Esztergom és Vidéke, 2000

11 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE KÜLÖNSZÁMA Ami a nagy esztendő emlékezetét számos generációkra megörökíti : azok a millenium fővárosi és vidéki kő- és ércemlékei. Tisztelt laptársunk is egy véleményben látszik velünk lenni abban a tekintetben, hogy >a kegyeletnek sok tekintetben a külsőségben való megnyilatkozását maradandó emléknek kell fenntartani*, amely célra, a főkáptalan bőkezűségéből, a főtemplom parkja bejáratánál egy diadalkapu emelését proponálja. Az arc de triomphe az ünnepségekre különösen rendbehozandó várhegynek mindenesetre nagy és maradandó diszét képezné, mégis úgy véljük, a nap emlékét, történetét, jellegét sokkal világosabban, mindenki által érthetőbben, közvetlenebbül dokumentálná amaz, általunk már fölvetett terv, hogy ez év emlékére legmegfelelőbb helyen, a legelső helyen, ahol állania kell : a magyar Sión ormán emeltessék fel első szent királyunk szobra, amelynek relief-diszitései, esetleg mellékalakjai az ünnep legérthetőbb, s maradandó illusztrációi lehetnének. Nagy, igen nagy idők multak el s bizonyára nagy idők fognak elmúlni, ainig az egész ország népének, annak elejének, szinejavának tekintete ujra a mi elhagyatott, régi dicsősége bemohosult sirján tespedő városunkra téved. Akik rendes időkben tudomást sem vesznek rólunk, ez évben, hisszük, mégis mind kegyelettel és szeretettel tekintenek, gondolnak arra a helyre, ihol első királyunk született, élt, megkeresztelt'-tett és megkoronáz:atott, arra a városra, amelyet a lagy, a szent király székvárosának választott. És ha küiömben egészen i magunk gyenge erőire is vagyunk italva, ez évben számithatunk az :gész országra, amelynek rövid időre :özpontjává válunk. Nem álmodunk nagy, százezrekbe ;erüló monumentális alkotásról, csak lyanról, amely méltóképen helyet sglalhat a vár piateauján s méltó a agy emlékhez, amelynek őrizője lesz azt hisszük, ilyet, ha valamikor: z évben szerezhetünk magunknak s az elkövetkezendő generációkat Szent István méltó emlékműve az Országalapító városában Az egyik nagy esztergomi álom 1998 vége óta, íme, teljesedőben. Ebben a hónapban jut - köznapi szólással - egyről kettőre; az ünnepi évfordulókra alkalmazva: kilencszázról ezerre... Eleink ugyanis 1900ban - az állam- és egyházalapítás, az esztergomi királykoronázás kilenc évszázados jubileumához közeledve - adtak a tervnek először határozottabb körvonalat, ahogy ez az egykorú Esztergom és Vidékében április 22-én - itt pedig az első hasábon! - olvasható. •SZCRV- 'STI/A V «( Ami a megvalósulást illeti: éppen annyit késett, hogy ismét egy 900 éves jubileum „lendíthessen" rajta. Még ekkor sem a Várhegy, a „Magyar Sión" történelmi jelképiségű magasáig: 1938. augusztusában a Szenttamáson avatták fel Antal Károly domborművét. Szent István emlékének megörökítésére egyébként városunkban ez akkor már a második többalakos mű volt, amely köztérre került. Az első - amely Szent István királyt a fiával, Szent Imre herceggel ábrázolja - Zászlós István alkotása a bencés gimnázium falán. 1931. május 6-án avatták fel (a Szent Imre-évnek nyilvánított 1930-as esztendő igazi zárásaként). Az 1938-ra meghirdetett Szent István-év és az eucharisztikus kongresszus alkalmából a város - azideig legjelentősebb idegenforgalmi programjának megvalósítása érdekében már 7932-ben megkezdte a felkészülést. A tervezés, illetve az intézkedések összehangolása céljára 1935 december elején bizottságot hoztak létre, hat al- és szakbizottsággal. 1936 április elején tartott ülésükön Lepold Antal, Balogh Albin és Glatz Gyula polgármester előterjesztésében véglegesítették a Városháza árkádjai alatt elhelyezendő domborművekre vonatkozó javaslatot. Eszerint (bajóti) Simon, Vitéz János, Pálffy Miklós, Lotharingiai Károly, Bottyán János, Malonyai Pál, Sándor Menyhért, Palkovics Károly és Prohászka Ottokár alkották a jeles személyiségek névsorát. Az előkészítő bizottság tudatosan mellőzte Róbert Károly király és Rudnay Sándor hercegprímás ilyen formában való megörökítését, „mertRóbert Károlynak, ki Esztergom városának megadta a polgárjogot, és Rudnay Sándornak, aki a mai Esztergom alapjait lerakta (...) szobrot kell emelni." (EVID, 1936. április 23.) Még ugyanebben az évben Glatz Gyula összeállított egy tervezetet, s mintegy 50 példányban szétküldte a városban és az országban. Az első helyen a létesítmények szerepelnek, a városrendezés feladatai (a Szenttamás-hegy, a Nagy-Duna-part, a főútvonalak) után pedig: „Szent Istvánszobor emelése országos gyűjtésből, vagy helyette dombormű felállítása, Rudnay emlékmű létesítése, esetleg Károly Róbert szobrával együtt a Városháza homlokzati szoborfülkéiben, Balassa Bálint szobra a vitézi rend szervezésében". 1937 decemberének elején a bizottság már a költségvetést is megtárgyalhatta, benne a Szenttamás-hegy rendezésére és az oda tervezett Szent István domborműre fordítandó 80 ezer pengős kiadást, amelyből az államsegély 65 ezer pengőt tesz ki. A vitában többen keveselték az állami támogatás mértékét. Glatz Gyula válaszában kifejtette, hogy Esztergom Székesfehérvárral azonos összegű támogatást kapott az ünnepségek megrendezésére. 1938. augusztus 15-én a Nagyboldogasszony-napi hagyományos felvonulás és ünnepi szentmise után, 11.30 órakor került sor a restaurált Várpalota és Szent István dombormű egyidejű felavatására, Horthy Miklós és a teljes kormány jelenlétében. A műről a nevezetes jubileum helyi emlékkönyveként megjelent Esztergom Év lapjaiban a következő leírás olvasható (1938.1-2. sz., 115-116o.): „Antal Károly: Szent István megkoronázása. A magyar királyi kormány ajándéka Esztergom városa részére. A kődombormű a Szenttamáshegy délnyugati városra néző oldalán helyztetett el, melyhez kőmellvédfalakkal szegélyezett szerpentin-út vezet fel. 'Elhozatván pedig az apostoli áldás, korona és kereszt, a magyari nép ujjongó örömmel királlyá kiáltotta ki, a papság pedig szentelt olajjal felkente s a királyi méltóság jelvényével megkoronázta Isten választottját, Istvánt.' - Magyar főurak előtt térdel a király. Asztrik pécsváradi apát fejére teszi a II. Szilveszter által küldött koronát. Az egykarú kereszt előtt álló főpapban dr. Lepold praelatus arcára ismerünk. A román ívekkel záródó templomfal előtt két szárnyas angyal feliratos szalagot tart. * E mostani millennium előkészületei során, 1998-ban - miután eredménytelenül zárult a nyáron meghirdetett pályázat - egy évvégi döntés nyitott utat a legméltóbb helyszín és alkotás felé. A megbízást Melocco Miklós Kossuth-díjas szobrászművész kapta (akinek a Képzőművészeti Főiskolán az akkor már kétszeres Kossuth-díjas Pátzay Pál volt az egyik mestere). Alkotása - ahogy annak idején Antal Károlyé is - a magyar kormány nagyvonalú (mintegy 100 millió forint értékű) ajándéka államiságunk bölcsőhelye számára. Abban is hasonlítanak, hogy mindkét kompozíció első királyunk megkoronázásának témájából építkezik; de az új mű igazi szobor: kör-plasztika - és valóban monumentális. A Vár északi rondelláján, a posztamenssel együtt tíz méterre magasodik fel az emlékmű. Két alakját: Szent Istvánt és Domokos érseket, fölöttük a templomi helyszínre utaló íveket fehér mészkőből formálja me^ a művész. Az emlékművet - millenniumi évünk rendezvényterve szerint most karácsonykor avatják fel a Várhegyen.