Esztergom és Vidéke, 2000

2000-02-03 / 5. szám

A legfőbb mozgatóerő az akkori egyházfő, Vaszary Kolos volt, aki 50 ezer koronával és a kölcsönkamatok jelentős részének átvállalásával elindította az adományok gyűjtését, melynek nyomán, a Főkáptalanon kívül számos magas egyházi méltóság - Pór Antal, Boltizár József, dr. Walter Gyula, gróf Csáki Károly, Graffel János -is csatlakozott a kezdeményezéshez. A hercegprímás mellett az Esztergomi Takarékpénztár, a Kereskedelmi és Iparbank, és a Vármegye is szerepelt a legfőbb adományozók között. Főurak - gróf Majlálh György, Lucenbacher Pál - és tehetős polgárok - id. Eggenhojfer József, Haubenthaller Jánosné - nyitották meg erszényeiket. Nemcsak a katolikus egyház, hanem az akkori izraelita hitközség, annak egy szervezete, a Chevra Kadisa és a helyi zsidóság világi irányítója, dr. Horn Károly is tekintélyes összeggel támogatták a kórházépítést. Az Erzsébet Jótékony Nőegylet tagjai járták a várost, és köszönettel fogadtak minden adományt. A környék településeinek nagy része is hozzájárult a nemes célhoz. Közel 600 polgár adományozott kisebb-nagyobb összeget a kórházépítésre. (Itt csak a legfőbb adományozók nevét tudtam felsorolni.) A mai városlakó számára csodának tűnhet, hogy milyen összegfogást, segítőkészséget, együttgondolkodást tudott kiváltani a kórházépítés eszméMegismételhetők-e a csodák? Idén nyáron lesz 100 éve, hogy a város által ingyenesen biztosított ún. Bisutti-féle telken alapkőletételi ünnepségre került sor. Ifjú Bobula János tervei alapján, Pfalcz József kivitelezésében megindultak a munkálatok és 1902-ben átadták Esztergom szabad királyi város új közkórházát, a Kolos Kórházat. Az építést hosszú szervezőmunka előzte meg, de ennek eredményeként megszületett a „csoda"! Nemre, felekezetre, társadalmi helyzetre való tekintet nélkül összefogtak az esztergomiak (!!!), hogy felépítsék új kórházukat. je a korabeli esztergomiakból. Eltelt egy évszázad! Kórházunk - mindenki számára ismert - igen súlyos helyzetben van. Talán nem erőltetett a hasonlat, ha azt mondom: újra fel kéne építeni! Biztosítani megújulását és teljes fennmaradását, hogy a következő 100 évben is szolgálhassa Esztergom és környékének betegeit. Szükség van természetesen kormányzati segítségre, de idézett elődeink sem csak ettől várták a megoldást. Napjainkban politikai csatározások színhelye a város és a Városháza. Választott vezetőinknek azon kell fáradozniuk, hogy parttalan viták, széthúzás, rombolás helyett a város érdekében az együttgondolkodás és a közös cselekvés eszméje nyerjen teret. A Kolos Kórház a mi kórházunk! Megmentése közös érdekünk! Segítsünk együtt, hogy anyagilag és morálisan újjáépüljön! Elődeink két év alatt felépítették, mi miért ne tudnánk közösen ugyanennyi idő alatt újjáépíteni!? 2002-ben a zárókő-letételi ünnepség 100. évfordulóján avassunk mi is emléktáblát, amin az alapítókhoz hasonlóan a mostani adományozók neve szerepeljen! Biztos vagyok, hogy mi, mai esztergomiak, képesek leszünk elődeink teljesítményére. Jótékony Nőegyletünk ugyan nincs, de korunk is - másmás formában - felkínálja a segítés lehetőségeit. Év elején minden adózó esztergomi polgár rendelkezhet az általa befizetett adó 2 %-áról. Kérem a Tisztelt Esztergomiakat, amikor kitöltik adóbevallásukat, jusson eszükbe a centenáriumot ünneplő Vaszary Kolos Kórház! Vaszary Kolos Bíboros Kórházalapító Emlékezetére Közhasznú Alapítvány adószáma: 19144160-1-11. Osvai László dr. kórházi tanácsnok A „forgony" elindul Kétszáz évvel ezelőtt született a felvidéki Szimő községben Jedlik István Ányos. A csendes, jó képességű, de gyenge testalkatú fiút, a kis családi birtokon gazdálkodó szülei „nem való ez a gyerek parasztnak" meggondolásból - a nagyszombati gimnáziumba íratták. Itt, tanulmányainak vége felé úgy döntött, belép a bencés szerzetes rendbe. Századának egyik igen tehetséges, képzett feltalálója, újítója, kísérletező fizikatanára volt. Nevéhez fűződik a szódavízgyártás, a dinamó, a villamos motor folyamatos forgását biztosító áramváltó felfedezése is. Az 1873. évi bécsi világkiállításon kitüntetésben részesült a fél méteres elektromos szikrákat létrehozó, leydeni palackokból kialakított készülékéért. Az esztergomi bencés gimnáziumban nem tanított, de a fizikaszertár leltárkönyveinek tanúsága szerint több kísérleti eszköz is kapcsolatos Jedlik Ányos munkásságával. Az 1855/56. bencés rendi gimnáziumi értesítőben olvashatjuk, hogy Jedlik professzor úr nyolc darab optikai rácsot ajándékozott a gimnázium szertárának. Sajnos, ezek a kis törékeny üveglapocskák nem vészelték át a történelem viharait, hogy mi lett a sorsuk, nem tudjuk. Pedig, valóságos műremekek voltak ezek a centiméterenként tizenkétezer (!) karcolást tartalmazó lapocskák, amelyeket Jedlik saját tervezésű „vonalazó gépe" készített. A készülék további érdekessége, hogy 1860-ban (!) villamos motor hajtotta, és a gép teljesen önműködően dolgozott. Ez annak idején oly mértékben szokatlan volt, hogy egy alkalommal, amikor a gép egyedül zümmögve véste a vonalakat, a Jedliket kereső gazdasszonya a szobába lépve - nem látva ott senkit - rettenetesen megijedt és levegő után kapkodva kiabált, hogy az ördög van a laboratóriumban. A világ zajától távoli szertári csendben ünnepélyes pillanat volt, amikor Jedlik bekapcsolta a .horgonyát" és a tűhegyre tett tekercs eleinte lassan, majd egyre sebesebben forogni kezdett. Ez volt a világ első villamos motorja. Az ebben alkalmazott áramváltó segítségével Jedlik már 1828-29-ben folyamatos forgómozgást hozott létre. Ilyen technikai megoldás a korabeli szakirodalomban nem található! Az elektromágneses indukció felfedezésének 150. évfordulóján, 1981ben, iskolánk tanárai és tanulói egy másolatot készítettek Jedlik forgonyáról, azzal a szándékkal, hogy ezt a híres technikatörténeti eszközt, amely mérföldkő volt a vülamosipar fejlődésében, a tanulók és a Szent István Gimnázium fizika tantárgytörténeti gyűjteménye iránt érdeklődők megtekinthessék, kézbe vehessék. Ebben a gyűjteményben található egy érdekes generátor, az ún. Stöhrer -féle villamos gép. Ebből Jedlik hozatott az országba öt darabot, amelyek egyenként 268 pengőforintba kerültek. Ez igen jelentős összeg volt! Beszerzésükhöz főigazgatói engedély kellett. A gép alaptípusát Jedlik kissé átalakította, a célnak megfelelően könnyebben kezelhetővé tette. A készüléknek van egy kalandos történeti vonatkozása is! Jedlik már nyugdíjasként élt a győri rendházban, amikor két rablógyilkost halálra ítéltek és a győri vármegyeháza hátsó udvarán mindkettőt felakasztották. A halál beállt, állapította meg a kirendelt főorvos. Jedlik egyik rendtársa, az ő határozott tiltakozása ellenére elhatározta, hogy a kivégzetteken megpróbálja tanulmányozni a villamosáram hatását. Miután dr. Sikor főorvos a halál beálltát megállapította, Bierbauer tanár drótokat kapcsolt az egyik kivégzett karjához és lábához. Megforgatta a hajtókart és a körülállók nagy rémületére a holttest megmozdult. Majd a további élesztés hatására a halott mozogni és lélegezni kezdett. Az ügyvédek, bírák tanácstalanok voltak. Kivégezzék mégegyszer, vagy hagyják életben? A királyra bízták a döntést. I. Ferenc József táviratilag közölte, hogy elégséges, ha valakit egyszer kivégeznek. A nehéz helyzetnek maga az elítélt vetett véget: 24 órával később „végérvényesen" meghalt - tüdővizenyőben. Sikor főorvost pedig felszínes szakértői munkájáért felelősségre vonták... Bányai Mátyás tanár, Szent István Gimnázium