Esztergom és Vidéke, 2000

2000-08-15 / 33-34. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE MILLENNIUMI SZÁMA \\ SZENT ISTVÁN FÁBÓL FARAGOTT SZOBRA MÉG PÁTZAY PÁL MŰTERMÉBEN A szobor évekig Esztergom képviselő-testületének tanácskozó termében állt, ma a nevét viselő gimnázium dísztermében látható. (Lapunk a fotót a művész özvegyétől kapta) »E/ZTERGOMI« /ztl/TVÁN GIMNÁZIUM Az 1920-as évek elején, a mérhetetlen szenvedéssel járó, s ráadásul elvesztett világháború okozta emberveszteség, gazdasági pusztulás, a balsikerű polgári forradalom, a proletárdiktatúra, s a-következményeiben népirtásnak is tekinthető - trianoni békediktátum korlátozó gazdasági intézkedéseivel, hátrányos megkülönböztetéseivel kilátástalan helyzetbe kényszerítette a töredékére zsugorított országot. A megalázott magyar társadalom elvesztette az erejét, az alkotóképességébe vetet hitét, önbizalma a mélypontra süllyedt, jövőjét teljesen kilátástalannak ítélte. A nemzettudatot reménytelenség, depreszszió jellemezte. Hogyan lehetett ilyen körülmények között az ország felemelkedését elősegíteni? A felemelkedés értelemszerűen súlyos kulturális, gazdasági és politikai feladatokat rótt a nemzetre. Szerencsés körülmények folytán a kulturális tárca élére olyan széles körű, nagyformátumú művelődéspolitikus került, mint Klebelsberg Kuno, aki 1922-től 1931 -ig volt a kormányzat kultuszminisztere, s kiváló szakember-munkatársaival megvalósította a magyar közoktatástörténet egyik legnagyobb szabású reformját. Klebelsberg egész kultúrpolitikájának elvi alapja abból a felismerésből fakadt, hogy a nemzet felemelkedéséhez egy olyan nemzeti ethoszra van szükség, amely képes reális nemzeti önismereten és józan nemzeti önmérsékleten alapuló, széles rétegre kiterjedő, munkára, alkotásra és teremtésre serkentő nemzeti önbecsülést adni a reményét vesztett országnak. Képes hitet ébreszteni abban, hogy hatalmas kulturális értékek birtokában vagyunk! A nemzeti felemelkedés egyik eszmei, erkölcsi erőforrása ez az ezeréves múlt, és történelmi nagyjaink példája. Ezzel hozható összefüggésbe az, hogy 1922-ben egy mozgalom indult, amely azt szorgalmazta, hogy a középiskolákat nemzetünk nagyjairól nevezték el. Ez természetesen többet jelentett egyszerű névhasználatnál; a hagyományőrzésre, a hazaszeretetre, az áldozatvállalásra, a felelősségteljes állampolgári magatartásra történő nevelést szolgálta. így érthető, hogy az Esztergomban működő legrégibb középiskola - a bencés gimnázium - Szent István nevét vette fel, annak a királynak a nevét, aki a Mióta viseli Szent István nevét városunk legrégibb gimnáziuma? gimnázium távoli elődjét - a XI. században a Várhegyen működött káptalani iskolát - megalapította. Ehhez hasonlóan a mai Szent István Gimnázium másik jogelődje az Esztergomi államilag segélyezett községi Szent Imre reáliskola elnevezést nyerte 1922-ben. Az 1948-ban történt államosítás után a gimnázium 1950 elejéig viselhette Szent István nevét. Júniusban a gimnázium bélyegzőin már I. István szerepelt! így teltek, múltak az évtizedek... Az 1988-as esztendőt, Szent István halálának 950. évfordulóját az egész ország ünnepelte. A Magyar Tudományos Akadémia folyóiratában, a Magyar Tudományban (1988/1) Berky Emilián és Bartha Antal történészek rámutattak a hivatalossá vált I. István névhasználat történelmietlenségére és a szent jelző ideológiai félreértelmezésére. A szerzők kifejtették, a szent jelző már a középkori szóhasználatban - a szakrális jelentésen túl -civiltartalommal is rendelkezett. „A szent szó kötelesség - teljesítésre irányuló eszmei indíttatás". Az ókori latinban a szent szó az erényes, tiszteletreméltó, feddhetetlen jelentést is magába foglalta. „Sajnálatos jelenség és mind gyakrabban fordul elő, hogy első királyunk nevét a „szent" történelmi elnevezéstől megfosztják és sorrendi számozással I. Istvánnak emlegetik" - írta Berky. 1988. április 3-án indítványoztuk a Szent István emlékbizottság alelnökének, Berend T. Iván akadémikusnak, hogy megfelelő helyeken tegyenek javaslatot a Szent István elnevezés visszaállítására. Az emlékbizottság támogatta törekvésünket. Megfelelő előkészítés után 1988. november 25én a névvisszaállítás tervezetét a tantestület elé terjesztettük, a konferencia titkos szavazással túlnyomó többségben egyetértett a javaslattal. A szokatlannak számító ügy - az eldöntésben mutatkozó közigazgatási bizonytalanság miatt több fórumon végighaladva - visszakerült a Városi Tanácshoz, ahol a Végrehajtó Bizottság 1989. június 15-én jóváhagyta a névvisszaállítást. Ettől kezdve intézetünk neve újra Szent István Gimnázium. Mint megtudtuk, kezdeményezésünk példaértékű volt, más Szent István nevét viselő tanintézet is - felbátorodva a sikerünkön - hasonló módon kezdeményezte a névvisszaállítást. Bizonyos mértékű kapcsolattartás is létrejött A millennium évében, 2000. március 24-én iskolánk szervezte meg a Szent István nevét viselő tanintézetek országos találkozóját. Az élményekben gazdag találkozón a résztvevők történelmi vetélkedőn, a magyar líra és a történelem kapcsolatát bemutató szavalóversenyen, hangversenyen mutatkoztak be. Popovics Györgynek, gimnáziumunk volt igazgatójának egyszer egy értekezleten azt mondták, könnyű a hagyományápolás egy olyan iskolában, amelyet úgy hívnak: Szent István Gimnázium! Ez részben igaz is, de ezzel a lehetőséggel élni is tudni kell! Bányai Mátyás tanár