Esztergom és Vidéke, 2000

2000-08-31 / 35. szám

MILLENNIUM! DOKUMENTUMOK 2000. augusztus 31 ,Jóban és rosszban kitartottunk Európa mellett" Ünnepi Szent István Napok: Négy nap - színes kavalkádban (...) A Szent István és Boldog Gi­zella királyné ezer évvel ezelőtti meg­koronázásának helyszínén álló oltárra helyezett Szent Korona nemzeti összetartozásunk jelképe. Meghatot­tan álljuk körül ezt az egyházi-nem­zeti emlékhelyet, amely keresztény állami létünk bölcsője. Ezen a helyen kapta a keresztségben Vajk az István nevet. S később, a koronázás közjogi aktusával Magyarország az európai keresztény kultúrkörrel itt jegyezte el örökre magát. Ez a képletes házasság minden va­lóságos házasságnál tartósabbnak és erősebbnek bizonyult. Valóban jóban és rosszban kitartottunk Európa mel­lett, örömmel vettük önzetlen ajándé­kait, s harcoltunk érte vérrel és verej­tékkel. Kaptuk is, és kiharcoltuk is az európaiságot. Európát akkor sem ta­gadtuk meg, amikor - átmenetileg ­elfordult tőlünk. S mint amiképpen az egy jó házasságban illik, Európa pe­dig akkor nyújtotta felénk segítő ke­zét, amikor már - úgy hittük - minden remény elveszett a fennmaradásra. Mint ahogy régóta él a szokás a keresztény európai kultúrkörben, amikor ezüst-, arany- vagy gyémánt­lakodalommal újítják és erősítik meg a szent házasságot, a szent köteléket, úgy a Magyar Millennium ünnepkö­rében megerősítjük, hogy mi, mai esztergomi polgárok - ahogyan azt dicső eleink a századok során tették ­eredményesen kívánjuk szolgálni az egész Magyar Nemzet és Európa ja­vát. De ahogy minden célba jutás az első lépéssel kezdődik, elsősorban szűkebb pátriánkat kell szolgálnunk, hogy ezáltal szolgálhassuk a nagyob­bat, Magyarországot és Európát. Elő­ször esztergomiaknak kell lennünk, hogy magyarok és európaiak le­gyünk. Szerencsés helyzetben vagyunk mi, esztergomiak, mert ez a város so­kat adott országunknak és a keresz­ténységnek. Ez a helyszín, a Várhegy és a rajta álló nemzeti és egyházi em­lékhelyek, épületek egyszerre hirde­tik Isten és ember dicsőségét, egyház és állam újra- és újraszülető folyto­nosságát. Esztergomnak századok óta legna­gyobb és legfontosabb ünnepe Nagy­boldogasszony napja. Ez egyben Szent István király halálának napja. Ezért választottuk millenniumi em­léknapunknak a mai napot. Ám nem arra kívánunk ezen az ünnepélyes al­kalmon emlékezni, hogy elvesztettük első és szent királyunkat. Hanem arra, hogy István király halála után sem hullott darabjaira ez az ország, István­nak köszönhetően olyan változások indultak el, amelyeket visszafordítani már nem lehetett, s amely változások révén az akkori magyar állam modern keresztény ország-alakulattá vált. Ar­ra emlékezünk a mai napon, hogy Esztergomban ezer esztendeje szüle­tett meg a magyar keresztény egyház, az akkor már ezeréves múltra vissza­tekintő római kereszténység alapjain. Arra emlékezünk a mai napon, hogy István király Nagyboldogasszony ke­gyeibe ajánlotta az országot és a Szent Koronát, s ez az ország túl minden kínon és bajon ma is létezik, s re­ményteli jövő elé tekint. Hirdesse ez az új nemzeü és egyházi emlékhely - Szent István megkoroná­zásának temploma - a keresztény Ma­gyarország dicsőségét, hajtsunk fejet mindannyian eleink emlékezetére! (Meggyes Tamás esztergomi polgármester ünnepi beszédéből, 2000. augusztus 15., 12.30 óra, Esztergom, a Bazilika melletti egyházi-nem­zeti emlékhely avatása és az emlékzászló átvétele alkalmából. Fenti fotónk a Széchenyi téri ünnepi megnyitón készült.) Tisztelt Esztergomi Polgárok! Tisztelt Vendégeink! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Esztergom Szent István városa. El­ső királyunk itt született, itt nyerte nevét a keresztségben, itt emeltek ko­ronát fejére, s számos történész sze­rint a szemét is itt hunyta le örökre. Augusztus 15-én hunyt el István király, halálakor Nagyboldogasz­szony, Szűz Mária oltalmába ajánlot­ta a Szent Kornát - az országot. Ma­gyarország ma is él, s él ez a város is, s úgy érzem, a kényszerű hallgatás borús korszaka után végre ismét meg­pezsdült itt a levegő. Úgy, mint hajda­nán István Esztergomában. 2000. augusztus 15-e óta immár díszkövek jelzik, azt a nemzeti-egy­házi emlék- és kegyhelyet, ahol meg­született a magyar állam és egyház. Azt a világi és egyházi értelemben is szent helyet, ahol a keresztény ma­gyar állam alapíttatott. Azt gondolom, nem lehetünk eléggé hálásak és büsz­kék - különösen mi, esztergomiak ­erre a tettre, eleinkre, István királyra. Mindezt a hálát és büszkeséget ­milyen sokféle is az emberi termé­szet! - számos módon lehet kifejezés­re juttatni. Az idők hajnala óta úgy van, hogy ünneplés során az emléke­zés és a tisztelgés mellett megvan az ideje a vidámságnak, a boldog fiesz­tának. Most az esztergomi millenniu­mi napok is egy színes forgataggá változnak, amelyen kicsi és nagy, fia­tal és öreg - reményeink szerint ­egyaránt megtalálja a maga örömét. Színes kavalkád vár Önökre, Tisz­telt Hölgyeim és Uraim! Egy olyan száz színben játszó kale­idoszkóp, amelynek fő színeit testvér­városaink adják. Éppen ezért ezúton szeretnénk köszönetet mondani test­vérvárosainknak - Bambergnek, Cambrai-nak, Ehingennek, Espoo­nak, Gnieznonak, Maintalnak és Pár­kánynak -, az onnan érkezett, a mil­lenniumi rendezvényeken résztvevő együtteseknek. Köszöntöm a testvér­városok küldötteit és vezetőiket, kö­szönöm önzetlen segítségét Herbert Lauernek, Bamberg főpolgármeste­rének; dr. Wolfgang Brzoskának, az Ehingen-Esztergom Baráti Társaság ehingeni elnökének; Gerd Robanus­nak, a maintali képviselő-testület el-, nőkének; Mme Claude Lancelenek, Cambrai alpolgármesterének; Anti Moisiónak, Espoo alpolgármesteré­nek és Reima Luoto úrnak, az Espoo-i Magyar Társaság elnökének, Eszter­gom díszpolgárának, dr. Bogdán Tre­pinskinek, Gniezno polgármesteré­nek, valamint Jan Oravecnek, Pár­kány polgármesterének és Fekete Lászlónak, Párkány alpolgármesteré­nek. Nemrégiben azt a kifejezést hallot­tam Esztergomról a millennium kap­csán, hogy városunk a „Millennium Fővárosa". Fontosnak tartom, hogy e megtisztelő kifejezést képesek va­gyunk István király szellemében megtölteni: úgy maradtunk és va­gyunk magyarok, hogy közben euró­paiak is vagyunk. „Mert amiként kü­lönb-különb tájakról és tartományok­ból jönnek a vendégek, úgy különb­különb nyelvet és szokást, különb-kü­lönb példát és fegyvert hoznak ma­gukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli (...)" - írja Ist­ván király Imre herceghez intézett In­telmeiben. Bátran mondhatom hát millenniumi ünnepnapjaink első kirá­lyunk szellemében telnek, s ezért kö­szönet illeti testvérvárosainkat. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Esztergom millenniumi ünnepére Szörényi Levente és Bródy János Ve­led, Uram! cúnű rockoperájának ős­bemutatója teszi fel a koronát. A csil­lagok szerencsés együttállásának, még inkább égi rendelésnek és kegy­nek érzem, hogy mi, esztergomiak ad­hattunk otthont ennek a városunk tör­ténetében példa nélkül álló produkci­ónak. Szerénytelenség nélkül állítha­tom, Esztergom, Szent István városa, a magyar állam és egyház bölcsője méltó helye ennek a történelmi előa­dásnak. Felemeló öröm számomra, hogy sikerült elérnünk azt, hogy ez a bemutató Esztergomba kerüljön, s hogy ez a bemutató éppen a színes millenniumi napjaink idejére essen. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégek! Kérem Önöket, érezzék magukat jól Esztergomban! Élvezzék a vásári forgatag kínálta lehetőségeket, ve­gyenek részt minél több programon, lazítsanak ezeken a - sajnos - utolsó igazi nyári napokon, hagyják, hogy a Napfény és az öröm töltse meg szí­vük. Ám, ha idejük engedi, kérem, barangoljanak egy nagyot a váro­sunkban, s fedezzék fel Esztergomot a millenniumon túl is. Köszönöm megtisztelő figyelmü­ket és jó szórakozást kívánok! (Meggyes Tamás megnyitó beszéde a 2000. évi Esztergomi Ünnepi Szent István Napokon, Az Ünnepi Szent István Napokra Európa is elküldte „követeit" Széchenyi tér, 2000. augusztus 17., 10 óra.)

Next

/
Thumbnails
Contents