Esztergom és Vidéke, 2000

2000-08-31 / 35. szám

6 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 2000. augusztus 31. Ünnepi színházi esték Kétségtelen, hogy az Ünnepi Szent István Napok legnagyobb atrakciója, leglátványosabb programja, országszerte legnevezetesebb, legismertebb eseménye a Szörényi-Bródy szerzőpáros új rockoperája, a Veled, Uram! volt. A várakozás, amely megelőzte az országos hírverés, meiynek következtében hetekkel korábban elkelt minden jegy - jogos és érthető volt, hiszen az István, a király nemzetközi sikere után joggal várta mindenki a méltó folytatást. A szerzőpáros trilógiáról nyilatkozott, második darabjuk, az Attila azonban kilóg a sorból - történelmileg is, zeneileg is. Mostani rockoperájuk lényegében az István, a király folytatása. Ott a fiatal uralkodó, itt az agg király államfői és emberi gondjai öltenek testet. A költséges előkészületek, a gigászi méretek, a fejlett színpadtechnika, a népes statisztéria a látvány szempontjából minden igényi kielégített. Színes, mozgalmas, lebilincselő volt a kétrészes produkció, melyet - az esténkénti kosztümös próbákat is beleszámítva - mintegy 30 ezer ember nézett végig. A színészek énekhangja, mozgása sem hagyott kívánnivalót bár hangszínük nekem meglehetősen egysíkúnak tűnt -, arcjátékukból azonban a színpad és a nézők közötti nagy távolság miatt szinte semmit sem lehetett kivenni, még az első sorokban sem. Egy ilyen jellegű darabnál persze nem is ez a lényeg! A rendező elsősorban a látványra törekedett - no és természetesen a történelmi korszak, a királyság kezdeti szakasza egymás ellen feszülő erőinek, pozitív és negatív egyéniségeinek hű ábrázolására. Ez utóbbi csak részben sikerült: Orseoló Péteren és Gizella királynén kívül a többi történelmi személy - főleg a főszereplő István király, a "szent, bölcs és igazságos" meglehetősen szürkének tűnt. Az, amiért a legtöbben beültünk a nézőtérre, Szörényi zenéje volt. S éppen ez okozta számomra a legnagyobb csalódást. Az István, a királyhoz képest, melynek dallamai még most is a fülemben csengenek, a Veled, Uram csak a hangszerelésben jelentett előrelépést. Az akkori Szörényi báUabban nyúlt a népzenei hagyományokhoz, áriái, kórusai dallamosak, „fülbemászóak" voltak. A mostani Szörényi technikailag érettebb ugyan, de mintha kifogyott volna a zenei ötletekből. Egyetlen dallamot sem tudnék felidézni a Veled, Uramból, csak a disszonancia tömkelegére emlékszem, melyek ugyan indokoltak lehetnek a jellemek és lelki folyamatok ábrázolásánál, de ilyen mennyiségben ránkzúdítva már fárasztó, még ha szándékos szerzői koncepció is. Felcsendülnek itt-ott a régi motívumok - ez előnyére is vált a darabnak -, és ráismerni véltem Erkel István királyának librettói elemeire is - ami mintha Bródy önállótlanságáról árulkodna. Egy megjegyzést a koreográfia is megérdemel. Az István, a király ősbemutatóján - merthogy itt is kénytelen vagyok összehasonlítást tenni - a profi táncosok egy igényesebb koreográfiát is könnyűszerrel megoldottak. A mostani ősbemutató több mint száz fős statisztériája - legalábbis úgy tűnt - csak egyszerűbb tánclépésekre "jobb, zár, jobb, zár"-volt alkalmas. (Persze, én nem vagyok profi táncos.) E megjegyzések ellenére mondom: összességében az előadás kellemes estét, emlékezetes élményt jelentett számomra. Mindenekelőtt a szerzői szándékot értékelem nagyra. A hősi magyar múlt felelevenítését, művészi megformálását, mely különösen most, a millennium évében, és itt, Esztergomban, az eredeti helyszínen bír nagy jelentőséggel. S ebből a szempontból ugyanolyan fontosnak tartom - bár soldcal szerényebb formában, kisebb hírveréssel jelent meg - Erkel hasonló témájú operáját, az István királyt, melyet augusztus 15én a Várszínház szervezésében, de helyszűke miatt nem a Várszínház színpadán, hanem a Várhegy egy tágasabb pontján mutattak be a kolozsvári operaház művészei. A korabeli zenekritika - és valljuk meg, a mostani is - soha nem tartotta nagyra, színházaink is mellőzték Erkel Ferencnek ezt a művét. Tény, hogy Verdi hatása érezhető az István királyon, de ez semmit sem von le az opera szépségéből, dallamvilágának értékeiből. Ha pedig most arra kellene válaszolnom, melyik darab tette rám a nagyobb hatást, lehet, hogy Szörényivel szemben Erkelnek adnám az elsőbbséget. Dehát mindez csupán szubjektív vélemény. Szába István nagyfejedelem lovaggá ütése Az idei Bényi Napok rendezvényei augusztus 12-13-án a Kárpát-medence mUlenniumi ünnepségeinek kiemelkedő eseményei voltak. Városunkból is sokan keltek át a Dunán, hogy megtekintsék ill. közreműködjenek a község jelentős részét felvonultató történelmi játéknál. A polgármester a vendégek köszöntése után díszokleveleket adott át a község életében kiemelkedő szerepet betöltő személyiségeknek, köztük városunk két jeles polgárának, Besey László tanár úrnak (fotónkon), aki pedagógiai működését 1933-ban Bényben kezdte, és akit 12 évi bényi működése során a bényiek mélyen szívükbe zártak. Megható volt látni az egykori tanítványok szeretetét és örömét, amelyért Laci bácsi fiatalos, érces hangon mondott köszönetet Sugárzott a boldogságtól! Dr. Horváth István megyei múzeumigazgató (egyben a Balassa Bálint Múzeum igazgatója) volt a másik esztergomi, aki Bényben díszoklevelet kapott a sokoldalú szakmai segítségéért, amellyel a község történeti-, régészeti- és művelődéstörténeti munkáját, kulturális életét támogatja. A polgármester meleg szavakkal emlékezett meg dr. Horváth István édesapjáról, Horváth Dezsőről, aki hosszú éveken át Bény igazgató-tanítója volt. Ezután kezdődött a történelmi játék öt jelenetben, amelynek szövegét a község lelke, Csókás Feri bácsi írta. A pompás népi előadás, amelyben a község apraja és nagyja részt vett, 3 éves kortól 86 évig, jól bizonyítja, hogy a történelmi hagyományok ápolása ma is lehetséges, és ma is nagy közösség formáló ereje van. Bény a Garam alsó folyásánál, Esztergomtól mintegy 18 km-re fekszik. A Szent István király által épített nagy kiterjedésű, hármas földsánc gyűrűje Esztergom védehnét biztosította észak felől. Elsőként Koppány támadása idején. A győzelem után István a Hont-Pázmány nemzetség fiának, /ténynek adományozza a várat, akinek nevét a község 1000 éve őrzi. A darab Árpád nagyfejedelem és a honfoglaló magyarok érkezésével kezdődik. Az itt élő avar erősség Nagy Károly birodalmához tartozik. Lakói keresztények. Árpád fia és az avar fejedelem lánya megszeretik egymást. Frigyükre Isten áldását kéri a táltos és a keresztény pap. A táncos vigadalom, pogány szokás szerint, a meggyújtott fa-nyaláb körül és keresztüljátszódik. így váltak egy nemzetté a honfoglalók az itt talált avar lakossággal. 997-ben, Géza nagyfejedelem halála után, István nagyfejedelem Bénybe érkezik s itt, mielőtt első nagy csatájára indul Koppány ellen, a fejedelmi karddal lovaggá ütik a keresztény oltár előtt. István ekkor adja ki rendelkezését a földsánc-gyűrűk korszerűsítésére, felmagasítására, amely - a bényiek hősiességével együtt - biztosítja István győzelmét. Ezután láttuk az új várúr, Bény lovag bevonulását feleségével és fiával, majd a premontrei szerzetesek gregoriánt éneklő esztergomi fiatalokból álló - csoportjának megjelenését Bényben. A színmű szakszerű betanítását és előadását Pásztó András, a ferences gimnázium tanára, a Kassai Thália Színház volt dramaturgja végezte, a szerzetesek énekkarát és a darab zenei anyagát Vereczkei Attila tanár szervezte és vezette. (A népi történelmi előadást a Duna Televízió felvette, és augusztus 20-án mutta be. Prokopp Mária (A Szerkesztőség ezúton gratulál Besey László tanár úrnak és dr. Horváth István múzeumigazgatónak a bényi díszoklevélhez!) Meghívó A CSEMADOK párkányi j alapszervezete, a Párkány és Vidéke j Kulturális Társulás, a párkányi j SzentGyörgy Lovagok és a párkányi j Sobieski Lovasegylet szeptember j 3-án 14 órától Millenniumi Em- ; lékünnepséget tart, amelyre min- j den kedves eszteigomi polgárt sze- I retettel vár. A rendezvény keretében I kopjafát avatnak a város főutcáján. ! 85 kg hal akadt horogra Augusztus 20-án délelőtt az Esztergomi Vasas Horgász Egylet Dunakanyar Kupa elnevezéssel horgászversenyt rendezett a Búbánat-völgyi Kerek-tavon. A vetélkedőn Almásfüzitőtől Nagymarosig számos Duna menti település csapata vett részt. A halfogásból és célbadobásból álló csapatverseny értékes díjait, valamint a halászléfőző-vetélkedő jutalmait - díszes serlegeket - a rendező egyesület elnöke, Peti Endre adta át Lengyel Károly alpolgármester jelenlétében. A horgászversenyben a helyi csapat diadalmaskodott a párkányiak és a pilismarótiak előtt, a főzésben pedig Orhidi János győzött - megelőzve az ugyancsak kiváló szakácsnak bizonyuló Vereczkei Zoltánt és Siklósi Sándort. A verseny résztvevői és az érdeklődők egy kiállítást is megtekinthettek - Szabó Györgynek köszönhetően -, melyen az esztergomi halászat régi és újabb emlékeit, eredményeit, valamint a környéken végzett ásatások érdekesebb leleteit mutatták be. A horgászokat és családtagjaikat a kánikulai hőség sem zavarta, három óra alatt összesen 85 kg halat ejtettek zsákmányul - közöttük két 3,5 kg-os példányt is. Volt tehát miből főzni az ízletes halászlét.