Esztergom és Vidéke, 2000

2000-03-09 / 10-11. szám

2000- március 9. Esztergom és Vidéke 11 Kvíz 2000 V. forduló Ebben a fordulóban részleteket köz­lünk régi szövegekből. Kérdéseink e szövegrészletekhez kapcsolódnak. - „...Mi tehát Istent tartva szemünk előtt, a magunk és elődeink lelke üdvös­ségét elnyerni kívánva, megvizsgáltuk a fent mondott B. atya, esztergomi érsek, kedvelt hívünk jogos kívánalmait, (...) a római szentszék által is megerősített jo­gait tehát sértetlenül meg kell őriznünk, sőt az esztergomi egyházat kiválóságára való tekintettel többel kell ellátnunk ki­rályi kedvezésünkből..." 1. Ki írta a fenti sorokat? 2. KI az a B. atya? „... 1438. január l-jén koronázták meg, a koronázás után azonban a koro­na sem Budára, sem Visegrádra nem került vissza, hanem Pálóczi György ér­sek örizetében maradt Esztergomban. Csak később került át a visegrádi vár ötszögletű tornyába. A király táborba szállt a török ellen, de vérhasban meg­betegedett és a hazafelé vezető úton meghalt. Özvegye, az áldott állapotban levő királyné azonnal iparkodott a koro­nát a maga és születendő gyermeke szá­mára biztosítani... Az ország azonban nem kért sem az asszony-, sem a még meg sem született gyermekkirályból, és küldöttséget menesztett /. Ulászló len­gyel királyhoz, hogy vállalja el a ma­gyar királyi méltóságot is. A királyné ekkor kétségbeesett lépésre szánta el magát: udvarhölgyével ellopatta Viseg­rádról a koronát." 3. KI volt ez a király? 4. És ki volt a királyné? - „Minthogy a királyi méltóság rang­ját csakis a hívők és katolikus hitet val­lók nyerhetik el, ezért parancsainkban a szent hitet tesszük az első helyre. Ha a királyi kornát meg akarod becsülni, leg­először azt hagyom meg, tanácsolom, illetve javaslom és sugallom, kedves fi­am, hogy a katolikus és apostoli hitet akkora buzgalommal és éberséggel őrizd, hogy minden Istentől rendelt alattvalódnak példát mutass, s vala­mennyi egyházi személy méltán nevez­zen igaz keresztény hitvallású férfi­nak..." 5. Ki írta a fenti sorokat? 6. És kinek írta? HÁZUNK TÁJA Kertbarát Korai nektárt és virágport adó fák, bokrok A méhek számára mindenkor legfon­tosabb a tennészet által nyújtott élelem, és az ember által biztosított védelem A méhész lelkében ott él egész évben a bizonytalanság, az öröm és remény, hogy fáradságos munkájának gyü­mölcsét semmi ne veszélyeztesse. A ta­vasz mindig az újra lendülő élet, a biza­kodás kezdete. A természet kitárulko­zik, nektárt és virágport adó növények fogadják a tél fogságából szabadult mé­heket Legértékesebb korai, nektárt és virág­port egyaránt nyújtó fáink: a füzek (kecskefűz, fehérfűz, babérfűz). Márci­ustól májusig terjedhet virágzásuk. Két­laki növények. A termős virágzat csak nektárt ad, a porzós nektárt és virágport is. A folyók, patakok, nádasok, rétek fűzeseihez (az időjárás kockázatát vál­lalva) vándorolni is érdemes. A családok ilyenkor jól megerősödnek a főhordás­ra. A mezei szil igen szép fa, és korai virágport ad. Lombfakadás előtt nyíl­nak, m-IV. hónapban, liláspiros csokros virágai. Méhészkedő édesapám ezt a fát nagyon becsülte, méhesének közelében sok szilfa volt Sajnos a szilfakor (gom­babetegség) gyakran pusztítja. A juharok (jávorfák) közül a korai-, fürtös-, kőrislevelű-és mezei juhar je­lentős. Virágport és nektárt nyújtanak márciustól májusig. Utcák, terek, par­kok fásításánál ültetik is. Villanyvezeté­kek alá az alacsony növésű gömbjuhar való. A nyárfák sok fajtája él nálunk. Vi­rágport és ragasztót gyűjtenek a méhek róluk III-IV. hónapban. A kőrisek közül jelentősebb a virágos kőris. Mészkedvelő tölgyesekben él. A fa szép termetű, dús virágzása, száraz­ságtűrése értékessé teszi. Megbecsült fáink közé tartozik a bok­rétafa vagy vadgesztenye. A gyertyasze­rűen felálló 150-30 cm-es fürtös virágok IV-V. hónapban borítják el a fát. Megka­pó látványt nyújt. Jellegzetesen nagy, ragadós rügye kitűnő méhlegelő. Akác előtt fontos szerepe van, ugyanis virág­zása belenyúlik az akácéba. (A vadgesz­tenye virágpora a magas szaponintarta­lom miatt mérgező lehet!) A legkorábban virágzó gyümölcsfánk a mandula. Március második felétől 10­12 napig virágzik. A bokrok közül legkorábbi virágport adó növényünk: a mogyoró. A tisztások, erdőszélek, patakpartok az előfordulás helyei. Igen korán, II-HI. hónapban vi­rágzik Ha elég meleg van, a méhek szívesen és sűrűn látogatják. A húsos som bokrainak sárga szín­foltjaigen korán (11-111) felhívja magára a kirándulók figyelmét. A méhek virág­port és nektárt gyűjtenek aranyló virág­csomóin. Liláspiros termése szeptem­berben megpuhul: finom szörp és dzsem készíthető belőle. Fája kitűnő szer­számfa. Érdemes a kertbe ültetni, nyí­rott sövénynek is alkalmas. Klotz József A Fecsegés a fűszerekről Hasznos konyhai tanácsok * Jobb lesz a töltötthús, ha a töltelék­be néhány darab apróra vágott gombát is teszünk, valamint néhány dekát ugyanannak az állatnak a májából. * Az egybesült baromfi hasüregébe kis csokrot helyezzünk, amely egy szál majorannából, egy szál kakukkfűből és 3-4 szál zöldpetrezselyemből áll. Igen jó ízt, kellemes aromát kapunk. * A hagyma- és halszagot a kézről, a deszkáról és a késről ecetes-sós vízzel vagy vagy citrommal és sóval tüntethet­jük el. * Ha nagyon erős a hagyma, a tisztítás után felvágásig tartsuk hideg vízben, vagy a szeletelést gőz fölött végezzük. * A szétesésre hajlamos burgonyát sós vízbe tegyük főni - akár héjában, akár meghámozva -, így egyben marad. * Sült vagy főtt állapotban egyaránt finomabbak az ételek, ha fele részben olajjal, fele részben vajjal készítjük * A savak a zöldségféléket keményí­tik, ezért csak már puhára főtt állapot­ban ecetezzük a zöldséges ételeket. * Tegyünk a sótartóba pár szem rizst, így nem nedvesedik, nem áll össze a só. * Ha a pecsenye leve leég, néhány karikára vágott burgonyát tegyünk bele, amely az égett ízt magába veszi. * Ha elsóztuk a levest vagy a pörköl­tet, késhegynyi szódabikarbónát adjunk hozzá, ez csökkenti a sós ízt. * A kellemetlen szagú, avas zsírt megjavíthatjuk, ha kenyeret vagy hagy­mát szenesedésig sütünk benne. * A kellemetlen halszagot eloszlat­hatj uk, ha a főző vízbe egy evőkanál tejet öntünk. * A hal 2-3 nap múlva is kifogástalan, ha besózva, ecettel átitatott kendőbe csavaijuk. * A petrezselyemzöldet csak akkor tegyük az ételbe, ha az már teljesen el­készült, mert főzés közben vitamintar­talma csökken. * Tejfölt csak az elfogyasztani kívánt ételre tegyünk, mert a másnapra félretett ételben erjedést idézhet elő. * A hús lényegesen gyorsabban puhul meg, ha sótlanul főzzük, és csak akkor sózzuk, amikor már majdnem kész. A só hatására ugyanis a hús tömörré, szívóssá válik. * A tojáshab hamarabb keményre ve­rődik, ha minden tojásfehérjéhez egy kávéskanál vizet vagy néhány csepp cit­romlevet adunk. * Az új burgonyát ha hámozás előtt erősen megsózzuk, a héja sokkal könnyebben lejön. * Á halról igen könnyű lehúzni a bő­rét, ha előzőleg leforázzuk. * Nem fröcsköl a zsír, ha kevés sót teszünk bele. Gondűző gasztronómia A kínai konyha (II.) A kínaiak nem levessel kezdik az ét­kezést, sőt legtöbbször a leves az utolsó fogás. A levesek legnagyobb része egy­szerű húsleves, amelybe hirtelen bele­főznek némi húst és zöldségfélét. A ha­gyományos levesek mellett vannak kö­zös egytállevesek is. A forrásban lévő erőlevest az asztal közepére helyezik, ott van az asztalon többféle belevaló, s a pálcikákkal ki-ki azt vesz, amit akar, és az edényben megfőzi. Ha a falatka megfőtt, szószba kell mártani, és már lehet is enni. Ha mindenki jóllakott, kap egy adag - most már igen sűrű - erőle­vest a középen lévő edényből. A mara­dék levesbe zöldséget és tésztát tesznek, ez lesz az utolsó fogás. A tojásételek között népszerű a cha­yeh-dan, ami egy különleges keményto­jás. A tojást a héját összenyomva meg­törik, de rajtahagyják a tojáson, amit hosszasan főznek ánizzsal, teafűvel, szójával és sóval ízesített vízben. Ami­kor a tojást megtisztítják, a külseje szép márványozott lesz. Olvastam egy leírást az ún. „száznapos tojásról". Fenyőfa és más fafajták hamuját összekeverik mésszel és sóval, igen erős teával péppé gyúrják, ebbe burkolják a kacsatojáso­kat, és három teljes hónapon át tárolják. Az író meglehetősen visszataszítónak találta a tojások küllemét Miután azon­ban megízlelte, megállapította, hogy ízükhöz viszonyítva a tojások külseje kifejezetten gyönyörű. Ezzel a tojásétel­lel tehát ne próbálkozzanak a Kedves Olvasók. A szárnyas ételek között ajánlható vi­szont az ún. ,kolduscsirke". Az egész csirkét gombával, savanyúkáposztával, fűszerekkel és hagymával töltik meg, majd lótuszlevélbe csomagolják és agyagba burkolva megsütik. Alegelőke­lőbb vendég tiszte, hogy az agyagburkot kalapáccsal feltörje. A kacsasültek között a legnépszerűbb a pekingi kacsa. A kicsontozott kacsát bekenik mézzel, majd kiakasztják a sza­badba száradni. Ha kiszikadt, megsütik. Uborkával, új hagymával, fűszeres már­tással és palacsintával tálalják. Minden­ki maga keni meg a palacsintáját a szósszal, majd beletesz egy darab kacsa­húst, uborkát és hagymát, feltekeri és kézzel fogyasztja. Kínában igazi csemegének számít a kígyó húsa. Gyakoriatilag valamennyi kígyófajta alkalmas a fogasztásra. Elké­szítési módja igen változatos, legnép­szarűbb a sült kígyó és a kígyóleves. Vannak olyan ételek, amelyeket a nap legkülönbözőbb szakaszaiban be lehet kapni. Ezeket hívják összefoglaló néven „dim-sum" -nak. Ez az ételfajta kicsiny, gőz fölött főtt gombocókból áll, melyet a legkülömbfélébb töltelékkel töltenek meg. A dim-sumot Kínában sohasem eszik főétkezéshez, ám Európában annyira népszerű, hogy a kínai vendég­lők gyakran megszegik ezt az íratlan szabályt A kínaiak nem esznek túl sok édessé­get Nincs is igazán szükségük édesség­re, hiszen a főzés során már meglehető­sen nagy mennyiségű cukrot vagy mézet használnak fel. Desszertet inkább csak nagyobb ünnepségek, bankettek étrend­jén találhatunk. K-Sz.E.

Next

/
Thumbnails
Contents