Esztergom és Vidéke, 1999

1999-03-25 / 12. szám

1999. március 3. Esztergom és Vidéke I EVID: Van néhány olyan téma, amely széles körben foglalkoztatja az esztergomi polgárokat. Úgy gondolom, hasznos lenne, ha ezekkel kapcsolatban a város megismerné az Önök véleményét... Kezdjük talán a Suzuki-per fejleményeivel, hiszen ennek kimenetele a város anyagi lehetőségeit nagymértékben befolyásolja. M.T.: A képviselő-testület - igen bölcsen - úgy döntött, hogy felállít egy ad hoc bizottságot az egyeztetés folytatására. E bizottság tagjaként úgy látom, van lehetőség egy peren kívüli egyezségre. Ez mindkét fél számára előnyös lenne. EVID: A képviselő-testület mai látogatását a gyárban felfoghatjuk esetleg egy közeledési gesztusként? M.T.: E látogatás a polgármester úr ötlete volt, magam is hasznosnak tartom. Lehet hogy a Suzuki vezetői gesztusként értékelik, de ennek az egyeztetéshez semmi köze nem volt. J.A.: Ez a látogatás elsősorban az új képviselők számára volt hasznos, hogy megismerkedjenek a gyár vezetőivel, az ott folyó szervezett munkával, hiszen mi, régiek már jónéhányszor megfordultunk ott. EVID: Híd-ügyben hogyan vélekednek Önök? J. A.: A szlovák miniszterelnök legutóbbi bejelentése kissé felkorbácsolta a már nyugodtnak tűnő vizet. Kérdés, hogy ezek után a szlovák tárgyaló fél nem kívánja-e majd módosítani a már elfogadott hídmagasságot. Félek, hogy újabb bonyodalmaknak nézünk elébe. M.T.: Úgy vélem, ezt a bizonyos szlovák miniszterelnöki kijelentést nem feltétlenül kell komolyan venni. Több olyan mozgatórúgója is van a szlovák politikai életnek, amelyet mi kevésbé ismerünk, így talán ^ ezek elemzésébe ne menjünk bele. Én bízom Orbán Viktor miniszterelnök úr ígéretében és eltökéltségében. S bár a szlovák politikai erők némileg elodázhatják a híd építését, de meg nem hiúsíthatják. EVID: Ebbe persze nekünk, esztergomiaknak nem sok beleszólásunk van. Mi az, ami viszont esetleg rajtunk múlik? M.T.: A hídépítéssel kapcsolatos városrendezési tervek elfogadása vagy elvetése az, ami ránk hárul, s ebben tulajdonképpen még nincs döntés. A vélemények megoszlanak elsősorban a Szigetről levezető mentesítő" út kérdésében. Véleményem szerint el kellene vetni azt az óhajt, hogy a Sziget nyugati csücskénél vezessék át a forgalmat a Suzuki út felé. El kellene fogadnunk az Árok utcán át történő kivezetést, annál is inkább, mert ennek a tervei már készen vannak, és a minisztérium is ezt támogatja, mégpedig úgy, hogy - mintegy gesztusként - ajándékba adja városunknak a millenniumra. Ezt a gesztust kár lenne visszautasítani, márcsak azért is, mert a másik megoldás kétszer annyiba kerülne. Ezenkívül nekem van egy olyan régóta dédelgetett elképzelésem is, hogy a Sziget felső részét meg kellene őrizni a maga természetességében. Én egy arborétumot képzelek el oda, egy a civilizáciHOGYAN LÁTJÁK ALPOLGÁRMESTEREINK VÁROSUNK ÉGETŐ KÉRDÉSEIT? ótól háborítatlan állapotot, amely érdekes színfoltja lehetne városunknak. J.A.: Egyetértek Meggyes alpolgármester úr véleményével. Beszélgettem az Árok utcában lakókkal, s bár vannak, akik féltik az utca nyugalmát, csendjét, a többség látja az előnyeit is az arra vezetett forgalomnak. Hiszen jobban bekapcsolódna e városrész Esztergom életébe, üzletileg is fellendülne, javulna a környék ellátottsága. M.T.: Még annyit hadd tegyek hozzá, hogy ez a mentesítő út csupán a városközpontból akarja elterelni a forgalmat, és nem az egész Esztergomból. Hiszen az átutazó turisták nyilvánvalóan látni akarják városunk nevezetességeit, és szinte szándékosan meggátolni őket ebben értelmetlen, sőt egyenesen káros lenne. L.K.: Nekem meggyőződésem, hogy a híd előbb-utóbb meg fog épülni. Áz önkormányzatnak arra kell törekednie, hogy jól átgondolt közlekedési koncepciót alakítson ki, amely biztosítja egyrészt azt, hogy aki turistaként a várost szeretné megnézni, az megfelelő parkolási lehetőséghez jusson a híd közelében. Ügyelnünk kell azonban arra, hogy a tranzitforgalom a lehetőségek szerint elkerülje a várost. Én úgy gondolom, hogy ezek a beruházások meghaladják az önkormányzat erejét, ezért feltétlenül szükséges mielőbb külső forrásokat találni. EVID: Mi a véleményük az Alkotmánybíróság és a katolikus egyetem Esztergomba kerüléséről? L.K.: Egyik téma sem olyan, amelyben mi itt, Esztergomban dönthetnénk. Az idetelepülés feltételeit kell - lehetőségeinkhez képest - felkínálnunk, hogy ne érhessen minket az a vád, nem tettünk semmit e két elképzelés realizálása érdekében. Őszintén megvallom azonban, nem sok esélyt látok egyik intézmény esetében sem az idetelepülésre. Talán még az egyetemnek adnék némi esélyt - különösen, ha az egyház is hallatná a szavát az ügyben, hogy a katolikus egyetem a katolikus egyház magyarországi központjában működjön. M.T.: Az Alkotmánybíróságra a kormánynak semmiféle ráhatása nincsen. Ez a szervezet mindenben önállóan dönt - így természetesen saját székhelyét illetően is. Ha Esztergom városa az alkotmánybírákat meg tudja nyerni, akkor van esélyünk. Ennél sokkal reálisabbnak tartom azt az esélyt, hogy valamilyen felsőoktatási intézményt előbb-utóbb sikerül Esztergomba telepíteni. Erre a célra a Mikromed a lehető legalkalmasabb épület. EVID: A lakosság pesszimista e tekintetben. Mint ahogy a millennium sikerét tekintve is. Sokat hallani azt a véleményt, hogyn nagyon megkéstünk az előkészületekkel, behozhatatlan lépéshátrányba kerültünk. Önök hogyan vélekednek erről? M.T.: Én a millenniumot- azon túl, hogy lélekemelő ünneplés, egyetlen forint ráfordítása nélkül is érzelmi és értelmi felemelkedés lehet minden magyar számára - úgy fogom fel, mint a város előtt álló óriási lehetőséget egy városreklámra, egy dinamikus fejlődés elindítására. Nekünk elsősorban városunk reklámozását kell felkarolnunk; erről semmiképpen sem késtünk le. A város lakóinak érdekét rövid távon a város szépítése, rendezése szolgálja... EVID: Erről viszont mintha már lekéstünk volna. M.T.: Nem hiszem, hogy bármiről is lekéstünk. Viszont a város érdekeit - hosszabb távon - méginkább szolgálja egy olyan rendezvény-sorozat, mely az ország minden részéből, sőt külföldről is ide vonzza az embereket. Egy ilyen rendezvény-sorozattal amelynek a költségei mellesleg nem olyan borzasztóan magasak - jó hírét tudjuk kelteni Esztergomnak a világban, s ennek évtizedekre pozitív hatása lehet. Nekünk az a feladatunk, hogy 2000-re a nemzeti tudat középpontjába állítsuk városunkat. S ez nem az elköltendő forintok méricskélésén múlik. J.A.: Egyetértek alpolgármestertársam okfejtésével, de az anyagiakat nagyon is fontosnak tartom, hiszen ennek hiányában aligha sikerül városunknak olyan arculatot adni, mely nem kelt csalódást sem az itt lakókban, sem az ide látogatókban. Elsősorban a frekventált helyeken jelentős renoválást kell végrehajtanunk, s nem elégedhetünk meg azzal, hogy egyszerűen lemeszeljük a házak utcai frontját mint ahogy azt az 1973-as jubileumon tettük. És nem feledkezhetünk meg a város külső kerületeiről sem, nem csinálhatunk egy millenniumi „kirakatvárost", amelynek a centruma csillog-ragyog, a többi része pedig elhanyagolt. EVID: Mennyire érzik Önök mozgósít hatónak a város lakosságát arra, hogy a millenniumi előkészületekben segítsenek? Gondolok itt elsősorban a fiatalokra, akik úgy érzik - mint ahogy a közelmúltban egy riport sorcin elmondták nekem hogy nincsenek ez ügyben megszólítva, nem számít rájuk igazán a város. L.K.: Úgy gondolom, hogy nemcsak a fiatalokat de a város egész lakosságát meg kellene mozdítani, és egyfajta „lelki millenniumot" is elindítani. Nyilvánvaló, hogy ez nem megy egyik napról a másikra, sok-sok szervezést és hihetelen türelmet igényel. Ehhez minél előbb be kellene indítani a városban egy olyan társadalmi párbeszédet ami végül elvezethetne oda - s erre ez a millennium kitűnő alkalom -, hogy ez a város lélekben is megújuljon. M.T.: Ezzel teljesen egyetértek, és szeretném kiemelni ebben a „társadalmi párbeszédben" a különböző felnőtt civil szervezetek és ifjúsági szerveződések óriási szerepét amelyeket nekünk fokozottabban kell támogatnunk a jövőben. J.A.: Én úgy látom, hogy az emberek belefásultak Esztergom szürkeségébe, önmaguk is szürkévé váltak. Csak úgy tudjuk őket motiválni, összefogásra serkenteni, ha mi teszszük meg az első lépést azzal, hogy valamiféle érzékelhető fejlődést produkálunk, hogy biztosítjuk a bekapcsolódás feltételeit. Egy elhanyagolt útfelületű, sáros, gödrös utcában a lakóknak nem igazán van kedvük a házak előtti területet rendben tartani, virágokkal díszíteni. Jó példa erre a Vasas utca, ahol az útburkolat rendbehozatala óta az ott lakók szinte virágoskertté varázsolták a korábban igen rossz összképet mutató utcát. EVID: Úgy tudom, Lengyel alpolgármester úrnak kedvező tapasztalatai vannak a lakosság bevonásáról városrészük szépítésébe, hiszen választókörzetében több jelentős munkát is sikerült a lakókkal közösen elvégezni. L.K.: A közösen végzett városszépítési munkák elengedhetetlen feltétele a kezdeményezés és a példamutatás. A környezetünkben élők mindig könnyen mozgósíthatók a városrészükért végzett munkára, ha azt látják, hogy választott képviselőjük nemcsak szónokol, hanem biztosítja a munka feltételeit, a szükséges anyagokat, sőt megragadja a lapát nyelét is, ha kell. Ezt kellene érzékelni az embereknek városi szinten is. S ebben a kezdeményező szerep valóban a miénk, biztos, hogy hármunkon is sok minden múlik. EVID: Utolsó kérdésem az önkormányzat jelenlegi politikai helyzetére vonatkozik. Jól látom-e, hogy a két új független alpolgármester megválasztása is azt jelzi, a korábban keményen egymásnak feszülő két nagyobbik városi frakció mintha kezdene megbékülni egymással? Hiszen lényegében a független képviselők csoportja is polgári elveket vall, csak módszereik nem olyan radikálisak, mint a fideszes-frakcióé. Várható további közeledés? J.A.: A mi függetlenségünk azt jelenti, hogy míg a polgári frakció tagjai zömmel párt- és egyesületi listáról kerültek be a testületbe, minket egyegy körzet lakossága választott meg. Tehát mi nem politikai csoportoknak, hanem a város polgárainak vagyunk elkötelezve. Ezek szerint mi is „polgári" értékeket képviselünk. Politikai nézeteinkben sincsenek nagy különbségek, így a két frakció közeledése nagyon is természetes dolog. És szükséges is. ^ L.K.: Úgy gondolom, minél egységesebb lesz a képviselő-testület annál hatékonyabb munkát tudunk végezni. Bár ennek a közeledésnek ma még vannak hátráltatói, magam és frakcióm mindent megteszünk a további közeledés, az ellentétek elsimítása érdekében. M.T.: Én azt hiszem, teljesen egységesek nem lehetünk, de akiket hasonló értékek kötnek össze, meg kell találniuk a kompromisszumokat mert ezt kívánja a város érdeke. Szába