Esztergom és Vidéke, 2000

2000-12-21 / 51-52. szám

1000-2000 „ISTEN, ALDD MEG A MAGYART" * POLGÁRI HETILAP Ára: 100 Ft Ünnepélyes átadás Hetfon 16 órakor Meggyes Tamás polgármester ünnepélyesen átvágta a Szent István Strandfürdő felújított öltözőépülete ajtajánál kifeszített díszszalagot, ezzel hivatalosan is átadva a köznyelvben „buboréknak" becézett medencefedőt és a felújított öltözőket. (Tudósításunk a 3. oldalon). Ezer évvel, ama Karácsony után írta: DR. BEER MIKLÓS püspök, helynök, rektor 2000. december 21. - 51-52. sz. Hűvös szél csap az arcomba, összébb húzom a kabátomat. Egyedül vagyok a Várhegyen. A Bazüika lenyűgözően hatalmas falai mellett - a korai decemberi szürkületben - megállok a vörösmárvány oltár előtt, amely azt a helyet jelzi, ahol ezer évvel ezelőtt, ama Karácsonyon Géza fejedelem fiának fejére föltették a Szentkoronát. Ezer év! Nehéz felfogni, oly távolinak tűnik. Az idő talán a legnagyobb titkunk, amit sejtünk, de megérteni nem tudunk. Pedig valóság az, hogy itt, az esztergomi Várhegyen tíz évszázad telt el ama Karácsony óta. Nemzedékek követték egymást, apáról-fiúra szálló bölcsességgel. Élni tanulni - igazán csak az ősök tapasztalatából lehet. El kell mondani az eszmélődő gyermeknek, hogy mi és hogyan történt. Nekem anyám mesélt erről. Gyerekkori emlékként őrzöm, hogy minden évben - egyszer biztosan - eljöttünk ide. Miközben lenéztünk a Dunára, anyám mesélt Szent Istvánról, Gizelláról és Imréről. Gyermeki képzeletemben megelevenedtek az események az ősi kőfalak között. Ma, 50 év után otthonom ez a város. Hiszem, hogy az Úristen akarta így, hogy itt élhetek, hogy itt szolgálhatok. Megadatott nekünk, esztergomiaknak, hogy az idei Karácsonyon személyes élményként idézzük fel a történelmi múltat. Augusztus 15-e óta van megjelölve az a hely, ahol egykor Szent István vértanú temploma állott és benne az oltár. Milyen lehetett az a Karácsony? Hófödte-e már a Vaskapu lankáit, milyen lehetett a királyi lakóház, kik vették körül az ifjú fejedelmet? Mit mondott Asztrik, amikor a koronát felemelte, hogyan tolmácsolta II. Szilveszter pápa üzenetét? Karácsony volt. Akkor is ezredforduló. Már ezer éve éltek egymást követő keresztény nemzedékek Jeruzsálemtől Rómán át - Esztergomig. Bölcs papok, szerzetesek tanították a honfoglaló magyarokat, hogy tudják és ismerjék azt, ami az emberiség legnagyobb jóhíre, hogy Jézus Krisztus személyében Isten megváltó szeretete kiáradt a világra. Az idők teljessége - a betlehemi éjszaka a történelem, az emberi idő kezdete és vonatkoztatási pontja lett. Ennek ezredik évfordulóját ünnepelték őseink akkor is a szent hegyen. Népünk története valójában ekkor kezdődött. Hazája, államisága, az európai nemzetek között elismert helye e naptól számítódik: Esztergom és a Karácsony örök időkre összefonódott fogalmak népünk számára. Mi, akik itt élünk, felelősek vagyunk azért, hogy ezt minden magyar ember tudja, soha el ne felejtse. Felelősek vagyunk azért, hogy városunk méltóképpen őrizze ezt a sorsfordító kapcsolatot. Ez a történei mi - megmásíthataüan! tény olyan örökség, amely nemcsak büszkeséget, de elszánt akaratot is adhat Rajtunk múük, hogy valóban büszkék legyünk és méltók hozzá. Szent István itt lett a magyarok királya. Miközben besötétedett és kigyulladtak a város fényei, tovább viszem a gondolatot. Itt, ezen a helyen, azon a Karácsonyon milyen gondolatok töltötték be Szent István lelkét? Mit jelentett neki a megváltás titka? Mennyi személyes élmény és ismeret adott súlyt ennek a fogalomnak? Mit gondolhatott a jövőről? Keresztény uralkodóként miben láthatta legsürgetőbb feladatait? Ábrándozhatunk, de az ezeréves magyar történelem valós választ ad kérdéseinkre. Megmaradásunk - a trónviszályok, a tatárdúlás, a 150 éves török elnyomás, az elmúlt évszázadok diktatúrái után jelentik a választ. Nemzedékek követték egymást ezer év óta, de azok az erkölcsi értékek, az a hit és reménység, amely az 1000. év Karácsonyának ünnepét is jelentette, megtartották népünket. Ez a kis város - kicsiben tükre a magyar történelemnek - romjaiból szintén újra és újra felépült. A mi nemzedékünknek adatott meg az, hogy újra éljük - Szent István óta először! - az ezredforduló múltat-jövőt idéző csodáját A mi számunkra sem lehet kétséges, hogy egy szép jövő építése is csak ezen a kipróbált úton valósulhat meg. Lélekben együtt Szent Istvánnal belépünk a Bazilikába, hogy hálát adjunk és énekeljük: „Dicsősség mennyben az Istennek". A Karácsony, amelyben az egész keresztény világ a megváltás 2000. évfordulóját ünnepli, az a csodálatos kezdet, amelyből fakadt Európa népeinek kultúrája és egész szellemisége. 2000 év történelme sokféleképpen, változatos körülmények között tanúsítja az ember küzdelmét, amely a kudarcok után újra és újra visszatalált a krisztus-követés útjára. Szeretettel és meghatódottan érintem meg a márványkőlapot és indulok vissza a Várhegyről. Előttem ez a kis város, s a vüágos ablakok mögött sejtem az ünnepre készülő esztergomiakat. Gyerekek és szülők, nagyszülők - kisebb és nagyobb családok, magányos emberek, a város vezetői mind-mind a saját gondolataikkal, érzéseikkel várják a Szentestét. Lélekben mindnyájukkal együtt hozom a szívemben a reménységet, hogy az idei Karácsony szép, új kezdetet, békét, jóakaratot és örömet hoz mindenki számára! Fülembe cseng egy barátom mondása, akivel a napokban találkoztam: „olyan egyszerű az élet, ha arra gondolok, amit szerelnék jóságot, megértést, bizalmat, összefogást -, de olyan nehéz is az élet, ha arra gondolok, hogyan lehet ezt megvalósítani?" Szent István hitével vallom: „ ami embernek lehelellen, az lehetséges az Istennek" (LK 1,37). Ebben a meggyőződésben kívánok minden kedves olvasónknak nagyon boldog ünnepet és Szent Istvánhoz méltó szeretetben gazdag Új Évezredet!