Esztergom és Vidéke, 1999

1999-03-25 / 12. szám

1999. március 7. Esztergom és Vidéke I Jeles napok $ Közismert, hogy „Sándor \ (március 18.), József (március 19.), Benedek (március 21.) í zsákban hozzák a meleget". \ Ezidőtájt érkeznek a Kárpáti medencébe a langyos, tavaszi$ as légtömegek, tehát ekkor va| lóban a felmelegedés jellemzi \ időjárásunkat. A sarkvidéki hi\ deg légáramlatok betörésekor j természetesen nem válik be ez | a népi rigmus. Ritkán ugyan, | de ez is előfordul a tavaszi nap? éjegyenlőség idején. í Kertjeinkben-ha eddig még í nem szántuk rá magunkat $ kezdjük el a tavaszi nagytaka* rítást. Tisztítsuk ki a virágos | kertet, ültessük el a virághagy| mákat, az évelő töveket, a ve| teményes kertben is készítsük i elő az ágyásokat, és lássunk ij hozzá a magvetéshez. | Elődeink március 25-ét je\ lölték ki a gyümölcsfák oltásá\ nak időpontjául. Ezért Gyü\ mölcsoltó e nap neve. | A hónap „zöld" napjai: márj cius 22-e, a Víz világnapja és ? március 23-a, a Meteorológiai í világnap. í Borverseny a Kálvária-pincesoron jj A szentgyörgymezőiekhez > hasonlóan a Kálvária-pincesoí ron is követik a hagyományo'i kat és az újkori idők 5. borver5 senyét hirdették meg szombat j délutánra. A zsűriben a városi \ borversenyek gyakori bírálói í vettek részt: Vikukel László, ; Holop Géza, Kecskeméti Ist\ ván és Kneiszel Krisztián. A \ nemzetközileg alkalmazott po\ zitív bírálatot végezték, a szín, \ az illat, a tisztaság, az íz, az i aromaanyagok összahatása \ számított. A 25 fehér- és 16 \ vörösbor elnyerte tetszésüket \ és nem fukarkodtak a dicsérő i szavakkal az eredményhirde; tés során. I A fehérborok gazdái közül { Vincze Ferenc, Császár József \ és Kiss László arany-, Szitás í Ferenc, Majzik István és Várl szegi Tibor ezüst-, Vollár Miki lós, Hegedűs István és Tóth i Zsigmond pedig bronzérmet vehetett át. A vörösborok versenyében Vincze Ferenc arany-, Kiss : László pedig ezüstérmet nyert. A résztvevők és az érdeklő: dők megkóstolhatták az egyes : borokat és fogyaszthattak Majj| zik István ízletes pincepörkölt| jéből is. (osi) Friederike nemcsak csinos. Érdekes színfolttal gazdagodott Esztergom és a német Ehingen baráti kapcsolata. Az elmúlt években Ehingen fogadott magyar diákokat, most egy ottani kislány volt kéthetes kórházi gyakorlaton városunkban. Friederike Ott a heidelbergi egyetem orvosi fakultásán tanul. Az esztergomi kórház sebészeti osztályán eltöltött napok - mint lapunk munkatársának elmondta - igen hasznosak voltak számára, hiszen szinte minden nap asszisztált érdekes műtéteknél. Friederikét fogadta dr. Könözsy László polgármester is (képünkön), aki elbeszélgetett az orvosjelölttel itteni tapasztalatairól. Szódáné Kükedi Évától, az Esztergom-Ehingen Baráti Társaság elnökétől azt is megtudtuk, hogy Ehingenből nemcsak Friederike érkezett hozzánk e napokban, hanem egy igen értékes ajándék-szállítmány is, mellyel a Montagh szakiskola működését kívánták segíteni ehingeni barátaink. Köszönjük a nagylelkű támogatást... Friederikét pedig visszavárjuk! -thó Füstölgéseink Elgondolkodtató... számomra, hogy a választások előtt minden jelölt mennyire magáénak érezte ezt a várost. Hangoztatták, hogy mi mindent megtennének érte. A március 15-ei ünnepségeken ezek közül a jelöltek közül többen nem is voltak jelen. Kíváncsian várom, tesznek-e ők is valamit ezért a gyönyörű városért (hiszen virágos Esztergomot hirdettek!)^ legalább saját környezetükben? Ősszel oly sok mindent ígértek! Ha valakiből nem lesz polgármester, országgyűlési, vagy városi képviselő, már nem fontos neki a város?! A választások óta eltelt néhány hónap alatt egyikükről sem igen hallottunk, rendezvényeken sem láttuk őket, pedig korábban nem volt olyan városi esemény, ahol meg ne mutatták volna magukat. Nemcsak akkor lehet tenni valamit, ha...! A város polgárai is de sok mindent számonkérnek a várostól! De vajon hányan tették ki házukra vagy ablakukba március 15-én a nemzeti színű lobogót? Szeretnénk virágos Esztergomot, de ezt csak is akkor tudjuk megvalósítani, ha ablakainkban, erkélyeinken is megjelennek a muskátlis ládák. Ennek hamarosan aktualitása lesz, s szeretnénk sok-sok virágos házat látni a városban. A 60-as években elindult a „ Tiszta udvar, rendes ház" mozgalom. Minden háztulajdonos kötelességének érezte a háza előtti járdát lesöpörni, a háza elé eső kertet virágokkal beültetni, gondozni. Jó érzés volt látni ezt a versengést. Nem lehetne ezt újra bevezetni? Közös erővel vigyázhatnánk városunk tisztaságára is! Kérhetnénk a város vezetését, hogy az idegenforgalom beindulásának idejére néhány helyen WC-ről is gondoskodjék. Ugye, mindnyájan szeretnénk büszkék lenni városunkra?! (Márta) NATO Ezt is megértük. Igaz, magyar módra: egy elhatározta, kettő megbeszélte, három megvitatta, a bizottság elbírálta, felülvizsgálta, javasolta, leszavazta, megszavazta. Meg ami még közben volt. De végre ott vagyunk. Hogy hol? Hát azt majd mi eldöntjük. Mert ugye, külső ellenség ellen most már védve vagyunk. Kelettől nem kell félni, mert a keleti maffia-központ nálunk van. És jól. A kínaiak lassan többen vannak, mint Kínában, ők egyelőre egymást ölik. Nyugat sem bánt minket, mert már rájött, kicsit elaludta a beszerzési időt. A nevető harmadik: Amerika, már rég ránk tette magát az első reklámmal, az első krimi- és akció-filmmel. Minden, ami Amerikában nagyon rossz, és meg van nagyban, az már nálunk is meg van, kicsiben. Kis ország vagyunk, elég. Sok is. Szóval kívülről már védve vagyunk. De belülről? De nem kell félteni minket: remekül el tudunk egymással is szórakozni! Utolsó csepp vérig. Mert a magyar harcos nép: ha nincs külső ellenség, jó a rokon, a testvér, a szülő, a gyermek. És mindig kéznél van! Ettől pedig nincs az a NATO, ami meg tudna védeni! A NATO-nak meg úgy sem sokáig okozunk gondot: olyanok lettünk, mint a jégkocka. Egyre kisebbek vagyunk. A határnyitás óta a szemfüles sógorok gyorsan gyámságuk alá vették a védtelen földek jó részét, de egyre-másra épülnek az országban mindenhol az ilyenolyan célú egyéb külföldi építmények, sőt egész falvak, települések, ún. „üdülőfaluk". A Trianon óta amúgy is talpalattnyivá lett magyar föld egyre kisebb. 1999. március 15. Nézem a TV ünnepi műsorát. Ünnepeljük azokat, akik Magyarországért adták életüket. De vajon kikért hoztak emberfeletti áldozatokat? Lesz-e még magyar föld, lesz-e még magyarul beszélő magyar ember a forradalom és szabadságharc 250. évfordulóján, úgy 2098 táján? Hinni szeretném: lesz. Még ha közben a NATO okafogyottá válik is... Trexlerné Z. Gizi A SzalaJiMözpcnt cs a szentqíjcrgumezei (Tlvasckcr tisztelettel meghívja Ont és Barátait l-f l,[ IÁSZLC festőművész KII N: FARKAS ERZSÉBETI <eramil.us .lallilasanal. mcqnijitására 1.) ) ). március )( - ín 17 cróra a szentgijör^ijm A kiállítási meqnuitja I I . BODRI I I REX művészettörténész \ leqtel.irilhetö: április -i:j naponta 17-121 rráirj