Esztergom és Vidéke, 2000

2000-11-09 / 45. szám

2000. november 23. ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 5 - Hazánk melyik szögletében látta meg a napvilágot? - Erdélyben születtem. Családom rokonságom - a Barátiak, a Bírók és az Albertek - Csíkszenttamásról származik, de ma is sokan élnek közülük Brassóban, Marosfon, Csíkszentdomokoson és más erdélyi településeken. Már abban az időben sem volt egyszerű a magyar családok helyzete Romániában, így aztán apám úgy döntött, áttelepülünk Magyarországra, mégpedig Almásfüzitőre. En akkor öt éves lehettem, de a háború borzalmai még ma is elevenen élnek bennem Emlékszem, egy légitámadás nyomán lakóházunk nagy része romba dőlt, bútoraink tönkrementek. A kultúrházból kaptunk asztalt és székeket, az ágyat apám eszkábálta össze deszkákból. Később Budakeszin leltünk otthonra, ahonnan erőszakosan kitelepítették a német ajkú lakosságot Ott kezdtem el iskoláimat és lényegében a zenei „előtanulmányaimat" is. _ - Úgy tudom, Ön Márton Áronnak, Erdély egykori nagy püspökének az unokaöccse. Mennyire volt meghatározó az Ön életére a neves rokon személyisége? - Bár Áron bátyámmal én személyesen soha nem találkoztam, de az ő élete és munkássága mindannyiunkra termékenyen hatott követendő példának tekintettük őt, és eszméit felnőtt fejjel magam is vezérlő elvként fogadtam el. - Volt-e később személyes kapcsolata Erdéllyel? - Többször jártam szülőföldemen főleg az utóbbi évtizedben - koncertezni is, családi eseményekre is. A népes rokonság mindig szeretettel fogadott de az ott tapasztalt állapotokat elkeserítőnek találtam. Az otthoniak is ellátogatnak néha hozzám Nemrég például egy iskolás csoport járt itt a Hargita aljáról. Eljöttek a Bazilikába, és örültem, amikor érdekesnek találták azt, amit elmondtam, megmutattam és eljátszottam nekik. Utólag tudtam meg, mindezt videóra vették, és otthon, a szülőhazámban az egész falu előtt levetítették Mondták, volt aki könnyezve nézte végig- _ „ -Hogyan lett Onbol orgonaművész? - A családban nem volt hivatásos zenész, bár néhányan amatőr szinten muzsikáltak. A zenét mindnyájan szerettük. Én Almásfüzitőn láttam először zongorát a kultúrházban, és áhítattal hallgattam, amint játszottak rajta. Az első hangszerem egy furulya volt, ezzel Budakeszin módomban volt bekerülni egy gyermekzenekarba, ahol a vezetőnk, Tercsi néni felfigyelt rám, és rávett hogy tanuljak zongorázni. Eleinte ő oktatott, majd Pesten, a Benczúr utcai zeneiskolában folytattam a zongorázást Kedvvel csináltam, jól is ment a játék, így aztán úgy döntöttem, beiratkozom a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolába. Egy nagyon jó tanárnő kezeibe kerültem, az o instrukciói még ma is bennem élnek. - Hogyan lesz egy zongoristából orgonista? - Nálam ez úgy történt, hogy láttam egy filmet A kis karmester volt a címe, amely mély benyomást tett rám. Elhangzott ebben a filmben egy Bach orgonamú, amelynek kottája később egészen véletlenül a kezembe akadt, és megtanultam zongorán lejátszani. Aztán egyszer betévedtem a ferencesek templomába, ahol akkor későbbi tanárom, Feri bácsi oigonált Megfogott a játéka, felmentem a karzatra, és attól kezdve rendszeresen jártam oda, és figyeltem a játékát Ennek lett a következEmlékeinek rejtett zugában ott vannak székely őseinek dalai A Bazilika karnagya, Baróti István 60 éves Mint hírül adtuk, 60. születésnapja alkalmából tanítványai, tisztelői, barátai hangverseny-sorozattal ünnepeltek a Mestert - a neves orgonaművészt, karnagyot és zenetanárt -, akin alig látszik meg az elmúlt, könnyűnek egyáltalán nem mondható hat évtized. Szerkesztői műhelyünk a nyáron Erdélyben járván, az egyik faluban Márton Aron püspök emléke előtt tisztelgett. Akkor arról még nem tudtunk, hogy ugyanez a székely falu adta Esztergomnak Baróti Istvánt (fotónkon a párizsi Notre Dame orgonaművésze, Olivier Latry társaságában). ménye, hogy '56 szeptemberében átpártoltam az orgona tanszakra. Ez az időszak nemcsak a zenei fejlődésemben hozott rendkívül sokat de örök élmény t jelentettek a budapesti forradalmi események is. Ott voltam a Sztálin-szobor ledöntésénél és több más jelentős eseménynél. A forradalom leverése után addigi orgonatanárom disszidált, és ekkor kerültem a már említett Gergely Feri bácsi keze alá, akinek igen sokat köszönhetek. -Befolyásolta-e az Ön zenei pályáját a székely népzene, a székely nép érzésvilága? - Apám nagyon sok székely népdalt ismert, élvezettel hallgattam, amikor énekelt, és ezek a dallamok mély nyomot hagytak bennem. De ő még általános iskolás koromban meghalt, és én csak ötven évesen jutottam ki hosszabb időre Erdélybe, ahol ismét találkoztam az apámtól hallott dallamokkal és azokkal az igen szegény sorban élő székely emberekkel, akiknek a lelkéből ez a dallamvilág fakadt. Improvizációim során néha előjönnek ezek a motívumok - emlékeimnek valamely rejtett zugából -, de sohasem tudatosan. -Hogyan lett Ön - képzett orgonistaként - esztergomi polgár? - Lékai bíboros úr hívott ide 1975ben, elődöm, Pintér Jani bácsi halála után. Sajnos, itt szembesülnöm kellett azzal a szomorú ténnyel, hogy a székesegyház orgonája nagyon rossz állapotban van. Ez az orgona, amely egyidős a Bazilikával, mindkét világháborúban súlyos károsodást szenvedett. Az elsőben elvitték az összes nagyméretű ólomsípját, és golyókat készítettek belőlük. A második világháborúban szerkezeti részeiben sérült meg, akkor úgy döntöttek, kisebb, ideiglenes hangszert építenek a régi helyére. Csak 33 évvel később nyílt mód rá, hogy elkezdődjék a régi orgona restaurálása, de ez rettentő lassan halad. Nem csoda, hiszen a szándék is, a pénz is hiányzik hozzá Úgy tűnik, míg a háború alatt az orgona szerkezeti értékei, most az eszmei értékei devalválódtak. Szomorú, hogy egy főszékesegyház rangos orgona nélkül kénytelen működni. - Milyen küldetése van egy karnagynak az ország első számú templomában? - El kell látnia - mégpedig rangjának megfelelő szinten - a főszékesegyház zenei-liturgiai szolgálatát. Nemcsak az orgonával, de megfelelő kórussal is. Nos, ez nem könnyű dolog. Az orgonával kapcsolatos gondjaimat már ecseteltem. Égy jól hangzó, állandó bazilikai kórus létrehozása sem könnyű feladat. A fiatalok egy része - akiket középiskolás korukban sikerült beszerveznem egyetemre, főiskolára megy, vagy dolgozni más városba, így a fluktuáció szinte állandó. A próbalehetőség is kevés, így a repertoárunkba kizárólag az egyházi szertartásokon énekelhető zeneműveket tudjuk felvenni. Szerettem volna - és igény is lenne rá - a Bazilikában egyházzenei koncerteket rendezni, évente akár többször is, de ha hiszik, ha nem, négy év óta most volt az első nyilvános orgonahangversenyem. Úgy tűnik, ez a lehetőség itt, ebben a városban senkit sem érdekel. - Szavaiból azt veszem ki, nem egészen elégedett városunk kulturális vezetésével. - Egyáltalán nem vagyok elégedett azzal, amit itt tapasztalok. Amikor végigmegyek a városon és nézem a plakátokat, alig-alig látok nívós zenei eseményre invitálót. Ami van, az kevés és nem megfelelő irányban hat Igényes komolyzene csak elvétve akad. - Ezt az „elvétve" előforduló esztergomi komolyzenét milyennek értékeli? - A kórusok között a rivalizálás szellemét érzem. Ha egyesíteni lehetne őket bizonyára jól hangzó, minden igényt kielégítő városi énekkart lehetne létrehozni. Reményi karnagy úr próbálkozásait nagyon tiszteletre méltónak tartom, de nem láttom mögötte a támogatók hadát legfeljebb az irigyekét, az ellendrukkerekét. Sajnos, zenekara egyrészt hiányos - komolyabb darabok előadására vendégművészeket kénytelenek hozni -, másrészt - amatőrök lévén - nem tudnak eleget próbálni. Ezt éppen a mostani Liszt-mise kapcsán tapasztaltain, amit szinte próba nélkül kellett elvezényelnem. Rendezünk nemzetközi gitárfesztiválokat, rendezünk ugyancsak nemzetközi Kodály-kurzusokat amelyekből az esztergomi polgár szinte semmit sem érzékel. Rendezünk Fesztergomot Dzsessztergomot,ahol az ifjúság kitombolhatja magát a bömbölő hangfalak tövében, de nem rendezünk nívós kórusfeszüvált, mert nincs elég szállodánk ekkora tömeg befogadására, és nem rendezünk orgonafesztivált sem A jóég tudja csak, hogy miért nem! Pedig ez a történelmi város, ez a csodás fekvésű Bazilika egy helyrehozott nemzetközi színvonalú orgonával igazán vonzó és alkalmas hely orgonakoncertek, egyházi hangversenyek rendezésére. _ - Milyen az orgonisták utánpótlása? Ön, mint zenepedagógus, aki három iskolában is oktat, hogyan látja ezt? -Időm jó részét az oktatás foglalja el. Sajnos, emiatt nem is tudok mostanában eleget gyakorolni. Az esztergomi Hittudományi Főiskolán a leendő papoknak oktatom az egyházi zenét Pesten pedig két helyen is - a Zeneművészeti Főiskola egyházzenei tanszakán és a Bartók Zeneiskolában - foglalkozom az orgonisták képzésével. Szükség is van e hangszer jól képzett mestereire, hiszen a kántorizálással foglalkozók jó része nem igazán ismeri hangszerét A jelenlegi intézményesített kán torképzés ben is eléggé alárendelt szerep jut az orgonának. Tanítványaim között több tehetséges orgononista van, akik néhány év múlva művészi szinten kezelhetik hangszerüket Talán Esztegomba is jut majd belőlük. -Hogyan éli meg Esztergom jelenkori átalakulását? - Mivel keveset tartózkodom a városban, csak kevéssé ismerem az itteni viszonyokat, eseményeket. Inkább csak az eredményt látom Az pedig nem valami rózsás. Hiányolom mindenekelőtt azt hogy a város'kulturális vezetésének nincs igazi koncepciója - vagy ha van is, nem tudja végrehajtani. Egy olyan koncepció megvalósításához kellene megfelelő szakembereket találni, amely a magyar kultúrkincsben gyökerezik. Továbbra sincs szállodája a városnak, ami viszont alapvető feltétele lenne komolyabb rendezvényeknek - lám a Fürdő Szállóval is hogy befürödtünk! Nincsenek kellő számban elfogadható kiállítótermek. Vannak viszont csodálatos épületeink, amelyek üresen konganak lásd a volt Relégyár háztömbjét, vagy az Alkotmánybíróságnak felkínált palotát Az a néhány megszállott ember pedig, aki próbál tenni valamit Esztergom felemelkedése érdekében, egymás után kapja a pofonokat Nem csoda, ha előbb-utóbb elmegy a kedvük... Marad a sörfeszüvál a habbal, meg a kirakodóvásár. Persze ez is kell, de nem kizárólagosan. A rendszerváltás óta nem sokat javult a helyzet Sőt, az egyházi zenét tekintve - bármennyire is meglepő ezegyenesen visszaesés tapasztalható. És ebben az egyház is ludas. - Most 60 éves, tehát fiatalnak is mondhatnám. Ha15 év múlva újra interjút kérhetnék Öntől, miről számolna be legszívesebben? - Szeretném, ha akkor már nem az egymásra mutogatás-fröcskölés jellemezné az állami és a városi szintű kapcsolatokat, szeretném, ha az orgona felújítása befejeződne, ha nagyon sok tehetséges gyermek kiváló zenetanárokkal dolgozhatna a zeneiskolában. Szeretném ha lenne' egy nagylétszámú „ütőképes" kórus és képzett zenészekből álló, profi színvonalú zenekarunk. Szeretném, ha tisztább lenne a város, ha lenne igazi idegenforgalma, ha lennének olyan szórakozóhelyek, ahol kulturáltan lehetne szórakozni. És végül: ha itt, Esztergomban mindenki jól érezné magát az itt lakók is, az idelátogatók is! És mindazok, akik szereük a nívós zenét részesülhetnének ennek áldásaiból. - Kívánom, hogy mindezt megélhessük jó erőben, egészségben! Szába