Esztergom és Vidéke, 2000

2000-01-13 / 2. szám

2000: januári 3| Esztergom és Vidéke 7 * HÁZUNK TÁJA * Humor-morzsák * Mindannyiunknak van anatómiája... De egyes nőkön ez sokkal jobban látszik. * Régen, ha hazamentem, a kutyám morgott, s a feleségem már hozta is a papucsot. Mostanában éppen fordítva van. * A feleségem fiúkat szeretne, én meg lányokat... Mindketten a húsz év körülieket kedveljük. Tallózás a januári névnapok között Gáspár, Menyhért, Boldizsár Az év első hónapjának hatodik napjára három névnap is esik: Gáspár, Menyhért és Boldizsár. A csíksomlyói kódex így ír róluk: „A három szent királynak Gáspár, Boldizsár ésMeny­hár vala nevük, kik Urunk Jézushoz jővén, imádták ölet lizenharmad napi gyermökkorában." A Biblia tanítása szerint a bölcsek karácsony éjszaká­ján, Jézus születésekor érkeztek meg Betlehembe. Mi e látszólagos ellent­mondás magyarázata? Hogyan került december 24-ről január 6-ra („tizen­hármad napra") a Háromkirályok ér­kezése? Az eltérés a keleti és a nyugati naptár különbségében rejlik. A görög­keleti vallásúak két héttel később ün­neplik a karácsonyt, ők ugyanis nem fogadták el XIII. Gergely pápa nap­tárreformját, aki a régi naptár hibáit korrigálni akarván elrendelte, hogy 1582. október 4-e után mindjárt 15-e következzék. Mivel a nyugati egyház Jézus megkeresztelését ünnepli e na­pon, így a Háromkirályok ünnepéből Vízkereszt lett naptárunkban. A három keleti bölcs nevét azonban egy régi szokás is őrzi napjainkban: a három király nevének kezdőbetűit krétával felírják a ház bejárati ajtajára az aktuális évszám négy számjegye közé (az idén: 20 + G + M + B+ 00), s közben elmondják az imát: Áldd meg, Urunk, a be- és kimenőket! Piroska és Károly Két olyan név is akad a januári naptárban - 18-án Piroska, 28-án pe­dig Károly -, melyekhez a nyelvészek egy része még napjainkban is téves magyarázatot fűz. Magyar eredetű­nek vélik a Piroskát, és külhonból származónak a Károlyt. Holott a Pi­roska nem a piros szavunkból szárma­zik, hanem a latin Prisca személynév­ből, melynek jelentése: szigorú, ko­moly. A krónikák szerint Szent László királyunk leánya, a későbbi II. János görög császár felesége, is ezt a nevet viselte Piriska formában. A Károly név viszont nem a latin Carolus név változata, mint a német Kari vagy az angol Charles - ahogy a közhiedelem tartja-, hanem az ősrégi magyar Karuly személynévből ered, amely a ragadozó karvaly madár név változata. A híres biblia-fordító, Ká­roli Gáspár is innen származtatta ne­vét, és a partiumi Nagykároly hagyo­mányvédő polgárai is a régi magyar totem-állatot vallják névadójuknak. Közlekedünk (?) Hóban, jégen nem öröm Bizony nem az! Sokan szidjuk is a hóval borított, jeges, csúszós utakat. Főleg a hajnali, kora reggeli órákban, amikor a fagy még nem enged fel, s a hókotró-sózó autók sem jutottak még el a mellékutakra. Decemberi lapszámainkban írtunk már a téli autózás „örömeiről". Aki megszívlelte szakemberünk tanácsa­it, kellően felkészítette kocsiját, van téli gumija, hólánca, az nyugodtan állhat ki reggelente garázsából. Aki viszont nem fordított ezekre gondot, jobb, ha kétszer is meggondolja, mi­előtt elfordítja slusszkulcsát. Főleg, ha olyan lejtős utcában lakik, mint például a Regiomontanus, a Bocsko­roskúti, vagy a Vaskapui út boldog háztulajdonosai. Ha még a karácsonyi-szilveszteri költekezés után maradt egy kis pén­zünk, vegyünk legalább a meghajtott kerekekre egy pár hóláncot. Ha egye­lőre nem futja rá, gyalogolni viszont nincs kedvünk, a legfontosabb két do­log, amire figyelnünk kell: a jó látás szükségessége és a fékezés kerülése. Az előbbi a pára és a jég teljes eltün­tetésével az összes ablakról és szélvé­dőről könnyen megoldható, bár, ha autónk a „csillag-garázsban"! kény­szerül éjszakázni, ez nem is olyan egyszerű. Az utóbbi a jeges utakon való autózás legnagyobb veszélye. A fékezett kerekek - főleg ha kopottak - nem lassulnak le eléggé az út jég­páncélján, csúsznak tovább az eredeti haladási irányba, függetlenül a kor­mányzástól. Kezdő vezetőként ma­gam is jártam így: megijedve a jeges lejtőn felgyorsuló kocsim veszélyes­sé váló sebességétől, ráléptem a fék­pedálra, aminek következtében a jár­gány kormányozhatatlanná vált. Csak miután belecsúsztam egy szembejövő teherautóba, döbbentem rá, nem fé­keznem kellett volna, csupán alacso­nyabb fokozatba kapcsolni és kormá­nyozni. Többé hasonló helyzetben bi­zonyára nem követném el ezt a hibát. Én megfizettem a tanulópénzt: totál­káros lett a kocsim. Az okos ember tanul mások kárából. Önök tanulja­nak az enyémből! Ne akarjanak nyári gumikkal fékezéssel megállni a jeges lejtőn! A választék? Hólánc, részleges téli leállás..., de nem rossz megoldás az alapos, időben elvégzett téli útta­karítás sem! Ez utóbbi még sok he­lyen - így Esztergomban is - egyelőre megoldatlan. Fecsegés a fűszerekről Bevezetés-féle Fűszerezni szükséges. Mert nem­csak új, pompás ízeket biztosít étke­zésünk során, nemcsak ételeink válto­zatosságát garantálja, de nagyon egészséges is. A helyesen fűszerezett, jól elkészített étel az életöröm és az egészség forrása. Napjainkban a fűszerezés rene­szánszát éli. Az élelmiszerboltok, gyógynövény szaküzletek polcain nagy választéka sorakozik a különfé­le fűszereknek - igaz, elég borsos áron -, pedig egy részük szabadon szedhető erdőn-mezőn, más részük olcsón és egyszerűen termeszthető nemcsak konyhakertekben, de a tömblakások ablakaiban, kisebb-na­gyobb cserepekben, virágládákban is. Nagyanyáink nemcsak ismerték, de termesztették is azokat a fűszernö­vényeket, amelyek jó részét ma már alig ismerjük. A régi szakácskönyvek receptjei között lapozgatva számos olyan ízesítőszerről olvashatunk, me­lyek sokáig feledésbe merültek, csak az utóbbi évtizedben jöttek újra divat­ba - nem kis mértékben a külföldi utazások, tapasztalatcserék nyomán, párhuzamosan az áruválaszték bővü­lésével. Felhasználásuk módját azonban alig-alig ismerjük. És sok minden mást sem, ami termesztésükkel, gyűj­tésükkel, tárolásukkal kapcsolatos. Ezen próbál segíteni most induló új sorozatunk. S mint ahogy más soro­zatainknál is, most is azt kérjük a Kedves Olvasótól, írja vagy telefo­nálja meg kérdéseit, véleményét, ja­vaslatait. Kérjük a szakemberek se­gítségét is, ötleteiket, tapasztalataikat szívesen közöljük e rovatban. Gondűző gasztronómia A sajttortákról Él bennünk egy hibás beidegződés: a torta csak édes lehet. Esetleg egyhén savanyú. Pedig számtalan lehetőség van sós ízű torták készítésére. Ide tar­tozik a sajtok felhasználásával készült torták népes tábora. Bár egyes természetgyógyászok szerint a sajt - a tejjel, a tojással, a sertéshússal és a cukorral együtt - a tiltott élelmiszerek közé tartozik ­legalább is a felnőtt szervezet számá­ra -, de az a kis sajtmennyiség és a néhány tojás, amit az általam ajánlott különleges tortához felhasználunk, aligha fogja romba dönteni egész­ségünket. Mit is kell beszereznünk kedvenc sajttortámhoz? Nézzük sorjában! Ve­gyünk 12 dkg edámi sajtot, egy kerek trappista sajtot, 12 dkg szójalisztet, 6 dl tejet, 4 dl tejszínt, 8 dkg paradi­csompürét, 6 tojást, 2-3 fej zsenge karalábét, 15 dkg vajat vagy marga­rint, 14 dkg juhtúrót, 1 db apró, ke­mény paradicsomot és 3-4 db cseme­geuborkát. Kell még hozzá kb. 5 g só és 5 g fehérbors. A kerek trappistából levágunk 4 db 2-3 mm vékony karikát. Ezen kívül levágunk még belőle egy 10-15 dkg­os darabot, amit az edámi sajttal együtt lereszelünk. (A trappista sajt többi részére a tortához nincs szüksé­günk, az jó lesz majd valami másra.) A karalábékat összevágjuk, puhára pároljuk, enyhén sózzuk, majd össze­turmixoljuk. Az uborkákat felkari­kázzuk. A tejből, tejszínből és a vaj feléből a liszt felhasználásával besamelt főz­zünk, sózzuk, borsozzuk, és amíg for­ró, hozzátesszük a lereszelt sajtokat. Ha kihűlt a massza, belekeverjük a tojásokat, az így elkészített pépet 3 tálba osztjuk el, két nagyobba és egy kisebbe. A kisebb adagot összekever­jük a karalábé-péppel, az egyik na­gyobb adagot pedig a paradicsompü­rével. A harmadik adaghoz a juhtúrót és a vaj megmaradt részét keverjük. Az egyik sajtkarikát megkenjük a halványzöld színű karalábés krém­mel, ezt lefedjük egy újabb sajtkari­kával, erre jön a halványsárga színű túrós krém. Újabb sajtkarika követke­zik, majd a piros színű paradicsomos krém, végül a negyedik sajtkarikával lezárjuk a tortát. Enyhén lepréseljük, a széleit simára kenjük, majd hűtő­szekrénybe helyezzük. Tálaláskor díszítésnek a tetejére helyezzük középre a paradicsomot, körbe a szélére pedig az uborka-kari­kákat. Ez a sajttorta csupán egy a lehetsé­ges változatok közül. Kipróbálhatjuk például a karalábé és a paradicsom helyett a kaport és a metélőhagymát, vagy a fokhagymát és a téliszalámit. Variálhatjuk a fűszereket is: szurokfű, bazsalikom, szerecsendió egyaránt használható. Jól sikerült kombináció­juk titkát osszák meg velünk is! K-Sz. E.

Next

/
Thumbnails
Contents