Esztergom és Vidéke, 2000

2000-12-07 / 49. szám

2000. november 23. ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 5 Portrék a Várban Ne festményekre tessenek gondol­ni! (Különösen ne a Vár Lovagtermé­ben látható, dülledt szemű, torz ala­kokra!) Költők, írók, zeneszerzők, színművészek portréiról van szó. Is­mert és kevéssé ismert hazai, külhoni művészek vallanak magukról és az őket körülvevő világról. Közöttük esztergomiak is. Prózában, versben, dalban. Mindezt pedig Horányi Lászlónak, a Várszínház művészeti vezetőjének az ötlete, aki arra gondolt, milyen jó lenne a nyáron elkezdett és igen nép­szerűnek bizonyult Várszerdákat át­menteni az őszi-téli-tavaszi időszakra is, igényes, különleges szórakozási lehetőséget nyújtva ezzel a helyi kö­zönségnek. Az ötletet tett követte: november 14-én este elkezdődött a pódium-elő­adások sorozata a Vár Lovagtermé­ben. Első alkalommal egy Sinka-est­nek lehettek résztvevői az érdeklő­dők. A „ Végy karjaidba, idő" című összeállításban - Szállási Árpád dr. bevezetője után - Horányi László színművész adott elő részleteket Sin­ka István műveiből, és Maczkó Mária előadóművész énekelt az est hangula­tához illő dalokat. A műsor után Horányi Lászlótól érdeklődtünk terveiről, a Várszerdák sorozatának következő darabjairól. - Mindenekelőtt elnézést szeretnék kérni azoktól, akik mostani műso­runknak egy másik jelentős irodalmi esttel való ütközése miatt nem tudtak eljönni ide a Várba. Sajnos, ez egy kényszermegoldás volt, szeptember óta tologattuk különböző okok miatt az időpontokat, tovább nem lehetett halogatni ezt a pódium-előadást. De megnyugtatom a műsor elmulasztóit: januárban megismételjük a Sinka-es­tet, s mindazok megnézhetik-meg­hallgathatják, akiknek most valami­lyen okból nem volt rá módjuk. Sinka Istvánt csak mostanában kezdik az irodalomkritikusok elismerni, pedig ez a lírai őstehetség - a maga népi szür­realizmusával - megérdemli, hogy szé­les körben, így Esztergomban is is­mertté váljon. Ami pedig a terveinket illeti, nos, a nyári évad Várszerdáinak sikere arra ösztönzött, hogy havonkénti rend­szerességgel tovább folytassuk ezt a sorozatot, pódium jelleggel, egy-két szereplővel. Nem hagyományos iro­dalmi műsorok lennének ezek a szer­dai esték, inkább portrék, terveink szerint minél több helybeli - hivatá­sos vagy amatőr - művész bevonásá­val. Egy olyan közösségformáló mű­helyt - egyféle művészetbarát társa­ságot - szeretnénk működtetni, amely nemcsak az Esztergomhoz valami­lyen formában kötődő „befutott" mű­vészeket mutatná be, hozná emberkö­zelbe hozzánk de a közöttünk élő, írogató, festegető, zenélgető műked­velőket is. Nemcsak versek, dalok, prózai részletek hangzanának el, de Kitüntették dr. Szállási Árpádot A Debreceni Egyetem Általános Orvosi Kara az egyetemen több éven át nyújtott kimagasló oktatói tevékenységéért az Általános Orvosi Kar „Kiváló oktatója," emlékérmet és jutalomdíjat adományozott dr. Szállási Árpád egye­temi magántanárnak. A kitüntetés a december 2-án 11 órakor tartott doktor­avató tanácsülés alkalmával került átadásra. A kitüntetéshez ezúton is gratu­lálunk szerkesztőségi műhelyünk illusztris tagjának! Dr. Pifkó Péter az MTA id ei pályadíjasai között December l-jén a Könyvtári beszélgetések sorozatában a Pifkó-házaspár volt Nagyfalusi Tibor vendége. A beszélgetés során az érdeklődők megismer­kedhettek a tevékeny házaspár életével, szakírói működésével, az elmúlt időszakban megjelent könyveivel. Ehhez az eseményhez kapcsolódik a hír, hogy dr. Pifkó Péter a napokban kapott értesítést arról: eddigi munkásságáért a Magyar Tudományos Akadémiai Kutatási Pályadíjában részesült. Kitünte­téséhez - amelyet december 19-én vesz át - ezúton is gratulálunk! Esztergomi útravaló - Esztergomi műhelyek Az érdeklődő közönségnek mindkét sorozat - illetve házigazdájuk: Nagy­falusi Tibor - kínál még idén egy-egy beszélgetést, könyvek bemutatójával a középpontban. Az első: A teljesség töredékei egy hegymászónapló, sok fényképpel. írója Szerémy Szabolcs, a Grosslockner térségében ez év március idusán tragikus balesetet szenvedett három magyar alpinista egyike. (EVID, 2000. április 20.) Szabolcs, a fővárosi Trefort Ágost Gimnázium maturandusaként kutató-geo­gráfusnak készült; naplója - gondolataiban és stílusában egyaránt - lenyűgöző és felemelő érettségről tanúskodik. Édesapja, Szerémy György - az Esztergomban született, 1996-tól újra itt élő tanár, műfordító - szerkesztette a kötetet. Ő lesz a műsoros könyvpremier vendége a Szabadidőközpont színháztermében december 8-án, pénteken 18 órátóL Közreműködik: Kopetty Lia színművész és Szilágyi Zoltán. December 12-én, kedden 17 órától a városi könyvtárban az egyik legidő­sebb esztergomi „műhely-gazdával", az 1914-ben született Besey Lászlóval találkozhatunk. Városunk díszpolgárának Viharos évtizedek című, tavaly ki­adott, nemrégen pedig utánnyomásban is megjelent könyve - a hosszú peda­góguspálya emlékezete - igazi századzáró beszélgetésre kínál alkalmat. beszélgetésekre is sort kerítenénk, sőt, terveink szerint a bemutatásra ke­rülő személyek megfőznék-sütnék kedvenc ételüket, kóstolót hoznának kedvenc italukból, ami különös, ol­dott hangulatot adna a találkozóknak. Mindennek méltó keretet nyújt majd a felújított Vár. A konkrét tervekről egyelőre any­nyit, hogy a következő Várszerda de­cember 13-án lesz 19 órai kezdettel, ahol Meleg Vilmossal, a nagyváradi színház igazgatójával ismerkedhet­nek meg az esztergomiak. „Magyar­nak lenni" című irodalmi műsora az ezredfordulós erdélyi életérzést pró­bálja érzékelhetővé tenni számunkra. Januárban - mint már említettem ­megismételjük a Sinka-estet, február­ban pedig Végvári Vazul ferences atya úodalmi munkásságával szeretnénk megismerteüli az érdeklődőket. Már­ciusban valószínűleg egy Pilinszky­esttel rukkolunk elő, s vannak elkép­zeléseink az azt követő hónapokra is - valószínűleg esztergomi közéleti portrékkal lépünk a közönség elé - de mivel ezek megvalósulása még bi­zonylatán, talán még korai beszélni róluk. E programok sorsa, tartalma azért is képlékeny, mert a jövő évi kulturá­lis Vár-programokra még nincs bizto­sítva a szükséges összeg. Több pályá­zatot is adtunk be, és az ezévi várszínházi sikerek valószínűsítik a Várszerdákra is kiterjedő állami tá­mogatást, de a város anyagi segítsé­gére is nagy szükségünk van. Remél­jük, ezt nem fogják megtagadni tő­lünk a városatyák, hiszen az ezred­forduló kulturális eseményei különös jelentőséggel bírnak. - Érdeklődéssel tekintünk az érde­kesnek ígérkező sorozat egyes elő­adásai elé. Az esztergomi közönség mindig is vevő volt az igényes kultu­rális műsorokra. S ha egyben az esz­tergomi közélet ismert vagy kevésbé ismert szereplőinek rejtett művészi tehetségeit, ambícióit, művészbaráta­it is megismerhetjük, ez még külön is vonzó kuriózumot ad e kezdeménye­zésnek. Köszönet érte életrehívójá­nak, Horányi Lászlónak! Szába Vendégünk volt: Barsi Balázs ferences szerzetes Közel tíz éve annak, hogy lapunk húsvéti számában az ünnep tartal­máról interjút készítettünk Barsi Balázs esztergomi szerzetessel új, „A virágvasárnaptól nagypénte­kig" című könyve kapcsán. Annak az évnek az őszén a noviciátussal Szécsénybe költözött, az utóbbi idő­ben pedig Sümegen szolgál. A Bel­városi plébánia nemrég vendégség­be hívta, három estén igét hirdetett a szentmise keretében. Az esztergo­miak emlékeztek még szónoki ké­pességeire, ezért mindhárom alka­lommal zsúfolásig megtelt a templom. Lapunk érdeklődését szívesen fo­gadta, és kérdéseinkre az alábbi vá­laszt adta. - Nem szeretek visszajárni oda, ahonnét eljöttem, mert nem vagyok pótolhatatlan, és a gondviselés is azért helyezet oda, ahol jelenleg va­gyok, hogy ott legyek. Most mégis visszajöttem, hogy lelkigyakorlatot tartsak. A szó nem pontos, nem lehet visszajönni, mert közben minden megváltozott: az emberek, a táj, az épületek. Kerestem a régieket, so­kan már nem is élnek. Nem számí­tottam arra, hogy nekem tart lelki­gyakorlatot maga az élet. Az első pont, ami elmélkedésre kényszerít, hogy mind elmegyünk innét, és a föld nem a mi végleges otthonunk. A másik, hogy vissza nem lehet menni a múltba, így amit elrontot­tunk, azt Isten irgalmára kell bízni. A bibliában soha nincs szó arról, hogy vissza a paradicsomi állapot­ba. Az pogány képzelgés: maga a reális élet is elentmond annak. A harmadik, amin el kellett gondol­kodnom, hogy Isten örökkévalósá­gában élünk, hogy a jelen pillanat és Isten örökkévalósága az a találkozá­si pont, amely a kegyelem, a megté­rés, a bűnbánat, a szeretet, az igazi szemlélődés és cselekvés ideje. Egyébként az idősek nem öreged­tek tíz év alatt, a fiatalok viszont mind öregebbnek látszanak. A Bel­városi templom megtelt olyan test­vérekkel, akik szomjasak az élet igéire. Kolostorunk és iskolánk szebb lett, de ami nekem igazi öröm: a mostani diákok, akik beszédemre átjöttek a Belvárosi templomba, mélységes figyelemmel figyeltek. Ez a figyelem az örökkévalókra irá­nyult A Belvárosi Egyházközség újra­éled. Miklós püspök atya, Antal plé­bános atya, vonzó, reményt, szere­tetet és biztatást sugázró egyéniségük megtette és megteszi hatását az embe­rekre. Adventben élünk, tudjuk, hogy egy nap eljön az Úr. -los

Next

/
Thumbnails
Contents