Esztergom és Vidéke, 2000

2000-11-23 / 47. szám

2000. november 23. ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 5 Szabó Czimbalmos-festmények a Balassa Múzeumban m 1 '""IP? aMBMÉsMH November 17-én délután nyílt meg a Balassa Múzeum kiállítási épületében Szabó Czimbalmos Kálmán festőművész és néhai felesége Czimbalmos Paál Magdolna festőművész nagyméretű olajképekből és tanulmány-grafikákból álló tárlata. Dr. Horváth István megyei múzeumigazgató köszöntötte az érdeklődőket, majd Wehner Tibor művészettörténész méltatta a festőművész házaspár életpályáját (méltatását külön közöljük!). Az esztergomiak tisztelettel és szeretettel emlegetik napjainkban is e családot. Miként Kálmán, úgy Magdolna is diákként Bajor Ágost-tanítványok voltak, ugyan időben eltérően. A hat évvel idősebb fiatalember a Magyar Királyi Ipar- és Képzőművészeti Főiskolán Domanovszky Endre és más mesterek tanítványaként 1936-ban szerzett festőművész diplomát. Bécsben, Münchenben, Nürnbergben tett tanulmányutat, majd a világháború vége felé francia hadifogságba esett. Művészetét ott is elismerték, és fél év után elengedték. Az útja akkor Németországba vezetett, Obersdorfban műtermet nyitott, 1946-ban a Bajor Képzőművészeti Társaság tagjává választották. Czimbalmos Paál Magdolna a németországi Radatz magániskolában és Münchenben végezte festőtanulmányait. 1949 őszén férjével amerikai meghívásra New Yorkba költöztek és a Staten Islandon műtermet nyitottak. A feleség figurális- és portré-festményeivel aratott elismerést és számos díjat, a férj nagyméretű festményei, freskói, oltárképei megtalálhatók intézményekben, iskolákban, zárdákban, templomokban. Néhány ezek közül: Szent László magyar király (Trenton), Szent Imre herceg és Gellért püspök (Brunswick), Szent család (Bayhead), Szent József Jézussal (Longranch), Jézus a Golgotán (East-Kingsburg New York). A '70-es évektől egyre többször tértek haza, és 1982-ben kiállításuk is volt a Nemzeti Galériában, 1985-ben pedig a Balassa Múzeumban. Czimbalmos Paál Magdolna 72 éves korában New Yorkban halt meg, hamvai itt nyugszanak szülővárosa temetőjében. Szabó Czimbalmos Kálmán röviddel utána hazatelepült itt él Aranyhegyi úti lakásukban második feleségével, Erzsébet asszonnyal. Már nem fest hatalmas életpályája emlékein dolgozik. Július 18-án töltötte be a 86. életévét A kiállításra nagyon vártuk, de nem jött el, nem érezte jól magát. Üzenetét azonban mindannyian hálás szívvel fogadtuk: „Egyeseknek Esztergom csak egy város. Szép épületekkel, templomokkal, gazdag történelemmel. Számomra ez a hely kimeríthetetlen idea-forrás! Ennek a történelemtől sokat gyötört városnak a sorsa minden porcikámat átjárja. A világban - Németországban, majd Kanadában és az Egyesült Államokban -feleségemmel nem csak saját magunk boldogulását kerestük. Igyekeztünk magyarságunk kultúrájának zászlóvivői lenni. Nagy az idegenbe szakadt művész feladata. Az ecsettel olyan területekre is be tudunk törni, ahol a politika, a diplomácia sikertelennek bizonyult. Célunk az volt, hogy az új szellemű magyar képzőművészettel ismertessük meg a nyugati világot. Ez lehet sikereink titka..." A Balassa Múzeumnak ajándékozott 60 műalkotás páratlan érték. Most egy hónapon át mindenki megtekintheti. Ugyanitt látható az a két bronz-portré dombormű, melyet az unokaöccs, Szabó Czimbalmos István formázott meg a művészpárról. (Pálos) i ... Egymásra találtak Hosszú-hosszú évtizedek hallgatása, eseménytelensége után az első konkrét jelzés, nyilvános, demonstratív művészeti kapcsolatfelvétel egy nagyszabású, 1982-es tárlathoz volt köthető. Ekkor, a budapesti Műcsarnokban, a Tisztelet a szülőföldnek című kiállításon, annyi más jelentős, külföldre szakadt magyar művész mint Victor Vasarely, Kepes György, Pierre Székely és Vörös Béla - művei mellett a Czimbalmos-házaspár alkotásai is a magyarországi közönség elé kerülhettek. A közeledések, a kapcsolatfelvétel következő két fontos évszáma 1984 és 1985, amikor a Czimbalmos-házaspár Esztergomban is bemutatta műveit, amelyeket a kiállítás előtt a Balassa Bálint Múzeumnak adományoztak. E nagyvonalú, 38 vászonból álló ajándék mellé a kilencvenes évek végén újabb 18 kép érkezett, így mára remek, a két életművet szépen reprezentáló együttest tudhat magáénak a város múzeuma. Az életpályából - az 1985-ben a Balassa Múzeumban rendezett kiállítás alkalmából - már pontosan volt regisztrálható, hogy a város két szülötte: az 1914-ben született Czimbalmos Szabó Kálmán és az 1920-ban született Czimbalmos Paál Magdolna magyarországi tanulmányok után többek között mindketten voltak Bajor Ágost tanítványai is - 1945-ben távoztak Magyarországról. Útjuk Németországon keresztül az Egyesült Államokba vezetett ahol mindketten aktív alkotótevékenységet fejtettek ki, s műveikkel rendszeresen jelen voltak az amerikai, s a nemzetközi művészeti fórumokon. Czimbalmos Kálmán munkásságában kiemelt szerepet kapott a nagyszabású murális feladatok teljesítése: iskolákban, zárdákban, templomokban számos monumentális pannót falképet készített. Az oly sikeres, művekben oly gazdag pályafutás jelenkori szakasza ismét Esztergomhoz kapcsolódik: Czimbalmos Szabó Kálmán a kilencvenes évektől ismét Esztergomban él, míg Paál Magdolna életútja, művészpályája 1992-ben véglegesen lezárult így csak alkotáA művész-házaspár sai térhettek vissza a szülővárosba. Mint e kiállítás műveit csak futólag áttekintve is regisztrálható, ellentétes törekvések szellemében dolgozó művészekként alkotta meg műveit e művészházaspár: Czimbalmos Szabó Kálmánt a táblaképfestészetben az elvonatkoztatás, az absztrakció vonzotta, míg Paál Magdolna nem szakadt el az emberalaktól, a tárgyak és a természet világától. Czimbalmos Szabó Kálmán hol a szigorú geometrikus formákra, hol a szabad, belső törvényei szerint felépülő foltok dekoratív kifejezésére alapozza kompozícióit. Láncz Sándor művészettörténész- az 1985-ös kiállítás rendezője - e piktúrát úgy jellemezte, hogy „a motívum mind erősebb kikapcsolásával a színkép sugártörésének mértani felhasználását tartotta megörökítendőnek. Innen lépeti tovább a teljes elvontsághoz: a lírai absztrakciónak a fény előidézte mozgást megörökítő változatát művelte. Legújabb képein pedig a szín strukturális absztrakciója uralkodik, amely az ecsetkezelés szubjektív gesztusa révén az asszociatív értékek sokféle fantáziaformáját nyeri el." E kissé bonyolult megfogalmazás, a szakmai terminusok sora ne riaszszon vissza senkit: a megfegyelmezett szenvedélyes érzelemábrázolások dekoratív együtteseként kell értelmezni ezt a műegyüttest. Vagy hagyatkozzunk magára a művészre, aki így vallott: „Festményeim lényegét a természet inspirálta látvány leegyszerűsítésében, a színek megkötött formák nélküli szárnyalásában találtam meg." A valóságidézés, a közérthetőség okán némileg könnyebb a befogadó dolga Paál Magdolna műveivel: portrék, aktok, anya-gyermekkel-ábrázolások, és az itt most nem szereplő csendéletek alkotják éleünűvének gerincét. Megjelenítéseit - ugyancsak Láncz Sándor meghatározása szerint - a színek érzékeny kezelésén alapuló líraiság, esetenként a színellentétek leleményes alkalmazása, aktjait expreszszív formakezelés jellemzi. Legszebb művein a foltok feloldják a formákat alakjai már-már álomszerűkké válnak. Bár a művekből ez közvetlenül nem, vagy talán csak a mély rétegekből olvasható ki, Czimbalmos Szabó Kálmán számára a hosszú távollét ellenére Esztergom kimeríthetetlen idea-forrás, s úgy nyilatkozott hogy e nagy történelmi múltú város sorsa minden porcikáját átjárja. Törvényszerű hát, hogy a művész, hogy a két művész képei visszatértek Esztergomba, hogy a város és művész-szülöttei öt évtized elmúltával ismét egymásra találtak! Ezt a szép, ideális pillanatot élhetjük át üdvözölhetjük most itt. Wehner Tibor