Esztergom és Vidéke, 1999

1999-03-11 / 10-11. szám

1999/1, MÚhTMezo Ül Kamenszky István főorvos és az 184ő-as kolerajárvány Amikor 1848. március 15-én a forradalmár ifjak Pesten a híres 12 pontot az általuk lefoglalt nyomdában megjelentették, még senki nem sejtette, hogy jó két hónap múlva és egy évvel a cári beavatkozás előtt, kelet felől már másfajta „intervenció" készülődik. Ugyanis május 28-án leirat érkezett a Földművelés-Ipar és Kereskedelmi Minisztériumból, amelyben jelezték, hogy Braila és Galac térségében „ ázsiai hányszékelés" tömeges előfordulása észlelhető. Az 1831. évi tapasztalatok alapján arra kérték az illetékeseket, tegyenek meg minden szükséges intézkedést: „ha irányát hazánk.felé folytatná, honunk lakosait és orvosi egyéneit készületlenül meg ne lephesse." A felhívást Klauzál Gábor írta alá, mivel az egészségügy a hatáskörébe tartozott. Esztergomban Kamenszky István főorvos vette kézhez, aki Feichtinger Sándor megyei főorvos segítségével még aznap válaszul egy orvosi jelentést készített. Másfél évszázad távlatából is tanulságos egyes részleteit szó szerint idézni. Pl.: „Elkerülhetetlen szükségesnek találjuk a' kórházat, és miután illy intézet általunk számtalanszor történt nyilvános felszólítás és sürgetés daczára is megyeszertei lelkesedés hiánya és áldozat restség miatt még mind ekkoráig megyénkben fel sem állítván jelenleg is hiányzik, noha már két beteg ágyra 2 ezer forintos alapítvány fennáll, a legelső teendőink közé tartozónak tekintjük egy megyei kórház rögtöni felállítását. Helyét ezen ideiglenes rögtönzött kórháznak Sz. Györgymező város területén létező érseki major melletti most üres házba, melly az Érsekség tulajdona, gondoljuk czélirányosnak. Ezen épület a' város szélén, a temető helyhez közel a lakosság lakjaitól majd csak elkülönözve lévén, sok tekintetben, itt létező egyébb épületeknél nevezetes előnyökkel bir, hova az egész(kis)megyéből érkező betegek a' járvány esetére átszállíthatok." Utólag megállapítható, sajnos akkor is mérsékelt volt a segítőkészség. Aztán: „Ha azonban a' kormány a sinlődő emberiség ügyét felkarolva ápoltatásukra egyszer mindenkorra állandósítható nagyobbszerü intézetnek felállítása által kívánna gondoskodni - van az esztergomi fő káptalan kezelésére bízva több millió tőke pénzből álló Csáky féle alapítvány, minek tudása Esztergom megyét az inség idejére annyira elárasztja elgyengülő kéregető kóborlókkal, miszerint ha vágyaik képzelt mértékben kinemelégittetnek, a' lakosok nagy részének annyira alkalmatlanságára vannak, hogy kebelökbül az egyébbként keletkezhető könyörületességet is kimerítik, vagy ha mire az alapítvány kiterjeszthető bővelkedve elláttatnak, korhelkodva dologtalanul hónapokig kóborlanak, s midőn kiesmertetvén a'felsegélléstől elutasittatnak, tolvajságokra vetemednek, és kórház hiányában nem egyszer az utczáról félholtan hurczoltatnak el hogy ezen bajon gyökeresen segíteni lehessen, legüdvösebb volna a' fő káptalant a ministerium utján oda utasítani, miszerint azon szegények felsegéllésére szánt Csáky féle alapítványból minél hamarabb egy minden szükségekkel ellátott nagyszerű kórházat állítson." Az idézett szöveg lényege ma sem időszerűden. Végül: ,,A' megyei két járásban az elszegényedett nép száma kisebb lévén, ideiglenes kórházak felállítását csak rendkívüli esetekben tartjuk szükségesnek, tudva lévén előttünk az, hogy földműves polgártársaink előítéletüknél fogva csak tulajdon lakjaikban kívánván orvosolva lenni, csak kiváltkép küldenék betegeiket kórházba. - Azért a kórház állítása helyett az orvosi személyzet szaporítását látjuk szükségesnek." Nem nehéz beleértelmezni az alapellátás elsődlegességét. Ugyanakkor Kamenszky István doktor fogalmazványt készített a Cholerának házi orvoslására. Hónapokig nem volt rá szükség, valószínűleg azért nem lett belőle nyomtatott röp-kiadvány. Szerencsére, mert azon állítása, hogy „a betegség ragály útján nem terjed", a többi tanácsadó szöveghez viszonyítva is meglepő. Ellenben terápiás javaslatai: a hideg végtagokat kámforos pálinkával, más vérbőséget okozó szerekkel dörzsölni a keringés javítására, valamint belsőleg székfűvirág, fodormenta, citrom főzetének adása a folyadék pótlására, racionális eljárásnak számított. Őszre új helyzet állott elő. Október 26-án Ambrus Mihály ezredes a közben megalakult Honvédelmi Bizottmány meghagyásával a következő felszólítást küldte Esztergomba: „Miután a járványos cholera hazánk több megyéjében már valóban kiütött, a' hivatalos jelenétések eddigelé késedelmezve küldettek volna fel: erre nézve önöknek ezennel meghagyatik, miszerint a tiszti főorvosokat újólag felszólítják a végett, hogy julius 9-én 2695/332. sz. alatt kelt ministeri rendelet értelmében a járvány kitörését sebes posta útján tüstént feljelenteni, további tudósításaikat pedig az ide mellékelve megküldött rovatos minta szerint minden nyolc nap felterjeszteni kötelességöknek ismerjék." A válaszról másolat nem készült, így nem tudni, mennyi beteget jelentettek. Az Orvosi Tár 1848-as, egyben utolsó évfolyama Esztergomot nem sorolta a járványsújtotta városok közé. öt nap múlva a Honvédelmi Bizottmány újabb kimutatást kért a cholera járványról. Az epidémia már akkor is egyenlő volt bizonyos betegségek tömeges jelentkezésével, ezért rendeztek be elkülönítőket (kikötőkben karantént), állítottak ellenőrző állomásokat, egészségügyi határzárt. Ezért érthetetlen utólag, miért nem ismerte fel a különösen kitűnően képzett Kamenszky István főorvos „a napkeleti epemirigykór" ragályos jellegét. Mint olvasható, a kolerának bőven akadtak magyarított elnevezései. Végül néhány adatot az esztergomi főorvosról. Boldogkőváralján született, orvosi oklevelet 1825-ben szerzett tizenegyed magával a pesti egyetemen. Gondoljuk meg, mily csepp volt ez az K aiiKtimzk y aziili Ml Ali <11 .1 » s y A li II a . im,

8<

l .-a gyermekei I. ti .1 |i u I il i n a , lag.iai.S iiiilnr, Kníli'rjj.nii-Mieyvi'i ki.-.il>i lii/.lu.n "'i'-. «• IC lek. ICs-ilergjni-iiiegju aljeg)X.'.j« iiinrlnu rlkitsrreili'll s/.nvrl ji-ltillli i:llcl.'|l!i, llcn L..li,'S li'-ljúltik illl Inleg rillU Aljjuklllk KAnffSflrSZKY IST7ÁOT, i\«nie» Jvatttirg.nu ••< •(;>« f-'m.-i os iaak l'.l\« «>i uu;'uiu!n.v IH-áu ilélutáiii £ órak.ir a' lial. <l..k|.ik iraeiit.i.-gtiiwk ájW.M fulvclilu 11I..11 mcllvizkiirúg LúvtitkasMhcn |'ilJ.i» clrlíix-k 53-ik litill t.illiillt K)áat»» tilliulljtil. Iliil.ig ttiti-mri n' liujiltigiilluak I'ii nuvniiiUr Z|-.';n iliWiilini 3 »fak,.r Sicnl-li)..^) nu/.„vir.ij k.itl.liut'.j.ilii'ii f.iguak illaUiitalui U engmltilü ixtiut-lliicc ilduiotuk |M-ili(t liuttiiilu:i SS-.'u .IcW.llti U iiraki>r ÍS/.. 1'. t. r <•» i'.il igjlianaUii f..guak larlaliii. Kell líünturgam), «

1,

1.iiivciiil.i.r IH-nii IHVJ-ik úvlieii. akkori ország egészségügyi tengerében, akkor amikor Széchenyi István a Magyar Tudományos Akadémiát megalapította. Továbbá milyen lehetett Esztergom súlya, ha a még tucatot sem kitévő diplomásból egy azért ide pályázott. Nevét a hazai orvostörténetbe azzal írta be, hogy ő jelentette meg elsőként magyar nyelven a gyógytevékenységre jogosító diszszertációját. Címe kacifántosán hosszú: „Orvosi értekezés a magyarországi levegő egészséges létéről általány osan és felelet három kérdésre: Melyek a köznép közönségesebb nyavalyái Magyarországban? Milyen okokból erednek azok? S micsoda diaetatikai életmóddal lehet megelőzni s elkerülni azokat?" A dietetika akkor a közegészségügy egyik szinonimája volt. A szakemberek szerint az egyik első környezetvédelmi tanulmány, amellyel messze megelőzte korát. Anyanyelvén több művet nem írt. 2elliger, Szinnyei és a többi biográfus nem ismerte elhalálozásának idejét. Szerencsére Pifkó Péter megtalálta mind a sírkövét, mind a családi nyomtatott gyászjelentését, amely szerint meghalt 1849. november 18-án, „mellvizkórság következtében". Ebből arra lehet következtetni, hogy már a szabadságharc idején munkáját akadályozó súlyos betegségben szenvedett. A mellvízkórság, vagy hydrothorax idült keringési elégtelenség, esetleg izzadmányos mellhártyagyulladás következménye lehetett. A szabadságharc második évében nevével már csak a parte-cédulán találkozunk. Ügybuzgalma bizonyára hozzájárult, hogy a kolera 1848-ban nem sújtotta Esztergomot. Három hónappal élte túl Világost. Másfél évszázad távlatából emléke előtt illő tisztelegnünk. Szállási Árpád