Esztergom és Vidéke, 2000

2000-02-24 / 8. szám

2000. február 10. Esztergom és Vidéke Kvíz 2000 IV. forduló E forduló válaszai nevek. Azt kell eldönteniük, kik írták az alábbi prózaés versrészleteket. Valamennyi részlet Esztergomról szól. (Mivel a forduló igen nehéz, egy-egy fogódzót adunk meg zárójelben.) 1. Magam - 1953 és 58 között mint akkori esztergomi múzeumigazgató, szűkös anyagiak okán csupán három alkalommal végezhettem kisebb ásatásokat az esztergomi Várhegy területén. (Könyvet is írt Esztergomról.) 2. A hat éven keresztül - 19641969-ig -folytatott ásatások eredményei lényegesen kevésbé látványosak, mint a 30-as évekbenfeltárt s ma helyreállítva látható palota díszesen faragott részletekkel és freskókkal borított épületei. (Ásatásokat vezetett a Várhegyen.) 3. Gazdag ruhába öltöznek, de a fagyban, hidegben mezítelenül haldoklókkal, szegényekkel nem törődnek! Maguknak nagy palotákat rakatnak, hogy megbámulják őket az emberek, de ügyet sem vetnek a szegényekre, akik az utcán haldoklanak. (Szerzetes volt.) 4. Mindezek szállónak Istentől mireánk.! Bűnünk szerént is gonoszságuk miatt,I Egyfelől verete pogán törökkel,! Másfelől némettel és az sok pártolókkal. (Előnevét városunktól kapta.) 5. Viadalhelyeken, véressen, sebekben,/ Halva sokan feküsznek. (Nevét több épület és műemlék őrzi.) 6. Hozzák a postái, nem a postás,/ Mert ide föl se jön a postás,/ hanem a kis cseléd, Mariska:]piros szatyrával ő a posta. (Róla is ugyanaz mondható el, mint az előző költőről.) 1. Alvó kutyák feje a nehéz porban! S itt-ott szétszórva kövek,! Kidöntött fák és bazilika-árnyak.! Esztergom augusztus-éji töredékei. (Ó viszont még most is él.) Kertbarátoknak Február végi munkák a díszkertben és a lakásban A kertben az utakat folyamatosan takarítsuk, tisztítsuk. Munkánk során azonban jég vagy hó esetén ne használjuk a sózást, mert ezzel szinte minden növénynek árthatunk. A cserjék metszését elkezdhetjük, de csak fagymentes időben. A vesszőn virágzó gyöngy virágcserjét, aranyvesszőt, az igen korán virágzó japánbirset, babarózsát ne ilyenkor, hanem elvirágzásuk után metsszük. Február végén megjelennek a tavasz első hírnökei is. A tavasz ígéreteként figyelhetjük a hóvirág, a tőzike, a sáfrány előbukkanó virágait. Gondoskodjunk a kerti madarakról. A kihelyezett madáretetőben folyamatosan találjanak eleséget a már odaszokott madarak. A központi fűtés száraz levegőjétől szenvedő szobanövényeink számára hatásos segítség, ha kézi permetezővel naponta vizet porlasztunk a felületükre. A levegő páratartalmát a túl gyakori öntözéssel nem tudjuk számottevően pótolni, viszont gyökérrothadást okozhatunk. Borkezelési ABC A záptojásszag és az egéríz gyógyítása Fiatal borainknál az erjedés után néha romlott tojásra emlékeztető szag érezhető. Ez bizonyos kénvegyületekből származik a mikroorganizmusok működése során. Az előidéző ok többnyire a szakszerűtlen, túlzott kénezés. Szerencsérekönnyen kezelhető borbetegség. A tapasztalatok szerint a záptojásszag nyüt fejtés során többnyire eltűnik. Amennyiben egy hét múlva is éreznénk a kellemetlen elváltozást, a fejtést meg kell ismételni. Több kezdő borász panaszolja, hogy borában az egér jelenlétére utaló kellemetlen szag és íz lépett fel, noha annak tisztasága és színe nem változott meg. Az egéríz akkor keletkezik, ha a mustot nem kénezték, ha lassú, vontatott volt az erjedés, illetve ha a bort meleg helyen tartják. A betegség könnyen megelőzhető, ha a rohadt szőlő mustját először ülepítjük és csak ezután tesszük bele az eijesztésre szánt hordóba, üvegballonba. A már gyengén egérízű bort szellőztetve fejtsük át és kénezzük meg. Ha ez sem használ, szagtalanító aktív szenet adagoljunk a borba, az egéríz erősségétől függően 100 literenként 5-8 dkg-ot Fecsegés a fűszerekről Fűszernövények házi tartósítása A fűszernövényeket nemcsak tavasztól őszig, hanem ősztől tavaszig is szeretnénk aránylag frissen élvezni, célszerűen felhasználni. Sajnos azonban a legtöbb házban nem ismerik ennek valamennyi lehetőségét. Pedig megvannak erre a különböző, jól bevált tartósítási módszerek, melyekkel meg tudjuk oldani a téli fűszerellátás gondjait. E tárolási és konzerválási lehetőségek: a házi nyers tárolás, a szárítás, a sózás, valamint a hűtés és a savanyítás. A friss növények közül a gyökeres és gumós növényeket a ház pincéjében polcon vagy ládában homok között rétegezve tárolhatjuk. Ügyeljünk arra, hogy ehhez teljesen száraz, tiszta homokot használjunk, a gyökeret lombos felükkel kifelé feküdjenek és ne éljenek egymáshoz. A tárolóhely száraz, jól szellőztethető, fagymentes és szagtalan legyen. Kis lakások erkélyén is tarthatunk zöldségeket, ha azokat kellőképpen meg tudjuk védeni a fagytól. Doboz, láda, faforgács vagy egyéb anyag alkalmas erre a célra. A vöröshagymát, fokhagymát, fűszerpaprikát és gombát száraz, fagymentes helyiségben szétterítve, illetve hagyományos módon fűzérbe kötve tárolhatjuk. Amennyiben a hagyma csírázásnak indul, vágjuk fel apróra, bő zsíron pirítsuk világossárgára, majd üvegedénybe öntsük. Rántáshoz, húsételekhez nagyon jól felhasználható. Általában csak leveleket és leveles hajtásokat szárítsunk. Tisztítsuk meg és szellős helyen fonnyasszuk a nyers terméket. A napfény árt a növényeknek, mivel a színt és a béltartalmat károsan befolyásolja. A szárításra a konyha sem alkalmas, mert ott mindig vannak ételgőzök, azon kívül egyéb idegen illatokat is magába szívhatnak a száradó levelek. Lényeges, hogy a száradás gyorsan történjen, különben a fűszer ereje csökken és az anyag penészedésnek indulhat. A teljesen száraz növényi részeket különkülön, vagy ízlés szerint összekeverve jól zárható üveg- vagy bádogedénybe tesszük. Fontos: a szárított fűszereket nem szabad az étellel együtt főzni, csak az utolsó forraláskor tegyük az ételhez. A sózás a friss fűszernövények tartósítására régóta használt eljárás, így konzerváljuk a zöldpetrezselymet, a zellert, a kaprot, a tárkonyt. E növényeket gondosan mossuk meg, majd hagyjuk szikkadni. Ezután apróra vágjuk, majd cserép- vagy üvegedénybe sóval rétegezve rakjuk. A savanyítás a fűszer- és zöldségnövények legrégibb tartósítási módja. Savanyítani leginkább az uborkát, a zöldparadicsomot, a káposztát, a paprikát, stb. szokták. Legfontosabb eszköze az ecet és a só, amelyekhez ízlés szerint még borsot, kaprot, babérlevelet, köményt, tormát stb. használhatunk. A legtöbb fűszer- és zöldségféle házi tartósításának legkíméletesebb, az eredeti állapotot leginkább megőrző módja a hűtés és a fagyasztás. Az előbbinek hátránya, hogy csak rövid ideig hatásos. Gyorsfagyasztási eljárással néhány fűszer- és zöldségféle akár hónapokig is tárolható, néhány növény azonban (pl. borsika, kakukkfű, zsálya) nem bírja a nagy hideget. A mélyhűtött növényeket Gondűző gasztronómia A mexikói ételekről A mexikói konyha ételei a világ legizgalmasabb ízei közé tartoznak. A spanyol hódítók érkeztekor az aszték és a maya indián szakácsművészet már javában virágzott-köszönhetően az országban található sokféle, kiváló alapanyagnak. A spanyolok sok mindent az indiánoktól vettek át: a vanüiát, a pulykát, a burgonyát, a paradicsomot, a csokoládét és a kukoricát. Annyi biztos, hogy az aszték konyha egyenrangúként csatlakozhatott a spanyol hódítók által behozott szakácsművészethez, sót sok eleme a mai napig változatlanul fennmaradt Ilyen például a mole, a híres aszték mártás, mely csokoládéval és csípős paprikával készült. A tortilla szintén indián eredetű, csakúgy, mint a kukoricából készült ételek tömkelege, melyek mind kiállták az idő próbáját. Mexikó sok tekintetben megőrizte a spanyol konyha hagyományait is, sót Miksa császár idejében francia hatás is érte a spanyol-aszték konyhát, s tette a mexikói ételeket még változatosabbá. Ezekkel az ételekkel csak az a gond, hogy rendkívül munkaigényesek. A helyesen elkészített mole poblanóhoz például a régi szabályok szerint mindent kézzel kell őrölni, s a munkálatok így akár három napig is eltartanak. (A mole poblanó Mexikó nemzeti eledele, három féle chili kell hozzá, ezenkívül mandula, hagyma, fokhagyma, zöldparadicsom, mazsola, szezánmag, csokoládé és többféle fűszer. Az előre megfőzött pulykát az előkészített, sötétbarna színű, sűrű mártásban párolják. Fantasztikus alkotás, minden bizonnyal a csokoládé teszi olyan nagyszerűvé, noha nemigen lehet az ízét a kész mártásban elkülöníteni.) A mexikóiak nagyon szeretnek enni, s ezt ékesen bizonyítja az étkezések nagy száma. Kezdik a reggelivel, melyet rendszerint korán, s gyakran nem is otthon, hanem klubokban vagy a piacon fogyasztanak el. Délelőtt 11-kor ismét bekapnak valamit akár egy tortillast (amely nem más, mint kukoricaliszt, víz és só felhasználásával készült lapos palacsinta) és persze a tacost (amely egy bizonyos tortüla neve, melyet fűszeres hússal töltenek meg). Az ebédet többnyire kettő és három között költik el, tartalma attól függ, hogy hol étkeznek. Úgy öt óra felé elérkezik a csokoládéidő. Mostanra ez a szokás kissé már divatja múlt, de Uyenkor lehet kipróbálni az édes tamalest (ez egy kukoricalisztből készült tészta, melyből kis csomagocskákat hajtogatnak, megtöltik, majd kukoricahéjba csomagolják és megfőzik. A töltelék készülhet húsból, szósszal keverve, de van édes tamales is, ezeket mandulával és mazsolával készítik). A vacsora valamikor nyolc óra után következik, fogásai igen változatosak lehetnek, a fő fűszer azonban itt is a chüi. (Mexikóban kb. 150 fajta paprikát termesztenek, a szeb'd pimientótól kezdve a borzalmasan erős chili-fajtáig, melyet serranónak hívnak.) A mexikóiak nemzeti itala, a tequila is elmaradhatatlan a főbb étkezések előtt Maguey-kaktusz gyökereiből készítik, általában 80 fokos az alkoholtartalma, nevét pedig Tequila városról kapta K-Sz. E. Bőrlevél Szinte a hóvirággal együtt jelzi a tavasz ébredését, mert már februárban nyünak arasznyi bugában rózsaszín virágai. Hivatalos elnevezése: Bergénia. Neve Bergen német botanikus (1704-1759) emlékét őrzi. Délkelet-Ázsiából származik. Két faja közismert: a Bergénia crassifolia és a Bergénia cordifolia. A bőrievél igénytelen, mutatós, talajtakarónak is megfelelő évelő örökzöld. Ház fala mellett, virágágy szegélynek, sziklakertbe, temetőbe egyedi és csoportos ültetésre egyaránt alkalmas. Különös talajigénye nincs, de szereti az üde talajt és a víz közelségét. Vastag, húsos szára legyökeresedik. Ha töveink elöregedtek, az elfekvő, kopasz szárakat feldaraboljuk, és melegtalpon ládában vagy cserépben nevelhetők. Szibériában teapótlónak használják szárított leveleit gyökeréből pedig cserzóanyagot állítanak elő a finomabb bőrök kikészítéséhez. Szaporítása elvirágzás után (április-májusban) tőosztással történik. Klotz József