Esztergom és Vidéke, 2000
2000-06-22 / 25-26. szám
Ül Mumum Gondolatok a magyar repülőmodellezés 90 évérőr A budapesti bencés gimnázium az 1999/2000 éves tanévben a technika tantárgy oktatási óráit a Budapesti Modellező Sportegyesület műhelyeiben tartja. Az oktatásra maga az intézmény igazgatója hozza növendékeit, kannás tejjel és süteménnyel is biztosítva a tanulók aznapi ellátását A nagymúltú tanintézmény döntése ékesen bizonyítja, hogy mit jelent az ifjúság nevelésében ez az örömteli alkotó munka, amelynek eredményeként mindenki maga tapasztalja a pontosan, szépen elkészített repülőmodell szárnyalását. Ez a felismerés hosszú múltra tekint vissza, az évszázad első évtizedére, és a gyermeki alkotó munka egy olyan formája, amely túlmutat a játékok fogalmán. Eredményeként a levegőben mozgó kis modell, korunk legkorszerűbb közlekedési eszközének az alkotó által állandóan fejleszthető formáinak megépítésére ösztönöz. A repülőgépmodellek építése és versenyeken való összehasonlítása egy olyan serkentő erőt rejt magában, amely nemcsak a pontos és gondos munkára, anyag és megmunkálás ismeretekre tanít, hanem jutalmul egész ifjúkorára le tudja kötni egy fiatal minden érdeklődését. Vagyis nem könnyű sport, mert akit megragad mindig szebbet, jobbat, újabbat akar alkotni és a siker nem jön könynyen a próbálkozás gyakran töréssel, új tanulságok levonásával ösztönöz a további munkára Az évszázad elején az embert szállító repülőgépek megvalósulása adott példamutató erőt a magyar repülőgépmodell építőknek is, hogy sikeres repülőgépformákon túl új formákat is keressenek. Ezek a repülőgépszerű formák uralták a hazai modellek építésének első éveit, amíg rájöttek, hogy a gumi- és légmotoros könnyű kis modellek más formai kialakítást igényelnek Az akkor még egyes személyek által művelt sport rövidesen egyesületekbe tömörítette az érdeklődőket, ifjúsági aerokörök alakultak, ahol megbírálták egymás munkáit átadták egymásnak tapasztalataikat Ezt a főváros és a vidéki városok cserkész csapatainál, valamint lelkes tanárok vezetésével iskolai aerokörök, honvédségi tanintézetek és nevelőotthonok körében valósították meg. A monarchia nevelő intézményeinek eredményei nyomán a modellkiállításokon és modellversenyeken a legmagasabb körök is megjelentek élükön Hazai Samu altábornagy akkori hadügyminiszterrel. Az első világháború a monarchia hadseregében sok egykori eredményes modellező hősi halálát követelte, mások a vesztes háború után külföldre vándoroltak és ott értek el kiemelkedő modellező sikereket Itthon a trianoni tilalmakkal sújtott magyar repülés többek közt a repülőmodellezésben és szervezeteiben látta a magyar repülők utánpótlásának és pilótanevelésének további lehetőségét A Magyar Aero Szövetség ezért propaganda előadásokon és repülőmodell-versenyeken igyekezett az ifjúság érdeklődését ébrentartani. A budapesti Vérmezőn évente tartottak országos modellversenyeket melyeken a világháború legjobb repülőparancsnokai és a főhercegi családok személyes megjelenésükkel védnökösködtek. Ebben az időszakban, az 1920-as évek elején, későbbi repülőgéptervezőink és legjobb repülőink vettek részt ezeken a versenyeken: Lampich Árpád, Halász Andor, Dicsöfy József, Takátsy Tibor és a többiek József Ferenc főherceg és a világháború híres repülőparancsnokai kezéből vehették át értékes versenydíjaikat. Az évtized végére már a középiskolák és repülőtéri alkalmazottak modellező körei alkották a modellezés élgárdáját. Ók évente többször is összemérték modelleik teljesítményét meghívásos háziversenyek keretében. A csapatok közül ekkor már kivált néhány későbbi neves modellező személyiség által vezetve a szegedi repülőtér csapata Mező Károly vezetésével, a szombathelyiek Hatos Géza vezetésével és a székesfehérváriak Zelman András vezetésével. A középiskolák közül a Bocskai reáliskola ifjúsági aeroköre Udvardy Jenő, a bencés gimnázium aeroköre páter Nagy Julián tanár, a Lónyai utcai református gimnázium aeroköre Tatarek (Tardos) Béla fizikatanár vezetésével, valamint a jászberényi Állami Gimnázium és a Virrasztó Cserkészcsapat modellezői. A legnépszerűbb akkori ifjúsági lapok a Zászlónk (főszerkesztő páter Bangha Béla) és a Magyar Cserkész (főszerkesztő Ráczkevi Eötvös Sándor) már modellező sorozatokat közöltek a legjobb modellezők tollából, amikor Jánosy István és Albert cserkésztisztek Ezermester címen repülő és modellező szaklapot indítottak 1934-ben. Ebben az időben a versenyeken már 15 szervezett ifj úsági aerokör szerepelt a már említetteken kívül a báró Eötvös és Kemény Zsigmond reáliskolák és a Kertész utcai kereskedelmi iskola Budapestről, a gyöngyösi reálgimnázium, a debreceni iparostanuló iskola, a székesfehérvári repülő- és motorszerelő iskola (REMOSZ) Uhlyarik Titusz műszaki tiszt vezetésével, valamint a pécsi és a kőszegi katonai nevelőiskolák aeroköre. A modellek kategóriáit a lapostörzsű és zárttörzsű vitorlázó, valamint a bottörzsű és zárttörzsű gumimotoros modellek kézi és földi indításában értékelték a versenyeken. 1935-ben a bencés gimnázium tanárelnöke Nagy Julián modellezőivel bemutatta a vitorlázó modellek hosszú zsinórral felvontatott magas indítását, amely ettől kezdve két új kategóriát jelentett: a lapos- és zárttörzsű vitorlázók magas indítását. A résztvevők széles körű díjazására ugyanekkor kezdő és haladó csoportra osztották az indulókat Újdonság volt még az is, hogy eddig a modellek repülésének időtartamát és az elért repülési távolságot értékelték, míg ezután csak az időtartam értékelése történt Az 1935. évi versenyek másik nagy eredménye, hogy felszínre hozták modellezésünk első kiemelkedő tehetségeit akik évekig meghatározó szerepet vittek a sportágban: Grohman István, Horváth Ernő, Rechnitzer (Rohonczi) Ferenc és János munkáikkal és eredményeikkel fényesen beírták nevüketa magyar repülégépmodellezés 90 éves történetébe. 1938-ig mintaszerűen megépített és berepített modelleikkel sorra nyerték a versenyek díjait. 1938-ra már a repülőnevelésre súlyt fektető államokban a modellezés kiemelkedő szerepet kapott az előképzésben és kiválasztásban. Nálunk a Horthy Miklós Nemzeti Repülőalap által biztosított anyagi bázis lehetővé tette az ifjúsági aerokörök ingyenes támogatását ami gyors növekedéshez vezetett. Egy év múlva már több mint ezer iskolában és gyári tanintézetben folyt repülőmodellező munka és a szám évről évre többszáz aerokörrel növekedett. A modellezés igazi tömegsporttá vált hazánkban. A fejlődéshez az is hozzájárult hogy a modellezés nemzetközi elismerést nyert a repülőszövetségben és kiváló szakvezetők vették kezükbe az irányítást. A Magyar Aero Szövetség Modellező Osztályát Tardos Béla fizikatanár, híres repülő meteorológus vezette, akitől az irányítás két év múl va Nagy Julián bencés tanár vette át Az ifjúság nevelésében kitűnő szakemberek megtalálták a tehetségeket a nagy tömegben is. Ezek közül ki kell emelni a Mátyás gimnázium aerokör vezető tanárát a kitűnő csillagász tudóst dr. Cavalloni Ferencet, aki növendékeit egy év alatt a modellezés élvonalába vitte. Közülük is kiemelkedett Benedek György, aki kezdetben a modellek építésében, kiviteli technológiájában, majd aerodinamikai elméletében is kidolgozta az új utakat. Szépen kidolgozott vitorlázó és gumimotoros modelljei már ívelt, vékony, kis orrgörbületi sugarú „madár" szelvényekkel repültek az eddigieknél sokkal kisebb merülő sebességgel. Ó volt a modellek köröző termik repülésének is a hazai kimunkálója, amivel sorra születtek a nemzeti és nemzetközi rekordok. Az 1940-es évek elején a Cavalloni modellezőkörben indult a hazai zárttéri modellezés, és a pille könnyű, mikrofilm borítású gépek látványos versenyeken léptek a Nemzeti Sportcsarnokban a nagyközönség elé nagy sikerrel. Azóta modellezőink ebben a kategóriában is a nemzetközi élmezőny tagjai. 1945 után a hidegháborús helyzetben újra a repülőnevelés tömegbázisát jelentette a modellezés a honvédelmi sportok keretében és folytatódtak a nemzetközi sikerek. Ez addig tartott amíg a politikai tisztogatás meg nem fertőzte ezen a területen is a légkört. A legkitűnőbb modellezők kerültek eltiltásra, vagy származásuk miatt évekre kitelepítésre. Ebben az időszakban születtek a huzalon vezetett körrepülő kategóriák és külföldön a rádióirányítású modellek. A körrepülő sebességi kategóriában a megfelelő motorok kifejlesztése hozta meg az eredményeket A külföldről nehezen és drágán beszerezhető motorok nyomán itthon is megindult a repülőmodell dugattyús motorok tervezése és gyártása. Az 1940-es években itthon az ehhez adottságokkal rendelkező ipari üzemek modellezői, a Székesfehérvársóstó repülőüzemben és a WM repülőgép- és motorgyárban építettek magyar tervek szerint modellmotorokat. Később a fiatal modellező mérnökök, köztük Györgyfalvy Dezső terveztek magyar repülőgépmodell motorokat. Az igazi fejlődést azonban a Modellkísérieti Intézetben (MOKI) kifejlesztett nagyteljesítményű motorok hozták a nemzetközi versenyeken és világbajnokságokon. A sikerrel szerepelt motoros gépek mellett, az eltiltott Benedek György kísérletei nyomán fejlődött nálunk a hőlégsugaras sebességi kategória, amelyben a nemzetközi kategória törlése idején, már 300 km/h feletti sebességet tudott gépével elémi. Ugyancsak ő napjainkban a CO2-patronnal működő könynyű motoros modellek kategóriájának legtevékenyebb hazai fejlesztője. A világbajnokságokon a kitűnő motorokhoz Frigyes Ernő és Metzner András által épített szabadonrepülő modellekkel értek el versenyzőink nemzetközi sikereket. Motoros modellezőink sorra nyerték a világbajnokságokat az 19581981 években. Á következő években Mull József, Szegedi Sándor, Molnár József, Szepes Attila állítottak fel világraszóló teljesítményeket. A nemzetközi modellezés mára a rádióirányítású és a forgószárnyas modellek bámulatosan sok kategóriájában is számon tartja az eredményeket. Egyben törölték azt az előírást hogy a modellt saját kezűleg gyártottnak kellett kijelenteni. Ezzel a modellgyártó és forgalmazó cégeket támogató döntéssel a jó anyagi helyzetben lévő modellezők pilóta-ügyességét tudják csak értékelni, a modellezés kézügyességet anyagismeretet, konstrukciós készségfejlesztő részét nem. Pedig valahol itt volt annak igazi szépsége! WInkler László Az előadás május 27-én a Technika Házában tartott konferencián hangzott el. Bár esztergomi vonatkozásai nincsenek, mégis érdemesnek tartom a közlésre. Talán kedvet kapnak fiataljaink ehhez az érdekes tevékenységhez. (Szerkesztő)