Esztergom és Vidéke, 2000

2000-01-06 / 1. szám

2000. Januáré. Esztergom es Vidéke 5 Szilvesztergom '99 - hat órán át! December 30-án, ezúttal nyolcadik alkalommal adott hangulatos műsort Széher Mihály főszerkesztő irányításával az Esztergomi Városi Televízió. A hatórás műsor felét három szám tette ki, a mindig közkedvelt és nagy érdeklődésre számot tartó híradó-válogatás, mely ezúttal a sok esemény miatt másfél órásra sikeredett. Az évközi megszokott stúdióbeszélgetést most „Nekem 8" címmel adták. Újdonság volt a Sportgála, melynek felvételén sokat dolgoztak a tévések, kár, hogy nem láttuk a szereplők között a triatlonosokat, a cselgáncsozókat, a birkózókat. A telefonos műsorok nagymestere, Mocsnik Mariann most is szívét-lelkét beleadta a szerkesztésbe, jól pörgött a produkció, és köszönhetően a támogatóknak, volt ajándék is bőven. A villámtréfák szerkesztője Sinkó Gyula volt, közreműködött Sárik Andrea, Etter Ödön és Szeder Balázs. A 8-10 perces riportokat jól állították össze, a riportalanyok érdekes emberek voltak: Török Attila kéményseprő, Borosházi Tamás építész-jelölt, Mézes Nándor számítógép-programozó, Lieber Tamás barlangász, Bencze Zsolt sziklamászó, Filip György HD Band zenész, Turai Zsolt kávéházi felszolgáló, mixer. A környékbeli zenekarok is műsorra kerültek: Picasso Branch, Bestiák, Tűzkerék R.B. Egész évben ment az Autóbörze, így természetes volt, hogy most is értékes perceket kaptak a képernyőn. A műsort rutinosan vezette Szederné Pereszlényi Márta, és vendégként társult hozzáHórányi László színművész. A hatórás monstre-műsor elkészítése, összeállítása, képernyőre vitele magában is hatalmas munka, éppen ezért minden dicséret és köszönet a közreműködőknek: Kiss Gyula, Kohl Károly, Vörös István, Párák Tamás (kamerások), Csincsi Zoltán (operatőr), Amon Adrienn (díszlet), ttfickmann László (adásvezető), Péteresz Balázs (felelősszerkesztő). A műsort részletekben megismétli az ETV, a képújság közli az időpontokat. -los Czirok Ferenc ANYÁM HAZÁJÁBAN, AVAGY TUDÓSÍTÁS A GYALOGKAKUKK FÖLDJÉRŐL (3.) A külső - kissé mindig festő-szemmel is nézett - látnivalóktól most irányt váltunk „a saját portánk", bensőbb tájak felé. Rio Ranchoban, anyánk házában éltünk három hétig. Az ottani élmények, a találkozások barátaikkal, a sok közös kirándulás segített őt és férjét megismerni. A mi személyes vágyunk anyánk megismerése volt természetesen. A vele való, éjszakákba nyúló beszélgetések, ha nem is pótolhatták az elvesztett évtizedeket, de segítettek a történtek megismerésében. Ez volt utunk fő célja. A többi - a sok szép, érdekes látnivaló, az élmények, benyomások tömege csak ráadás. Ottlétünk idejére esett az Egyesült Államok nemzeti ünnepe, július 4-e. Az utcákon, áruházakban, kertekben a sávos-csillagos amerikai lobogó minden változata előfordult a hagyományostól a masni formájúig. Léggömbök minden formában és természetesen nemzeti színekben is. Kedves - bár itt-ott giccsbe hajló - látványt nyújtottak a különböző állat- és mesefigurák nemzeti zászlóba öltöztetve. Senki se mondta, hogy mindez eltúlzott dédelgetése a nemzettudatuknak, vagy netán nacionalizmus lenne hazájuk, nemzetük ünneplése... Ezen az estén hivatalosak voltunk egy igazi amerikai partyxa anyámék barátaihoz, Vernához és Dickhez. A két aranyos idős emberhez, akik nem a mi fogalmaink szerint öreg emberek. Valóban 70-80 évesek, viszont felfogásukban, életerejükben, öltözködésükben a mi közvélekedésünk szerint 40 évesekre szabott normákat követnek. Természetesen ismerem a társadalmi háttér, a történelmi terhek különbözőségét. Ók nem voltak kitéve a „nagy álmodó" és követői több mint negyven évig tartó kísérletének sem. Szerencséjükre. így életszemléletükben alapvető a pozitív látásmód, az élet igenlése. Szóval Vernáék vártak bennünket: mire megérkeztünk, a többi vendég már ott volt. Az asztalok szépen megterítve, a házban - ahol még két kutya is él - mindenütt rend, tisztaság és kellemes illat. A hátsó udvarban Dick éppen forgatta a grillsütőn a húsokat, kutyái szinte „lubickoltak" a finom szagokban. Bemutatkozás, ismerkedés. Megszámolom, tizenketten vagyunk, még innen a bensőségesség határán. Bontjuk a bort, töltés, koccintás. Most persze mi vagyunk az érdekesség, de senki nem visz túlzásba semmit. Már lassan az evés következne, ám beugrik az udvarra egy futókakukk. Verna meséli, hogy minden nap ide jár a szomszédba csemegézni, mert a szomszéd fagyasztott egérrel kedveskedik neki. Az áruházban kapható mélyhűtött és természetesen „töltött" egér, öt darab egy dollár. Közben a kutyák utána erednek a kakukknak, aki most megmutatta, hogy bip-bip nélkül is el tud rohanni előlük, majd a kerítésnél szárnyra kapva ott hagyott bennünket. Mi pedig kétfelé lettünk választva, a férfiak a teraszon, a hölgyek és én az étkezőben kaptunk helyet. Volt aztán mindenféle finomság: húsok, saláták, gyümölcsök, sütemények. Felfedeztem magamnak egy hidegkonyhai különlegességet, ez a „pickled eggs", azaz pácolt tojás. (Receptjét akár szilveszteri fogásnak is merném ajánlani!) A finom vacsora után a kertből megnéztük az ünnepi tűzijátékot. Aztán éjszakába nyúló dominó-party következett az ún. 15 pontos dominóval, amerikai rendszerben, vagyis középről kifelé. („Chicken foot": csirkeláb a játék neve.) Szép, emlékezetes esténk volt 1999. július 4-én, Rio Ranchoban! Gondűző gasztronómia „Mérges pulyka, rút-rút-rútka" Gyermekkoromban a fenti gügyüke mondókával bosszantottuk a baromfiudvar valóban könnyen mérgesíthető lakóit, a pulykákat. Kivörösödött ilyenkor taréjuk és ráncos bőrszakáluk, „rút-rút-rút?" - válaszolták kétségbe vonva kritikánk valóságtartalmát, s többnyire futva kellett menekülnünk haragjuk elől. Néha persze a konyhaasztalra is került belőlük egy-egy felhizlalt példány, de nem emlékszem rá, hogy ez a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódott volna. Ez csak később jött divatba az amerikai és angol gasztronómiai szokások elterjedésekor. Maga az állat is Amerikából került kontinensünkre - mintegy 200-300 éve. A magyar tenyésztők aztán kikísérletezték, hogyan lehet a pulyka száraz és a többi baromfihoz képest ízetlen húsát már az állat etetése során feljavítani. Nagyanyámék áztatott kukoricával hizlalták a fejlődő pulykát, s a levágása előtti hetekben dióval etették, hogy húsa ízletesebb legyen. Akkoriban ismeretlenek voltak a ma oly divatos tápszerek, a hallisztek és társaik, melyektől minden baromfinak oly idegen, kellemesnek nem nevezhető íze lesz. Nagyanyám vette viszont a fáradságot, hogy a beáztatott kukorica-darához, búzakorpához apróra metélt, friss füvet keverjen amit többnyire nekem kellett összegyűjtenem az árok-parton -, sőt néha összezúzott főtt tojás is került a baromfimenűbe, mégpedig héjastól, hogy a mésztartalom is biztosítva legyen. Persze a pulykahús ilyen módon történt „előfűszerezését" a tepsiben is folytatták őseink: előkerült a szárított vagy frissen szedett borsfű, citromfű, tárkony, rozmaring, kakukkfű. A tölteléket különféle ízletes erdei gombákkal „bolondították" meg. A mostanában oly divatos gesztenyés töltelékkel akkoriban csak a gesztenyetermő vidékeken próbálkoztak, mégpedig - úgy tűnik - sikerrel, merthogy manapság széles körben elterjedt. Á sajtos töltelék csak az utóbbi évtizedek találmánya, és szinte kizárólag a mellhús töltésére, ízesítésére használják. Mint ahogy új eljárás a pulykacomb pácolása és füstölése - hasonlóan a sertéscombhoz. Mivel e baromfiféleség húsa kevés zsiradékot tartalmaz, egészségesebb, mint a széles körben elterjedt sertéshús. Nem is drágább annál. De hogy a boltokban kapható, szépen trancsírozott pulykát vajon mivel etették a „pulykagyárak" futószalagjain a minél gyorsabb eredmény érdekében, az bizony mindaddig rejtve marad a vásárló előtt, amíg meg nem ízleli a tepsiben sistergő „végterméket". Próbálkozni azonban érdemes! Annál is inkább, mert az esztergomi hentesüzletek és baromfi-szakboltok széles választékkal kedveskednek nekünk. Kár, hogy a helyi piac a saját vágású, füstölt sertéshúson kívül csak a házi tenyésztésű csirkét kínálja - azt is elég ritkán. Pedig bizonyára lenne vevő a „kisüzemi" pulykára is. 0 o o KÜLTERÜLETI KÉPVISELŐ -A díszparkban érzem át körzetem problémáit! (Földes Vilmos karikatúrája)