Esztergom és Vidéke, 2000

2000-08-15 / 33-34. szám

6 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE MILLENNIUMI SZÁMA \\ Üzenet Erdélyből Erdélyi utunk alkalmával Szatmár és Hargita megye prefektusa (főispánja), Riedl Rudolf és Dézsi Zoltán hivatalában fogadta szerkesztői műhelyünket A megbeszélések végén az RMDSZ szűkebb vezetéséhez tartozó politikusok rövid üzenetet küldtek a millenniumi ünnepségekre készülő Esztergomnak, Szent István szülővárosa polgárainak. Az őszinte megnyilatkozásokat köszönettel fogadtuk, s most e számunkkal továbbítjuk is. RIEDL RUDOLF (fotónkon baloldalt, elöl)'. - Esztergomhoz kellemes emlékek fűznek. Igaz, mikor ott jártam, még fiatalabb voltam, de a sok régi történelmi emléket őrző település - és a csodálatos Bazilika! - mélyen az emlékezetembe vésődött. Jó lenne az idén, a millennium évében is ellátogatni az Önök szép városába, de itteni teendőim, sajnos, ezt nem teszik lehetővé. Lélekben azonban Önökkel együtt fogom ünnepelni az ezeréves évfordulót. Már csak azért is, mert megyénket számtalan szál fűzi Esztergomhoz - talán elég, ha példaként Bakócz Tamást Hám Jánost vagy az Irgalmas Nővéreket említem... Mi, erdélyi - vagy pontosabban fogalmazva: partiumi - magyarok arányunkat tekintve itt, Szatmár megyében is már kisebbségbe kerültünk. De összetartó nép vagyunk, itt nem tapasztalható az RMDSZ-ben újabban érzékelhető széthúzás sem, amely országos szinten a radikális és a mérsékelt irányzat között fennáll. Sajnos, a személyeskedés, a pozícióharc jellemzi az országos politikát, és vannak olyan jelzéseink, hogy Magyarországon is tapasztalható ez. Az embereket persze - Önöknél is, nálunk is - nem az érdekli, hogy az egyik politikus hogyan szapulja, becsmérli a másikat hanem az, hogy megint drágább lett a tej, a kenyér, hogy kicsi a nyugdíj, s hogy emelkedik a benzin ára. És a többséget az sem igazán érdekli, hogy lesznek-e magyar nyelvű egyetemek Erdélyben, vagy sem, merthogy a magyar anyanyelvűek akár Kolozsvárott végeznek, akár Pesten, előbb-utóbb úgy is Magyarországon találnak maguknak munkát. Nehéz erről beszélni, nem is szívesen tesszük, de hát a tények azok tények... Remélhetőleg az országaink politikai és gazdasági életét feszítő problémák előbb-utóbb megoldódnak, amit őszintén kívánok Önöknek is. Kívánom, hogy a millennium alkalmából minden magyar elgondolkozzon hazájának, népének évezredes múltján, tanuljon a hibákból, és büszke legyen az eredményekre. Kívánom, hogy Esztergom kapja vissza régi rangját, és foglalja el az őt megillető helyet a magyar városok sorában! Kapcsolatainkat - melyek mindig is erőt adtak nekünk - fűzzük olyan szorosra, amennyire csak lehet. Ennek követendő példája az a termékeny együttműködés, amely az Esztergom és Vidéke, valamint a Szatmári Friss Újság szerkesztői, sőt most már olvasói között is létrejött Ennek ékes bizonyítéka az a vetélkedő-sorozat amelynek során a szatmári olvasók tömegei kerestek és találtak választ az Esztergomhoz kapcsolódó kérdésekre, s amelynek győztesei az esztergomi Szent István Napokra az Önök vendégei lehetnek. Kívánom, hogy ez a sikeres együttműködés a következő években egyre szélesedjen - mindkét fél örömére és megelégedésére! DEZSI ZOLTÁN (fotónkon az asztalfőn): - Számomra a 2000-es év - mint millenniumi esztendő - különleges jelentősségei bír, s mint az országhatáron kívül élő magyar ember próbálom ezt az évfordulót a magam módján ünnepelni. Személyes indíttatásom révén - mivel egyrészt már a szüleim is elkötelezett magyar hazafiak voltak, s engem is ilyen szellemben neveltek, másrészt eredetileg filozófia-történelem-pedagógia szakos tanár vagyok - lelkembe már nem kell „belecsepegtetni" az ezeréves magyar történelem ismeretét a nemzet hagyományainak ápolását hiszen az régóta benne van, sőt a kezdetektől indulván: Esztergom is! Számomra Esztergom — őszintén mondhatom - mindig is maradandó élménye lesz élelemnek. Már akkor felkerestem családommal, amikor még nem volt „iIldomos" Magyarországra, s főleg egy egyházi központba látogatni. Később az RMDSZ vezetőségében betöltött tisztségem és feladataim révén jutottam el újra Esztergomba. Ezen a második magyarországi utamon alkalmam volt politikusokkal, újságírókkal beszélgetni, és örömmel tapasztaltam, hogy a politikum végre lement a valóság szintjére, hogy közvetlenebb lett a hangnem a vezetők és a vezetettek között. Megyénk, Hargita megye ezer szállal kapcsolódik a magyar történelemhez, tiszteljük és ápoljuk ősi kultúráját, hagyományait, s ezek a tények elkötelezetté tesznek minden itteni vezetőt. A tisztességes magyar ember különösen ha vezető szerepet vállal lelke belső rezdüléseinek ehhez a kultúrához kell tapadnia, ebből kell erőt merítenie. Ez a kultúra, hála Istennek, nagyon erősen él itt e tájon, még akkor is, ha nehéz időket kell átvészelnünk, még akkor is, ha az 1989-es változások óta eltelt időszak nem egyértelműen a reményeinknek megfelelően alakult De aki politikusként vállal itt szerepet annak hosszú távban kell gondolkodnia, annak a jövőt kell építenie. Ha most üzenetet próbálnék megfogalmazni az esztergomiaknak, akkor azt mondanám: Esztergom történelmipéldája, egész kisugárzása számunkra olyan morális megtartó erőt jelent, olyan bizodalommal tölt el, hogy 800-900 kilométer távolságból is együtt érzünk, együtt lélegzünk az Önök városának büszke polgáraival! A hargitai magyar ember az ottani történéseket ugyanúgy megélni, mint az itteni jelentős eseményeket, amilyen például a csíksomlyói búcsú. Ha most még két ilyen lap is találkozik egymással, mint az Önöké és a mienk, két olyan lap, amely egyben üzenetvivő is lehet a közösségek számára, ez még egy külön öröm. De üzenetvivő szerepe van ezen kívül a kölcsönösen egymás országaiba, tájaira látogató egyszerű embereknek is, akik sok mindent látnak, tapasztalnak, és erőt merítenek egymásból. A kulturális és sport együttesek kölcsönös vendégeskedései, a fejlődő gazdasági kapcsolatok, a turizmus olyan lehetőségeket rejt magában, amit mindkét oldalról jobban ki lehet és kell használni. Kultúránk közös vonásai ma még nem tudnak olyan mértékben megjelenítődni, amilyenben mi szerettük volna. De elképzeléseinket terveinket nem adjuk fel. Végezetül: bár a határok elválasztanak, de a közös gondolkodás összeköt bennünket s ez mindennél többet ér! (Megjegyzés: A romániai helyhatósági választások után megalakult Hargita Megyei Tanács Dézsi Zoltánt alelnökévé választotta)