Esztergom és Vidéke, 2000

2000-11-16 / 46. szám

2000. november 16. ESZTERGOM ES V1DEKE A XXI. század látásmódja? Szabó György István festményei (-los) November 10-én nyüt meg a Sugár Galériában a fővárosban élő és alkotó Szabó György István grafikus, festőművész, tipográfus vegyes technikával készített képeinek tárlata. A 29 művet felsorolni is sok, de kiemelésre kívánkozik közülük a Téli álom, a Kronosz, a Tóparti madárlátás, A boldogság szárnyalása, a Tűzvarázs, a Holdkor. Sipos Tamás író, művészettörténész megnyitójában többek között ezeket mondta: - Az alkotói ifjú kora óta foglalkoztatja az ábrázolás és a kifejezés harmóniájának kapcsolata. Ez a dilemma oldódik fel a kiállításon bemutatott képein. Mu vei szabad teret engednek a fantáziának, a személyhez, a lélekhez nyit, a lélek felszabadításával vezeti át nézőit a XXI. századba. Mindez adalék egy életműhöz, amely végső soron nem oszt és nem szoroz, hiszen - mint Pilinszky János mondta - nem az számít, hányat ver egy madár a szárnyával, hanem hogy röpte íveljen. Nehéz az alkotó művészetét szóba foglalni. Érintkezik az expresszionizmussal meg a tasizmussal. Alapvetően nonfiguratív metódussal él. Ám ezt az ábrázoláson túli ábrázolást lírai hangulatok szövik át meg át. Valami sejtelmesség az, ami áthatja Szabó György festészetét. Lapunk kérdésére a művész elmondta, hogy szülei Erdélyből települtek át a háború idején. Ó már Budapesten született. Egyetemi tanulmányait Lipcsében végezte. Dolgozott a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadónál, majd különféle sajtótermékeknél, napjainkban a Maar Nemzet tervező szerkesztője, raadó a tanárképző főiskola kommunikációs szakán. Munkájáról röviden ezt mondta: - A képeken ne keressen a néző semmit, ami fényképezhető. Ezeken a képeken az alkotó megfesti a lefényképezhetetlent, á nem láthatót, a lélek képeit, a képzelet nagy labdáját. Az egymásra héjázzó emlékek színekben és összeolvadó foltokban fejezik ki sajátos, lélekre ható és érzelmeket ébresztő, komponált hangulatok valósággá válását, ami a XXI. század remény-párás lehelete lehetne. A tárlat anyaga két héten át látható. AZÚR és más MESÉK (Sz.B.) A fenti címmel nyílt meg november 11-én délután Kovács Melinda fotóművész kiállítása a Duna Múzeum Európai Közép Galériájában. A művésznő továbbra is ragaszkodik a tőle már megszokott stílusirányzathoz. Nem a természetet, az élet kínálta lehetőségeket - tájakat, embereket, életképeket - örökíti meg, saját maga komponálja a fotózandó témát - agyagból, fából, drapériából. A címben rejlő AZÚR nyilván a képek kékes hátterére utal, a MESÉK pedig képzeletvilágának rejtett zugaiba enged bepillantást Visszatérő motívum az emberi szív, mint anatómiai szerv - kővel, virággal, agyagtornyokkal a műanyag baba - hol angyalszárnyakkal, hol élettelenül elterülve egy vörösfüggöny alján, hol kiintegetve egy mesebeli tákolmány ablakából. Bakács Tibor „Settenkedő" szellemes megnyitójából hadd idézzek néhány jellemző mondatot! -Ha hinnék a reinkarnációban, akkor Kovács Melindát nem Kovácsnak és szöges ellentétének, vagyis Melindának hívnám, hanem George Sandnak. E szivarozó hölgy nem fényképezett, Melinda meg nem szivarozott soha, mégis személyiségük közös vonása, hogy zavarba hozza az embert, még akkor is, ha férfi. Én is zavarba jövök, ha tyúklábakon álló karosszéket látok, vagy csecsemő-tetemet... Ha hinnék a reinkarnációban, akkor magyarázatot találnék arra is, miként ismerheti Kovács Melinda a németalföldi festészet titkos fogásait... De nem hiszek a reinkarnációban. Számomra a megváltatlan lélek egyedisége hihető. Hihető Kovács Melinda rá jellemző időutazása, s az az érzés, amitől a régi korok mesterei eszembe jutnak... Ezek a képek perspektivikusan ábrázolt versek, himnuszok, mindegyik képbe be lehet lépni, s ami mögötte van, egy rövid, de szívig ható mese... Melinda egyben standfotós is, a halál helyszínelő csoportjának dokumentátora, olyan, aki még marad a kihűlt szobában, vár addig, amíg minden elcsendesedik, s tetten éri hátrahagyott nyomaiban a kaszást... De talán Önök többet tudnak meg, ha végignézik Melinda képeit. Tekintsék meg hát Ónök is a tárlatot, amely december 3-áig látható. Kárpátaljai diákok a Szent István Gimnáziumban Tíznapos vendégeskedés után már hazaérkezett a 24 fős kárpátaljai diákcsoport a nagypaládi Móricz Zsigmond középiskolába. Sötér Géza igazgató a búcsúzáskor hálás szavakkal köszönte meg a vendégszeretetet, amit az iskola és a befogadó szülők, valamint a diákok nyújtottak. Legfontosabb természetesen az itteni órák megismerése volt számukra. Hallgattak matematika, biológia, számítástechnika órákat, eljártak sportolni az iskola tornatermébe és a fedett uszodába. Abefogadó szülők (aBihari, Bérces, György, Fonyódi, Farsang, Jákfalvi, Hambach, Nyéki, Nyitrai, Szabó, Szolányi családok) gazdag szabadidős programokról is gondoskodtak. Városunk nevezetességeit dr. Dolina Károlyné Eggenhoffer Kinga tanárnő mutatta meg a vendégeknek, iskolai kirándulócsoporttal többen eljutottak közülük Gyöngyös Péter tanárral Kőszegre is. Egész napot tölthettek a fővárosban (fotónkon a Citadellán) és a Dunakanyarban. Az itt töltőt napok alatt az esztergomi és környékbeli családok megszerették a kárpátaljaiakat, sok-sok ajándékkal kedveskedtek nekik. Egy tanterem megtelt ruhanemükkel, élelmiszerekkel, amiből kedvükre válogattak a diákok. Stróbl László igazgató, Sitku Pál és Borsi Éva helyettesek, valamint az osztályfőnökök szeretettel vették körül őket, búcsúzáskor számítástechnikai eszközöket, tankönyveket ajándékoztak részükre. Nagypaládról sorban érkeznek a köszönő levelek. (-ál-)