úgy alkalmazza, hogy a néző mindig azt érezze, valóban kontaktusba kerüli a szentekkel, a láthatatlan világgal. Az ikonfestés nem szolgai másolás, nem kifestőkönyv-szerű festés, hanem olyan mélyről átérzett és technikailag kiforrott művészi alkotás, amelyben a festő teljes egészében azonosulni ké­pes a láthatatlan világgal és a szentírás közvetítőjévé, művészi interpretátorá­vá válik. Az ikonfestés széles körű teológiai és dogmatikai ismeretet igé­nyel. Egy-egy ikon megfestésére ala­posan készülni kell. Mikor a témát ki­választom, már akkor megtervezem, hogy kiket ábrázolok majd a képeken. Ezt követően alaposan átolvasom a Szentírás ide vonatkozó szakaszait, és ha szükséges, további ismereteket, in­formációkat is gyűjtök, hogy ki is ő, mit tett, hogyan tette, miért is vált meg­örökítésre, tiszteletre méltóvá, miért lett szentté? Nem egyszer kell irodal­mazni, könyvtárazni is. - Az. Ön ikonjain, ikonosztázaiban feltűnő néhány egyéni színnek a hasz­nálata... - Két fajta kéket használok: a jégké­ket és a párizsi kéket. Az előbbit hang­súlyozva alkalmazom, azzal elsősor­ban a hátteret formázom. A jégkék számomra - és a szimbolikában is - a levegő, a víz, a tisztaság színe, míg a párizsi kék elsősorban ruhaszín, divat­szín. E színek használatakor a sötétből világosba megy át a háttér, a világos erősíti a misztikus erőt. - Egy másik különös szín a bordó vagy a bíbor... - A bordó mindig Máriát, Mária köpenyét ábrázolja. A bíbor, a piros pedig mindig istenséget jelent. Ézzel Jézus ruháját és az angyalok alsó vagy felsőruháját ábrázoljuk, attól függően, hogy Gábor vagy Mihály főangyalról van-e szó, de a kerubokat is ennek árnyalataival mintázzuk. így a piros és a bordó ilyen módon változik vagy különbözik. - Az arany használatának mi a sza­bálya '.' - Az arannyal leginkább a hátteret szoktuk ábrázolni. Az arany a legne­mesebb fém, s mint ilyen, a legtartó­sabb is. Ezért azzal az örökkévalósá­got, a láthatatlan világot, a szenteknek a glóriáját ábrázoljuk és a díszítéseket, vagy a fényt hangsúlyozzuk. Ez terem­ti meg az átszűrődő fényhatást, amit úgy is szoktunk fogalmazni, hogy az aranyló tengerből nyílik ki a kép és ez az aranyló tenger az örök élet jelképe. - Gyakorta használ élénk színeket is, például sárgát... - A sárga különböző árnyalatai szá­momra elsősorban a nap fényét jelen­tik, ezért sárgával meghatár ozóan a fé­nyeket ábrázolom. De a sárga önmagában még nem fény. A fény vo­natkozásában nem is szeretem hasz­nálni a sárga szót, mert többféle színt kell belevinni, hogy az valóban fény­ként hasson. Például ahhoz, hogy a kép belső melegséget sugározzon, egy szép, csendes nyári nap hangulatát kell megteremteni, egy összegző üzenet­hez pedig olyan fényviszonyok kelle­nek, amelyek a lemenő nap hangulatát keltik. Olyan ábrázolás, olyan színhar­mónia kell, amelyből érezhető a fény, érezhető a melegség, az Isten jelenléte. Azt szeretném, hogy a sárgában min­dig ez domináljon, abban a néző, az imádkozó mindig meglássa, mindig érezze a fényt, a szeretetet, magát az Istent. - És a zöld? - Ez a remény, a Szentlélek színe. A zöld mindig pozitív irányt mutat, a Szentlélek jelenlétére utal. - Miként sz.ületett az ikonfestészet? - Az ikonosztáz képbe foglalt imád­ság. Elválasztja a tcmplomhajót a szentélytől, ahol a szentmisében, az átváltoztatáskor mindig jelen van Jé­zus Krisztus teste és vére, jelen van a láthatatlan világ, ahová vágyunk, ami­vel kontaktust akarunk teremteni. Úgy írja az irodalom, hogy valamikor az ikonosztáz az írástudatlanoknak ma­gát a Szentírást jelenítette meg, hiszen azon megjelentek a Szentírás jelenetei, megjelentek a szentek, a tanúságtevők és megjelent ott az örök élet lehetősé­ge. Érdekes, hogy még azok, akik soha nem láttak íkonosztázt, vagy nem von­zódtak ehhez a művészeti ághoz, mert egy-egy ikont merevnek, mozdulat­lannak láttak, ha szembesültek vele, rácsodálkoztak: jaj, de szép, jaj, de érdekes. Valamikor engem is így szó­lított meg az ikon, az ikonosztáz. - Magyarországon milyen hagyo­mányai vannak? - A hazai művészetben már Géza és Szent István idején jelentős volt az ikonfestés bölcsőjének, Bizáncnak a hatása. Nem véletlen tehát, hogy az egyházi ábrázolásban, ebben az idő­ben, még a falfestményekben is az iko­nosztikus ábrázolás a jellemző. Ezzel kapcsolatban csak utalni szeretnék a koronázási palást Szent István és Gi­zella képének ábrázolására. -Az ikonosztáz elfogadásának van­nak-e^ szabályai? - Általában a püspök, vagy az erre kijelölt pap - aki ismeri a szabályokat, ismeri a kánonokat, ismeri a templo­mot - jogosult elfogadni az Íkonosz­tázt. Már a festés időszakában is folya­matosan figyelemmel kíséri az ikon születését, ügyel arra, hogy a receptú­rákat betartsák és az ábrázolás, az ikon üzenete a Szentírásnak, a kánoni előí­rásoknak és az Egyház által elfogadott szent hagyományoknak megfeleljen, így volt ez minden esetben az én képe­immel is. Például a hajdúszoboszlói ikonosztázt dr. Keresztes Szilárd püs­pök úr ellenőrizte, ő követte nyomon az ikonosztáz készülését és végezetül ő volt, aki fel is szentelte. - Amikor elkészül egy-egy képpel és eléáll, mit érez? - Mindig valami különleges belső melegség hat rám. Hálát adok Isten­nek, hogy megalkothattam azt, s arra kérem, adja meg, hogy a kép szemlé­lőjét, az előtte imádkozót is ez a ben­sőségesség hassa át. Csodálatos érzés látni egy-egy képem, ikonosztázom esetében, hogy a templomba belépők valósággal megdermednek, amikor az ajtóból megpillantják. Valami külön­leges érzés keríti hatalmába őket, va­lami különleges gondolat járja át a lel­küket, magasztalóan meleg szeretet jelenik meg az arcukon, a szemükben. -A mostani kiállításon mi is valami hasonlót éreztünk. Ajánljuk olvasóink­nak is a Balassa múzeumban május I-jéig még megtekinthető tárlatot. (Pálos)

Next

/
Thumbnails
Contents