Esztergom és Vidéke, 2000

2000-01-20 / 3. szám

2000. Január 13. Esztergom és Vidéke i * HAZUNK TAJA * Borkezelési ABC AZ ECETESEDÉSRŐL Ezt a veszélyes borbetegséget a le­vegőt igénylő baktériumok okozzák. A bor felszínén vékony hártyát képez­nek, olyan a felszín, mintha olajos lenne. Az ecetsav-baktériumok a le­vegőből, a tisztátalan eszközökről, a ki nem mosott lopó bői kerülnek a bor­ba. Fellépésüket gátolja a nagyobb savtartalom és a kénezés. A magas, 15-20 fok körüli hőmérséklet viszont segíti terjedésüket. A legjobb védekezés a megelőzés. Fordítsunk nagy figyelmet a tiszta­ságra, a bor és a hordó szakszerű ké­nezésére. A hordók lezárására havon­ta kiforrázott fa-dugót használjunk. Nem szabad a dugót kukorica csuhé­ba, rongyba csavarni, mert ezek haj­szálcsövességük folytán bort szívnak fel, és így nagymértékben segítik az ecetesedést. A töklopó használatátke­rüljük, legjobb az üveglopó, amely könnyen és hatékonyan tisztítható. Ha észrevesszük, hogy a bor ecete ­sedni kezd, azonnal kénezzünk. Már 100 literenként 1 dkg borkén borba keverése is kellően pusztítja a káros baktériumokat. Az ecetesedés azért nagyon veszé­lyes, mert a képződött ecetsavat a bor­ból nem tudjuk eltávolítani. Az erősen ecetesedő bor már csak borecet készí­tésére használható. S csak kissé ecetes ízű bort házasítással még élvezhetővé tehetjük. Mennyire szőrös az Ön keze? Merthogy állítólag a kéz szőrzeté­ből is kikövetkeztethető az ember jel­leme. Lehet mindezt elhinni, lehet ké­telkedni benne, és akár ki is lehet ne­vetni Jen Van Guy-1, az elmélet egyik megfogalmazóját. De semmiképpen nem érdektelen elolvasni az alábbi értékeléseket. Hátha mégis igaz! - A szőrtelennek tűnő kézfej a bá­tortalanság, a gyengédség, a félénk­ség jele; olykor homoszexuális hajla­mot, kábítószerélvezetre való fogé­konyságot takar. - Kevés szőrzet a kézháton arról árulkodik, hogy az egyén diplomati­kus hajlamú, körültekintő, óvatos. - Az ujjak tőízén fellelelhető szőr­zet érzékeny, „óriás szívű" embert je­lez, aki fogékony minden emberi baj­ra, állatbarát, és elítéli az erőszakot. - A körömízig húzódó szőrös ujjak tulajdonosa indulatos, könnyen fel­forttyanó személy, izgő-mozgó típus; jószívű mindaddig, amíg „köreit nem zavarják", e határon túl önzővé, hör­csög-természetűvé válik. - Az erősen szőrős kézfej sok nega­tívumra utal. Indulatos, ingatag jelle­mű ember a tulajdonosa, megbízha­tatlan, hűtlen természetű, felfokozott szexualitással. Nem riad vissza az erőszaktól sem. Nos, vizsgálják meg Önök is a kéz­fejüket! Egyetértenek a jellemzésük­kel? Fecsegés a fűszerekről Egy kis fűszertörténelem Valószínű, hogy már az ősember is fölfedezte az ételízesítőket, amikor táplálkozásra alkalmas növények után kutatott. Régi írások bizonyítják, hogy az egyiptomiak, a kínaiak, a gö­rögök és a rómaiak már időszámítá­sunk előtt jó pár ezer évvel is ismerték a fűszereket, sőt egyes fűszernövé­nyek termesztésével is foglalkoztak. Az Ótestamentumból is kiderül, hogy a fűszer nemcsak egyik fontos árucik­ke volt a kereskedelmi forgalomnak, hanem szinte egyenrangú társa az ajándékba vitt drágaságoknak. A fűszerek nagyban való termesz­tésével először a rómaiak foglalkoz­tak. Cato már tárgyalja az ánizs, ka­por, koriander, kakukkfű termesztésé­vel kapcsolatos teendőket. Lucullus főszakácsa olyan titokban használta a fűszereket, hogy ízesítés közben sen­ki sem lehetett még a közelében sem. A rómaiak hódításaik során a keleti tartományok ínycsiklandozó ételei­vel, fűszereivel is megismerkedtek. Ezek a pompás aromák egyész Euró­pa gyomrát meghódították. Nagy Ká­roly, a híres frank király elrendelte a fűszerfélék termesztését. Ez időben az ilyen növények termesztésével a kolostorkertekben a szerzetesek és az apácák foglalkoztak. A földrészek felfedezésével a fű­szerek sorába a kiváló, nemes aromá­jú indiai fűszerek is beléptek, bár a fuvarköltségek miatt nagyon drága jószágnak számítottak. Marco Polo, a középkor legjelentősebb utazója nap­lójában leírja, hogy Kínában megis­merte sok más növényen kívül a gyömbért és a rizst. Amerika fölfede­zésével újabb fűszernövények gazda­gították a választékot. így került hoz­zánk a paprika, a vanília, a kakaó. V. Krtro/ynémet-rómaicsászáróriásiösz­szegeket áldozott a híres fűszersziget, a Molukki elfoglalására. A vállalko­zásból csak egy hajó tért vissza 1522. szeptember 6-án. Kapitánya a csá­szártól magas rangot és címerhaszná­lati engedélyt kapott. Címerében két fahéjrúd, 3 szerencsendió, és 12 szeg­fűszeg látható. Ebben az időben a bors a legértéke­sebb fűszernek számított, aranymér­legen mérték, és méregdrágán szerez­ték be ízes lakomáikhoz a gazdagok. 1755-ben Európában már olyan könyvek is megjelentek, amelyek a fűszerek felhasználására tanítják az embereket. A szerzők részletesen is­mertetik a rozmaring, a hagyma, a fokhagyma, a petrezselyem termesz­tési módját is. Hazánk fűszertörténe­tét kutatva láthatjuk, már Mátyás ki­rály idejében is nagy szerepet játszot­tak a fűszerek. A magyar konyhákban - így Esz­tergomban és környékén - már abban az időben használták a sáfrányt, a bor­sot, a gyömbért, a fahéjat, a szere­csendiót. Az írások azt is igazolják, a fűszerek temesztésével már a 14.-15. században kísérleteztek hazánkban! Gondűző gasztronómia A SPENÓTRÓL Hivatalos neve: paraj. Állítólag a keresztes hadak katonái hozták be Ázsiából ezt a növényt. Eleinte csak a szerzetesek termesztették, böjti idő­szakokban fogyasztották. Ma is egyike a kedvelt böjti ételek­nek, de értékes tápanyagai miatt gya­korta főzzük - elsősorban gyermeke­ink kedvére. Ok persze hamar ráun­nak, ha mindig ugyanúgy készítjük el számukra. Nemcsak az egyoldalú elkészítés ronthat a „diszkrét, halkszavú" spe­nóton, de a vastag, csomós rántás, a túlzásba vitt fűszerezés is. A főzelékhez feltétnek leggyakrab­ban a bundáskenyér ajánlkozik, a tej­be mártott, tojásban megforgatott, forró zsírban aranysárgára sütött sze­leteket valóban mintha csak a paraj kedvéért találták volna ki. Persze a bevert-tojás vagy a tükörtojás sem ront a parajfőzeléken. S aki párolt marhahússal szereti, azt sem akarom lebeszélni róla. Hogy némi változatosságot is biz­tosítsunk, próbáljuk többféleképpen elkészíteni a spenótot. A sima főze­léknek is kétféle elkészítési módját ajánlhatom. Az egyik módszer: a pa­rajt sós vízben puhára főzzük, át­passzírozzuk tejbe áztatott zsemlével együtt. Világos rántást készítünk, be­lekeverjük a masszát, húslevessel vagy tejjel megfelelő sűrűségűre fel­eresztjük, és néhány percig forraljuk. A másik módszer szerint az összevag­dalt spenótot kevés vajon kb. 2 dl húslevesben megpároljuk, sózzuk, felöntjük újabb 2 dl húslevessel, ami­be 4-5 tojássárgáját habartunk, majd ismét főzzük néhány percig. Akik csináltak már „barátfülét" (lekváros derelyét), azok próbálkoz­zanak meg sűrűre főzött spenótot ten­ni a lekvár helyett a tésztába. Ezt per­sze nem kell cukrozni, pirított zsem­lemorzsával és reszelt sajttal hintsük meg! Galuska is készíthető spenótból. Ebben az esetben 1/2 kg ledarált, majd megpárolt spenóthoz 5 db tejbe áztatott, átpasszírozott zsemlét keve­rünk. Petrezselyemzölddel, borssal, sóval ízesítjük, 2-3 evőkanál lisztet teszünk még hozzá, majd lassú tűzön, állandóan kevergetve besűrítjük. Evőkanállal galuskákat szaggatunk belőle, melyeket sós vízben kifőz­zünk. Forró vajban megforgatjuk, pi­rított zsemlemorzsával vagy reszelt sajttal meghintjük. Hogy kell-e a spenótba fokhagyma, arról még most is folyik a vita. Egye­sek szerint a fokhagyma elveszi a pa­raj eredeti ízét, mások viszont arra esküsznek, ettől lesz igazán kellemes zamata. Döntsék el Önök! K-Sz.E. Útravaló VEZESSÜNK OLCSÓN! Már hallom is a harsány kacajt: „Ugyan kérem, a mai árak mellett ez szinte lehetetlen!" Hát nem mondom, a benzinárak egy év alatti emelkedése biztosan jóval nagyobb arányú, mint a bér- és nyugdíjemelés, amelyről a kormány döntött. Egy hétliteres átlag­fogyasztású kocsi 100 km-en meg­iszik kb. 1500 forint áru benzint. Ennyibe kerül tehát egy pesti út. Na­gyon drága! Ha pedig a városban jár­kálunk autónkkal bevásárolgatni, ügyes-bajos dolgainkat intézni, még több benzin fogy, nem ritka a 9-10 litert felhörpintő járgány sem, így akár 2000 forint is lehet a 100 kin­ként elfogyasztott benzin ára. Lehet ezt csökkenteni? Hogyne! Az állam is, a MOL is csökkenthetné a benzinárakat. Dehát miért is tenné? Hiszen a benzin és az olaj ragyogó bevételi forrás! Akkor hát nekünk, autósoknak kell spórolnunk! A legegyszerűbben ezt úgy tehetjük meg, hogy nem - vagy csak ritkán - ülünk autóba. Ha pedig beleülünk, fokozottan szem előtt tart­juk az alábbi aranyszabályokat: * Ne melegítsük sokáig üresjárat­ban a motort! * Minél előbb nyomjuk vissza a szivatót! * Kapcsoljunk magasabb sebesség­fokozatba! * Kerüljük a motor gyakori felpör­getését, a fölösleges előzéseket! * Haladjunk a leggazdaságosabb sebesség-fokozatban! * Ha tudjuk előre, hogy lassítanunk kell, ne a fékpedál lenyomásával, ha­nem a gázpedál felengedésével fékez­zünk! * Ellenőrizzük gyakran a gumi lég­nyomását! * Ne használjunk fölöslegesen te­tőcsomagtartót! * Mindig a gépkocsinkra előírt ok­tánszámú benzinből tankoljunk! * Hosszas ácsorgásnál állítsuk le a motort!

Next

/
Thumbnails
Contents