Esztergom és Vidéke, 2000

2000-07-20 / 29-30. szám

Esztergom és Vidéke Másnap a Szatmári Friss Újság címoldaláról tegnapi „önmagunk" tekintett ránk - bizakodó mosollyal. Reggelinknél a helyi tévé csinos riporternője is megjelent egy interjúra, így este akár a képernyőn is láthattuk volna magunkat, ha nem lett volna olyan szoros a programunk. De az volt. Sőt, nemcsak estére, egész napra gondoskodtak vendéglátóink érdekes és tanulságos elfoglaltságokról. Reggeli után Nagykárolyba indultunk. Előző nap már a megyei múzeum kertjében megnéztük a Szatmári béke emléktábláját, amelyet egykor annak az épületnek a falán helyeztek el, ahol a híres békekötés megtörtént. Úton Nagykárolyba azt a helyszínt is láthattuk - a nagymajtényi síkot! -, ahol a kuruc csapatok letették a fegyvert. Letették? Nem! Mert nem is volt ez igazi fegyverletétel, hiszen - ahogy Szállási doktor is mesélte - a zászlókat, a fegyvereket nem a földre fektették, hanem egyszerűen beleszúrták a talajba, ami azt jelentette: nem hajtunk fejet a császár előtt, csupán hajlandók vagyunk véget vetni az évek óta tartó öldöklésnek... így a Szatmári béke a valódi fegyverletételekkel, kapitulációkkal, megalázó békeszerződésekkel teletűzdelt történelmünknek talán legtisztességesebb békekötése volt, hiszen akik nem éreztek hajlandóságot arra, hogy letegyék a hűségesküt az osztrák császárnak, szabadon elvonulhattak, sőt kényszerbesorozásokra sem került sor, mint más esetekben. Ennek ellenére sokan mindenek előtt Rákóczy - bírálták akkor és azóta is Károlyi Sándor grófot, a sereg fővezérét, de józanul mérlegelve a történelmi tényeket be kell látnunk: Károlyinak nem volt más választása. Az akkori osztrák hadsereg - a labancok - Európa legjobban felszerelt, legerősebb hadserege volt, a többszörösen elárult, legyengült és megfogyatkozott kurucoknak tehát értelmetlen lett volna tovább harcolniuk, hiszen gróf Pálfy János császári csapatai alighanem lemészárolták volna a felkelőket, akiknek a táborában ráadásul a pestis is pusztított. Hogy miért éppen a nagymajtényi síkon gyűltek össze a kuruc hadak? Egyszerű oka volt: ez a környék Károlyi-birtok volt, virágzó gazdasággal, s a sereg élelmezését csak itt lehetett megoldani. Nem véletlen hát, hogy aznapi útunk első állomásán, Nagykárolyban éppen az ő egykori várkastélyát (fényképünkön) kerestük fel, melyet évek óta restaurálnak - lassú ütemben persze, mert a pénz is lassan csörgedezik de kiállítótermeit és növényritkaságokkal teli hatalmas parkját így is sokan látogatják. Károlyi Sándort maga a nép soha nem tartotta árulónak. Jótevőjének tekintette, aki felvirágoztatta ezt a vidéket, a törökök és a labancok pusztításai nyomán elnéptelenedett falvakba - így például útunk következő állomására, Kaplonyba is már 1712-ben - német telepeseket hozott, akik szorgalmukkal példát mutattak az itteni Szakmai tanulmányúton „Transylvániában" (II.) deltünk, itt ízleltük meg először Románia „nemzeti" levesét, a csorbát. Tulajdonképpen egy vegyes zöldséglevesről van szó, amelyet tejföllel és korpaciberével savanyítanak (Erdélyben főleg citrommal), és vagy „növendéket" (értsd: borjúhúst), vagy pacalt, vagy húsgombócok tesznek bele. Jár hozzá erőspaprika is, amivel mindenki « tetszése szerint égetheti a gyomrát. (A lapunkban közölt Rumpold-ragú hasonlatos hozzá.) Délután két irodalmi emlékhelyet látogattunk meg: Erdődöt és Ér mindszentet. Az előbbi várkastélyának kápolnájában esküdött halálig tartó hűséget Petőfi Sándor Szendrei Júliának. Az oltár - mint már korábban jeleztem - jelenleg a püspöki kápolnában van, az egykori kastély pedig romokban hever. Költőnk ottjártát csupán egy kisebb emlékmű jelzi. Erdmindszenten viszont híven őrzik Ady Endre emlékét. A költő szülőháza - egyszerű, szegényes falusi parasztház, inkább kunyhónak nevezhetnénk - korabeli bútorokkal van berendezve, amelyek között az Ady család egykori mindenesének, Katica néninek hozzátartozója mesélt a költőről és hagyatékáról (cím alatti fotónkon, beszélgetés közben). A ház kertjében áll Ady szobra, azon túl pedig egy újabb, nagyobb épület, a „kúria", amelybe 1910-ben költözött be a család, s amely jelenleg múzeum - a költő kézirataival, könyveivel, használati tárgyaival, bútoraival, s a róla készült képekkel. A kertben, itt, a mostani filagória helyén állt egykor az a szurkosvászonnal körülkerített, vadrózsával befuttatott pihenőhely mutatja Katica néni menye -, ahol Ady számos versét írta. A helyén épült fatákolmányban már csak a súlyos kőasztal az eredeti... Érdmindszenti látogatásunkat fotón is megörökítettük, de igazán e látogatást Szállási doktor pecsételte meg Adynak egy kevéssé ismert versével (szobra előtt Szállási doktor szavalás közben), melynek néhány sora úgy megragadott, hogy kényszerítve érzem magam az olvasóval is megosztani: ... Ügyes kelnerhad famulusa tán? Éhes szemben vörös, vadító posztó? Legyek neves hős kis kenyércsatán? Fussak kegy után én, született kegyosztó? Eh, szebb dolog kopott kabátba szokni. Úri dölyffel megállni, mosolyogni, Míg tovább táncol kacsintva, hív A siker, ez a nagy hisztérika. Nyomában cenkek... No, szép kis öröm. Ezekkel együtt? Nem, nem! Köszönöm. Erdélyi programunk második napját - a helyi szerkesztőkkel együtt egy erdei vendéglő teraszán fejeztük be szatmári sültekkel és esztergomi borokkal, megvitatva közben az itteni és az otthoni gondokat, amelyekre természetesen - sem vendéglátóink, sem mi nem találtunk megoldást Merthogy ez nem is újságírók dolga... Szába Kripták, kastélyok, kunyhók magyarságnak, és nagy részük volt abban, hogy e vidék gazdasági élete hamar talpra állt az 1711 -es békekötés után. A Károlyiak nemcsak jó gazdák voltak, de nagy pártolói a kultúrának, híres építészek, festők, írók és költők fordultak meg városukban, kastélyukban, birtokaikon. Itt nyomták az első magyar nyelvű földrajzi tankönyvet, az első balneológiai tanulmányt, és itt adták ki - egy szatmári főorvos fordításában - az akkori Európa legnépszerűbb közegészségügyi szakkönyvét is. Itt élt vármegyei főjegyzőként Kölcsey Ferenc, itt ismerkedett meg Petőfi későbbi feleségével, diákként megfordult e falak között Ady Endre, Jászi Oszkár. Szállási doktor némi nosztalgiával mesélte, hogy 55 évvel ezelőtt ő maga is itt volt gimnazista. Hogy végülis nem itt érettségizett, azt már„kívül álló hatalmasok" döntötték el... A nagykárolyi várkastély helyét egyébként már a 11. században a Kaplony nemzetségbeli Károlyiak uralták, hatalmas birtokaik Kővárig terjedtek, tehát egy nagyobb mai megyének megfelelő terület urai voltak. Átruccanva a közeli Kaplonyba, a helyi katolikus templom alatt megcsodálhattuk a Károlyiak ősi kriptáját is. A család azon nagy alakjainak díszes érckoporsóit helyezték itt el, akik számottevő szerepet játszottak a magyar történelemben. Itt nyugszik természetesen Károlyi Sándor, itt gróf Károlyi György, aki Szatmár megye főispánja volt a reformkorban, Széchenyi jóbarátja, s aki a Nemzeti Múzeum létrehozásához még Széchenyinél is nagyobb összeggel járult hozzá. A kripta falában névtelen sírok őrzik a rangon alul nősült Károlyiak feleségeinek porait, azokét akiket a család ugyan nem fogadott be, de megengedték, hogy végső nyughelyük férjük közelében legyen. A kápolna oltára felett látható keresztről a templom plébánosa elmondta: egyedülálló a maga nemében, hiszen tudomása szerint ez a legnagyobb olyan carrarai márványból készült szobor, amelyen a korpusz és a kereszt egyetlen tömbből lett kifaragva! A15. századi templom megtekintése után szerkesztői műhelyünket a község polgármestere, Máncz Dezső látta vendégül, aki elmondta: éppen az Esztergom és Vidéke és a Szatmári Friss Újság kapcsolatának köszönhetően ő is járt már Esztergomban, megcsodálta a Bazilikát, a Várat és a múzeumokat. Kaplony azóta is szoros kapcsolatot tart fenn Táttal, a kaplonyi fúvósok a táti fúvósokkal, ami érthető is, hiszen mindkét települést egykor zömmel német ajkúak lakták, s főleg a sváb fúvósmuzsika e kapcsolat erős láncszeme. Máncz Dezső polgármesteri irodájában nemcsak e testvérkapcsolat további sikereire, de arra is koccintottunk, hogy vendéglátónkat néhány nappal korábban választották meg újra a település élére RMDSZ színekben. Visszaútban Nagykárolyban ebé-