Esztergom és Vidéke, 2000

2000-04-20 / 16-17. szám

2000/15. MÜVEK ES EVEK vil EINCZINGER FERENC A festő és leánya (1935 körül) Dr. Zsembery Dezső műgyűjteménye A-ütőC^z^ícuuIzk, (iooO.-i'aauiaít /VM.acji-a.ot ^ J&VO^uj Z^gAM-b-Oiy ~£>Cl-z.$<o ^^'^QMlUl­M-ud-fal, EC'AQz-C'U^eSL ^IZ^UUAO Í^.cxIzo'UÁ. ,atuÁ>£- , (A-z, -ő^fc U'óaofcfc 'keit-oS-f V\b-eJM £ A^Z^ÖI^ Vi/é" £o •Rc^tn-eik eis £site^.<3D<A>-<!. c-c'ua"-®-^ Miuoi­(i^iMZJt T^ua^A-feOi>'*n£ue!szj£l <r a/ii, a^x* a. a^zoU^g ^íogaa^st;, # £.T. e-vtc.'k eis írü'^o^a!^^ tJszfceX-fce-Gc GgCf­Wzistj a A^gu^c^^Tct a, po^-tö s zeíua-p ie&j^-sí/fcefc ­„(...) a dorogi kórházi főorvos, Zsembery Dezső (...) a nemes vonásokkal felruházható, az önzetlen művészetszeretet által determinált gyűjtőegyénisé­gek közé sorolható (...) a 20. századi művészetre koncentráló gyűjtő legfon­tosabb szerzeményezési szempontja a helyi, a regionális kapcsolat: a Dorog­hoz, az Esztergomhoz, a Komárom-Esztergom megyei tájhoz való alkotói kötődés. Zsembery Dezső elsősorban azoknak a művészeknek az alkotásait igyekezett megvásárolni (...), akik itt születtek, akik egy-egy müvüket e táj, e környezet inspirálására alkották meg. (...) A művészetföldrajzi meghatázott­ságot és a tematikai sokszínűséget emlegetve azonban nem szabad megfeled­keznünk a Zsembery-gyűjtemény egyik sajátos, rendkívül izgalmas vonásá­ról: a művész-önarcképek domináns szerepeltetéséről, az önportrék gyűjtésé­nek kultiválásáról. A portré és ezen belül az önarckép a középkor hanyatlása óta jelentős festészeti műfaj (...), amelyben nem csupán egy kívülről szemlélt egyéniség, hanem az adott alkotó belső világa (...) tárul fel a szemlélő előtt. (...) Zsembery Dezső is - azon túl, hogy munkásságával megformálja önarc­képét - a műgyűjtői tevékenység aktív, alkotó jellegét bizonyítja: alkalmat teremt fontos tanulságok megvonására, ismeretlen mozzanatokat tár fel, ösz­tönzést ad korszakok megismeréséhez és életművek felfedezéséhez (...). (Wehner Tibor előszava A gyűjtő önarcképe című katalógushoz - 2000.) (Folytatás a VI. oldalról) Városában előadásokkal (Balassa Társaság, Szabadegyetem stb.), tár­latmegnyitókkal és rendszeresen új­ságcikkekkel folytat jelentős értékű tevékenységet a modern képzőművé­szet helyi befogadása körül, nem rit­kán harcban a - meghatározóan egy­házi befolyást mutató - konzervati­vizmussal. Feltáró és elemző módon foglalko­zott a város művelődéstörténeti és művészeti emlékeivel is, a helyi hír­lapokban - főként az Esztergom és Vidékében - illetve az Esztergom Év­lapjai című folyóiratban. Szülővárosában, majd a budapesti kollektív tárlatokon számos elisme­rést és díjat kapott. A nyaranként rendszeresen itt időző Kárpáti Aurél­lal (aki egykor a tanítóképző diákja volt) együtt szervezték meg a Tamás Galéria modern magyar képzőművé­szeti anyagának esztergomi bemuta­tóját 1934 őszén, a Széchenyi Kaszi­nó (a mai ÉDÁSZ-iroda) helyiségei­ben. A megnyitón ő maga is szerepelt: a 20. századi magyar festőművészet­ről tartott emlékezetes előadást. A tár­lat legsikeresebb kiállítója az eszten­dő nyarán elhunyt, addig szinte „is­meretlen" Derkovits Gyula lett. A vá­logatás anyaga Esztergomból indult tovább az ország más városaiba. Babits és a közös jóbarát, Kárpáti ajánlásával 1936-ban a ,nyugatos" irányzatú, budapesti Vajda János Tár­saséig levelező taggá választotta. Székfoglalót Az esztergomi várásatá­sok művészettörténeti jelentősége címmel tartott. Ez a meghívás nyitotta meg képei előtt a Tamás Galéria ka­puit. Nyergesi János és a helyi festők munkásságának rendszeres felkarolá­sa és ismertetése még akár baráti gesztusnak tekinthető; de Derkovits Gyula jelentősségének kiemelése a „prímási városban", az „egyházmű­vészeti központ" - mint az egyik nagy helyi szerep-álom - legkápráztatóbb korszakában már szinte „rebelliónak" minősíthető. In memóriám Czuczai József „Az -o-^s /kg-w. ^c*-^ £ -x e-J- Ci t^k zJc . ^e-vw £ Jftyc yntí, oQdtLl-iJzéi fce.ll -fcvvVjv­, -ftstvie-iM ^z a.nyugiról, •A -te^WA^i 4<reíLi .^qzj&kÚ'S*­Jc<2-iac cLCc^j S-Hív.g i^TAjSug ­SZ^-tiÁ.'^^- c-d­1" Cl'^." ~ Á 96?- &&.U, ­XoÜ MA.eq -<-'<3^ á- ,/ Afrúj-esséa [ t -tó'­Cx. f., a, Wijtlla'ktr­V^'cS^UAre'sz. j xlóC /ww&jk iCeHy «.sxt<2,w.,st a.j"£. PLÓCC'M^Z.Ü l< lÁslo SKriíiL^iL^Í, (evib, 4*33 8. *iove.iM.be-t S. es 4 2.) * s AA^LEec wi Síc-ttö'a-te.Va.'íz. (4^7o->t<3 o-af­^.os^A^kírZUa laSL\^e,'st ds SL -tesite-'wxj AAu^e^iVi, Ú£{&ÍCze?C V&Zll&é.k ^-Q^li^QMyS — £vyit>, A<3<5<3 2.s.~,i> wótfct Ű-'O- '•a.u.qMSz.-luS^ldt. h. Hít­q^öus •i-éé'ztzlzídi.íeJ^ CídeAAA.­*tíaacL tce^c-S z-tj'e-Ve-k -tuga^­OLO-iao ^éze/sCi^Lczt Meggyőződésem volt, hogy amint a vas és a horgany alkalmas a szob­rászati megmunkálásra, úgy a műko­vács mesterség - ha tehetséggel páro­sul - iparművészeti értékű tárgyak megformálását is lehetővé teszi. Már a hatvanas évek derekán ben­sőséges barátság alakult ki Jóska és köztem, és egymást ösztönöztük az egyre bátrabb továbblépésre. A kitűnő műkovács első munkái közé tartozott egy kisméretű vasból készült gyertyatartó, amelyet rézzel futtatott. Ez mindmáig az egykori esztergo­mi „lelki-családomra" - lelkivezetett­jeimre, hittanosaimra és barátaimra ­emlékeztető relikvia. Czuczai mester később elkészítette a prímási palotában lévő szobám „csillárját", azt a halmérleget utánzó világító szerkezetet, amely nemcsak esztétikus, de praktikus is volt: moz­gatható mind a tengelye körül, mind a lámpa függőleges síkjában, - az egyensúlyt a kovácsoltvas rézzel fut­tatott hal biztosította. Utolsó megrendelésem Jóska bará­tomtól, újszülött koromban elhunyt édesanyám emlékét szolgálta. Ez lett „legforradalmibb" műtárgyunk. A vaslemezből töviskorona motívum­malkovácsolt, modern vonalú kehely­be finoman kalapált ezüst kuppát húz­tunk, a vasköpeny felületére pedig - a már ismert technikával - magas hőfo­kon cseppfolyóssá vált ezüstöt csur­gattunk. A nemesfém esetlegesen der­medt rá a vasra, mintha könny és verejték lenne. Ezek Jézus emberi szenvedésének, a bennünk is szenvedő Istenember Passiójának jelképei. Még a kehely nódusa sem hiányzott, ezt Jóska piros zománccal égetett gyűrű formájára alakította ki. A testi­ségében is súlyos vaskehely egyik fi­gyelemre méltó műtárgya lett a Ró­mai Pápai Magyar Intézetben 1969­ben megrendezett kiállításnak. Farkas Attila

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents