Esztergom és Vidéke, 2000

2000-12-07 / 49. szám

2000. november 23. ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 5 Portrék a Várban Ne festményekre tessenek gondolni! (Különösen ne a Vár Lovagtermében látható, dülledt szemű, torz alakokra!) Költők, írók, zeneszerzők, színművészek portréiról van szó. Ismert és kevéssé ismert hazai, külhoni művészek vallanak magukról és az őket körülvevő világról. Közöttük esztergomiak is. Prózában, versben, dalban. Mindezt pedig Horányi Lászlónak, a Várszínház művészeti vezetőjének az ötlete, aki arra gondolt, milyen jó lenne a nyáron elkezdett és igen népszerűnek bizonyult Várszerdákat átmenteni az őszi-téli-tavaszi időszakra is, igényes, különleges szórakozási lehetőséget nyújtva ezzel a helyi közönségnek. Az ötletet tett követte: november 14-én este elkezdődött a pódium-előadások sorozata a Vár Lovagtermében. Első alkalommal egy Sinka-estnek lehettek résztvevői az érdeklődők. A „ Végy karjaidba, idő" című összeállításban - Szállási Árpád dr. bevezetője után - Horányi László színművész adott elő részleteket Sinka István műveiből, és Maczkó Mária előadóművész énekelt az est hangulatához illő dalokat. A műsor után Horányi Lászlótól érdeklődtünk terveiről, a Várszerdák sorozatának következő darabjairól. - Mindenekelőtt elnézést szeretnék kérni azoktól, akik mostani műsorunknak egy másik jelentős irodalmi esttel való ütközése miatt nem tudtak eljönni ide a Várba. Sajnos, ez egy kényszermegoldás volt, szeptember óta tologattuk különböző okok miatt az időpontokat, tovább nem lehetett halogatni ezt a pódium-előadást. De megnyugtatom a műsor elmulasztóit: januárban megismételjük a Sinka-estet, s mindazok megnézhetik-meghallgathatják, akiknek most valamilyen okból nem volt rá módjuk. Sinka Istvánt csak mostanában kezdik az irodalomkritikusok elismerni, pedig ez a lírai őstehetség - a maga népi szürrealizmusával - megérdemli, hogy széles körben, így Esztergomban is ismertté váljon. Ami pedig a terveinket illeti, nos, a nyári évad Várszerdáinak sikere arra ösztönzött, hogy havonkénti rendszerességgel tovább folytassuk ezt a sorozatot, pódium jelleggel, egy-két szereplővel. Nem hagyományos irodalmi műsorok lennének ezek a szerdai esték, inkább portrék, terveink szerint minél több helybeli - hivatásos vagy amatőr - művész bevonásával. Egy olyan közösségformáló műhelyt - egyféle művészetbarát társaságot - szeretnénk működtetni, amely nemcsak az Esztergomhoz valamilyen formában kötődő „befutott" művészeket mutatná be, hozná emberközelbe hozzánk de a közöttünk élő, írogató, festegető, zenélgető műkedvelőket is. Nemcsak versek, dalok, prózai részletek hangzanának el, de Kitüntették dr. Szállási Árpádot A Debreceni Egyetem Általános Orvosi Kara az egyetemen több éven át nyújtott kimagasló oktatói tevékenységéért az Általános Orvosi Kar „Kiváló oktatója," emlékérmet és jutalomdíjat adományozott dr. Szállási Árpád egyetemi magántanárnak. A kitüntetés a december 2-án 11 órakor tartott doktoravató tanácsülés alkalmával került átadásra. A kitüntetéshez ezúton is gratulálunk szerkesztőségi műhelyünk illusztris tagjának! Dr. Pifkó Péter az MTA id

ei pályadíjasai között December l-jén a Könyvtári beszélgetések sorozatában a Pifkó-házaspár volt Nagyfalusi Tibor vendége. A beszélgetés során az érdeklődők megismerkedhettek a tevékeny házaspár életével, szakírói működésével, az elmúlt időszakban megjelent könyveivel. Ehhez az eseményhez kapcsolódik a hír, hogy dr. Pifkó Péter a napokban kapott értesítést arról: eddigi munkásságáért a Magyar Tudományos Akadémiai Kutatási Pályadíjában részesült. Kitüntetéséhez - amelyet december 19-én vesz át - ezúton is gratulálunk! Esztergomi útravaló - Esztergomi műhelyek Az érdeklődő közönségnek mindkét sorozat - illetve házigazdájuk: Nagyfalusi Tibor - kínál még idén egy-egy beszélgetést, könyvek bemutatójával a középpontban. Az első: A teljesség töredékei egy hegymászónapló, sok fényképpel. írója Szerémy Szabolcs, a Grosslockner térségében ez év március idusán tragikus balesetet szenvedett három magyar alpinista egyike. (EVID, 2000. április 20.) Szabolcs, a fővárosi Trefort Ágost Gimnázium maturandusaként kutató-geográfusnak készült; naplója - gondolataiban és stílusában egyaránt - lenyűgöző és felemelő érettségről tanúskodik. Édesapja, Szerémy György - az Esztergomban született, 1996-tól újra itt élő tanár, műfordító - szerkesztette a kötetet. Ő lesz a műsoros könyvpremier vendége a Szabadidőközpont színháztermében december 8-án, pénteken 18 órátóL Közreműködik: Kopetty Lia színművész és Szilágyi Zoltán. December 12-én, kedden 17 órától a városi könyvtárban az egyik legidősebb esztergomi „műhely-gazdával", az 1914-ben született Besey Lászlóval találkozhatunk. Városunk díszpolgárának Viharos évtizedek című, tavaly kiadott, nemrégen pedig utánnyomásban is megjelent könyve - a hosszú pedagóguspálya emlékezete - igazi századzáró beszélgetésre kínál alkalmat. beszélgetésekre is sort kerítenénk, sőt, terveink szerint a bemutatásra kerülő személyek megfőznék-sütnék kedvenc ételüket, kóstolót hoznának kedvenc italukból, ami különös, oldott hangulatot adna a találkozóknak. Mindennek méltó keretet nyújt majd a felújított Vár. A konkrét tervekről egyelőre anynyit, hogy a következő Várszerda december 13-án lesz 19 órai kezdettel, ahol Meleg Vilmossal, a nagyváradi színház igazgatójával ismerkedhetnek meg az esztergomiak. „Magyarnak lenni" című irodalmi műsora az ezredfordulós erdélyi életérzést próbálja érzékelhetővé tenni számunkra. Januárban - mint már említettem megismételjük a Sinka-estet, februárban pedig Végvári Vazul ferences atya úodalmi munkásságával szeretnénk megismerteüli az érdeklődőket. Márciusban valószínűleg egy Pilinszkyesttel rukkolunk elő, s vannak elképzeléseink az azt követő hónapokra is - valószínűleg esztergomi közéleti portrékkal lépünk a közönség elé - de mivel ezek megvalósulása még bizonylatán, talán még korai beszélni róluk. E programok sorsa, tartalma azért is képlékeny, mert a jövő évi kulturális Vár-programokra még nincs biztosítva a szükséges összeg. Több pályázatot is adtunk be, és az ezévi várszínházi sikerek valószínűsítik a Várszerdákra is kiterjedő állami támogatást, de a város anyagi segítségére is nagy szükségünk van. Reméljük, ezt nem fogják megtagadni tőlünk a városatyák, hiszen az ezredforduló kulturális eseményei különös jelentőséggel bírnak. - Érdeklődéssel tekintünk az érdekesnek ígérkező sorozat egyes előadásai elé. Az esztergomi közönség mindig is vevő volt az igényes kulturális műsorokra. S ha egyben az esztergomi közélet ismert vagy kevésbé ismert szereplőinek rejtett művészi tehetségeit, ambícióit, művészbarátait is megismerhetjük, ez még külön is vonzó kuriózumot ad e kezdeményezésnek. Köszönet érte életrehívójának, Horányi Lászlónak! Szába Vendégünk volt: Barsi Balázs ferences szerzetes Közel tíz éve annak, hogy lapunk húsvéti számában az ünnep tartalmáról interjút készítettünk Barsi Balázs esztergomi szerzetessel új, „A virágvasárnaptól nagypéntekig" című könyve kapcsán. Annak az évnek az őszén a noviciátussal Szécsénybe költözött, az utóbbi időben pedig Sümegen szolgál. A Belvárosi plébánia nemrég vendégségbe hívta, három estén igét hirdetett a szentmise keretében. Az esztergomiak emlékeztek még szónoki képességeire, ezért mindhárom alkalommal zsúfolásig megtelt a templom. Lapunk érdeklődését szívesen fogadta, és kérdéseinkre az alábbi választ adta. - Nem szeretek visszajárni oda, ahonnét eljöttem, mert nem vagyok pótolhatatlan, és a gondviselés is azért helyezet oda, ahol jelenleg vagyok, hogy ott legyek. Most mégis visszajöttem, hogy lelkigyakorlatot tartsak. A szó nem pontos, nem lehet visszajönni, mert közben minden megváltozott: az emberek, a táj, az épületek. Kerestem a régieket, sokan már nem is élnek. Nem számítottam arra, hogy nekem tart lelkigyakorlatot maga az élet. Az első pont, ami elmélkedésre kényszerít, hogy mind elmegyünk innét, és a föld nem a mi végleges otthonunk. A másik, hogy vissza nem lehet menni a múltba, így amit elrontottunk, azt Isten irgalmára kell bízni. A bibliában soha nincs szó arról, hogy vissza a paradicsomi állapotba. Az pogány képzelgés: maga a reális élet is elentmond annak. A harmadik, amin el kellett gondolkodnom, hogy Isten örökkévalóságában élünk, hogy a jelen pillanat és Isten örökkévalósága az a találkozási pont, amely a kegyelem, a megtérés, a bűnbánat, a szeretet, az igazi szemlélődés és cselekvés ideje. Egyébként az idősek nem öregedtek tíz év alatt, a fiatalok viszont mind öregebbnek látszanak. A Belvárosi templom megtelt olyan testvérekkel, akik szomjasak az élet igéire. Kolostorunk és iskolánk szebb lett, de ami nekem igazi öröm: a mostani diákok, akik beszédemre átjöttek a Belvárosi templomba, mélységes figyelemmel figyeltek. Ez a figyelem az örökkévalókra irányult A Belvárosi Egyházközség újraéled. Miklós püspök atya, Antal plébános atya, vonzó, reményt, szeretetet és biztatást sugázró egyéniségük megtette és megteszi hatását az emberekre. Adventben élünk, tudjuk, hogy egy nap eljön az Úr. -los