Esztergom és Vidéke, 2000

2000-06-01 / 22. szám

218 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE KÜLÖNSZÁMA A Pilis természeti értékei között említést érdemelnek a változatos földtani felépítést illusztráló, sokszor igen látványos felszíni ill. felszín alatti formák: sziklafalak, sziklatornyok, barlangok. A terület arculatának legmeghatározóbb eleme a nagy kiterjedésű, zárt erdőtakaró, de számottevő a gyepes területek nagysága is. A tölgyesekben, bükkösökben, a sziklás hegyoldalak bokorerdeiben és a réteken számos védett növény- és állatfaj él. A térség élővilágának értékét az is fokozza, hogy ez a terület mintegy átmenetet képez a Dunántúli- és az Északi-középhegység között, ezáltal számos faj és társulás itt éh el elterjedésének határát. A Pilist tehát éppen ezért nagy fajgazdagság is jellemzi. Az alacsony középhegység jellegű területet viszonylag kiegyenlített, mérsékelten meleg, mérsékelten száraz éghajlat jellemzi. Az évi középhőmérséklet 10,4 fok, az uralkodó szélirány északnyugati. A csapadékmennyiség éves átlaga 550-600 mm, a napsütéses órák száma: 1950. Az Esztergomot körülvevő erdőkben az alábbi növénytársulásokat találjuk: * A cseres tölgyes a 200-400 m tengerszint feletti magasságok jellegzetes erdőtípusa. Fő fafajtája a kocsánytalan tölgy és a csertölgy. Mindkettő laza lombkoronájú fa, elegendő fényt enged az alsóbb szintekbe, így ez az erdőtípus sok cserje (húsos som, galagonya, kecskerágó) és lágyszárú növényfaj (odvas keltike, illatos ibolya, tavaszi kankalin, erdei gyöngyEsztergom környékének flórája és faunája Változatos hazai tájaink között az egyik legnagyobb vonzerejű térség a Dunakanyar vidéke, azaz a Pilis középhegységi területe. A ma még többnyire harmónikus táj megőrzése érdekében az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnöke 1978-ban a Pilis területének nagy részét (több mint 23 ezer hektárt) tájvédelmi körzetté nyilvánította. A Pilisi Tájvédelmi Körzet nemzetközileg is számontartott védett terület: 1981ben az UNESCO MAB (Man and the Bioshere) programja keretében bioszféra rezervátum lett. A Pilis és a Visegrádi-hegység jelentős része 1997-ben a Duna-Ipoly Nemzeti Park védelme alá került. Ez megfelelő garanciát jelent a természeti értékek védelme, és nem utolsósorban az ökoturizmus lehetőségeinek fejlesztésére. köles, méhfű, baracklevelű harangvirág, stb.) élőhelye. * A gyertyános tölgyes uralkodó fafajtája a kocsánytalan tölgy és a gyertyán. A cserje- és gyepszint itt szegényesebb, a cserjék közül a hólyagfa, a fagyai, az iszalag fordul leginkább elő, a gyepszint ámyéktűrő és koratavasszal virító fajokból áll (hóvirág, pirosló hunyor, erdei turbolya, orvosi salamonpecsét, hegyi macskagyökér, stb.). * Főleg az északi hegyoldalakon, a párás, hűvös, árnyékos völgyekben érzi jól magát az egyébként magasabb hegyeken erdőalkotó bükk. A bükkösök cserje- és gyepszintje szegényes, a sűrű lombozatú bükkfák csak kevés fényt engednek a talajra. Akad azért itt is néhány igénytelenebb faj: bogláros szellőrózsa, erdei madársóska, szagos müge, stb. * A meredek, déli lejtőkön a termőtalaj nem elég vastag ahhoz, hogy zárt erdőtakaró alakulhasson ki. Ezeken a helyeken csak alacsonyabb, ritkás erdők élhetnek meg, az ún. bokorerdők, amelyek különböző füves társulásokkal váltakoznak. Uralkodó fafajai molyhostölgy, a virágos kőris, a mezei juhar és a tatár juhar. A cserjék közül gyakoribb a húsos- és a veresgyűrű som, a törpemandula, a galagonya, a szeder, a málna és a bodza. A gyepszint gyakori fajai a szamóca, a hegyi len, a nagy pacsirtafű, az évelő holdviola, a vöröshere, a közönséges orbáncfű, a szurokfű. * A fenyvesek nem őshonosak, hanem mesterségesen telepített erdők. Elsősorban az erdeifenyővel és a feketefenyővel találkozhatunk, környékünkön kevesebb a lucfenyő, és csak tirkán fordul elő a vörösfenyő. Az aljnövényzet többynire gyér. * IpllA07(>ti>c növ^nutírcuUcQ vi^künknek a Nagy-Strázsa és a KisStrázsa vidékén található ún. lejtösztyepprét. E terület védett növényei többek között a leány- és a feketekökörcsin, a tavaszi hérics, a tavaszi kankalin, az apró nőszirom, a piros kígyószisz, a leányhaj, a dunai szegfű. Igen sok gyógynövény is előfordul ezen a vidéken, pl. az apróbojtorján, a cickafark, a citromfű, a csalán, a korai kakukkfű, akisezerjó fű, a mezei iringó, a tejoltó galaj, a zsurlófű. * A vízparti növénytársulások közül a Duna-partot kísérő ún. galériaerdő változatos szélességű sávjában a fehér nyár, a fehér fűz az uralkodó. A patakok és tavak partjainak egyes rászeit a rekettyefűzes nádas uralja, de találunk széles levelű és keskeny levelű gyékényt is egyes helyeken, néhány nedvességkedvelő egyéb növényfaj is előfordul itt: a hídőr, a réti füzény, a mocsári nőszirom. Igen értékes a Kis-Duna-parti sétányon végighúzódó, idős fákból álló juharlevelű platánsor. Az Esztergom környéki erdők bővelkednek gombákban - legalábbis a kiadós esők utáni időszakokban. Tavasszal az ízletes kucsmagomba, a tövis alj a gomba és a májusi pereszke örvendezteti meg a gombázókat, nyáron az erdei és erdőszéli csiperke a kékhátú és a dióízű galambgomba, a sárga rókagomba, a rizike, a nagy őzlábgomba a leggyakoribb, ősszel pedig a lila pereszkéből, a fenyőpereszkéből, a gyűrűs tuskógombából, a téli fülökéből találjuk a legtöbbet. Mérgező gombák is akadnak vidékünkön, közülük leggyakoribbak: a gyilkos •galóca, a susujka, a párducgalóca, a parlagi tölcsérgomba és a mérges pókhálós gomba. A terület állatvilága igen gazdag. A 7 orrlí^lr KríuölUo^nolr \rnA nlzUnn n vadászok örömére sok a gímszarvas, az őz, a muflon, a vaddisznó és a mezei nyul. Lépten-nyomon találkozhatunk az erdei cickánnyal, a pelével, a mókussal, a borzzal, a sünnel, gyakran előbújik a földből a mezei pocok, sőt a vakond is. A ragadozók közül megtaláljuk a rókát, a mezei görényt, a hiúzt, a vadmacskát. Gazdag a vidék madárvilága, még a leggyakrabban előforduló fajokat is szinte lehetetlen felsorolni. Egy madárról azért mégiscsak meg kell emlékeznünk név szerint: a Magyar Madártani Egyesület a 2000. évet a kerecsensólyom évének nyilvánította, e madár nem más, mint a magyar nép legendás turulmadara. A környező hegyekben számos hüllő és kétéltű faj él, az előbbiek közül a zöld- és a fürgegyíkot, az erdei- és a vízisiklót, az utóbbiak közül a zöld levelibékát, az erdei és a gyepi békát, a kecskebékát és a varangyot lehet kiemelni. Nemcsak a Duna, de a környék tavai is gazdagok halakban. A ponyt, a busa, a compó, a csuka, a dévérkeszeg, a harcsa, a kárász, a sügér, a szélhajtó küsz, a veresszárnyú keszeg és a fenékjáró küllő a leggyakoribb halfajták e vidéken. Az erdők és rétek rovarai közül is említsünk meg néhányat, gyakori a szarvasbogár, az orrszarvú bogár, a hőscincér, az erdei ganélytúró, a fecskefarkú lepke, a halálfejes lepke, a nappali pávaszem, a fűrészlábú szöcske. A felsorolt állatok legnagyobb része védett, hasonlóan a növényekhez. Védett területen járunk: ez pedig azt jelenti, hogy elsősorban tőlünk, emberektől kér és vár védelmet minden növény és minden állat!