Esztergom és Vidéke, 2000

2000-11-09 / 45. szám

2000. november 16. ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 Jelentős gyarapodás a könyvtár anyagában Minden eddiginél nagyobb mértékű támogatást nyert a Babits Mihály Városi Könyvtár két, minisztériumi pályázaton való sikeres szerepléssel. Az intézmény a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától két éve tud ez úton külön forrásból pénzhez jutni, az idei keretösszeg a maga 1,5 millió forintos nagyságával azonban meghaladja a korábbiakat. A sikeres központi elbírálás során szerepet játszott az is, hogy a „Könyvtárpártoló önkormányzat" pályázaton városunk hivatala jelentős, fél millió forintos önrészt vállalt. A pénz elköltése nehéz feladat elé állítja a könyvtár vezetőit, akik örömmel vállalják az ezzel járó különmunkát, azonban ezt az idő rövidsége - mert az összeggel az év végéig el kell számolni - is megnehezíti. A támogatás összegét kizárólag dokumentumok vásárlására fordíthatja a könyvtár, amiből természetesen nagyobb részben könyveket kívánnak vásárolni. Korunk megváltozott olvasói igényének és a könyvpiac által nyújtott lehetőségeknek megfelelően elsősorban szakkönyvek kerülnek majd a polcokra, ezen kívül számos gyerekkönyvvel bővül a könyvtár állománya, például Harry Potter-sorozattal. A videotár eddig népszerű filmekkel (mint a Hatodik érzék, az Amerikai szépség) lett gazdagabb, a CD-k közül pedig komolyzenei felvételekkel gyarapítják kínálatukat; ezek a lemezek, a korábbi gyakorlatnak megfelelően, szintén kölcsönözhetőek lesznek. CD-romokat azonban ezúttal sem vásárolnak, a számítógépes géppark alkalmatlansága miatt. Arra a kérdésre, hogy a városi könyvtárolvasó, zenehallgató és filmkedvelő közönsége mikor találkozhat majd a gyarapodás eredményével, Kovátsné Várady Eszter megbízott igazgató-helyettes elmondta, hogy a dokumentumok beszerzése és feldolgozása folyamatosan történik, s a beleltározott könyvek, lemezek, kazetták rövid időn belül a polcokon is meg fognak jelenni. De mert a könyvtár helyiségeinek, épületének bővítése, bár időszerű feladat lenne, ma még csak távoli álom, ezért gondot okozhat ennyi dokumentum rövid időn belül történő elhelyezése. Nagyobb forgalommal, minél több kölcsönzéssel, a könyvek cserélődésével enyhülhet ez a nehézség, s ezt a szempontot a vásárlás során az olvasói, zenehallgatási, filmnézési igények figyelembevételével igyekeznek érvényesíteni most is, mint eleddig - a könyvtár vezetői. Hiszen jól tudják, miként mi is ezt tapasztaljuk, hogy számukra az olvasó az elsődleges. I.M. Bécsi levél Én még Esztergomban születtem és tanultam, de az élet úgy hozta, hogy két gyermekem már Bécsben látta meg a napvilágot. Ám fiam az esztergomi Bazilikában kapta meg a keresztséget. Sokszor jártunk vissza ebbe a szép városba, én nosztalgiából, gyermekeim pedig az általam mesélt történelem miatt. Nem utolsósorban a Nagyi meglátogatására. Sajnos, édesapám már nem él, és ő nem is láthatta az unokáit Nos, itt jön a két érdekes történet amit szeretnék megosztani Önökkel. Esedékes Nagymama-látogatásra indultunk Bécsből autóval, ami a távolságot feledtető igen hosszú mesével telt el. Kifogyva a mesékből még sokáig beszélgettünk, hogy ne unják magukat a gyerekek. Meglepetésemre a nagyapjuk után kezdtek érdeklődni. Meséltem nekik, hogy Párkányban lakott, és ide, Esztergomba szaladt át reggelente iskolába a hídon, mert akkor még meg volt, aztán visszafutott hogy focizhasson. Nagy futballista volt, aki nélkül a párkányi csapat ki sem állt mérkőzni. A három Tóth-fiú közül ő volt a sztár. Mondtam a magamét és hozzátettem, hogy sajnos ti már őt nem ismerhettétek meg. Közben gurultunk a város felé, mire hátul ülő négyéves kislányom a felejtés és e földi élet tudata között gondolkodva megszólalt. - Apuci! Én ismertem a nagypapát! Nagyképű felnőttként vezettem tovább, amikor Katinka tovább folytatta. - Igen, én találkoztam vele, és jóban is voltunk. Némi fékcsikorgatással leálltam az út szélére. Hátrafordulva kérdeztem: - Mi ez? Katinka teljes nyíltsággal és komolysággal elmesélte, hogy a mennyországban együtt volt a nagypapával, és ő mondta neki: „Most már mehetsz, kislány!" Meg akartam puszilni, de nem lehetett - fejezte be lányom, és én döbbentem elgondolkodva parkíroztam az Irinyi utcában. Egy évvel később szintén Esztergomban voltunk, és ajánlottam a gyerekeknek, hogy menjünk ki a nagypapa sírjához. Nagyi és a kislány valahol elmaradt de mi, fiúk, törtettünk a sírhoz. Szeretettel álltam apám sírköve előtt és észrevettem Kristóf fiam eltűnését. Imádkozás mellett arra gondoltam, hogy ezeket a gyerkeket nem igen érdekli a mi szomorúságunk, főleg egy kő előtti álldogálás, amit nem is ismernek. Letisztogattam a síremléket, és már keresni kezdtem őket, amikor kicsi fiam előkerült egy ott termő parlag virággal és egy kővel. A virágot elhelyezte és a követ rárakta a takarólapra. „Ezt hoztam neked, nagypapa!" - mondta őszintén. Azóta ezek a nagyszerű gyermekek Argentínában mennek egy ismeretlen sírhoz imádkozni, de tudják: a kő az itt van, és mindig megmarad! Tóth György Nyíltlevél Esztergom-kertváros Részönkormányzatához Tisztelt Vezetőség! Az Esztergom és Vidéke 2000. október 12. számában megdöbbenéssel néztem azt a fotót, mely a kertvárosi címeres zászló ünnepélyes felavatását ábrázolja. Ezt az érzést élheti át bárki, ha ellopott tulajdonát véli felfedezni más kezében. A nem épp tökéletes minőségű képen is tisztán láttam visszaköszönni azt a címert melyet az Önök megbízásából, hosszú heteken keresztül, a heraldika tanulmányozásával, több egyeztetéssel, én terveztem meg. Hogy 100%-ig megbizonyosodjak, kiautóztam Kertvárosba a RÖK irodájához és a valóságban is megerősítést kaptam a látottakkal: Esztergom-kertváros lobogóján az én általam tervezett címer lengedez! Megdöbbenésemet méginkább fokozta, hogy a címernek még tervezőt is találtak: bizonyos Wagenhoffer Vilmos személyében. Amikor az év elején Bajkó Sándor kollégájuk azzal a kéréssel keresett meg, hogy készítsek tervet Esztergom-kertváros címerének, örömmel vállaltam mert szeretem a nem mindennapi kihívásokat Sándor személye, és az, hogy egy hivatal megbízásából kért fel a munkára számomra garanciát jelentett a megrendelés komolyságát illetően, hiszen üzleti kapcsolatunk nem újkeletű. Egy skiccet is kaptam, melyen az elhelyezendő címerképek voltak láthatók. Miután az első terven még változást kértek, tovább dolgoztam. Másodszorra két változatot küldtem Önöknek. A kiválasztottan még két apróbb korrigálás volt a kívánságuk, ezt is teljesítettem. Ezek után azt az üzenetet kaptam telefonon, hogy Kertvárosnak mégsem kell címer, megrendelés sztornózva. Erre a válaszom egy levél volt Önökhöz, melyben közöltem a tervezésre fordított munkaóra árát és mellékelten elküldtem a kész terv kinyomtatott változatát. És itt követtem el a hibát mert ha ezt nem teszem, akkor most a zászlórúdon nem az a címer lobog. És egy másik hibát: hogy nem kértem írásos megrendelést De hát ki feltételezi egy Önkormányzatról (arról az önkormányzatról, ahol a mi bizalmunkkal támogatott képviselők ülnek), hogy szavahihetősége megkérdőjelezhető, és fizetés nélkül távozik hóna alatt az átvett munkával? Levelemre az volt a válaszuk, hogy ők nem is tervezést kértek, hanem csak, hogy rajzoljam meg az ő vázlatukat. Érdekes mód Wagenhoffer Úr mégsem a RÖK skiccét használta fel. Mindezek után a képviselő Urakra és a „tervező" Úrra bízom, hogyan számolnak el erkölcsi mivoltukkal, és milyen lelkiismerettel néznek majd fel nap mint nap arra, amire őseink tényleg szívből jövő tisztelettel néztek: a Megszentelt Zászlóra! Lekli Szabolcs Lekli Szabolcs Em.-Kertváros ROK Wagenhoffer Vilmos ® f~> Azok a régi, öreg gőzösök Nagy átéléssel és örömmel olvastam az Esztergom és Vidéke november 2-ai számában Horváthy Péter: A Szent Istvánon című kiváló írását. Már csak azért is, mert gyermekkorom legnagyobb élményét nekem is az azóta méltatlanul kiselejtezett gőzhajók jelentették. A Szent Istvánra ugyan már kevésbé emlékszem, ám annál inkább a Dunaföldvárra, a Petőfire, a Körösre, no meg főleg Szent Istvánhoz hasonlóan kétkéményes Felszabadulásra, melyet korábban Szent Imréről neveztek el. Csodálatos élmény volt bizony a gépházban a hatalmas dugattyúk munkájában gyönyörködni, nézni a szüntelenül pöfögő kéményeket. Hát még a szombat esti sétahajó! Ez bizony már mind a múlté, elsodorta a szó szoros értelmében a '70-es évek végén egy rosszul értelmezett modernizációs politika. Viszont érdemes volna a gőzhajók fotóit és egyéb dokumentációját összegyűjteni, és kiállítani a Vízügyi Múzeumban vagy akár az esztergomi hajóállomáson. Hadd lássák a mai fiatalok is, hogy milyenek voltak azok a régi, legendás gőzösök. Hiszen például Németországban és az Egyesült Államokban a híres Mississippi folyón még ma is szelik a hullámokat a jó öreg kerekes gőzösök. (d)