Esztergom és Vidéke, 2000

2000-07-06 / 27-28. szám

A legenda szerint Szent István Szűz Máriára bízta országunkat, amikor Imre herceg halála után nem volt méltó örököse. Talán innét ered bennünk, magyarokban, elsősorban a katolikusokban a Szűz Anya iránti fokozott szeretet, tisztelet „Megváltás másoknak, csak nékem áldozat..." - rebegte Mária megtestesítője egy jelenetben Jézus halálára utalva. S anyaként tulajdonképpen ekkor döbbentem rá az Ő egyedülálló küldetésének bonyolultságára: bár tudatosan vállalta az Isten fia, Jézus anyjának kiválasztott feladatát mindvégig tisztában volt azzal, hogy Szent Fia majdan szenvedések árán váltja meg a világot S ezt a tényt - mint hús-vérből lévő ANYA - bizony emberi fájdalommal, anyai keserűséggel vette tudomásul. Mindez a felismerés bennem a június 23-ai forró nyári estén, az Esztergomi Várszínház évadnyitóján történt. A Nagyváradi Szigligeti Színház színészei jöttek el, hogy a középkori vár hangulatos színterén bemutassák Tolcsvay László-Müller Péter-Müller Péter Sziámi: Mária evangéliuma című rockoperáját. Mivel nem láttam a fővárosi ősbemutatót csak néhány ismerős dallam, na és természetesen az evangéliumi ismeretek tudatában fogadhattam az est élményét. E környezetben, a nyáreste hangulatában nagy hatást gyakorolt rám, s a vastapsból ítélve a jelenlévők többségére is. A Krisztus halálát megidéző indítás már katarzist keltett bennem, ami szokatlan, hiszen rendszerint a tragédiák tetőpontjaként kerülhetünk ebbe az emelkedett lelkiállapotba. Az író, valamint a rendező szerepében számomra újként bemutatkozó Horányi László ötleteinek szerencsés ötvöződéseként tehát már az indítás elgondolkodtatott meghatott A Golgota eseményei, Jézus halála, most az anya, Mária szemszögéből tárultak elénk. Jézus a keresztfán János apostolra bízza édesanyját: „ János, íme az anyád!" - szavaikkal. S ez a János - hol narrátorként hol megelevenedett szereplőként idézi fel elképzelései és ismeretei alapján Mária életét Az imádságos, tisztaéletű és lelkületű kislány nagylánnyá érik előttünk, aki az angyali hírnöktől tudja meg kiválasztottságát azazhogy Isten fiát Jézust mondhatja majd gyermekének. Ettől kezdve nagyon is asszonnyá, anyává válik szemünk előtt, aki gondosan mosdatja, beszélni tanítja a gyermek Megváltót. Ó testi gondozója, ápolója, nevelője is lehetett az Isten Fiának. Az anyai feladatokat - Szűz Márián kívül - az anyák szinte kivétel nélkül elvégzik ugyan, de nagyon kevesen tudnak felülemelkedni az anyai önzésen, lemondani a gyermekkel kapcsolatos legfontosabb szerepről, átengedni a FIÚT (vagy LÁNYT) egy magasabb cél érdekében másoknak. Jézus esetében a világ megváltójaként - az EMBERISÉGNEK. Még Mária is áldozatnak érzi a lemondást nehezen viseli, hogy Jézus a veszély, a földi vég felé közeledik, pedig Ó erre páratlan erőt kapott hitéből és kegyelméből eredően. Tóth Tünde, az ifjú színésznő hitelesen jelenítette meg a fiatal, majd idősebb Máriát. Hangszíne a mélyebb hangfekvésnél szép volt a felső regiszterrel már nehezebben birkózott prózai színészként mégis jól helytállt szerepében. Igazán az evangélista János zenei teljesítménye tetszett Szőke Kavinszky András hangszíne és színészi képességei alapján is sikeres választás volt. Horányi László rendezőként és díszlettervezőként az eddigi helyi ismereteit kamatoztatta, megmozgatta a környezet színjátékterét. Ha angyalok szóltak, a megfelelő magaslatból tehették. Mária mennybemenetele után a vár ablakából egy Mária-ikon tekintett ránk... No, de sorolhatnám a fény, a hang, a füst hatásos alkalmazását ami a rock műfajához stílusban, a hely szelleméhez hangulatában nemesen illeszkedett. Méltó indítása volt ez az este a várszínházi programoknak, a 2000. év nyarának. Horváth Béla, a Vármúzeum igazgatója nyitotta meg az évadot s a jelenlevők a helyszínen ünnepelhették az éppen 50. születésnapját betöltő Tolcsvay László zeneszerzőt is. A vastaps egyaránt szólt a sikeres előadásnak s az ünnepelt zeneszerzőnek. Reméljük, még sok hasonlóan tartalmas és szórakoztató nyári élményben lehet részünk a millenniumi év nyarán. Kis-Szölgyémi Emi A Várszínház soron következő műsorai Július 7., 8. (esőnap: 9.): Könnyed magyar - Hungárián light A Dunaújvárosi Táncszínház előadása Július 14-15. délelőtt 10 órakor: Frank L. Baum - Fehér József: Óz , a nagy varázsló - mesemusical A Nagyváradi Bábszínház vendégjátéka Július 13-14.: Paul Claudel: Az angyali üdvözlet - prózai játék Július 15. Pam Gems: Mar lene A Budapesti Kamaraszínház vendégjátéka Július 18.: Millennium A Carmen táncház bemutatója Bevallom - bár írói értékeit elismerem -, nem rajongok Csehovért. A Cseresznyéskert a Három nővér, a Ványa bácsi jellegzetes hangulata, a vidéki orosz értelmiség egyhangú életének ábrázolása soha nem tudott igazán lázba hozni. Kíváncsi voltam viszont milyen lehet a „groteszk", a „vásott" Csehov -Jean de Milettanövel szerint Kiss Csaba feldolgozásában, Gyabronka József és társainak előadásában. Kissé féltem ugyan, hogyan sikerül nyolc novellát egybedolgozni, élvezhető történetté fűzni, és hogyan lehet némi humort csepegtetni az amúgy meglehetősen száraz Csehov történeteibe. Kiderült: az alkotók nehéz fába vágták a fejszét s nem tudtak igazán élvezetes darabot színre vinni. Kevesen voltak a nézőtéren, s amikor a szemerkélő eső egyre reménytelenebbül áztatta a Várszínház színpadát és nézőterét számuk méginkább megfogyatkozott. Nemcsak az eső elől menekültek biztos fedél alá, nyilván többen unták is a sivár színpadon zajló még sivárabb történetet Egy idő után jómagam is csatlakoztam hozzájuk. Nem állítom, hogy a színészek nem tettek meg mindent a sikerért Azt sem, hogy a darabnak nincsenek értékei. A ,férfimese" még így, csonkán is nyújtott számomra több elgondolkodtató konklúziót. Érdekes csehovi ötlet például, hogyha 15 évig bezárjuk magunkat egy szobába, és közben könyveket olvasunk, többet megtudunk a világról, mintha szabadon élnénk embertársaink között. Ez nyilván túlzás hiszen éppen ez a groteszk műfajok sajátsága -, de azt hiszem, sok embertársunknak jót tenne egy kis ,remeteség", egy hosszabb lélegzetű elmélyülés. S hogy mi lett a nővel? A darab címében rejlő kérdésre a pénteki előadás nézői csak szombaton kaphatták meg a választ mivel az eső miatt az első előadást félbe kellett szakítani. -thó Vendégségben - őseinknél A Széchenyi Casino Hagyományőrző és Művelődési Társaskör szíves meghívása június 4-én Visegrádra invitált egésznapos magyar és ázsiai „konyhanapokra" Nyers Csaba rézdomborító, honfoglalás-korabeli csizma- és ruhavarró (tisztes polgári foglalkozását tekintve - mesterszakács) telkére. A hűs udvarban a korabeli hangulatot jurtasátor, íjászat a gyermekeknek a képzeletet is felülmúló fajátékok biztosították. A térség közepén pedig hatalmas, az újguriaihoz hasonló törteli hun rézmásolat-üst állt amelyben már rotyogott a Táltos-áldos áldozati étel, az ebédünk. Receptjét díszvendégünk dr. Cey-Bert Róbert Gyula, a Gasztronómiai Világszövetség elnöke állította össze. Étkünk egyúttal az ő előadásának „ehető" illusztrációja is volt címe: A honfoglaláskori magyar fejedelmi konyha és szimbolikája. Azétel alapanyagai: apró kockákra vágott fácánhús és bárányhús, áztatott tönkölybúza, hántolt árpa- és köleskása, gyufaszál-formára vágott sárgarépa, fehérrépa, kistök, egy-két cékla, zölduborka, vöröshagyma, fokhagyma. Ízesítő fűszerei: tört koriandermag, rozmaring, tárkony, kakukkfű, lestyán, tört feketebors, reszelt szerecsendió, gyömbér, fahéj, kevéske méz és vanília, só, édeskés fehérbor. Amíg ez a mértékkel és jó ízléssel fűszerezett kásaétel puhára főtt dr. Varga Tibor kutató a helyszínen új oldaláról ismertette meg velünk a visegrádi várszerkezet ún. ,fényre néző", évszakokat napkeltét-napnyugtát és időt mutató építési rendszerét! (No lám, nekünk, magyaroknak is van ilyen kőépítményünk?) Megmutatta azt a bástya-romhalmazt is, ahol annakidején a Szent Koronát őrizték. Ma, sajnos, megmászhatatlan deszkapalánk résein át láthatjuk csak, s nevezetességét még egy árva tábla s felirat sem jelzi... Az ebéd utáni desszertet japán furcsaságokból csipegettük, melyet dr. Hidasi Judit, a Japán-Magyar Baráti Társaság képviselője tálalt a távolkeleti konyha ismertetése közben. Vendégei Magyarországon mindig a spájzát fényképezik: Japánban ilyen nincs, „minek, ha ma éppen földrengés lesz - és naponta úgyis kétszer kell a friss zöldséget és halat vásárolni!" Mándoky Ajsa a kazah (ma a Közép-Ázsiában élő kunok) néprajzkutatója az emberélet sokféle (pl. a kisgyermek lábra állása) eseményéhez fűződő szokásrendszert s a vele járó étkezési ceremóniákat ételeket ismertette. A kaukázusi és a hagyományos magyar konyha összevetését e sorok írója tette meg. Szó esett itt a közös fűszertörténelemről, a Perzsiából származó, dél-alföldi rostált tarhonyáról, finommetéltről, a hasonlatos pásztorételekről, lepényekről, bélesekről s a közös gyümölcseinkről. Szemléltetési eszközöm ezúttal - a lángállóhoz hasonlatos, mai, városi körülmények között süthető tepsis kenyérlángos volt, melynek tésztája a nokedlihez hasonlóan készül: fél kg vegyes (finom és rétes) lisztet langyos sós vízzel, 2,5 dkg felfuttatott élesztővel fényesre-hólyagosra verünk. Zsírral kikent tepsibe szétterítjük, a tetejét is megkenjük zsiradékkal. Egy órahosszat kelesztjük, majd mérsékelt tűzön piros-ropogósra sütjük. Kenyérpótlónak adjuk, vagy vacsorára, kacsazsírral, tejhez, teához, vendégeknek - sörhöz, vörösborhoz! Horváth Gáborné dr. De mi lett a nővel? Várszínházi évadnyitó Mária evangéliumával