Esztergom és Vidéke, 2000

2000-10-12 / 41. szám

4 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 2000. október 12. A feledhetetlen Nyergesi István egyik legkedvesebb témája krétában, rajzban és olajban a zömök tornyú, piros tetővel áldott bajóti templom vala. Háttérben a természet zöldje, körötte hófehéren pompázó parasztházikók. A templomocska históriájáról, változó állapotairól a régészeti topográfiában Horváth István alapos „épületportrét" nyújt, de a naiv művészet inkább a számára oly kedves miliő ihlethette, hiába értesült arról, hogy modellje „Árpád-kori". Ezután talán figyelmesebben vizsgálta a részleteket. Bár ami a festő „feledhetetlenségét" illeti, elbillen bennem a bizonyosság, hiszen a sokunknak rokonszenves Pista bácsi születésének centenáriumát eddig elfeledtük megünnepelni az idén. Ugyan a sok ízben újraálmodott „templomfestmény" sokhelyütt ünnepel a bajóti tisztaszobákban, és nem is csak egymagában, másutt is ugyanígy. Kár, hogy színes reprodukciója nem került a falucska létét, hajdani és folytatólagos emlékeit, az itt élők szokásvilágát emlékezésekkel és tanulmányokkal elevenítő gyűjteménybe, az esztergomi újságokban valaha megjelent híradások említetlensége előtt ez a legfőbb hiány a nélkülük is remek válogatás lapjairól. Gyanítom, hogy a szépen formált kötet szerkesztője, Bárdos István figyelmét sem kerülhették el az utóbbiak, csak éppen financiális korlátok szorításában gazdálkodott. Bár a néhány üresen villogó laptükörre ráfért volna talán egy akárcsak „helyi" bibliográfia. Igaz, a közöltek irodalomjegyzékeiben elszórva nem kevés lényeges említés jegyzése található. Pl. Zolnay László (Román kori templom...), Fülöp Éva (... az esztergomi érsekség uradalmában), Tóth Krisztina (Szerzetesrendek Pélifóldszentkereszten) és mások kuSárándi-verseskötet Balla-fotókkal A Barbaricum Könyvműhely kiadásában a közelmúltban jelent meg Sárándi József: Trubadúrdal című verseskötete. Az 1968-2000 közötti években született szerelmes versekből válogatott a szerző; a kötet szerkesztője Körmendi Lajos. A240 oldalas, szép kivetelű könyvben a versek fejezetekbe rendeződnek, ezek: Átmeneti kor, Lépéskényszer, Zuhanás közben, A titok nyitja, Mérlegpróba, Alcsúcs, Közbevetés, Egy bimbózó lány árnyékában. Az ördög szépsége, Függelék. A kötetet Balla András fotóművész ugyancsak válogatott felvételei gazdagítják: Gráciák, Torzó, Ballada, A kút, Lilaruhás nő, Múzsa '69, Világközép, Tükrös, Black Molly, Kísértés, Az ív, Széttört csendélet, Nőszirom. A Sárándi József költészetét kedvelők és mások figyelmébe is ajánljuk a Trudabúrdalt, amely már megvásárolható a könyvesboltokban. Megtudtuk: a költő legújabb verseit is kötetbe szándékozik rendezni, s ha a kiadó is úgy akarja, ez is hamarosan megjelenik - Sziget a szárazföldön címmel. Pálos Bajótról - mindenkinek tató tekintetét a friss összegzéshez ezek is szolgálták természetesen. Utóbb szinte alapforrássá lehet a falucskától a leuveni katedráig jutott Muzslay István szívbéli emlékezése, nemkülönben a vészkorszak előtt pár esztendeje meghalt Kassák Etel papírjaival Bajóton megbúvó és tökéletesen meghonosodott Szántó Piroska elbeszélése (Sziklarajzok a Gerecsében) - hiszen összecsengő dallamban zengik a falucska delejét, lakói humánumát. Ez utóbbi tárgykör szokásvilágát Pappné Senográczky Erika (Népviselet...), Varga Gábor (Lakodalmi szokások...), Tisovszky Zsuzsanna (Jeles napok, kalendáris ünnepek...), Balogh László (Bajóti hiedelemtörténetek) emlékőrzően kitűnő tanulmányai mutatják fel elmélyült gyűjtőmunkájuk nyomán. Értékes ráadás, hogy az adatközlők neve is jegyzett, fényképek láttatják a leírtakat, az irodalomjegyzékben a nagyszerű Róheim Géza és Bálint Sándor néhány műve érdemes helyet kapott. A néhány évezredet átívelő „történeti egységben" az őskor helyi barlangkultúrája ugyanígy. A régi és új feltárások menetét és eredményeit szemléletes rajzok, reprodukciók és fényképek társaságában összegzik Hillebrand Jenő és Jónás Elemér, az újabbak között Gáboriné Csánk Vera és Kövecses Varga Etelka beszámolói, értekezései. A kisebb távlatú „helytörténet" Fülöp Éva és Tóth Krisztina említett, de ismételt említésre is érdemes írásaiból bontakozik, mellettük Draskóczy István és Pifkó Péter közös látlelete olvasható a falu társadalmi kapcsolatairól 1828-1869 idejéből, az oktatás és művelődés történetéről Varga Gáborné summázata, a templom és vár körüli kutatás .Zolnay utáni" munkálatairól Lázár Sarolta frissítő beszámolója szól. Utóbb a templomépíttető bajóti plébános (ma kaposvári megyéspüpsök), Bálás Béla nyújt krónikát „a folyamattól", Tóth Miklós építész emlékeztetőt rajzban és szóban is. A hegyvölgyes tájba természetes harmóniával simuló mai építészeti együttes (a helyreállított középkori templom, az ennek stílusát idéző plébániai hivatal, a családsegítő központ hibátlanul modernebb épülete és a Hősök terének terméskőemlékdombja, kút-építménye a „változó örökség" példájaként) a kötet borítóján a falucska címere alatt színesben látható. A borító hátsó felén Szántó Piroska sorozatából a Veronika kendője pasztellje, a keresztút-sorozatról Cséfalvay Pál szól, írása mellett további stációk fényképe ugyanígy. Az 187l-es kataszteri térkép után tájékoztató rajzok és fényképek Péliföldszentkereszt templomáról és a Kálváriáról, még több „az idősebb templomtestvér" változó állapotáról, az itteni régészkedés menetéről - a legdrágább emlék a sokszoros felújításra nem csupán korára tekintve kényszerült. A gyűjtemény megjelenési lehetőségét egy kivételes alkalom biztosította: az erre ugyancsak méltó Bajót lakói az országban elsőként vehették át a millenniumi zászlót 2000 első napjaiban. Az ünnepről és a település lakóinak szándékairól Török János polgármester nemesen tömör előszava szól, az előkészületekről a helyi népviseletet is bemutató Pappné Senográczky Erika lakonikus záradéka, a szerkesztő utószava előtt. Bárdos István a kötetszerkesztés alakulásáról ír, érvei meggyőzők és tanulságosak. A közöltek társaságában mégis szívesen olvastuk volna pl. Bél Mátyás, Fényes Elek, Pesty Frigyes és mások Bajótról jegyzeteit, Györffy György történeti és Kiss Lajos névetimológiai címszavát. Reiszig Ede nyúlfarknyi Bajót-históriáját a monográfiából, Horváth István említett „templomtörténetét". Jó minőségű másolatban valamely egykori oklevélről a falucska változatosan előforduló neveit (Boiotth, Boiot stb.). Legalább kiderülne, hogy a helyi iskola miért Bojothy Simon nevére kereszteltetett. A félezer példányban kiadott gyűjtemény talán még a helybéliek számára sem elég. Egy további megjelenés legalább az említettekkel bővíthető. Hiszen „... Imre király Tohta asszonyt - Korláth fia Benedek dux felesége is megerősítette birtokában és részükre szabad rendelkezési jogot is adott... 1221-ben II. Endre Tohta asszonyt Mattersburg (Nagymarton) és Bajót birtokában erősítette meg..." a pergamenek szerint. Bajóti Simon ispán így előbb Benedek dux erdélyi vajda, majd „a szép spanyol Tota" (Pauler Gyula) vazallusa volt. Ha „a világ egyik legszebb leánya" valaha megjelent Bajóton egyáltalán, újrazöldült vagy éppen megpörkölődött a fű az Esztergom várát a tatárok ostromától megvédő (1242 tél) Simon ispán bajóti bástyái körül. Bárha kiderülhetnék egynémely további részlet is. A ,$ánk bán - Tohta" párosítás lehetőségét csupán a fű alól említeném. (Bajót község önkormányzata - 2000) Bodri Ferenc Téboly Fáradtan elköszönő nap tölti be az apró konyhát. Ajótékony félhomályban már nem fáj úgy látni az elkopott bútorok és a velük szétmálló álmok lassú halálát Ebbe az ételszagú néhány négyzeünéterbe telepedtek be az évek és itt ülnek most is, hogy sebeket szaggató, vinnyogó, ordító kínokat okozva idézzék a múltat. - Mit akarsz, mit akarsz még tőlem? - kérdezi az asszony és tekintetét le sem veszi a piszkos ablaküveg foltútvesztőjében araszoló légyről. - Én már mindent neked adtam, amit csak adhattam, az egész életemet feláldoztam érted. Tudod te, mi minden leheteti volna belőlem? Keze tétován megrebben, látszik, nem ura a mozdulatnak. Megint magával ragadja az indulat innen már nem fog tudni visszafordulni. Érzi, mindjárt tombolni kezd. -Legalább válaszolnál! - üvölti. De csak süket csend és semmi más. A férfi hónapok óta hallgat A nő csak az erős dohányszagból tudja, hogy még itt van. Örökké csak itt a konyhában gubbasztva azon a törött lábú széken, amit hiába kérte oly gyakran - mindig rest volt megjavítani. Tehetetlen senkiházi, egy árnyék a sarokban, sötét folt az asszony életén. - Megmérgezed itt a levegőt, elveszed előlem - a nő szavai beleivódnak a múlt néma tanúinak repedéseibe vagy visszapattannak a megsárgult edények faláról és nem is tűnnek el már soha. Egy pohár zuhan a földre, apró szilánkjai fölött káromkodás a gyászbeszéd. - Ez is bevégezte, mint ahogy minden körülöttünk. És mintha az idő is darabokra eshetne szét, mozdulatlanságra kárhoztatva a ragacsos konyhakövön heverő fénylő üvegdarabokra. Hunyorít, úgy figyeli a csillámok játékát. Arra gondol, miért nem tud megbékélni? Miért ez a hasogató gyűlölet benne? Miért van még itt egyáltalán? De jó ennek a pohárnak, elkopott elcsorbult megfakult aztán ezernyi csodaszép, fénylő gyémántdarabokra hullott szét és most ragyogóbb a fénye mint valaha. Aztán kapkodó hirtelenséggel felmarkolja a szilánkokat észre sem véve az ujjából kiserkenő vért és fut rohan ki a házból, hogy a lebukó nap még pislákoló narancsfénybe emelje az üveget és nézi, nézi a csillogástól káprázó szemmel. Odabent már az odakozmált étel füstjétől nehéz a levegő és csak az egyetlen bentrekedt élőlény járja ott tébolyult táncát nem lelvén a kiutat - a légy a piszkos ablakról. Varga Margit