Esztergom és Vidéke, 1999

1999-03-11 / 10-11. szám

1999. március 11. Esztergom és Vidéke I Esztergomi Kórusok II. Találkozója Tavaly a Balassa Vegyeskar megalakulásának 50. évfordulóján rendezték meg először az esztergomi kórusok közös fellépését. Akkor határozták el, hogy ezután minden évben egyszer közös hangversenyt adnak. Az ezévi koncertre szombaton este a Dobó gimnázium aulájában került sor. A műsor előtt Lengyel Károly alpolgármester köszöntötte a résztvevőket, egyben az önkormányzat díszes emléklapját adta át az énekkaroknak. A kórusok alaposan felkészültek, és igényes műsorral léptek a pódiumra: a kórusirodalom klaszszikusainak szerzeményeiből válogattak; hallottuk Lassus, Bruckner, Viadana, Schütz, Palestrina, Pitoni, továbbá Kodály Zoltán, Lajtha László, Bárdos Lajos, Halmos László és Karai József műveit. Elsőként a Szent István gimnázium kórusa lépett közönség elé, műsorukban Lassus: Visszhang, Bruckner: Graduale, Bárdos: Zarándokének és Dana-Dana c. művei szólaltak meg, vezényelt Durzák Anna. Az Esztergomi Ifjú Zenebarátok Vegyeskara két éve alakult a volt dobós énekkarosokból. Galyasi Géza vezényletével Viadana: Örvendező zsoltár, Bárdos: Látomás a végítéletről, Johansen: Skandináv egyveleg című műveit, valamint egy Bárdos népdalfeldolgozást és két néger spirituálét adtak elő. A Balassa Bálint Énekkar fesztiválkórus minősítéséhez híven magas színvonalú műsorral rukkolt elő. Reményi Károly vezényletével Halmos: Jubilate Deo, Schütz: Új dalt énekeljetek az Úrnak, valamint Téged áldunk, Krisztus, Bárdos: Elmúlt már a tél és Széles a Duna című műveit szólaltatták meg. A Monteverdi Kamarakórus - Hunyadi Zoltán vezényletével - szép hangzással adta elő műsorát. Marenzio: Jubilate Deo, Zuccante: Üdvözlégy, mennyek királynője, Lajtha: Hegylakók, Karai József: Szép a tavasz című műveit hallhattuk. Az est fénypontja a 160 tagú egyesített énekkar megszólalása volt a következő művekkel: Palestrina: Nagy felség, diadalmas ÚT (vezényelt: Galyasi Géza), Pitoni: Boldog, aki énekel (vezényelt: Durzák Anna), Kodály: Esti dal (vezényelt Reményi Károly). A több mint kétórás program műsorvezetője Tóth Sándor irodalomtörténész, főiskolai tanár volt. Pálos Ahogyan én látom... ) A TUDÓS DOKTOR Nem igazán jó a cím - legszívesebben Árpit írnék. De azt nem tehetem. Fölösleges és ízléstelen bizalmaskodásnak tűnnék. Azért persze leírtam - jelezve, hogy sokunk számára megadatott: dr. Szállási Árpádot, esztergomi tudós-orvost így szólíthatjuk. Február 21. Vasárnap reggel. Lehetne még aludni, sokáig olvastam az este - az ágy mégis kivet magából. Újságjaimmal kivonulok a hálóból, hogy ne zavarjak a lapok csörgésével. De nem látom jól a betűket. Kávét főzök, iszom, nem tisztul a szemem. Úgy hát: nappali, tévé. Rossz szokás - de éppen kezdődik egy jó műsor a királyi magyar kettőn. Gazda István tudománytörténész egy orvostörténészt invitált a képernyő elé. És megjelenik vékony, Babitsot idéző keskeny arcával jellegzetes mozdulataival Szállási doktor. Új könyvéről, a Magyar írók orvosai és magyar orvosírók cím, igen izgalmas műről beszél. A műsor: felvétel. Megszületett az alapbeszélgetés, s közbe-közbe vágták az „illusztrációkat". Kosztolányi-, Ady-, József Attila-versek, filmrészletek Latinovitscsal, Jordán Tamással, Törőcsik Marival. És dől az információ. Hihetetlenül sok mindent tudunk meg Babits betegségéről, Csáth Géza Napiójárói, József Attila skizofréniájáról, Ady kínjairól. De a legfontosabb nem a személyes testi bajokban való vájkálás, nem! Hanem a betegség és személyiség, a föld felé húzó fájdalom és az egek magasába tartó alkotói szépség ellentmondásos és egymást kiegészítő kettősségének érzékeltetése. Ahogyan Szállási doktor egymás mellé állít művet és létrehozót. Ahogyan perceken át idéz alig ismert verseket látjuk, érezzük, ezt nem most ismételte át, ezekkel a sorokkal ő együtt él. Igen izgalmas, ahogyan érzékelteti: mi az a többlet, amivel ő olvasni tud egy 1936-os József Attila-verset. Amikor a költő személyisége már szétesőben, a mű pedig egyre tisztább, egyre pontosabb, egyre fájdalmasabb. Amikor egy kedves ismerősnek említem, mit láttam két órán keresztül, mosolyogva csóválja fejét: „Ez az Árpi, ez az Árpi... Látod, milyen! Nem szólt volna, hogy mit láthatunk a tévében. Remélem, videóra vette! Nagyon szeretném látni!" Nos, itt a lehetőség: városi tévéseink ismételjék meg vele a beszélgetést. Van mit mondania! Mi, szerencsésebbek, bő két órán áthallgathattuk Szállási doktort, a nyugdíjas körzeti orvost, a debreceni orvosegyetem vendégelőadóját, a jövő orvos történészeinek hatalmas tudású professzorát. Adjuk meg ezt az esztergomiaknak is! Rafael Balázs frr Erzsi néni elköltözött „Nem hullanak ők el, akik szívünkben élnek. //iába szállnak árnyak, álmok, évek, Ók itt maradnak bennünk csöndesen." - olvasom el újra Juhász Gyula szavait, miután özvegy Venczel Ferenc né, Franké Erzsébet, azaz a 100 éves Erzsi néni temetéséről hazaérek. Városunk legidősebb lakójáról néhány hete olvashattunk rövid kis riportot - s még jókor született az életútján végigsikló írás, hisz nem vihette tovább emlékeit, százéves múltját át a 21. századba. De mi mindent vitt magával az égi zónába rólunk, századunkról, melynek első percétől kezdve megélője volt? Először kis Bözsikeként, majd az első világháború-tájt szép hajadon Erzsikeként ismerte meg e kort, hogy utána fiatalasszonnyá válva gyermekeit értékes emberekké nevelhesse; sok-sok szép és kevésbé szép asszonynak, leánynak csinos, pedánsan elegáns ruhát varrjon, majd örüljön először unokája, később dédunokái növekedésének, sikereinek..., és közben Erzsinénivé avanzsálva megélje egy újabb háború izgalmait, szeretett férjének elvesztését, a rendszerváltásokat, országrészek elvesztését, visszacsatolását, az újabb kurtításokat... Mi mindent mesélhet rólunk, a 20. századról ott fenn az angyaloknak, az ismerősöknek? Mert hisszük, hogy ott van és onnét is gondosan figyeli szeretteit, alakuló sorsukat... mindörökké! K-Sz.E. Elhunyt Jakab Lóránt (1929 -1999) Jakab Lóránt neve összeforrott a város három évtizeden át elsőszámú vállalatával, a Labor Műszeripari Művekkel. A több mint 3000 embert foglalkoztató ipari nagyvállalat beruházási főnöke volt. Több tízezer négyzetméter gyártócsarnok, nyugatról behozott modem megmunkálógépek, szerszámok, szociális létesítmények, munkáslakások százai jelzik munkáját. Aktív korában nem volt munkaideje, reggeltől estig dolgozott a következő objektumon, mert mindig újat és újat álmodott. Méltó partnere, munkatársa volt a nagytekintélyű Lehner Károly vezérigazgatónak. Esztergomban saját generációjából mindenki ismerte őt, hiszen még fiatalon, az 50-es években az Esztergomi Vasas NB/ü-es labadarúgócsapatának volt kiváló játékosa. Most a súlyos kór néhány hónap alatt elvitte, március l-jén halt meg. Március 6-án délután temették el a szentgyörgymezői temetőben. PJ.