Esztergom és Vidéke, 2000

2000-09-14 / 37. szám

2000. szeptember 14. ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 JÖVŐRE, VELETEK, UGYANITT! Ázsiai, afrikai és óceániai együtteseket is láthat az esztergomi közönség - ígéri Horányi László, a Várszínház művészeti vezetője Horányi Lászlótól mindenekelőtt azt kérdeztük: milyen tapasztalatokat hozott számára a Várszínház millenniumi évadja? - Örülök a lehetőségnek, hogy most, a nyári színházi szezon elmúltával egy kicsit szabadabban beszélgethetünk a 2000-es várszínházi évadról, amelynek több tanulsága is van. Számomra az elsődleges tanulság az, hogy sem a művészeket, sem a közönséget nem lehet kitenni az időjárás kénye-kedvének, nem tűr további halasztást a színpad és a nézőtér lefedése. Egy ponyvarendszerre gondolok, amely - ha szükséges - rövid idő alatt kifeszíthető, és ugyanilyen gyorsan leszerelhető, tehát nem rontja a Vár összképéL Az idén sok előadás hangulatát tette tönkre a szemerkélő vagy váratlanul nyakunkba szakadt eső. Bőrig ázott színészek, esernyők alatt kuporgó nézők nem igazán tudtak másra koncentrálni, mint arra, hogy mikor áll már el végre az „égi áldás". Egy ideiglenesen kifeszített ponyvatető biztonságot adna, a jegyüket elővételben megváltóknak sem kellene attól rettegniük, hogy esetleg elmarad az előadás. Ami pedig az évad művészeti, szakmai tanulságait illeti - bár ez természetesen szubjektív, s talán kissé elfogult véleményem is -, úgy gondolom, továbbra is jó úton járunk. Érdekes, színvonalas produkciókat láthatott a közönség. A sajtókritikák is ezt támasztják alá. Nekem személy szerint négy előadás tetszett különösen. A kronológiai sorrendet követve mindenekelőtt a Mária evangéliumát emelném ki, mely a közönség tetszését is elnyerte, s bár a második előadáson egészségügyi okok miatt néhány szereplő kissé indiszponált volt, a darab értékeiből ez mit sem von le. Tetszett a Dunaújvárosi Táncszínház is, amely egy teljesen friss, fiatal, nagyon lelkes csapat, akiknek a jövőben is lehetőséget kell adnunk, hogy igazolhassák tehetségüket Mindenképpen meg kell említenem a Hímboszorkány című darabot, amely egy csodálatos produkció volt Most már utólag elmondhatom, hogy amikor a szövegkönyvet elolvastam, voltak fenntartásaim, s nem gondoltam volna, hogy a rendező, Vidnyánszky Attila ilyen remek, látványos előadást csinál majd belőle. Azt hiszem, ez az az út, amelyen járni kellene, és szerencsére úgy tűnik, a modern színházi törekvések is ezt az utat választják. Az abszurba hajló színészi játék, a dzsesszes zenei elemek, az ötletes jelmezek, a számos kacagtató, meghökkentő ötlet mind-mind részesei voltak a sikernek. Kockázatos vállalkozás volt, de a közönség és a szakma kedvező reagálása minket igazol, és arra késztet, hogy bátrabban kell nyúlnunk a modern színház eszközeihez. Amiről mindenképpen beszélnünk kell, az az Erkel-opera, az István király színrevitele. El kell mondanom, hogy az opera a legköltségesebb műfaj, és iszonyatosan sok pénzbe kerül egy ilyen produkció, háromszor annyiba, mint egy prózai darab, mégis vállalnunk kell, mert igény van rá nemcsak az esztergomiak és a környékbeliek, de a külföldi vendégek körében is. Ennek az előadásnak is volt némi kockázata, hiszen Erkelnek e kései darabja - amit állítólag már nem is ó fejezett be - igen ritkán kerül színpadra, de a millennium évében vállalnunk kellett az esztergomi bemutatót - az eredeti helyszínen, ami külön érdekességet adott az előadásnak. Erre a produkcióra kicsinek bizonyult volna a Várszínház színpada. hasson ez az építmény. Remélem, sikerül velük megállapodásra jutnunk. - Egy kedves kezdeményezésről is hallottam az István király előadása kapcsán, egy, a véradóknak szánt nagyvonalú gesztusról, amelyről mi is beszámoltunk. - Akár „millenniumi vérszerződésnek" is nevezhetném ezt az akciónkat, mellyel a véradóknak adtunk kedvezményes lehetőséget az operaelőadás megtekintésére. Lehet, hogy az a beteg ember, akinek az életét a kórházban éppen e véradó-akció kapcsán nyert vérrel mentették meg, szívesen ott lett volna az előadáson. Helyette talán éppen az az önzetlen donor ment el és élvezte az operát, akinek a vérét jó mindhalálig stábjával, s ott alkalmam nyílt megismerkedni nemcsak a helyi művészekkel, de olyan egzotikus országok együtteseivel is, mint a Fülöp-Szigetek és Uganda. Meghívtam őket jövő nyárra Esztergomba, örömmel fogadták a meghívást, és így remélhetőleg 2001-ben japán, fülöp-szigeti és ugandai estek különleges produkcióit is élvezheti az esztergomi közönség, amelyek nemcsak színházi előadásból állnak majd, de népművészeti, gasztronómiai bemutatókra is sor kerül terveink szerint - Egyéb tervek? - Tárgyalunk néhány darab esztergomi színre viteléről. Jövőre is aktuális lesz még Szabó Magda: Az a szép fényes nap című drámája, amely mint köztudott - Esztergomban játszódik, és Géza fejedelem a központi alakja. A drámapályázatra érkezett művek közül jövőre szeretnénk bemutatni a Másodszor is Mohács című történelmi drámát Két musicalt láthat jövőre a közönségünk, az egyik a tavalyi Hair-produkció, amelyet közkívánatra újra bemutatnánk. A másik egy új darab, a Jónás könyve, amelyet Huszti Zoltán, a Kormorán együttes jeles tagja zenésített meg. Ha sikerül megállapodnunk, itt lesz az ősbemutatója. - Bár igyekeztünk híven beszámolni a várszínházi eseményekről, mégis akadtak olyan programok, amelyekről nem olvashatott lapunkban a művészetek iránt érdeklődő esztergomi polgár. Főleg ún. kiegészítő programok tartoznak ebbe a kategóriába. Mely ik volt az a produkció, amelyről most utólag mégiscsak szót kellene ejtenünk? - A Ghymes együttest mindenképpen meg kell említenünk. Ók nemcsak a Várszínházban, de a Széchenyi téren is felléptek, és igen nagy sikert arattak. Ezt a szlovákiai magyar együttest New Yorkban, Kanadában, Franciaországban jobban ismerik, mint Magyarországon, nemcsak a helyi, de az országos sajtó sem kényezteti el őket pedig - mint hallom - a budapesti ünnepi rendezvényeknek is az ő szereplésük volt a legkiemelkedőbb esemény. - Úgy tapasztaltam, az előadások telt házak előtt zajlottak. Ezek szerint anyagilag is sikeresnek lehetne nevezni ezt az évet... - A Várszínháznál a jegyek eladásából származó bevétel olyan elenyésző része a költségvetésünknek, hogy csupán erre építeni nem lehet Ma a színházak mindenütt a világon csak állami, városi vagy szponzori támogatással tudnak működni, még ott is, ahol a jegyárak többszörösei a mi árainknak. Az, hogy itt a legdrágább jegy is mindössze 800 forint, azt a törekvésünket tükrözi, hogy Esztergomban mindenki számára elérhetők legyenek a nyáresti előadások. Erről a törekvésünkről - melyet természetesen az önkormányzat is támogat - a jövőben sem szeretnénk lemondani. így bízunk benne, hogy a következő színházi évadban is nemcsak színvonalas és emlékezetes, de olcsó szórakozást tudunk majd nyújtani a helybélieknek és az idelátogatóknak. Szába a nagylétszámú közönség sem fért volna el a szűk nézőtéren, ezért választottuk azt a megoldást hogy egy kölcsönvett, tágas színpadot állítunk fel a Várszínház előtti szabad területen, és a nézőknek is több és kényelmesebb ülőhelyet biztosítunk. Az ötlet annyira bevált hogy jövőre is tervezünk előadást ezen az új helyszínen, márcsak azért is, mert itt négyszer annyi nézőt tudunk leültetni, mint a benti padsorokban. Jelenleg is folynak a tárgyalások a Ferencvárosi Szabadtéri Színház vezetőivel, akiktől ezt a színpadot kölcsön kaptuk, hogy a következő nyárra is itt maradkapta. így áttételesen ugyan, de véradó révén a beteg ember is részese lehetett az ünnepi programnak. Hasonló „vérszerződésre" talán jövőre is sort kerítünk majd. -Ha már szóba jött a 2001 -es évad, vannak-e már konkrét elképzelések a jövő évi műsorral kapcsolatban? - Az idei évad egyik tanulsága, hogy a kísérleti jelleggel bevezetett ún. várszerdákat folytatnunk kell. Sikeresek voltak ezek az esték, melyek egy-egy nép kultúrájából adtak ízelítőt a szép számú érdeklődő közönségnek. Jövőre tágítjuk a résztvevők körét Nemrég Japánban jártam a Légy Kutak Az „Ünnep" előtt néhány nappal a Várhegyen kóricáltam Csodáltam az átadás előtt levő palotát s a befüvesített udvart. Kilépve a térre látok ám két atyafit üres üvegekkel a díszkút körül forgolódni. Forgolódtak, de hiába. Közelebb léptem én is. Hát a négy csap közül kettő hiányzik, kettő pedig nem működik. Néhány nappal az ünnep után már egyetlenegy csapot se találtam, nedves helyüket méhecskék nyalogatták önfeledten. Na, ez a legújabb eszteigomi csoda - gondoltam S eszembe jutott: valamikor a parkolóba hozott díszkútból is csordogált a víz. Kezet is mostam benne néhányszor. A Bástyánál működött egy aranyos kis vízszivárogtató. Ma eltörve és kiszáradva. A Béke-téren a szökőkút eleve elhibázott volt. A Pöttyös téren soha meg se épült... A minap látom ám a Duna TV-ben, hogy a háború sújtotta Délvidéken, Szabadka főterén is sugároznak ám a szökőkutak. Hát ennyire szegények volnánk?! Nem nem Róma kútjait kívánom, még csak nem is a protestáns Zürich szolidabb csorgó kútját, csak icipici kutakat szeretnék, mint amelyik már nem működik a Bazilika mellett. Vizet, ami az élet jele, vizet, ami a város hangulatát teszi, ami enyhet ad a vándornak, mai nyelven a szegény turistának. Nyakald magyar a kólát! Na mégse! Talán ennyire mégse vagyunk szegények! „Gyalogjáró"