Esztergom és Vidéke, 2000

2000-01-13 / 2. szám

4 Esztérgorn és Vidéke 2000. Január t£ Varázslabda A SZELLEMI ELIT SZEREPÉRŐL Az EVID Szerkesztői Műhelye kérdezi: - Professzor úr, hogyan látja Ön Esztergom szellemi elitjének helyzetét, céljait és lehetőségeit, valamint összefogásának perspektíváját? Mielőtt az aktuális kérdésre válaszolnék, szükségesnek tartom, hogy a fogalmat megpróbáljam körülhatárolni, nehogy a kérdés felvetése azt a látszatot keltse, hogy most egy kiemelt réteg vagy csoport valamilyen vezetésre törekedne. Inkább általános vagy határozott problémákra irányuló tanácsokról esik szó, amit olyan egyének adnak, akiknek szívügye városunk kulturális és tágabb értelemben minden irányú fejlődése. GDH. Colé szerint „az elit olyan csoport, ami vezető helyzetre emelkedik és befolyása van minden szociális szinten, azaz osztályoknak (rétegeknek) vezetősége és egyéb fontos elemei a szociális szerkezetben. (...) Nem minden elit nyugszik osztályalapon vagy egy bizonyos osztály reprezentánsa, hanem a demokrácia felé haladva speciális fontosságú szerepet játszik az osztályok és elitek közötti viszonyban és az osztályszerkezetek egyre fokozódó bonyolultságában." R. Aron ehhez hasonlóan fontosnak tartja „az elitek és szociális osztályok közötti viszonyok eltolódását" (eltorzulását?), az osztályszerkezet és politikai hatalom közötti kapcsolatot. Ebben az értelemben ötféle elit-csoportot különböztet meg, amelyek a politikai élet fontos elemei: politikai vezetők, kormányzati adminisztrátorok, gazdasági élet vezetői, tömegszervezetek vezetői és a katonai főnökök. Ez a csoportosítás nemcsak az állami szinten, hanem önkormányzati szinten ma is érvényes. Hazai viszonyok jobb megítéléséhez példaként lehet felhozni a „pártállam elitjét", amikor az minden más elit fölé került előbb „osztály" alapon, majd a „pártapparátus" révén. A rendszerváltás meghozta a maga „többpárti elitjét", ami erősen összefonódott a gazdasági (pénzügyi), adminisztratív és katonai elittel. A gazdasági elitben kialakult egy mindenkit uralni igyekvő „vagyonos" eli t. A polgári kormány ezzel szemben igyekezett egy „szakértői" elitet (most már használhatjuk a „szellemi" jelzőt) kialakítani, de ennek egységét a több féle „elit" hatalmi, státusbeli törekvései megakadályozták és akadályozzák. A „szellemi vagy intellektuális elit" törekvései így ma is nagyban függnek az említett uralkodói elittől. Természetesen ma a több féle elitet is nagy részben a szakértői, szellemi elithez tartozónak tartjuk, de az aktivitásukat sokszor nem tudják a „tiszta" szellemi elit érdekében kifejteni (lásd tudományok, művészetek, részesedése a költségvetésben). Az „intellektuális" szellemi jelzőnél óvatosnak kell lennünk, mert ez egy bizonyos diszkriminatív jelleget adhat ennek az elit csoportnak. Kétségtelen az, hogy bizonyos műveltségi szint szükséges a besoroláshoz, de tartozhatnak ide olyan egyének vagy csoportok, akik nem rendelkeznek „diplomával", de az állam vagy egy város - mint pl. Esztergom - kulturális, közigazgatási életének előmozdítását tűzik ki célul. Ha naponta beszélünk polgárokról, polgári társadalmakról akkor azt mondhatjuk, hogy egy fizikai munkás (aki tehát polgár) is lehet olyan szellemi és lelki értékekkel megáldott egyén, aki gondolkodása, tettei révén betagolódhat a szellemi elit csoportjába. Természetesen a szellemi elitben is van rétegződés: itt is vannak vezetők, aktív és passzív pártoló egyének, de az összetartás, a feladatok, célok demokratikus kialakítása egységes csoporttá formálja, mert csak így lehet hatékony egy város - jelen esetben Esztergom - „szellemi" arculatának fejlesztésében. Ezek után rátérhetek a szellemi elit feladataira városunk életének formálásában. Első feladat az, hogy a sokféle elitből (önkormányzati, gazdasági, kulturális, tudományos, pártos stb.) egy összetartó, a város életét javítani akaró csoport alakuljon. Véleményem az, hogy ennek nem kell feltétlenül a szokásos szervezeti formát felvenni (név, vezetőség stb.), hanem a csatlakozni kívánók mindennapi aktivitása, rendezvényeken való részvétele, majd az eredmények felmutatása legyen az összetartozás kifejezője. Második törekvés a hivatalos adminisztratív - önkormányzati - szervek meggyőzése a szellemi elit önzetlen, várost „építő, szépítő" céljairól, amivel a város tekintélyét hazai és külföldi körökben magasabbra kívánja emelni. Ebből következik az, hogy ehhez a feladathoz az adminisztratív és politikai elit önzetlen támogatása szükséges. Elsősorban hatékonyabbá kell tenni a csoportban kiemelkedő, a város arculatátjavító alkotói munkát végző egyének vagy intézmények támogatását. Rendkívül fontos lenne az, ha az iskolák, egyházak vezetői - mint a szellemi elit - képviselői nagyobb hangsúlyt fektetnének a fiatalok mozgósítására. Minél nagyobb számban vegyenek részt ünnepi rendezvényeken, előadásokon stb. Esztergomot „iskola'Városnak nevezzük, de ennek megnyilvánulását aktivitásukban nem észleljük. Pedagógusainkban, papjainkban igen nagy szellemi, lelki szervező erő van, hiszen az énekkarok, zenekarok, sportrendezvények ezt mutatják, de igazán nem tudnak annyira hatni, hogy az ifjúság azonosítsa magát Esztergommal, annak történelmi szerepével, a város kulturális életében való aktív vagy passzív részvétellel. Több negatív példa közül kettőt említek - mellőzve az ünnepségekkel kapcsolatos passzivitást: a Tudomány napi rendezvényen eddig 1015 idős ember vett részt egy-két diákkal, kiemelkedő egyházi rendezvényen elvétve lehet látni papnövendékeket. Az olvasóban méltán felmerülhet az a kérdés, hogy miként szerveződik meg a szellemi elit ilyen hatékony csoportja, ha a komolyabb szervezeti szabályokat mellőzni gondolom. Úgy tűnik, hogy létezik egy-két „társaság", réteg, kis csoport (Balassa, EBE, Polgári Kör, díszpolgárok, nyugdíjasok, egyházi társulás stb.), ahol már van egy-egy „mag", azaz néhány állandóan jelenlévő, hozzászóló ember, akiket időnként össze kellene hozni és a város éppen aktuális kérdéseit meg lehetne vitatni. Hasonló lenne ez a sok tudományág közötti ún. „interdiszciplináris" fórumokhoz. A koordinálás természetesen elsősorban az önkormányzat kötelessége lenne, de a feladatot a fenti társaságok vezetői is vállalnák. Mivel a kérdést tovább kell adnom, több célt nem vetítek előre, hanem megkérdezem Koditek Pál millenniumi tanácsnokot, az EBE elnökét: -Hogyan értékeli a helyi „szellemi elit" eddigi támogatását, és milyen segítséget vár a közeljövőben Esztergom millenniumi felkészítésében? Prof. Dr. Leel-Ossy-Lóránt Az elmúlt év decemberében a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének országos elnöksége Budapesten kitüntetéseket adott át azoknak a szakembereknek, akik tudományterületük művelésében, a Szövetség szervezeti életében, leginkább jeleskedtek az elmúlt években. Michelberger Pál akadémikus, az MTESZ elnöke erről többek között ezeket mondotta: „Nekünk kötelességünk, hogy megtaláljuk a Szövetség adta keretek és lehetőségek között az elismerés új forrásait, amely az egyesületek, társulatok érdekében épül ugyan, de kifejezi egy nagyobb közösség, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének elismerését a legjobbak előtt. Ennek szellemében alapítottuk a Szövetség legrangosabb elismerését, az MTESZ-Díjat. Napjaink gyors sodrású változásaiban, a 21. század hajnalán állva, az Európai Unió kapujában újra kell fogalmaznunk teendőinket, s ezekben a távlatokban meghatározni a mérnök, a természettudós új szerepét, de új lehetőségeit is." MTESZ-Díjjal tüntették ki: dr. Ambrózy Pál meteorológus, egyetemi Posztumusz kitüntetés Homor Kálmánnak doktort, dr. Ábrahám Tibor mérnökközgazdász, egyetemi doktort, dr. Györgyi Sándor vegyész, egyetemi docenst, a biológiai tudományok kandidátusát, dr. Kapros Tibor, a műszaki tudományok kandidátusát, Schréder Mihály mérnököt; posztumusz kitüntetésben részesült Homor Kálmán kultúr- és építészmérnök. MTESZemlékéremmel további 15 szakembert tüntettek ki. Homor Kálmánról - akinek díját özvegye vette át az ünnepségen - az alábbi tárgyszerű méltatást közölte az MTESZ elnöke: „Homor Kálmán okleves kultúrmérnök és építészmérnök az ÉJE és az Esztergom Városi Szervezet tagja volt. 1960-tól nyugdíjba vonulásáig a Komárom Megyei Tervező Iroda igazgatója, vezetése alatt a vállalat támogatásával működött az Építőipari Tudományos Egyesület esztergomi csoportja, melynek hosszú éveken át, egészen nyugalomba vonulásáig elnöke volt. A '80-as évek második felétől elsőszámú szószólója volt a Mária Valéria híd újjáépítésének. Széles kapcsolatait idénybe véve, Reviczky János hídépítő mérnökkel közösen, ingyen készítették el a híd újjáépítésének lehetőségét vizsgáló első megvalósíthatósági tanulmányt. 1990 óla a Hídbizottság elnökeként végzett tevékenysége tette lehetővé, hogy a híd újjáépítésére államközi megállapodás született." Az ünnepi elnökségi ülés résztvevőit Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke is köszöntötte. Alábbi gondolatai megszívlelendőek: „Sok jele van annak, hogy nemcsak életképes, de tehetséges nép vagyunk. Híres magyar származású tudósokat, művészeket, sportolókat, üzletembereket tart számon a világ. (...) Reméljük, hazánkban is egyre inkább megteremtődnek azok a feltételek, amelyek lehetővé teszik a tehetségek kibontakozását és a modern tudományokon alapuló sikeres alkotómunkát. Jövőnkre gondolva kötelességünk olyan társadalmat, oktatást, tudománypolitikát létrehozni, amely felszínre hozza a tehetséget. (...) A korszerű kutatás, a modern tudomány csapatmunkát igényel. Itt nincsenek országhatárok. A magyar tudomány ma becsült és egyenrangú társként működik együtt a világ országaival, beépült a világ tudományos életébe. E nemzetközi együttműködésben jelentős szerepet vállalt és vállal a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége. Az egyesületeikben tevékenykedő mérnökök, természettudósok, gazdasági szakemberek kiemelkedő eredményeikkel jelentősen gazdagították a nemzeti és egyetemes kultúrát. Ezt a teljesítményt ismeri most el a MTESZDíj, a szakma rangos kitüntetése. Kívánom, hogy a ma átadott kitüntetések további lendületet adjanak a műszaki és természettudományi területen dolgozó szakembereknek az újabb és újabb alkotások létrehozására." * Homor Kálmán posztumusz kitüntetése Esztergom és a helyi MTESZszervezet számára is megtisztelő, jelzi: szakembereinket országos szinten is értékelik, elismerik. Sz.B.